A szavazatok erejével ...

Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Francia író, filozófus sikeres szépirodalmi regények szerzője Muriel Barbery (1969). A szépirodalmi jelző nem véletlen: az stílust jelöli. Mondhatnánk úgy is, hogy „szépen” ír. Ebben valószínűleg egyenértékű partnere a fordító Tófalusi Ágnes. (Hál’istennek a fordítói szakma elismertsége manapság felívelőben van.) A mondatok rövidek, érthetőek, a bekezdések átláthatóak, a fejezetek arról szólnak ami a címük, megjegyezhetőek a szerepelők. A kiadót (Geopen) dicséri a szerző és a fordító kiválasztása, a betűtípus olvasható, a címlap a témát előre jelzi, a könyv karcsú, és könnyű kézben tartani, még ágyban fekve is olvasható. 2002 óta már négy magyar nyelvű kiadást ért meg.

Külön előnye, hogy a könyv végén az ember még emlékezhet a regény elejére, bár ez korfüggő is.

A könyvismertető olvasója azonban nem a könyvszakmai értékelésre kíváncsi (általában), hanem elsődlegesen a sztori érdekli. Nos, a történet egyszerű: egy ételkritikusnak, étteremlátogatónak, gasztronómiai újságírónak az életéből még két napja van hátra, hogy megtalálja a legjobb ízt, a legfinomabb ételt, mielőtt meghalna. A francia konyha nagy fellendülésének évtizedei vannak a kritikus háta mögött, amelyben a pénz, a hatalom, a nők és a társadalmi elismerés minden elemét begyűjthette magának. Egy ilyen szédületes karrier után mire vágyhat még az ember? A regény hőse halálos betegen végig pásztázza élete minden fontos állomását: a családtagokhoz (szülők, nagyszülők, gyerekek, feleség) fűződő kapcsolatokat, a szeretők és kokottok, a barátok és az ellenségek iránti érzelmeket. Mindenkiben azt keresi, hogy milyen étel-ital fűződik hozzá, és az alkalmas-e az utolsó legjobb emlékre?! (Természetesen a sztori poénját nem árulom el.)

Az étel és italsorok megismerésén keresztül megismerkedhetünk a XIX-XX század középső 100 évének francia nagypolgári életével. A kapitalizmus nyertes osztályának eklektikus erkölcseivel, kaotikus családi, szerelmi viszonyival, és az egész világra hatást gyakorló receptjeivel.

Az író sokkal később született, mint a regényben szereplő korszak. Honnét a társadalmi ismeret? Lehet hogy sok-sok korábbi francia regényt és szakácskönyvet olvasott.

Popper Péter: A meghívott szenvedély

Popper Péter (1933-2010) magyar pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár, író.

Évtizedekig hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa, könyveivel, előadásaival, tanácsaival az újságokban, a rádióadásokban, a televízióban segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában, eligazodni a gyermeknevelésben.[i]

A pszichológia tudományának sok-sok területén kutatott és publikált, foglalkozásánál fogva mindig a hétköznapi élethez közeli emberi problémákkal foglalkozott. A látszólag távoli hitéleti kérdéseket is nagyon gyakorlatiasan közelítette meg.

A meghívott szenvedély c. tanulmányát 2000-ben jelentette meg a Szaxum kiadó, és azóta számos kiadást megért. Már a könyv (könyvecske) címe is sok olvasót vonz, mert egyszerre kellően homályos (nem kihívó), de az alcím már egyértelműsít: Férfiak, nők és a szex.

Popper Péter írásai azért népszerűek, mert a tankönyvek mellett tudott a televízóban, rádióban érthetően és egyszerűen beszélni az ilyen „kényes” témákról is, és publikációinak nagy része inkább ismeretterjesztő jellegű, mint bennfentes szakmai szöveg. Azért is érdemes őt olvasni, mert megtalálja azt keskeny mezsgyét, amely a szókészletében szegényes, gyakran a trágárság felé hajló – a témával kapcsolatos - közbeszédet elválasztja a tudományos igényű kulturált megközelítéstől. Kellő humorral szemléli és mutatja be a szerelmi élet változatos lehetőségeit, de nem tesz nevetségessé egyetlen embert sem.

A meghívott szenvedély kifejezés, már az 1987-ben megjelent Lexikon a szerelemről c. lexikonban is megjelenik, és arra utal, hogy a szexualitásnak részben az ösztönvilághoz, részben a tudatosan kialakított és ellenőrzött társadalmi viszonyokhoz is köze van. Különösen élvezetesek azok a részek, amelyek a határvonalak elemzésével foglalkoznak: önkielégítés vagy párkapcsolat, együttélés vagy házasság, örömszerzés vagy utódnemzés, azonos neműek vagy különböző neműek?

Természetesen a meghívott szenvedély kérdései és válaszai vitára ingerlőek. Már a kérdések megfogalmazása is társadalmi státusz függőek, hát még a válaszok milyen mérgesek lehetnek!

Popper Péter szellemesen kérdez és válaszol is. Érdemes olvasni mindenkinek!

"Magyarország megfontolná, hogy katonákat küldjön a Hormuzi szorosba, ha Trump ezt kérné." mondta egy miniszter. 

A nemzetközi helyzet fokozódik...

Fotó: hajózás.hu

Visszavettük a kokárdát

1848 március 15. a magyar nemzet ünnepe. A kokárda ennek az ünnepnek a szimbóluma, pártállásra tekintet nélkül. 1848-ban alkotmányos forradalom (áprilisi törvények) indította el a társadalmi-gazdasági-politikai változások folyamatát, amelyet az orosz hadsereg folytott vérbe 1849-ben, és haszonélvezője az osztrák császárság lett.

A kokárda fideszesítése már 2002-ben elkezdődött, miután már többször álorcát váltottak: 1988 liberálisok, 1989-ben megtagadták a rendszerváltás dokumentumának az aláírását, 1994-től jobbközép, majd a szélsőjobb felé tolódtak. 1998-ra már jobboldali gyűjtőpártként győztek. A 2002-es választási vereségüket előre vetítve már azt mondogatták, hogy aki magyar az mindig hordja a kokárdát. A jobb- és szélsőjobb oldalon a politikai hűség jelképévé tették a piros-fehér-zöldet. A liberálisoknak és a baloldalnak semmilyen válasza nem volt erre a politikai inszinuációra. 2004-ben volt egy szerény kísérlet a liberális-baloldali koalícióban az Alkotmány kiegészítésére a határon-túliak jogi integrálására, de az ellenzékben levő Fidesz egyszerűen megakadályozta.

A kormánypártok bukdácsolása (2002-2010) nem hozott sem társadalmi, sem gazdasági eredményt. A szegények szám 2-ről 3 millióra nőtt, mentésükre szolgáljon, hogy legalább politikai-külpolitikai téren előrébb léptek: NATO és Európai Unió tagság. A választások szabadok, tisztességesek és átláthatóak voltak 2014-ig.

Az ellenzékbe került korábbi kormánypártoknak arra sem volt válasza 2010-ben, hogy a határon túli magyarok soron kívül kapnak állampolgárságot (2012), és azt is hümmögve tűrték, hogy a Fidesz választójogot adott a határon túli magyaroknak, és a Fidesz-állampárt a vasárnapi ebédhez házhoz ment a szavazatokért a határon túl, és technikailag lehetítlenítette a külföldön élők levélben való szavazását (2012). De jött az alaptörvény, a választási törvény, a kétharmadok, a törvények személyre szabása, NER korrupció rendszer-szerűvé tétele, az önkormányzati rendszer és Budapest üldözése, Az ügyészség és a bírógok felső rétegének kisajátítása, a média prostituálása (kivéve a kivételeket), stb, stb, stb. A személyes ellenségekkel való leszámolás ideje is eljött: elsőként Iványi Gáborral, Kísérlet Gyurcsány bebörtönzésére, utána jöttek a többiek.

Az Orbán klán országlásának 16 éve alatt (2010-2026) az ország kiváltságossá tett csoportjai fényesen ívelő vagyoni karrierre tettek szert. A mintegy 200 ezer családtag és 2 millió hozzájuk képest alárendelt, de a szegényekhez képest kedvezményezett, hű politikai rabszolgává vált – szavazógéppé. Különösen módon azok részei a további szavazónak (500 ezer), akik a legszegényebbek és krumpliért, kolbászért, konzervért, uzsora-kamat elengedésért szavazataikat „eladják”. A valóságban nem szavazatot árusítanak a szegények, hanem enni akarnak, legalább egyszer jóllakni négyévente. (Ünnep egy népszavazás vagy egy polgármesterválasztás is.)

Ide jutottunk az 1848. évi szentesített V. törvénycikk óta: a választási törvény a kiváltságosokat támogatja újra. Kik lesznek 2026. április 12 után az új kiváltságosak? Ezen kellett (volna) elgondolkodni 2026 március 15-én.

Legalább visszavettük a kokárdát!

Bolgár György műsorában: 

Műsorok Archívum | Klubrádió

35 perctől 56 percig

Ha önmagában az országos listás szavazást vizsgáljuk: Az 5%-os parlamenti küszöböt elérő pártok – arányosan - részesednek a 93 országos listás mandátumból. Az 5 %-os parlamenti küszöböt el nem ért pártok nem kapnak országos listás mandátumot. Ha csak két párt lépi túl az 5 %-os határt, akkor közöttük oszlik meg a 93 mandátum. Ha 3-4-5 párt lépi túl az 5 %-os küszöböt, akkor a 3-4-5 párt között oszlik meg a 93 országos listás mandátum. Ennek az egyszerű matematikai összefüggésnek azonban nagyon fontos politikai-közjogi következménye van: minden ellenzéki pártnak, amely országos listát tudott állítani, arra kell buzdítania a választókat, hogy a szíve szerint kedves ellenzéki pártra adja le a listás szavazatát, mert ez eredményezi az ellenzéki pártra leadott szavazatok maximalizálását az országos listás mandátumok szempontjából. Minden olyan politikai szlogen, amely az országos listás kampányban „Csak a Fidesz!”, „Csak a Tisza!” jelszót használja, az a plurális pártrendszert és a többpárti parlament jogosságát vonja kétségbe.

 Az egyéni választókerületi szavazásnál minden egyes ellenzéki pártot támogatónak, - aki rendszerváltást kíván elérni, - annak célszerű az egyedüli legesélyesebb ellenzéki pártra szavaznia, mert ez jelenti az ellenzéki szavazatok maximalizálását az egyéni választókerületi mandátumokban.

Ez a tömített elemzés csak a két szavazat megosztásával, annak matematikájával kapcsolatos kérdést vizsgáltára vonatkozik. Ha egészében, teljes összefüggésében  vizsgáljuk a magyar kétszavazatos, egyfordulós, levélszavazatos, félig szabad, átláthatatlan és tisztességtelen, továbbá folyamatos módosításokkal, változtatásokkal terhelt  választási rendszert, akkor sok-sok elem befolyásolja a szavazatok mandátummá alakításának a folyamatát.

2026. március 5. A közvéleménykutatási adatok változása nem befolyásolja ezt a kis választási matekot.