A szavazatok erejével ...

Bognár Áron András: Választások a „Demokratikus nacionalizmus”  mentén.

Szerb elnök-, parlamenti és önkormányzati választások zajlanak. Ilyenkor érdemes megvizsgálni mindazon politikai törésvonalakat melyek a szerb társadalomra kihatnak.

Szerbia esetében, mely ország társadalma elszenvedte délszláv háború okozta veszteségeit, (ne feledkezzünk meg róla a háborút, Milosevic politikáját a lakosság zöme, beleértve az értelmiségi réteget is támogatta) új utak előtt áll. A Milosevic rezsim lezüllesztett állama, az intézményesített korrupciótól megfertőzött társadalom, az állam által gerjesztett nacionalizmus feltámadása, napjainkban is megannyi veszélyforrást hordoz magával. A mostani választásokat megelőzően érdemes megemlíteni, hogy 2012. március 2-án hivatalosan is EU tagjelölt lett az ország, ezzel kapcsolatban megosztóak a vélemények a szerb társadalom részéről. Későbbi EU tagság paradoxona látszódik kibontakozni. Megvizsgálva az uniós irányelvet, kitűnik, az európai értékek érvényesítésével kötelező érvénnyel néz szembe Szerbia, amelynek be nem tartása súlyos következményekkel járhat. Figyelembe véve hogy Magyarország sokkalta stabilabb helyzetből kezdte meg az uniós tárgyalásokat, Szerbiában nyugtalanságra ad okot a helyzet.

 Mit várhat el a szerb társadalom, az egyes állampolgár a jövőjére nézve?

 Nyugati típusú képviseleti rendszert, az intézményesített korrupció megfékezését célzó törvényeket, független igazságszolgáltatás által őrzött jogállamiságot, a közvélemény akaratának számbavételét, szabad és pluralista médiát, amiket említhetnénk.

 Az elmúlt évtized nemzeti politikája nincs kedvező hatással a szerb társadalom jövőjére nézve. Gondoljunk a megosztó etnikai hovatartozásra. A kisebbségek szerepére (vajdasági látszatautonómia) a többnemzetiségű Szerbia nacionalista megnyilvánulásai továbbra is veszélyforrásokat hordoz magában. Újra felerősödni látszik a nemzetállam eszméje.

 A kisebb csoportok által magáénak vallott nemzettudat, szintén kiutat vall magának a jelenkor megoldatlan problémáira. Amely társadalom teret enged ezen szélsőséges megnyilvánulásoknak, rákényszerítve a politikai elitet ezen nézetek felvállalására, sokszor tévesen nemzeti önazonosságra hivatkozik.

Egyes szélsőséges nacionalisták, a politikai elit tagjai, továbbra is hisznek egyfajta szerb integritásban a balkánon, mindezen nézetek ellentétben állnak az uniós irányelvvel. Félő, hogy ezen politikai szerveződések, társadalmi támogatottsága, további konfliktusok táptalaja lesz Szerbia demokratikusnak látszó nacionalizmusában.

Francia elnökválasztás - francia sajt és baguette

 „Hogyan lehetséges egy olyan országot kormányozni, ahol 246-féle sajt létezik?” - tette fel a kérdést Charles de Gaulle, Franciaország tábornoka és elnöke. De Gaulle 1959-69 között volt elnök, és a sajttal, valamit a kormányzással kapcsolatos nézetei beigazolódtak, mert egy népszavazás következménye távolította el a hatalomból.

A Természettudomány c. folyóirat II. évfolyam 3. száma 1947 májusában 400 sajtféleségről tud, l: http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/sajt/francia.html, azonban lehet, hogy a következő 20 év alatt csökkent a sajtválaszték Franciaországban.

A friss, a lágy, a préselt, a penészes, a kemény és az ömlesztett sajtok közül még a legkisebb boltban is lehet válogatni, mert hozzátartozik az étkezés lezárásához. A felnőttek a sajt elcsipegetése közben egy pohár vörösbort is megisznak, még akkor is, ha munkaközben vannak vagy autót vezetnek. (Persze ez a bor nem egy nehéz, tannintól keserű „nagybor”, csupán a víz helyett a szomjat oltja.)

A Szocialista Párt jelöltje Francois Hollande győzött a francia elnökválasztáson 2012. május 6-án. Az újsütetű elnök, már több kérdésben nyilatkozott (eu-politika, gazdasági ügyek, stb.). Azonban még várni kell az  első politikai uborkaszezonig, hogy a médiából a francia baguette kérdésről megtudjuk a véleményét.

Én a magam részéről nagyon szeretem a francia baguette-t - Franciaországban. A francia baguette onnét ismerszik meg, hogy friss, ropogós, gyakorlatilag csak héja van a kenyér-helyettesítőnek. Honnét tudjuk meg, hogy a francia baguette nem friss? Roppant egyszerűen: ha megroppantjuk és beton kemény, akkor már 6-8 óránál (!) régebben sütötték. Ilyen esetben le kell ugrani a sarki pékhez és újat kell venni.

A magam részéről lelkes híve vagyok a családi vagy baráti ebédek előtti vagy utáni sajttálak összeállításának. A sajttál roppant praktikus megoldás egyes problémák áthidalására.

A családi összejöveteleknél gyakran előfordul, hogy egyesek korábban, mások későbben érkeznek a meghirdetett időpontnál. Igen jó megoldás a sajttál a korán érkezettek farkaséhségének a csillapítására, sőt jó melléklete lehet az aperetívnek. (A franciák az aperetívet digesztívnek hívják és az étkezés után fogyasztják konyak vagy egyéb formában.)

Baráti összejöveteleknél gyakran előfordul, hogy a váratlanul többen érkeztek, mint számítottunk rá, mert „Tudod mondtam Nekik, hogy gyertek Ti is!” és jöttek. Mivel nehéz a főétkezés mennyiségét duplájára növelni, viszont nagyon egyszerű egy sajttálat összerakni, ezért jó hiánypótló lehet a sajttál.

A sajttál összetevői: sajtok, szárított és friss gyümölcsök, zöldségek, kenyerek, magok.

Sajtok:

többféle sajtból állítsuk össze a tálat: friss, lágy, préselt, penészes, kemény vagy ömlesztett sajtok (nem kell mindegyikből!)

Gyümölcsök:

többféle szárított, aszalt vagy friss gyümölcs szezonálisan: pld: alma, körte, szőlő, meggy, narancs

Zöldségek:                        

többféle zöldség szezon szerint: paprika, paradicsom, sárgarépa, hagyma, saláta, stb.

Kenyerek:

többféle kenyér frissen vagy pirítósnak: fehér, barna,         fekete, magos, péksütemények, magyar bagett, stb.

Magok:

többféle maggal megszórhatjuk a kész tálat: pl: tökmag, napraforgó, mogyoró, mandula, dió, darálatlan mák.

Mennyiség:

a vendég létszámának megfelelően 5-10 dgk sajtot, 10-15 dkg zöldséget és gyümölcsöt, 5 dkg kenyeret és 1 dkg magot számítsunk személyenként. A sajttál nagy előnye, hogy könnyű a vendégek létszámához és a pénztárcánkhoz igazítani.

Ami megmaradt a sajttálból az másnap reggelire kitűnő!

Megérintette a politikai kampány a franciákat két héttel ezelőtt. A szavazók több mint 80 %-a ment el szavazni. Valószínű, hogy a holnapi második fordulón is ilyen magas lesz a részvétel.

Ha az első fordulóban egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok több mint a felét, akkor a másodikban a két legtöbb szavazatot elért jelölt indul. A szocialista és a néppárti jobboldali jelölt (a jelenlegi elnök) érték el a legtöbb szavazatot, bár mélyen az 50% alatt maradtak. Ők küzdenek holnap az elnöki pozícióért. Szélsőjobbról és szélsőbalról is voltak jelöltek – ők jelentős számú szavazatot értek el (10-20%), és több „futottak még” centrum környéki versenyző is indult.

A közvélemény-kutatók egyértelműen a szocialista jelöltet jósolják a székbe. A választási szakértő azonban nem a vágyait vetíti a számokba, hanem megpróbál a tények, a számok realitása mellett maradni.

Reálisan nem jósolható meg, hogy ki lesz vasárnap éjfélkor a francia elnök.

Ennek az oka kettő tényből származik: mintegy 20%-ra tehető azon francia szavazók aránya (65 millióhoz kell viszonyítani!), akik a bizonytalan szavazók táborába tartoznak. A másik ok, hogy a szélsőjobb pártja a 3. legtöbb szavazatot érte el az első fordulóban, és ha a 2. legtöbb szavazatot elért jelölt (Sarkozy) javára szavaznak, akkor biztosan több szavazatot ér el az egyesített jobboldal, mint a szélsőbal szavazataira számító szocialista Hollande.

A két forduló közötti kampányban ki tudta a saját oldali szélsőségeseit megnyerni? és ki tudott többet magához csábítani a bizonytalanok közül?

A politika boszorkánykonyháján azonban más is kavartak az elmúlt két hétben. A szocialista jelölt egy kicsit unió elleni lengetésekkel jobboldali szavazókat próbált megszerezni, míg a néppárti jelölt néhány szociális demagóg kiszólással balról is gyűjtene szavazókat szívesen. A külpolitikai kérdések között megjelent a német-francia kétoldalú kapcsolatok változtatása is, amely kinek kedvezhet?

A francia elnökválasztás eredményének lesznek-e magyar belpolitikai hatásai? Amíg a magyar miniszterelnök a kazahsztáni egypárti sajtónak panaszkodik az unió tévútjaira, addig csak a kormányzati píárosok gondolkodnak arról, hogy a mit is írjanak a hétfői magyar sajtónak. Abban biztos vagyok, a kormányzati nyilatkozat úgy fog kezdődni: „A FIDESZ már régen megmondta…és tényleg mi győztünk!”

Vajon mit írnak majd a görög vagy szerb elnöki, parlamenti és önkormányzati választások eredményéről? Ugyanezt!

A Jobbik hivatalos politikája, hogy Magyarország lépjen ki az Európai Unióból. A párt vezetői uniós zászlót égetnek, jobbik esetben leveszik az Országgyűlés irodaházának a homlokzatáról az uniós zászlót, majd azt nyilatkozzák, hogy ha kormányra jutnak, akkor népszavazást is szerveznek a kilépésre…

Magyarország tagja az uniónak. Addig is, amíg ez így van, ezek a politikusok - és akik velük egyetértenek - járjanak elöl jó példával és felejtsék el azokat az előnyöket élvezni, amelyet az unió teremtett meg nekünk.

Aki majd a kilépésről szóló népszavazáson a kilépésre fog szavazni, az már most, a kilépés előtt:

·        Ne járjon olyan közúton, amelyet az unió pénzéből építettek vagy felújítottak!

·        Ne vegyen igénybe a gyermeke számára olyan közszolgáltatást (pl. óvoda, iskola), amelyet uniós pénzből építettek vagy felújítottak!

·        Ne szálljon fel olyan tömegközlekedési eszközre, amelyet uniós pénzből vásároltak (részben vagy egészben)!

·        Ne menjen olyan egészségügyi intézménybe gyógyulni, amelyhez uniós támogatást nyújtottak!

·        Ne lépje át a határt szabadon Ausztria, Szlovákia, Szlovénia felé, Ferihegyről ne utazzon az unióba határőrizeti ellenőrzés nélkül, hanem álljon meg legalább egy órára a határon, és izguljon a vám- és határőrizeti ellenőrzés miatt!

·        Ne menjen Magyarországon olyan helyre üdülni, fürödni, pihenni, amelyet az unió támogatott!

·        Ne igyon olyan vizet, és ne használjon olyan szennyvízcsatornát, amelyhez az uniónak köze van!

·        Ne tartson kapcsolatot olyan magyar állampolgárokkal, akik az unió valamely országában dolgoznak!

·        Ne menjen az unió egyetlen országába se tanulni!

·        Ne tanuljon idegen nyelveket!

Különösen fontos, hogy mindenki, aki ki akar lépni az unióból, azok tanulják meg a rovásírást, mert a szavazólapon rovásírással szerepel majd a kilépésre vonatkozó kérdés. Addig is tanuljanak nyila/so/zni!

Nagyon izgultam 2004. április 28-án. Ekkor volt az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából a május elejei ünnepi beszédek kiosztása a kormányban, továbbá a miniszterek által a politikai és közigazgatási államtitkárok részére.

Közigazgatási államtitkár voltam a Belügyminisztériumban. Rendszeresen – hivatalból - kellett beszédeket mondanom a legkülönbözőbb ünnepeken, a legkülönbözőbb alkalmakkor. Eddig soha nem izgultam. Mindig magam írtam a beszédeimet egy A/5 méretű papírra. (Aki ezt nem ismeri, annak tájékoztatásul említem, hogy ez a terjedelem 10 sor!) Mivel gyakorlott beszéd-mondó ember voltam (1996-tól egyetemi előadásokat tartok), ekkor sem a beszéd tartalma, hanem az ALKALOM miatt izgultam. Mondhatok-e a nyilvánosság előtt én is – hivatalosan - ünnepi beszédet az uniós csatlakozás alkalmából?

1989 óta azért dolgoztam a közigazgatásban, hogy demokrácia legyen Magyarországon és hazánk csatlakozhasson az Európai Unióhoz. 1990-99 között az unió jogelődjeivel való – feladataimhoz igazodó – kapcsolatok ápolása, a különböző európai csatlakozási források felhasználása, majd a bm csatlakozási fejezetek menedzselése 2002-től a kedvenc munkáim közé tartoztak. A miniszter nevében utazni esetenként Brüsszelbe, az informális uniós döntés előkészítés fáradalmai (reggel 5-kor indulás Ferihegyre, aznap 23 órakor leszállás ugyanott) engem nem fárasztottak. Sőt, napközben azt is tudtam, hogy mi a napirend, mi a kötelező magyar kormányálláspont, és miben lehetek kreatív kezdeményező! Beszélgettem napközben az uniós államtitkárokkal, a magyar nagykövetség szakembereivel. Ebéd közben inkább nem ettem, hogy beszélni tudjak másokkal, de vittem a zsebemben a második fogásból a húst és egy szelet kenyeret, mert azért éhes is voltam, de a feladat fontosabb volt, mint a kaja.

2003. április 12-én több mint 3 millió választópolgár igennel szavazatott (83 %) az európai uniós tagságságról szóló országos népszavazáson.

És íme, eljött az Európai Unióhoz való csatlakozás ünnepnapja! És én is beszédet mondhattam – hivatalosan - a minisztériumi tisztségviselők és az önkormányzati dolgozók előtt.

Kicsit remegett a hangom, amikor 13 év (1990-2003) MAGYAR törekvéseiről és benne az én munkámról beszélhettem. Amikor lejöttem a színpadról, még mindig izgultam. De a feleségem megnyugtatott: „Jól dolgoztál, és ebben örülök, hogy segíthettem!”

2004. június 13-án a magyar választópolgárok megválasztották az Európai Unió magyar képviselőit, majd 2 hét múlva engem kirúgtak a közigazgatásból.

Ennyi volt az én hivatalos munkám az Európai Unió érdekében. A kirúgásomra Lampert Mónika miniszter tett javaslatot, és az 5 órája miniszterelnöki esküt tett Gyurcsány írta alá.

Most az olvasó bizonyára azt hiszi, hogy ezután – az életpályámat 30 év után kettétörő, érdemtetlen politikusi döntés – eltántorított a tisztességtől és átrohantam a korabeli ellenzékhez panaszra. Mások azt hitték, hogy a korabeli kormánypárthoz rohangálok panaszra. Egyiket sem tettem.

Újra szövetséget kötöttünk a feleségemmel: pályakezdő fizetéssel beérve – mivel gyermekeink időközben felnőttek – új életet kezdünk. Szerény, de becsületes életet élünk, továbbra is. Nem kértünk korábban sem a fekete pénzekből – anyagilag nem is vittük sokra. Nem is állunk be az új, csak a pénzért nyalók táborába.

Könnyű annak, akinek ilyen felesége van!

Múltak az évek. Vártam – titokban -, hogy azok a korabeli munkatársaim, akikkel együtt dolgoztam az uniós csatlakozáson, és még mindig ezen a területen dolgoznak az uniós vagy a magyar közigazgatásban, az unióhoz való csatlakozás évfordulóin, meghívnak az ünnepségre. Na, nem a zsűribe! Na, nem a reflektorfénybe! Csak egy hátsó sorokba szóló meghívóra – amely a fogadásra (evés-ivás) nem jogosít – csak úgy, ott lehessek meghallgatni az ünnepi beszédeket.

Természetesen erre hiába vártam, és mindig várok – hiába.

Viszont azt kell látnom, hogy a Jobbikos versenyzők, akik állampénzen gyalázzák a magyarokat és kisebbségeket, levonják az unió zászlóját az országgyűlési képviselők irodaházának homlokzatáról. Na, jó nem lehet mindenki értelmiségi, aki képviselő!

De, ráadásul, a „magyar” miniszterelnök a kazahoknál tesz panaszt az unióra, hogy Európa téves úton halad! Az egypárt-rendszerű, választási csalásra bazírozó kazah kormány látja vendégül és mosolyog a magyar miniszterelnökre. Jól érti a magyar miniszterelnök politikáját a kazah politika – mondja a magyar miniszterelnök.

2012. május 5-e Európa Napja – Magyarországon is. A kazahoknál panaszkodó „magyar” miniszterelnök nem vesz részt a hivatalos magyar ünnepségen sem.

Viszont leszünk többen, akik részt veszünk ezen az ünnepségen. Javasolom, jöjjenek Önök is. Az unokáimmal együtt megyünk.

http://ec.europa.eu/magyarorszag/news/20120426_egymasra_hangolva_hu.htm.

A jelenlegi „magyar” miniszterelnök majd az unokáival Kazahsztánban fogja ünnepelni - a TEK kíséretében - saját ünnepét.