In memoriam: Schmidt Péter

Dr. Schmidt Péter[i] egyetemi tanár, alkotmánybíró a közéletnek szentelte életét. A köztársasági államforma, a demokratikus többpártrendszer híve volt. Hallgatóinak a hatalommegosztás elvét, az alkotmányban rögzített keretek közé szorított állami hatalmat, és az emberi jogok kiteljesítését garantáló kormányzati rendszer eszméit tanította. Híve volt a társadalmilag igazságos, arányos- pártlistás választási rendszernek.

A kar kiváló oktatója

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának alkotmányjogi oktatójaként ismerkedtem meg Schmidt Péterrel. Az 1968-ban elindult Új Gazdasági Mechanizmus friss társadalmi szellemében elindult az egyetemi oktatás reformja is. Megszűnt a dogmatikus jogászképzés, kialakult egy szellemiségében is új oktatói gárda. A hallgatók között sokan voltak érdeklődők az új tudományos kutatási témák iránt. Ezek közé tartozott az alkotmányjog is, amely tudományosan kezdte meghaladni az 1948-as sztálini típusú hatalomgyakorlás rendszerét. Adyt idézve: Új idők, új dalai szólaltak meg az ódon falak között. Ennek egyik eleme volt az, hogy a kor ifjúsági szervezete véleményt alkothatott a nyilvánosság előtt is az egyetemi tankönyvek tanulhatóságáról és a tanárok előadásainak a minőségéről is. (A hallgatóknak korábban is volt véleményük a tanárokról, de ezt csak az előadásokról való távolmaradással nyilváníthatta ki.) Schmidt Péter a hallgatók szavazatai alapján a Kar kiváló oktatójának választották meg nagy üdvrivalgás közepette 1976-ban. Ő megtestesítette az Új idők, új dalait.

Az alkotmányjog professzora

A hatalommegosztás elmélete a francia felvilágosodás szellemi terméke. A hatalom egységének az elvét hirdette a feudális állam: törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom a király kezében összpontosul. Ugyanezt az elvet vallotta Sztálin és Hitler is: minden hatalom az uralkodó párté. (Ezeket a vonásokat ma is fellelhetjük sok politikus gondolkodásában is.) A hatalommegosztás elve minőségi meghaladását jelenti annak, hogy minden hatalom egy személy (a vezérek, generalisszimuszok) kezében összpontosulhasson.

Az emberi jogok az állami hatalom elé állított korlátok. Ez az elv megálljt parancsol az államnak az ember személyiségének, magánéletének,  családjának és tulajdonának védelme érdekében. Az emberi jogokat az alkotmányban kell rögzíteni, mert ennél alacsonyabb szintű szabályozáson nagyon könnyen átlép a mindenkori kormányzat, különösen annak erőszakszervezetei.

Az alkotmányfejlődésnek a legújabb kori terméke az államot cselekvésre késztető szabályok rendszere: a munkahelyek védelme, az oktatási kötelezettséggel párosuló iskolarendszer működtetése, az egészségmegóvási és helyreállítási kötelezettség, a nyugdíjrendszer, továbbá a legújabb állami kötelezettség a lakhatás jogának a biztosítása.

A demokrácia építője

Schmidt Péter képes volt az alkotmányjogi hagyományokat és az új követelményeket egységben kezelni, a részelemeket integrálni, tovább politikusok és az érdeklődők széles köre számára közérthetően interpretálni. Azonban a politikusok jelentős része nem értett egyet szakmájának a demokratikus igényeivel.

1977. februárjában az orromat lógatva mentem végzősként a jogi kar egyik folyosóján. Szembe jött velem a Professzor úr. Kérdésére elmondtam, hogy az államigazgatási jogi tanszéken folyó belháború miatt nem lehetek tanársegéd ott. A válasza nagyon meglepett: „Gyere a Társadalomtudományi Intézetbe, ahol most hoztam létre a „szocialista demokrácia és a állam” elnevezésű munkacsoportot. Legyél ott tudományos segédmunkatárs!” Kisinasként működtem Bihari Mihály, Szoboszlai György és mások mellett, és részt vehettem azokon a belső vitákon, amelyeknek célja egy új állam felépítésének és működésének a megfogalmazása volt.

Utólag úgy neveztem el életemből azt az 5 évet (1977-82), amikor Péter vezetésével „puhítottuk a diktatúrát”.

Intermezzo

A komoly munka mellett Schmidt Péter a munkatársaival is törődött: emberséggel, felelősséggel bánt a munkatársaival. Egy alkalommal nyílt lehetőségem viszonozni. Péter ifjúkorában elvesztette a fél szemét: egy háborús aknára lépett Gyomán (Viharsarok). Az később épen maradt szeme is beteg lett, és súlyos operáción esett át, amely sikerrel kecsegtetett. Meglátogattam a kórházban, ahol elmondta, hogy néhány nap múlva hazamehet, de nincs autója. Örömmel vállalkoztam rá, mint ifjú Wartburg tulajdonos, hogy majd hazaviszem. Ahogy kijöttünk a kórház kapuján már nem volt a megoperált szemén kötés. „Valamit látok, de nincsenek színeim.” Araszolgattunk a Népköztársaság útján a nagy forgalomban. Egyszer csak felkiáltott: színeket látok! Jó érzés töltött el, hogy részt vehettem az örömében.

A rendszerváltás alternatívája

Az 1980-as évek végén bevonták Schmidt Pétert a rendszerváltás politikai előkészítő munkáiba. A Nemzeti Kerekasztalnál folyó alkotmányozástól és új választási rendszer kialakítástól azonban távol maradt. Határozott álláspontja volt, hogy az többpárt-rendszert a szocializmus és nem a kapitalizmus talaján kell létrehozni. A történelem sajátos fintora, hogy a Nemzeti Kerekasztal minden bizottságában Schmidt Péter tanítványai ültek, azonban a tanárunk a tanszéken ült és olvasott.

Schmidt Péter 1990-1996 között az Alkotmánybíróság bírója volt. Részt vett az Alkotmánybíróság munka módszerének a kialakításában és természetesen előadói pozíciója is volt. A rendszerváltás politikai felhevültségében a bíróság kipécézte magának a „személyi számot”, és az egyedüli professzor, aki megértette, hogy nem a számjel a hibás, az Schmidt Péter volt. Kisebbségben maradt. A többség úgy döntött, hogy a személyi szám részleges megtiltása inkább kerüljön 15 milliárd (!) forintjába az államnak, mint belátni egy szakmai tévedést.

Fellobbanások az alkonyatban

Alkotmánybírói nyugdíjazása után előbb Gyomára, vissza Budapestre, majd Sopronba költözött. 2008-ban jelent meg a pályafutásának eszmei összegzését (önéletrajzi elemeket is) tartalmazó kötete: A politika sodrásában. Tisztelettel őrzőm és néha olvasgatom a kötetet.

A 2014-es választások előkészületi időszakában jelent meg egy dolgozatom, amely az előválasztással, mint politikai innovációval foglalkozott. A dolgozatot, még a publikálás előtt, megmutattam Péternek. Határozott véleménye volt: „Nem előválasztás kell, hanem az ellenzéki pártok egyetlen dologra koncentráljanak: legyen hivatalosan ismét kétfordulós a választás! Ha ezt sem tudják elérni, akkor nem is érdemesek a kormányzásra!”

Az életének alkonyán évente találkoztunk egyszer-egyszer. Néhány interjúm őrzi tanáros előadói stílusát és hiteles tudását. Az interjúkat zenei betétek szakítják meg. Kérdeztem Tőle, milyen zene legyen? A válasz határozott volt: magyar nóta és népzene, ilyet hallgatok szabadidőmben mindig.

Schmidt Péter, a mezőberényi fiú hamarébb ért el Európába az általa hirdetett tanokkal, mint a magyarok többsége!