2012.05.04.
22:10

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Európa Nap - 2012. május 5. (szombat)

europai_unio_zaszloja_1336161775.jpg_426x285

 

Nagyon izgultam 2004. április 28-án. Ekkor volt az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából a május elejei ünnepi beszédek kiosztása a kormányban, továbbá a miniszterek által a politikai és közigazgatási államtitkárok részére.

 

Közigazgatási államtitkár voltam a Belügyminisztériumban. Rendszeresen – hivatalból - kellett beszédeket mondanom a legkülönbözőbb ünnepeken, a legkülönbözőbb alkalmakkor. Eddig soha nem izgultam. Mindig magam írtam a beszédeimet egy A/5 méretű papírra. (Aki ezt nem ismeri, annak tájékoztatásul említem, hogy ez a terjedelem 10 sor!) Mivel gyakorlott beszéd-mondó ember voltam (1996-tól egyetemi előadásokat tartok), ekkor sem a beszéd tartalma, hanem az ALKALOM miatt izgultam. Mondhatok-e a nyilvánosság előtt én is – hivatalosan - ünnepi beszédet az uniós csatlakozás alkalmából?

1989 óta azért dolgoztam a közigazgatásban, hogy demokrácia legyen Magyarországon és hazánk csatlakozhasson az Európai Unióhoz. 1990-99 között az unió jogelődjeivel való – feladataimhoz igazodó – kapcsolatok ápolása, a különböző európai csatlakozási források felhasználása, majd a bm csatlakozási fejezetek menedzselése 2002-től a kedvenc munkáim közé tartoztak. A miniszter nevében utazni esetenként Brüsszelbe, az informális uniós döntés előkészítés fáradalmai (reggel 5-kor indulás Ferihegyre, aznap 23 órakor leszállás ugyanott) engem nem fárasztottak. Sőt, napközben azt is tudtam, hogy mi a napirend, mi a kötelező magyar kormányálláspont, és miben lehetek kreatív kezdeményező! Beszélgettem napközben az uniós államtitkárokkal, a magyar nagykövetség szakembereivel. Ebéd közben inkább nem ettem, hogy beszélni tudjak másokkal, de vittem a zsebemben a második fogásból a húst és egy szelet kenyeret, mert azért éhes is voltam, de a feladat fontosabb volt, mint a kaja.

2003. április 12-én több mint 3 millió választópolgár igennel szavazatott (83 %) az európai uniós tagságságról szóló országos népszavazáson.

És íme, eljött az Európai Unióhoz való csatlakozás ünnepnapja! És én is beszédet mondhattam – hivatalosan - a minisztériumi tisztségviselők és az önkormányzati dolgozók előtt.

Kicsit remegett a hangom, amikor 13 év (1990-2003) MAGYAR törekvéseiről és benne az én munkámról beszélhettem. Amikor lejöttem a színpadról, még mindig izgultam. De a feleségem megnyugtatott: „Jól dolgoztál, és ebben örülök, hogy segíthettem!”

2004. június 13-án a magyar választópolgárok megválasztották az Európai Unió magyar képviselőit, majd 2 hét múlva engem kirúgtak a közigazgatásból.

Ennyi volt az én hivatalos munkám az Európai Unió érdekében. A kirúgásomra Lampert Mónika miniszter tett javaslatot, és az 5 órája miniszterelnöki esküt tett Gyurcsány írta alá.

Most az olvasó bizonyára azt hiszi, hogy ezután – az életpályámat 30 év után kettétörő, érdemtetlen politikusi döntés – eltántorított a tisztességtől és átrohantam a korabeli ellenzékhez panaszra. Mások azt hitték, hogy a korabeli kormánypárthoz rohangálok panaszra. Egyiket sem tettem.

Újra szövetséget kötöttünk a feleségemmel: pályakezdő fizetéssel beérve – mivel gyermekeink időközben felnőttek – új életet kezdünk. Szerény, de becsületes életet élünk, továbbra is. Nem kértünk korábban sem a fekete pénzekből – anyagilag nem is vittük sokra. Nem is állunk be az új, csak a pénzért nyalók táborába.

Könnyű annak, akinek ilyen felesége van!

Múltak az évek. Vártam – titokban -, hogy azok a korabeli munkatársaim, akikkel együtt dolgoztam az uniós csatlakozáson, és még mindig ezen a területen dolgoznak az uniós vagy a magyar közigazgatásban, az unióhoz való csatlakozás évfordulóin, meghívnak az ünnepségre. Na, nem a zsűribe! Na, nem a reflektorfénybe! Csak egy hátsó sorokba szóló meghívóra – amely a fogadásra (evés-ivás) nem jogosít – csak úgy, ott lehessek meghallgatni az ünnepi beszédeket.

Természetesen erre hiába vártam, és mindig várok – hiába.

Viszont azt kell látnom, hogy a Jobbikos versenyzők, akik állampénzen gyalázzák a magyarokat és kisebbségeket, levonják az unió zászlóját az országgyűlési képviselők irodaházának homlokzatáról. Na, jó nem lehet mindenki értelmiségi, aki képviselő!

De, ráadásul, a „magyar” miniszterelnök a kazahoknál tesz panaszt az unióra, hogy Európa téves úton halad! Az egypárt-rendszerű, választási csalásra bazírozó kazah kormány látja vendégül és mosolyog a magyar miniszterelnökre. Jól érti a magyar miniszterelnök politikáját a kazah politika – mondja a magyar miniszterelnök.

2012. május 5-e Európa Napja – Magyarországon is. A kazahoknál panaszkodó „magyar” miniszterelnök nem vesz részt a hivatalos magyar ünnepségen sem.

Viszont leszünk többen, akik részt veszünk ezen az ünnepségen. Javasolom, jöjjenek Önök is. Az unokáimmal együtt megyünk.

http://ec.europa.eu/magyarorszag/news/20120426_egymasra_hangolva_hu.htm.

A jelenlegi „magyar” miniszterelnök majd az unokáival Kazahsztánban fogja ünnepelni - a TEK kíséretében - saját ünnepét.

 

 

 

komment

Címkék: választás életrajz Európai Unió

A bejegyzés trackback címe:

https://tothzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr964489275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása