Megragadóan új élmény hirtelen belecseppenni a fényűzésbe egy olyan embernek, aki szerény-átlagos körülmények között él. A közmondás szerint „a jóba könnyű beleszokni”. Ha kíváncsi vagy erre az érzésre, akkor gyere velem - olvasás útján - 5 percre Kairóba. 4 nap 3 éjszak Egyiptom fővárosában.
A repülőgép tett egy kört Kairó felett, mert várni kellett a leszállással. Kellemes volt az út, a pilóta szerint 22 C fok van, és enyhe szellő lengedez a városban. Felülről a város kősivatag, szabályos sugár- és körutakkal. Sima landolás után, a neved olvashatod a repülőtér kijáratánál: sofőr visz be a szállodába. Három sávos autópályán halad az autó a 4. sávban: a pilóta egyik keze a dudát nyomja folyamatosan, a másikkal élénken gesztikulál, miközben elmeséli, hogy ebben a városban 14 millióan laknak, és naponta 6 millió ember jár be dolgozni, vásárolni, ügyintézni.
A Zamanek Tower (Mariot) szállodához közelítve azonnal megérzed a gazdagság közelségét, mert a biztonsági tisztnek beöltöztetett idős férfi mellett egy fiatal fiú egy nagy kutyával körbeszaladja az autót, majd beletúr a csomagtartóba. A nagytestű kutya hirtelen megáll, felcsapja füleit, és mereven néz a sofőrre, ezzel jelzi a gazdájának, hogy „tiszta az autód”, mehetsz utadra.
Ötven métert gurulunk, ismét megállunk, immár két tábornoknak öltözött úriember előtt, akik nagyon mosolyognak és egyikük széles karmozdulatokkal nyitja kívülről az autó ajtaját. Az ajtónyitó tábornok láthatólag nem vár baksist (ö volt az utolsó), és azonnal kiveszi a csomagodat az autóból. A csomag azonnal átadásra kerül a váratlanul előkerülő boynak, aki sietős léptekkel megy a rézzel borított főkapuhoz, amelyet szélesre tár előtted: „Uram, tessék belépni!” Három másik boy hajol meg előtted a szálloda „lobby”-nak nevezett hatalmas előterében. A csomagod már a harmadik ember kezében halad az aranyozott recepció irányába.
A három méter magas virágoszlop mellett elhaladva eléred a főportás aranyozott pultját. A főportás rövid mosollyal jelzi, hogy az előtted álló talpig fehérbe öltözött férfi miatt egy kicsit várnod kell. Az úr a főportással váltott kölcsönös mosolyok után aranyozott bankkártyát ad át a főportásnak, aki azt kis meghajlással veszi át, majd hasonló meghajlással nyújtja vissza.
Most te kerülsz sorra. Széles mosoly ismét a főportástól, nem érzékelteti veled, hogy már felmérte, hogy te nem magad fizeted a számládat, pedig még meg sem kérdezte. Udvarias kérdés: „Dohányzó szobát kér?” és mosolyog az igen válaszra. Rövid mosoly az OTP kártyámnak is, és már jön a negyedik ember a csomagomért. Kívül-belül márvány a lift, amely biztonsági okokból csak a szobakártyával működik. A csomagot vivő ember halkan tájékoztat, hogy ő egy másik lifttel (cselédlépcsőn) jön a 11. emeletre, majd magadra hagy a rakétaként induló, de halk zenét sugárzó liftben, amely puhán áll meg a szobád ajtajával szemben.
A szobaajtó simán nyílik a kártyával. Szerényebb szállodákban a szobakártyát be kell tenni egy kis kártyatartóba, mert e nélkül nem működnek a lámpák, nem működik a légkondicionáló sem. (Ha a légkondicionáló működik, akkor az ablakot nem lehet nyitni.) Energiatakarékosságnak itt nyoma sincs, megy a légkondicionáló és nyitva az erkélyajtó, mert dohányzom, de nem szeretek füstszagú szobában aludni!
A szoba berendezése XIX. századi angol stílbútor, de újonnan készítve. Kényelmes fotelek, hatalmas ágy, nagy íróasztal szellősen elrendezve. A ruhásszekrényben ég a villany, minden otthon megszokott elektromos berendezés a kávé, tea főzéshez, minibárral (árak az egekben!), ingyenes palackozott fogmosó víz a fürdőszobában, aranyozott bidé, 12 törülköző, fürdőköpeny és papucs az uszodához. A pipere polc tömve szappanokkal, krémekkel, bármilyen kencékkel.
A sötétedés közeledtével udvarias halk kopogással érkezik a szobaasszony, megveti az ágyadat és búcsúzóul két szem csokoládét tesz a párnádra: egy édeset és egy keserűt.
Az erkélyről gyönyörű a kilátás a Nílus folyóra. A túlsó parton felhőkarcolók és színes házak sorakoznak. A folyó vize szürke a magával hozott szürke iszap miatt, de már lerakta Dél-Egyiptomban a nagy termést biztosító termékeny iszapot, itt csak koszosnak látszik. Ezen a parton hajók, csónakok százai parkolnak, sok hajón éttermekkel, szórakozóhelyekkel.
A szálloda kertjében kellemes az esti kivilágítás, a kősivatagból semmi nem látszik: mindenütt pompás növények virágoznak. Az asztalokon friss gyümölcsök. Meglepő a banánfáról a szárával együtt levágott banánfürt. A fürtből magad tépheted le a kisméretű és vékony (inkább ceruzára hasonlító) egyiptomi banánokat, amelyek biztosan nem felelnek meg az eu szabványnak. Viszont édes és fűszeres az ízük, ellentétben az Európában kapható nagy és ízetlen banánokkal.
A reggeliző helyen választhatok a (megszámoltam) kb. kétszáz féle ételből és italból. Kizárólag az ismeretleneket kóstoltam meg (ebből is volt vagy 100 féle). Guava-lé (egy körtéhez hasonló fehér gyümölcsből tejjel készült ital) és a gránátalmanektár nagyon finom volt. A nevében is ismeretlen ételek többsége jó ízű. Ha valami nem ízlett, ettem utána egy pici tahinit (szeszámmag-krémet) és máris visszatért a szám jóíze, különösen egy falat marinírozott áfonyától. Az ismert és ismeretlen gyümölcsök édesek, mint a méz (sőt vannak mézbe foglalt gyümölcsök is!). Arab kávé és arab tea szinte kötelező: a törökösen főzött kávét muszáj volt megkóstolnom, a jázmin tea pedig olyan illatos volt, hogy a még a kertben érezni lehetett. A kávés fiú hozza utánam a hamutartót és invitál egy vízipipára (köszönöm, majd este!).
A szállodában 10 étterem működik és a személyzet létszáma azonos a vendégekével. Így meg sem lepődöm (nagyon), amikor a földszinti férfimosdóban egy egyenruhás fiú, melegített kéztörlőt hoz elém a földig érő tükör előtt levő mosdóhoz.
Ez a szálloda kínálja Egyiptom legszebb és legdrágább konferencia termét, a saját reklámja szerint. A plafonon négy óriás kristály csillár, 8 személyes kerekasztalok a vendégeknek, mindenkinek mikrofon, áram, laptop és tolmács készülék csatlakozó az asztal alatt. Két nagy kivetítő a teremben, hogy jobban lásd, hogy mi történik a teremben. Amikor regisztrálod magad a konferencia részvételre, akkor a nevedet tartalmazó kis „táblácska” csatlakozója egyben egy szabványos bemenet (USB) bármely számítógéphez vagy okos telefonhoz, amelyen a konferencia minden anyaga, előadása, az előadók életrajza, mindenkinek az elérhetősége elektronikusan rajta van. Kapcsolatba léphetsz egy belső levelező rendszeren keresztül a konferencia bármely résztvevőjével. És az egymástól 0,5-30 méterre ülő résztvevők lelkesen használják a levelező rendszert, midőn hallgatják az előadókat. (A mellettem ülő hölgy egy esti /kivilágított/ piramis látogatás megszervezésébe van alámerülve éppen valakivel. Körbenézek, hogy kivel levelezhet, de mintegy 30 férfi nézi saját számítógépét. Levéltitok megsértése, pfuj! Ebben a pillanatban kapok egy levelet, amelyben piramislátogatásra invitálnak. De mint utóbb kiderül ez a hivatalos program szabadidős része, nem a szomszéd hölgy levele.)
A déli ebédet mérsékelt éhséggel várom, tekintettel a reggeli sok ismeretlenjére. Ismét választhatunk, hogy a kertben vagy a zárt térben eszünk-e?! (Én kipróbáltam: előétel és leves a virágokkal díszített étteremben, főétel a kertben /kenyeret nem kértem Micimackóhoz hasonlóan./
Senki nem botránkozott meg a helyiség változtatáson.) Az ebéd változatossága és bőséges jellege alig maradt el a reggeli mellett. Úgy látszik, nekem kell megtanulnom határt szabni a sok finomságnak, mert különben nem férek fel hazafelé a repülőgépre.
Íme, a tejjel-mézzel folyó Kánaán, és nekem kell határt szabnom magamnak!
Hatással vannak-e a fényűzés cseppjei az egyiptomi demokráciáról alkotott szakmai véleményemre?
Most próbálom ki!
(2014)
