http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=135307&catid=82&Itemid=120
Javasolom, hogy olvassák el Krémer Ferenc cikkét. Az én blogomnak a teljes címe "A szavaztok erejével, nem fegyverekkel!". A blog címében levő gondolat középen áll a "Beletörődés és lázadáshoz"-hoz képest. Alakítson ki Ön is véleményt.
https://www.youtube.com/watch?v=aPL2hIJLMtM
A "választási szakértő" címet viseli ez a Youtube-ra feltöltött videó, amely 2 héttel a választás előtt készült. A készítője valószínűleg karikatúrának szánta. A nyilatkozó lehet, hogy nem tudta kinek és mely célból nyilatkozik. Utóbb legalábbis "érdekes" nyiilatkozat. Vajon melyik pártra szavazott? - lehet találgatni. 2014-ben országgyűlési, európai parlamenti és önkormányzati választások is lesznek. Nevetünk-e majd a választási eredmények ismeretében?
Külföldi választások
A francia elnökválasztás első fordulójáról megjelent rövid hírrel a blogon új rovat indult, amely a külföldi választásokról kíván tájékoztatást nyújtani. 2012-ben a világ 50 kb. országában lesznek választások. Új kolléga bevonásával közösen igyekszünk tartani a világgal a ritmust és információkat szolgáltatni a blog olvasóinak.
Az új kolléga Páli Zoltán, az ELTE ÁJK politológus hallgatója. Fogadják bizalommal írásait!
Választások 2012-13-ban a világon:
http://www.electionguide.org/calendar.php
Páli Zoltán, az ELTE ÁJK
politológus hallgatója
Szerbia mérföldkőhöz érkezett. Május 6-án arról kell döntenie az országnak, hogy továbbhalad-e az EU-integráció felé vezető úton vagy sem, milyen kapcsolatokat akar ápolni a függetlenedni vágyó Koszovóval, milyen válaszokat ad a gazdasági krízisre és nem utolsó sorban kíváncsian várjuk azt is, hogy milyen színezetű lesz a Vajdaság.
Szerbiában háromféle választás lesz: elnöki, parlamenti és helyhatósági választások.
Az elnököt közvetlenül választják meg 5 évre1. A jelöltállításhoz 10 ezer aláírás szükséges. Amennyiben egy jelölt sem éri el a szavazatok 50%-át és plusz egy szavazatot, akkor második fordulóra kerül sor. Ekkor a két legelső jelölt jut be a következő fordulóba és a legtöbb szavazatot kapó jelölt győz2.
Parlamenti választások listás rendszerben zajlanak. Ez azt jelenti, hogy Szerbia Köztársaság egy körzetnek számít, ahol jelöltlista állításához 10 ezer aláírásra van szükség. Ezen felül, a jelöltek legalább egyharmadának nőnek kell lennie és olyan helyeken kell szerepelni a listákon, hogy reális parlamentbe jutási esélyt jelentsen a számára. A 250 fős Népképviselőházba való bejutási küszöböt Magyarországhoz hasonlóan 5%-ban határozták meg, a kisebbségi pártok számára viszont nem állapítottak meg ilyet. Ha pedig egy párt a leadott voksok alapján nem ér el legalább 1%-ot (kisebbségi párt esetében legalább 0,2%-ot), akkor a kampányhoz nyújtott költségvetési támogatást vissza kell fizetnie3.
A helyhatósági választások esetében pedig ki kell emelni a Vajdaságot és Koszovót.
A vajdasági tartományi képviselőház megalkotta a statútumát, amelyet a szerb parlament is elfogadott4.
Koszovó esetében a helyzet teljesen bizonytalan. Mivel Koszovó jogilag is ki akar válni Szerbiából, Belgrád pedig, jogilag mint Szerbia elidegeníthetetlen részére tekint Koszovóra, ezért a most következő választásokon biztosan számíthatunk kisebb vagy nagyobb feszültségekre5.
Boris Tadić67 – A balközép Demokrata Párt (DS) jelöltje. Az előző két ciklus államfője, aki áprilisban lemondott tisztségéről. Lemondásának valószínűsíthető okát az időpontok „összevontatásában” találjuk meg, hiszen az ő népszerűsége nagyban javíthatja a DS eredményeit. Integrációpárti és az ő elnöksége alatt lett Szerbia az EU tagjelölt állama.
Tomislav Nikolić68 –Már három alkalommal is Szerbia, valamint egy alkalommal Jugoszlávia elnökjelöltjeként indult korábban, az ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRP) színeiben, ahol mindvégig fontos pozíciókat töltött be. 2008-ban az SRP szétszakításában oroszlánrészt vállalt, miután nem értett egyet a párt elnökével a Szerbia és az Európai Unió stabilizációs és társulási egyezményének ratifikálásának kérdésében, így 19 képviselőtársával új frakciót alapított Szerb Haladó Párt (SNS) néven, amelynek az elnökjelöltje.
Nyilatkozataiban hangsúlyozza EU ellenességét, habár támogatja országának csatlakozását az EU-hoz9, oroszbarát, valamint a Koszovóval kapcsolatos korábbi megállapodásokat károsnak tartja Szerbia számára és nem tekinti érvényesnek a Tadić által aláírt szerződéseket, mert azok a szerb nemzet érdekei ellen irányulnak6.
Pásztor István10 – A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) jelöltje. Tartományi kormányfő-helyettes és gazdasági miniszter. Négy éve 2,3%-ot szerzett az elnökválasztáson. Kijelentette, hogy „a vajdasági érdekek, főleg a vajdasági pénzek és az infrastruktúra vonatkozásában, a mezőgazdaság kérdések tekintetében, a körzethatárok ügyében szeretne a magyar párt feltételeket támasztani a Demokrata Párt államfőjelöltjének, de a nemzeti tanács, illetve az identitást megőrző ügyek vonatkozásában is fontos feltételei lesznek a Vajdasági Magyar Szövetségnek11.”
A VMSZ-nek egyébként jó esélyei vannak helyhatósági szintén és a vajdasági tartományi választásokon is, a 100 ezres szavazatszámot célozták meg. Magyar vonatkozás szempontjából különösen fontos Szabadka, amelynek megnyerése egyfajta szimbolikus győzelemmel érhet fel. Nem véletlen, hogy a kampány finisében, április 30-án avatták fel egy magyar-szerb vízilabda gálameccsel a település új uszodáját, az eseményen pedig Boris Tadić is részt vett.
Források:
1http://www.zenta-senta.co.rs/doc/20061226alkotmanyhu.pdf (Szerbia Köztársaság hatályos Alkotmánya)
2http://kitekinto.hu/europa/2012/04/30/szerbia_mit_igernek_a_jeloltek/
4http://kitekinto.hu/karpat-medence/2009/12/01/elfogadtak_vajdasag_statutumat/
5http://kitekinto.hu/europa/2012/03/27/ujra_fellangolhat_a_szerb-koszovoi_ellentet&lap=1
6http://kitekinto.hu/europa/2012/04/30/szerbia_mit_igernek_a_jeloltek/
7http://www.ds.org.rs/en/president
8http://www.sns.org.rs/%D1%81%D1%80/important-documents/4287--srpska-napredna-stranka-documents.html
9http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=545113#null
10http://nol.hu/kulfold/pasztor_istvan_indul_a_szerb_elnokvalasztason
11http://nol.hu/kulfold/20120426-kenyszerfrigy_regi_ismerossel
Az előválasztással kapcsolatos javaslataimhoz közvetlenül vagy közvetve már több észrevétel is érkezett:
Érdemben azonban azokra a felvetésekre szeretnék reagálni, amelyek a 2014. év országgyűlési választásokra egy híres magyar ember, konkrétan Pató Pál úr közismert érvét hozzák fel: „Ej, ráérünk arra még!”
Nézzünk néhány dátumot és az elvégzendő feladatok nagyságát:
Áder János, az új köztársasági elnök várhatóan legkésőbb 2014 elején kiírja a választásokat.
Összesen tehát 1 év és 6 hónap áll rendelkezésre, a régi és az új demokratikus ellenzéki pártoknak, hogy a saját magukon belül eldöntsék azt a kérdést, hogy a létesítenek-e választási koalíciót másokkal. Ismerve a pártok alapító okiratait, elég ritkán (max. évente egyszer) tartanak kongresszust, amelyen dönteni kell a koalícióról. A pártoknak legalább egy év szükséges ahhoz, hogy felépítsék (karbantartsák) logisztikájukat, a központi-területi és helyi szervezetek közötti kommunikációt, forrásokat (megoldásokat) találjanak a kampányfinanszírozásra.
Máris csak 6 hónap az az időkeret, amelyet a pártok közötti egyeztetésre lehet szánni. Hol van itt az a sok idő, amely még indokolttá teszi a Pató Pál féle megközelítést: „Ej, ráérünk arra még!”
A nagy ráérés azt fogja eredményezni, hogy több dologra nem marad ideje az együttműködésre hajlandó pártoknak, civil és társadalmi szervezetek tagjainak.
Azok a politikai elemzők, pártvezetők és szervezők, akik a Petőfi Sándor által teremtett magyar elvét követik, azok miben bíznak?
Abban, hogy a választások előtti hetekben a magyar népből, mint unikum-tengerből az ő pártjuk, mint főnix-madár felröppen és győz!
Azt képzeli minden ellenzéki pártvezető, hogy ő lesz a vezetője az ellenzék egyesült erejének, anélkül, hogy azért bármit is tenni kellene. A többiek majd racionálisan belátják, hogy ő a legokosabb. Sőt, azok az új pártok, amelyek még a közvélemény-kutató cégek listáira sem kerültek fel, abban bíznak, hogy tagság nélkül is a szavazók milliói őket fogják főnix-madárként isteníteni, mert ők többször megmondták a tutit a régiekről!
Minden demokratikus ellenzéki pártnak több lesz a mandátuma 2014-ben, mint jelenleg. A választást követő éjszaka mosolygós (továbbra is ellenzéki) pártvezetők nyilatkoznak majd a médiának: „Győztünk!, mert több a mandátumunk, mint 2010-ben volt.”
És közösen sem érik el a mandátumok 1/3-át.
Ilyen a Pató Pálok győzelme: vereség. Viszont a képviselőik továbbra is vidáman ellenzékieskednek 2014-18 között.
Sőt! Köztük lesz néhány ifjú ellenzéki képviselő is, aki vidáman felkiált: Még sok-sok évig szeretnék a parlamentben ellenzéki lenni. Hiszen 20 évet lehúztak elődeink is állampénzen!
A szakszervezetek és a pártok összefogásának szükségességét hangsúlyozza a Népszabadság főcíme.
Újakra és régiekre osztja fel a jelenlegi demokratikus ellenzéki erőket a "negyedik köztársaság" pártja. Ennek a logikának a mentén az első lépcsőben az új politikai erők egyezkednének, majd a második lépcsőben tennék lehetővé a régieknek, hogy csatlakozhassanak az újakhoz a 2014. évi választásokra koalíciós partnernek.
http://nol.hu/velemeny/20120502-kiut_az_ellenzek_valsagabol__a_ketlepcsos_megegyezes
A Klubrádió szerkesztőjével, Pikó Andrással beszélgettem az ellenzéki pártok együttműködési kérdéseiről, a választásokról. Május 1-je az együttműködés jelképes dátuma a baloldal számára. Ott leszünk mind a ketten a Városligetben!
A feudalizmus idején a föld tulajdona egyidejűleg a vallás, az állam és a politika kizárólagos birtoklását is jelentette a tulajdonosok (nemesség) és a jogok legfőbb származtatója a király számára. A vallás meghatározottsága egyértelműen megállapítható a „Cuius regio, eius religio” (Akié a föld, annak a vallását követi a nép), továbbá a főkegyúri jog hatásköre (az egyházi vezetők kinevezésének a joga) kit illet. A középkorban a mai értelembe vett állami jogköröket (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás) a nemesség nevében a király (császár, főherceg, stb.) gyakorolta. A politika szereplői az egyházi és nemesi kar egyes képviselői voltak, akik időnként véres háborúkat folytattak a trónért, (l: fehér rózsa-vörös rózsa küzdelme), az egyházi és állami tisztségekért (császárság-pápaság harca). A feudalizmusban a demokrácia ismeretlen fogalom volt. Minden jog és kötelesség az öröklés rendje és az erősebb hadsereg révén dőlt el.
A polgári, majd a polgári demokratikus forradalmak európai győzelmei (XVII-XIX. század) után nagyot változik az egyházi, az állami és a politikai hatalom gyakorlás személyi köre. Ennek oka az, hogy a gazdasági hatalmat új társadalmi osztály – a polgárság – veszi át. Megmarad a korábbi föltulajdonosok hatalma is – egyfajta társadalmi kompromisszumként. Vannak kivételek, pl. Franciaország, ahol az ancien regime (a régi földtulajdonos osztály) olyan gyűlöletesen gyakorolta kizárólagos hatalmát, hogy a feltörekvő és dolgozó rétegek kiirtották a nemességet fizikailag is.(Érdemes megfigyelni a párhuzamosan már régebben zajló angol polgári forradalmat, amely során a hatalmában erősen korlátozott király mentsvárat nyújt a francia nemesség egyes tagjainak (l: Vörös Pimpernel), midőn az angol állam berendezkedése már a hatalommegosztás elvére épül, amely a demokratikus állam felépítésnek már fontos eleme. A francia forradalom az egyházi vagyont teljes egészében szekularizálta (államosította, illetőleg más közösségi tulajdonformába adta).
A XIX-XX. században más európai államokban a gazdasági-politikai-társadalmi hatalom váltás a feudalizmus és a kapitalizmus között kevésbé volt drasztikus az uralkodó osztály személyei között. Bár rendszeresen és többeket lenyakaztak, bebörtönöztek, de a többség a volt uralkodó osztályból átmentette vagyoni és kulturális hatalmát a polgárságba. Sőt, a házasságkötések napi politikája révén, a nemesség egy része beivódott (l:dzsentrik) a feltörekvő új hatalomba. Viszont megjelentek az politikai szervezetek a pártok, amelyben Európa-szerte a feudális nemesség, a polgárság és a dolgozó osztályok egyaránt képviselve voltak.
„Demokrácia és köztársaság” a XX. század elejének elsöprő erővel jelentkező gondolatai. Színre lép az értelmiség, amely eddig szolgai szerepkört töltött be a társadalmi fejlődésben és az új század hajnalán vezető szerepet követel és kap a politikai hatalom gyakorlásában és az állami tisztségekben.
Pártok és értelmiség. A XX. század nagy találmányai, amelyek nem tudták megakadályozni az I. és II. világháborút.
A világháborúk kitervelői, végrehajtói és győztesei ismét a feudális maradékok, a győztes polgárság volt. A dolgozó osztályok és az értelmiség milliói véreztek a háborúkban. Az áldozatok százmilliói után Európa joggal gondolta: eljött a néphatalom és a demokrácia gazdasági-politikai-társadalmi rendjének a kialakítási lehetősége. 1945 volt ez a történelmi dátum.
Mások is úgy látják, hogy az összefogás szükséges politikai taktika.
http://www.pestmegyei-hirhatar.hu/hir/azonnal-ossze-kell-fogni-a-diktatura-ellen
