A szavazatok erejével ...

Az 1989. évi XXXIV. és a 2011. évi CCIII. törvény elemzése

 Az országgyűlési képviselők választásáról szóló új törvény 2012. január 1-jén lépett hatályba, és alkalmazására a következő országgyűlési képviselők választása kitűzésének a napjától kerül sor.

A korábban hatályos törvény értékelése

A rendszerváltó 1989. évi XXXIV. törvény betöltötte a rendeltetését. Ennek alapján került megtartásra az első szabad parlamenti választás Magyarországon, 1990 tavaszán. E törvényt alkalmazva a világ demokratikus országainak kormányai, a nemzetközi szervezetek és megfigyelők elismerték demokratikusnak, tisztességesnek, átláthatónak a magyarországi választásokat.

E törvény alapján valósult meg - az 1989-ben radikálisan módosított - magyar Alkotmány rendelkezése a többpárt-rendszerről, a képviseleti demokráciáról és a polgároknak a politikai szabadságjogai közé tartozó választójogának a gyakorlása.

A választási törvényt 1990-2010 között lényegesen nem módosította egyik kormány sem. A kisebb módosítok közül az1994. évi III. törvény tartalmazott egy politikailag fontos elemet: a korábbi 4%-os parlamenti küszöb 5%-ra emelkedett. (E módosítás célja az volt, hogy a kormánypártból kiszakadt 8 kisebb párt ne jusson be a parlamentbe a következő választáson.) Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 1997. évi XCVI. törvény lényege a felhalmozódott technikai jellegű módosítások átvezetése volt, továbbá a jogalkotó új kodifikációs módszert alkalmazott az anyagi és az eljárási szabályok megkülönböztetésére (francia típusú kódex megalkotása).

A gyakorlatban is jól működött a választási törvény, relatíve kis súlyú és kevés volt a jogorvoslat és bírósági viták száma. A nyilvánosságot különösen jól biztosította a választási állami feladatok ellátását támogató számítógépes rendszer.

A törvény 20 éves alkalmazása alatt több olyan terület alakult ki, amely a választási csalások melegágyává vált. Az egyik az ajánlószelvények gyűjtése a jelöléshez. A parlamenti pártok bevezették azt a gyakorlatot, hogy gazdasági szervezeteket (pénzért) szerződtettek az ajánló szelvények gyűjtésére és szándékosan többet gyűjtöttek, mint ami a törvény szerint elegendő volt a jelöléshez. Ezzel a „túlgyűjtött”, továbbá hamisított, halottak nevére kiállított ajánlószelvényekkel „megajándékozták” a kisebb pártokat, illetőleg veszélyes politikai ellenfeleket, hogy a későbbi hivatalos ellenőrzés során kizárják őket a választásból.

Másik terület a fekete pénzek gyűjtése és felhasználása a választási kampányban. A magyar jogszabályokban gyakorlatilag semmilyen rendelkezés nincs a kampányfinanszírozásra. Ezt a tényt az Állami Számvevőszék és a nemzetközi megfigyelők is rendszeresen kifogásolták. Rendkívül homályos terület a pártok állami finanszírozása is.

Harmadik problematikus terület: a jelenlegi választási bizottságokban a jelenlegi kormánypárt képviselői döntési többséggel rendelkeznek, mert a területi és helyi önkormányzatok már a 2010. évi választás előtt, az Országgyűlés a 2010. évi parlamenti választás után a jelenlegi kormánypártok képviselőit választották meg a „független helyekre”.

Mind az ajánlószelvények gyűjtésének a rendje, mint a párt- és kampányfinanszírozás szabályozása a magyar parlamenti pártok évtizedes adóssága, melyre nézve a 2011. évi CCIII. törvény sem ad semmilyen megoldást. A választási bizottság választásával kapcsolatos gyakorlat tipikus példája a joggal való visszaélésnek.

A rendszerváltó 1989. évi XXXIV. törvény a kormányzati stabilitás elvét támogatva, lehetővé tette, hogy a jelenlegi kormánypárt a szavazatok 53%-ával megszerezze a parlamenti mandátumok közel 70%-át (kétharmad).

Az új parlamenti választási törvény értékelése

Az országgyűlési választási törvények átalakítási folyamata nem tekinthető befejezettnek. A jogalkotási folyamat a felénél tart.

Az Alaptörvény, az Alaptörvényhez csatolt Átmeneti rendelkezések és a CCIII. törvény a választás anyagi jogi szabályait tartalmazzák. Az eljárási szabályokat tartalmazó 1997. C. törvény jelenleg semmilyen módon nem illeszkedik az anyagi jogi szabályokhoz, ezért a koherencia megteremtése elengedhetetlen. Ugyanakkor a kormány előrejelzése szerint az 1997. évi C. törvényt önmagában is módosítani kívánják, új intézmények bevezetése miatt: pl. a tervek szerint a választójogosultak névjegyzéke a jövőben nem „ex ofició”, hanem az önkéntes jelentkezés elve alapján készül (ezzel mintegy 160 éves tradíció változna meg és a választási részvétel mintegy 20-os csökkenését eredményezi). A kormány azt is bejelentette, hogy megszünteti a pártok állami támogatását, ami a 2014. választásra a jelenlegi parlamenti ellenzéki pártok gazdasági ellehetetlenítését eredményezi. A választási jogalkotás tehát biztosan folytatódni fog.

A már elfogadott választási jogszabályok előkészítésébe a kormány sem a parlamenti ellenzéket, sem a szakértői civil szervezeteket nem vonta be.

Az új választási törvény társadalmi-politikai célja

Az új választási törvény társadalmi-politikai célja az, hogy a jelenlegi politikai intézményrendszerből kitörölje a sokpárt-rendszert, és a választási törvény alkalmazásával a kétpárt-rendszert kényszerítse ki. A kétpárt-rendszeren belül a baloldali pártok teljes negligálására törekszik. Ennek világos bizonyítéka az Alaptörvényhez csatolt Átmeneti rendelkezésekben szerepel: az MSZP, mint bűnös szervezet megjelölésével a kormányzati többségű Országos Választási Bizottság a 2010. évi választáson a második legtöbb szavazatot elért pártot 2014-ben törölni fogja a választásra regisztrált pártok közül.

Az új választási törvény szakmai célja

Az új választási törvény szakmai célja az, hogy 2014. évi parlamenti választáson a jelenlegi kormánypárt

• az 2010. évi választáson élért szavazatainak a lényeges csökkenése esetén is a parlamenti többséget megszerezze (30%-os szavazati aránnyal, mint a legtöbb szavazatot elért párt a mandátumok több mint 50%-át megkapja)
• a 2010. évi választáson elért eredményéhez hasonló szavazati aránnyal (53%) megkapja a mandátumok 80%-át (négyötöd).

Egyes választási intézmények

A jelenlegi hatályos választási törvény súlyosan sérti a választójog nemzetközileg elfogadott „a választójog egyenlősége” elvét:

• A határon túl élő magyar állampolgárok számára nem teszi lehetővé a „kétszavazatos” rendszerben 2 szavazat leadását, csupán egyet.
• A nemzetiségi (kisebbségi) listára való szavazásnál a választópolgárt megfosztja a pártokra való szavazás lehetőségétől.
• Az egyéni választókerületek a „választási földrajz” politikai eszközeivel lettek kialakítva, annak érdekében, hogy a hagyományos ellenzéki területek a feldarabolásra kerültek a kormánypártot támogató választókerületek között.

A jelenlegi hatályos választási törvény súlyosan sérti a pártok közötti esélyegyenlőség elvét, mivel minden rendelkezés a kisebb pártok hátrányára és a nagyobb pártok előnyére változtatta a feltételeket a korábbi törvényhez képest:

• A jelölési folyamatban az országos lista indításának joga 10.500 ajánlásról 27.000 ajánlásra (közel háromszorosára) szigorodott.
• Az a párt, amely un. „vidéki párt”, nem indíthat országos listát, akkor is, ha országosan több mint 27.000 ajánlást összegyűjtött.
• Megszűnt a kapcsolt lista intézménye, amely lehetővé tette a kisebb pártok koalícióját a szavazatok maximális kihasználását a mandátumok elosztásának a folyamatában.
• A választás „egyfordulós” lett, amely a kisebb pártok számára kedvezőtlen.
• Növekedni fog az „elvesző” szavazatok száma, ezért a választópolgár, ha hasznosan kíván szavazni, akkor nagy pártra szavaz.
• Az 5%-os parlamenti küszöb kiszámításánál mesterségesen megnövekszik a pártlistákra leadott szavazatok száma a nemzetiségi listákra leadott szavazatok számával, holott a nemzetiségi lista nem pártlista.
• A kedvezményes mandátum a nemzetiségek számára pártlistákra leadott szavazatok alapján kerül kiszámításra.

A jelenleg hatályos választási törvény súlyos szakmai hibája, hogy az aránytalanságot enyhítő töredékszavazat számítási mód az egyéni választókerületben győztes pártot támogatja, ahelyett, hogy az szakmai rendeltetése szerint a veszteseket kompenzálná. (Az egyéni választókerületben győztes párt és a 2. helyezett közötti különbséget ismét megkapja a győztes párt országos listája. A különbségből 1 szavazatot le kell vonni a győztes párttól.)

Az új Alaptörvény kötelezővé teszi a nemzetiségek (kisebbségek) parlamenti képviseletét. A nemzetiségek parlamenti részvételére csak előzetesen regisztrált választók szavazhatnak. A jelölés kizárólagos joga a nemzetiség 2010-11-ben megválasztott un. országos nemzetiségi önkormányzatát illeti meg. Ez azt jelenti a cigányok esetében, hogy a jelenlegi kormánypárt parlamenti képviselője állítja össze a cigány szavazók számára a listát. A kormánypárton kívül más cigány szervezetre nem lehet szavazni. Ez a választási mód ellentétes minden demokratikus gondolattal.

XXX

Az új választási törvény nem tesz eleget a tisztességes és átlátható választás követelményének. Durván előnyben részesíti a jelenlegi kormánypártot.

Ugyanakkor egy váratlan politikai fordulat esetén ez a választási földrengés erejű változást eredményez a parlamenti és a kormányzati munkában.

Ez a választási törvény akkor is antidemokratikus, ha egy a jelenlegi kormánypárttól eltérő, új politikai erő győzelmét eredményezi.

Nagyon köszönöm az olvasóimnak az érdeklődést a blogom iránt...  2012. május 30-ig. nem tudok új cikket közzétenni a blogra. Utólag megpróbálom a kiesést pótolni!

Tisztelt Olvasók! Folytatjuk!

Pártok és kampányok finanszírozása

Tóth Zoltán

főtitkár, ACEEEO

Az Európai Választási Szakértők Egyesülete (ACEEEO) konkrét ország-tanulmányok alapján (szerk.:Rytkó Emilia) áttekintette a párt és kampányfinanszírozás európai és kanadai szabályozását és gyakorlatát. Zsuffa István és Havas Péter összegezte azokat az elveket, amelyek alkalmazásával javasoljuk az európai parlamenteknek új törvények megalkotását. 2008 szeptemberében Romániában tartandó konferenciánkon áttekintjük esetleges megvalósulásukat.

• A pártok gazdálkodására és a kampányfinanszírozásra egységes, de legalábbis összehangolt szabályokat célszerű alkotni.
• A szabályozás biztosítsa a gazdálkodás ellenőrizhetőségét és átláthatóságát; a pártok a nyilvánosság előtt adjanak számot gazdálkodásukról és a választási kampány finanszírozására felhasznált anyagi eszközökről. E követelmények érvényesülését egységes számviteli rend és szankciórendszer garantálja.
• Olyan korlátozó szabályokat kell alkotni, amelyek gátat szabnak a kampánykiadások egyre gyorsuló ütemű növekedésének, és elősegítik, hogy a pártok egyenlő esélyekkel indulhassanak a szavazatokért folytatott versenyben.
• A pártok és a választási kampány finanszírozására két megoldás között kell választani: vagy vegyes rendszerű finanszírozás legyen, azaz mind az állam, mind a magánszféra járuljon hozzá a pártok kiadásaihoz, vagy kizárólagos állami finanszírozás biztosítsa a pártok működését. Az állami támogatás körében célszerű a közvetett módszerek alkalmazása (pl. az állampolgár adójának egy részét felajánlhatja valamelyik párt számára).
• Kívánatos a magánszféra (választópolgárok és jogi személyek) által nyújtott támogatás esetében korlátozni az adományozók körét (pl. külföldiektől, közintézményektől nem fogadható el támogatás). Ugyancsak kívánatos egy meghatározott összeghatár felett az adományozó nevének nyilvánosságra hozatala. Megfontolandó továbbá, hogy az egy adományozó által nyújtható támogatás összegét indokolt-e limitálni.
• Szükségesnek tartjuk a jelöltek és a pártok kampánykiadásainak korlátozását. Ennek érdekében pontosan meg kell határozni, hogy milyen ráfordításokat kell kampánykiadásnak tekinteni. Ebbe a körbe célszerű beszámítani a természetben nyújtott szolgáltatásokat is.
• A kampányfinanszírozással összefüggésben is célszerű szabályozni a média (elsősorban a rádió és a televízió) szerepét. Megfontolásra ajánlható, hogy a pártok kapjanak ingyenes műsoridőt programjaik ismertetésére, ugyanakkor a fizetett politikai hirdetések közlése tilos legyen.
• Az anyagi jogi szabályok következetes érvényesítése érdekében szükségesnek tartjuk a megfelelő eljárási szabályok megalkotását, valamint az intézményi keretek (pl. ellenőrzésre feljogosított, pártatlan szervek) létrehozását.

Végkövetkeztetésként megállapíthatjuk, hogy a pártok és választási kampányok finanszírozásának szabályozását Magyarországon is aktuális új alapokra helyezni és nem vitás, hogy a többi európai ország tapasztalatai erre kedvező hatással lehetnek.

Íme, a pártállam, íme az állampárt – 2011-től újra!

A magyar államszervezetet 1950 és 1970 között az uralkodó párt (MDP, MSZMP) vezető szervei és tisztségviselői közvetlenül irányították. Az alkotmányos rend szerint az állami szervezetrendszerek vezetésre az alkotmányban kijelölt állami szervek, valamint az ezek élére választott, illetőleg kinevezett állami tisztségviselők voltak a jogosultak. A valóságban a párt vezető szervei (politikai bizottság, központi bizottság, ágazati és területi pártszervezetek) gyakorolták az irányítást az állami szervek és emberek felett. A politikai normák mindennap felül írták a jogi normákat.

Formálisan a választópolgárok által közvetlenül választott képviseleti szervek (országgyűlés, tanácsok) végezték az államigazgatási szervek irányítását. A valóságban a képviseleti szervek a párt politikájának a végrehajtó szervezetei voltak. Semmilyen önálló, érdemi döntési lehetőséggel nem rendelkeztek. A diktatúra állami szervezete kiépítette a bírói hatalom fölött is a párt érdemi kontrollját a politikailag fontos – egyedi - ügyekben. Különösen erős volt a pártirányítás a fegyveres, a belügyi és a titkosszolgálati szervezetek felett.

A pártirányítás jogilag is legitimált része volt, hogy az alkotmányba bekerült a munkásosztály és az MSZMP vezető szerepe. Ezen ideologikus és önérdekű deklaráció még az 1949. évi XX. törvényben is testidegen részként került beiktatásra.

Az 1956-os forradalom és az 1968-as „új gazdasági mechanizmus” politikai hatásának az utólagos és korlátozott eredményeként 1971-ben megszületett a harmadik Tanácstörvény. A tanácsok államigazgatási jellege mellett ebben a törvényben deklarációra és működésében a valóságban is megkezdődött a területi (megyei) és helyi tanácsoknál az önkormányzatiság elvének érvényesülése. A társadalompolitikailag látványos kérdésekben - fejlesztési és személyzeti ügyek – továbbra is a párt tartotta fenn – különösen a sajtó előtt – a döntési jogkört. Azonban a valóságban a közigazgatási szervezet – minisztériumok, területi és helyi tanácsi szervek – egyre nagyobb szakmai lehetőségekhez jutott. E fontos államigazgatási folyamatnak az alapját a gazdasági szervezetek  - lappangó – egyre erősödő önállósága támogatta.

A párt és az állami szervezetek erőteljes szétválásának a humán-erőforrási alapja az volt, hogy az állami szervekben egyre több fiatal és felsőfokú végzettségű köztisztviselőt alkalmaztak. Viszont a pártszervek megőrizték az 1950-ben az apparátusba bekerült döntően középfokú végzettséggel – vagy azzal sem - rendelkező apparátust.

1975-től egy döntő változás következett be a párt humánerőforrás politikájában. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy az 50-es években hatalomra került pártapparátus és állami alkalmazottak gyermekei elvégezték a főiskolákat-egyetemeket, és minden állami szervvel szemben megjelentek az un. képesítési követelmények. Meghatározott állami, vállalati munkakörökre csak meghatározott iskolai végzettségű személyeket lehetett alkalmazni és nem volt jogi előírás a párttagság.

A humánerőforrás-politika radikális változása lényegesen befolyásolta az állami szervek – a vállalatok – a tanácsi szervek kapcsolati rendjét is. Minden szervezetnek lényegesen növekedett az önállósága, amelyet jelentősen támogatott az értelmiség nyitottsága az új eszmékre (egzisztencializmus, ember-arcú szocializmus, euro-kommunizmus) és a korabeli média öncenzúrájának a megszűnése is. Nagyon fontos tényező volt a Szovjetunió külpolitikai erejének a radikális csökkenése, amelyről azonban egyedül Hofi Géza beszélt a Mikroszkóp Színpadon.

1983-ban Magyarországon a szocializmus pártrendszerén egy halálos sebet ejtett a járások megszüntetése. A kezdetet az un. járási hivatalok megszüntetése jelentette, amely a községi igazgatást központilag helyettesítő, decentralizált állami szervet szüntette meg. Közigazgatásilag 1950 óta a községek, az emberek számára a járás nyújtotta az állami szolgáltatásokat. És a hatalmi ellenőrzés lehetőségét. A valóságban a járás a párt helyi döntés-előkészítő és végrehajtó szerve volt, amely fizetett köztisztviselők tömegével, de megbízható pártvezető kijelölésével – mint hivatal vezetővel – a pártpolitika hű végrehajtását szolgálta (vagy szolgálta volna a későbbi időkben). Az állami járási hivatal megszüntetésével a megszűnt a párt helyi információs forrása, megszűnt a helyi formális döntéshozó szerve. A valódi politikai szándék nem az állami feladatok megszüntetése, hanem az ortodox, szélsőbalos helyi – vidéki – pártszervezetek megszüntetése volt a cél. Ez a cél megvalósult: a járási (állami) hivatalok megszűnése után egy évvel (1984-ben) megszűntek a járási pártbizottságok. Így megszűntek egzisztenciálisan is a „kemény” kommunista politika végvárai is. Ezt a politikai döntést az a Biszku Béla valósította meg (hajtotta végre), akit 2012-ben a korabeli kommunizmus utolsó, élő, magyar csatlósának tekint a jelenlegi kormánypárt. (Mit tudja, aki nem tudja?)

A 2010-ben hatalomra került kormány restaurálta a pártállam, az állampárt korábbi rendszerét.

A parlamentális diktatúra keretében (53% szavazattal a parlamenti mandátumok 2/3-val) a jelenlegi alkotmány elfogadásával a jogállamra vonatkozó európai kereteket a jelenlegi kormánypárt átlépte. Minden olyan kérdésben, amely az egypárt-rendszert jelenti a kormánypárt meghozta az érdemi döntést:

Minden állami személyi kinevezési ügyben a FIDESZ kompetenciáját érvényesíti.

Az un. alaptörvényben relativizálta (elbizonytalanította) az állami szervek közötti hatalom-megosztás rendszerét. Elvette az emberi jogok garanciáit azzal, hogy csökkentette a jogérvényesítés jogi lehetőségeit. Bővítette a kormányzat súlyát, elvette az önkormányzatok önállóságának a lehetőségeit.

Szervezeti intézkedés látszatát keltve a személyes egzisztenciális bátorság tárgyává tette a bírói hatalom függetlenségének az érvényesülését.

Lehetővé tette a rendőrségnek a saját hatalmon alapuló pénzbegyűjtési tevékenységét a békés és törvénytisztelő emberek felett.

Kiterjesztette a titkosszolgálatok jogi lehetőségeit az emberi jogok korlátozására.

Olyan választási törvényt vezetett be, amelynek célja a saját hatalom megőrzése a szavazatok számától függetlenül.

A megyei képviseleti szervektől elvette a megyei intézmények fenntartásának a lehetőségét. Területi kormányhivatalokra bízott olyan feladatokat, amelyet kizárólag költségvetési joggal rendelkező, lakosság által választott szervezetek láthatnának el.

Újra bevezetik a járási szerveket, amelyeket kormányzati politikusok irányítanak.

A jelenlegi kormány nem az állami szervek törvényes rendszerén át, hanem a kormánypolitikusoknak az állami szervezeten kívüli politikai hatalmán keresztül biztosítja a hatalmát.

A valóságban a párt elnöke és vezető szervei gyakorolták az irányítást az állami szervek és emberek felett. A politikai normák mindennap felül írják a jogi normákat.

A valóságban a képviseleti szervek a kormánypárt politikájának a végrehajtó szervezetei. Semmilyen önálló, érdemi döntési lehetőséggel nem rendelkeztek. Látványos jogtechnikai eszközökkel a kormánypárt az Országgyűlésben megfosztja a döntések társadalmi vitájának a lehetőségétől a társadalmi és civil szervezeteket (egyéni képviselői indítványok).

A jelenlegi kormánypárt hosszú távú döntéseinek a lényege: a FIDESZ politikusok állami pozícióba helyezésével a párton keresztül kell biztosítani a hatalmának a hosszú távú érvényesítést. Akármi történik a 2014. évi választáson, a már kinevezett megbízottjai, az új kormány intézkedéseit konkrétan megakadályozzák: a legfőbb ügyész, a médiatanács elnöke, az országos választási bizottság elnöke.

A köztársasági elnök „átlapoló”, cikluson túlnyúló szerepe már a rendszerváltás forgatókönyvében is szerepelt. Ha a köztársasági elnök, nem egy párt felé húz kizárólag, akkor fontos szerepet tölthet be a demokrácia egyensúlyának a megtartásában.

A magyar államszervezetet 2011 óta az uralkodó párt (FIDESZ) vezető szervei és tisztségviselői közvetlenül irányítják.

Íme az állampárt, íme a pártállam, amely önérdekű és saját maga felé hajlik a keze.

Ezt a rendszert akartuk 1990-ben meghaladni… Nem sikerült még…

Tud-e köszönni egy ember, aki rendőr? Tud-e köszönni egy embernek egy rendőr? A rendőr köszön-e egy embernek?

Már a kérdésben is egy nagyon fontos megkülönböztetés van: A rendőr egyben ember-e, és az ember-e rendőr? Nagyon fontos ez a kérdés, mert az emberiség már 2000 év óta foglakozik ezzel a problémával, amióta rendőrség van.

Nem akarom azonban túldimenzionálni ezt a dolgot. Valószínűleg a rendőröket a rendőr iskolában megtanítják köszönni: „Erőt, egészséget miniszter elvtárs!”, így a miniszter, volt rendőr (aki a rendőr tábornok nyugdíja mellett) felveszi a miniszteri fizetést is, bátran és hangosan felelheti: Jó napot elvtársak! Majd a személyi állomány (42 ezer fő) jelenlétében benyújtja az adóhivatalnak a 2,4 milliárd forint adózásáról szóló 2010. évi személyes beszámolóját egy söralátéten. Majd megígéri az állomány-gyűlésen, hogy mindent megtesz a bűnözés elleni harcban: első lépésként nem köszönnek majd a rendőrök a bűnözőknek! Ezt a bejelentést hangos tetszésnyilvánítás kíséri az állománygyűlésen résztvevők részéről: Hurrá, hurrá, Csapajev geroj! Za rógyinu … Ezt a kiáltást nem tartalmazza a Szolgálati Szabályzat, de önkéntesen mindenki megtanulta, és lelkesen ordítja, esetenként suttogja.

Az emberek között a kommunikáció szabályait a családban, az iskolában tanítják meg a szülők, a tanárok a gyermekeknek. Előbb-utóbb minden gyermek megtanulja, hogy miképp kell köszönni a különféle élethelyzetekben: az idősebbeknek, a más neműeknek (nem a melegeket értem ezalatt!), a fiatalabbaknak, a távozóknak, az érkezőknek, a közlekedési eszközön és a szaunában, mikor lehet és kötelező magázódni, tegeződni, stb. (A rendőrségen a csendőr-pertu ma is hagyomány: az elöljáró tegez, az alárendelt magáz.) Kivéve a nagyon idős (40 év feletti) tábornokokat, akik mindenkit tegeznek. Kivéve a nagyon ifjú hölgyeket. Nekik még van mit tanulni a nehéz szolgálatról!

A rendőröknek azonban a Szolgálat Szabályzat alapján a köszönést külön meg kell tanulni. Ezek a következők (magázódó formában):

• Nyújtsa át személyi okmányait!
•  Közúti közlekedési ellenőrzés!
• Személyazonosító, vezetői igazolványt és forgalmi engedélyt kérek! –ezek a megszólítások az irányadók a rendőrök számára – a köszönés helyett -, amikor a tevékenységüket jogszerűen végzik.

(A civil lakosság részére tájékoztató jelleggel: a köszönés lehetne: Jó napot kívánok! /Napszaknak megfelelően/)

Melyek a köszönési formák, amikor a rendőrök a tevékenységüket jogszerűtlenül végzik? Hasonlóan a Kama Szútranak a „Más felesége”. c fejezetéhez, ezt a módszert a „gyakorlat tanítja”. Néhány példa a gyakorlatból:

• Hööööö…
• Naamivaaan…
• Neeebaaameeeg…

Határozottan nem ismerjük a részeg (drogos) rendőrök köszönési stílusát! Sőt, ilyen nem fordulhat elő soha:

• a terrorelhárító alakulat tagjainál, midőn téves címre rontanak be, és ejtenek foglyul ártatlan polgárokat,
• azon rendőröknél, akik munkahelyi (RENDŐRSÉG) és családi problémái miatt öngyilkosok lettek és lesznek.

Nem igaz az a hír, hogy csak annyi ordítanak: AAAAHHHHH!

Nem fogadható el az a híresztelés sem, minden rendőr vicc igaz.

VILÁGOSAN KÜLÖNBSÉGET TESZNEK AZ ÉRTELMES EMBEREK A RENDŐRSÉG SZÜKSÉGES, ALKOTMÁNYOS ÉS TISZTESSÉGES TEVÉKENYSÉGE, AZ EZEN CÉLOKAT ESKÜJÜKHÖZ MÉLTÓAN TELJESÍTŐ RENDŐRÖK, ÉS

• A KORRUPT,
•  A POLITIKAI HATALMAT SZEMÉLYES ÉRDEKBŐL KISZOLGÁLÓ,
• A SZEMÉLYES HATALMAT ÉRVÉNYESÍTŐ

RENDŐRNEK NEVEZETT SZEMÉLYEK KÖZÖTT.

A tisztességes és békés polgár szívesen fogadja a rendőr köszönését: „Jó napot kívánok!”

Budaörsi paprikás-krumpli, Petőfi Sándor - Ady Endre utcai módra

Minden paprikás-krumpli hasonlít egymáshoz. A lényeg a krumpli (burgonya), zsír, hagyma és a pirospaprika. Mindezek az alapanyagok elengedhetetlenek, ha bárhol a világon paprikás-krumplit akarnak főzni. Ezután következnek a kiegészítések regionális – családi szokások szerint. Indíthatjuk a főzést füstölt szalonnával, befejezhetjük csipetkével – a szakács ízlése szerint.

Miben tér el a többi paprikás-krumplitól a Petőfi Sándor – Ady Endre utcai módra készült étel?

Először is a szakácsok személyében: a nagyszülőkkel együtt szakács négy unoka is. Másodszor a paprikás-krumpli leve tejből készül és nem vízzel. Egyébként a hagyományos recepthez igazodik.

Bevásárló lista 10 személyre: 3 kg krumpli, 0,5 kg hagyma, 0,2 zsír, 1 kg kolbász (amilyenre telik a pénztárcádból), 1 db paprika, 1 db paradicsom, pirospaprika, só, 1 liter tej.

Főzés: 10 literes lábasban felteszed a hagymát pirítani, majd az 1 db paprikát és paradicsomot. Lehúzva a tűzről beleteszed a pirospaprikát és gyorsan kevergeted, hogy meg ne égjen. A kolbászt, valamint hámozott és tetszés szerinti formára vágott krumplit beleteszed a lábosba, felengeded annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sózod és lassan forralod. Ha már majdnem puha a krupli, akkor beleteszed a tejet és nagyon lassan forralod. Kóstolás után valószínűleg utána kell sózni, mert a tej édeskés ízűvé teszi az ételt. Erős paprika utólag és ízlés szerint!

Az étel jellege: egytálétel, amelynek hosszú leve van. Az étel színe: a piros teteje alatt fehér-rózsaszín lében fehér krumpli és barna-piros kolbászok kelletik magukat. Az étel származása: egy kereszteződésben született a budaörsi paprikás-krumpli: Egyik ágon a Viharsarokból származik, ahol a szegényparaszti (földművelő) és kubikus (földmunkás) világ a hagyományos magyaros alapanyagokat használta. Mai földrajzi területként a Körösök vidéke, Békés megye jelölhető meg. A másik ág a Mezőség (Fejér megye), a Székesfehérvár-Dunaújváros közötti területek, amelyek Mária Terézia óta sváb betelepítésekkel gyarapodtak, és a tejes, aludttejes habarásokat és a krumpli sokféle használatát tanította a meg a háziasszonyoknak, szakácsoknak.

 Készült egy videó is: https://www.youtube.com/watch?v=gjm0DC-Augo

Külföldi választások

A francia elnökválasztás első fordulójáról megjelent rövid hírrel a blogon új rovat indult, amely a külföldi választásokról kíván tájékoztatást nyújtani. 2012-ben a világ 50 kb. országában lesznek választások. Új kolléga bevonásával közösen igyekszünk tartani a világgal a ritmust és információkat szolgáltatni a blog olvasóinak.

Az új kolléga Páli Zoltán politológus hallgató mellett Bognár Áron András, az ELTE TÁTK szociológus hallgatója. Fogadják bizalommal írásait!

A jelenlegi kormánypártnak a valódi neve: 16%-osok pártja. Az 2010. évi országgyűlési választások óta mintegy egymillió szavazó elpártolt a jelenlegi kormánypárttól és a „nemszavazók” vagy bizonytalan szavazók táborában állomásozik. Az elpártolók eddig nem pártoltak át másik párthoz vagy pártokhoz.

Örvendetesen csökken tehát azok száma, akik belátták, hogy a kormánypártok olyan társadalom-politikát folytatnak, amely egy magyar burzsoá társadalmi csoport, egy magyar multinacionális csoport kialakulását és egy új, az állam, az adófizetők pénzén finanszírozott középosztály létrejöttét célozta meg. A rendszerváltás után kialakult középosztály alsó felét a kormány magára hagyta, és az alacsony jövedelmű/szegénysorsú társadalmi csoportoktól a társadalmi szolidaritást keményen megvonta és bünteti.

A jelenlegi kormánypárt gazdaság-politikája ezt a társadalom-politikai célt az adópolitikával támasztja alá.

A 16%-os személyi jövedelemadó bevezetése a bruttó 250-300 ezer havi jövedelemmel rendelkező dolgozókat még sújtja, azonban az ennél jelentősebb munkajövedelemmel rendelkezőket jelentősen premizálja.

Ez a társadalmi csoport amely élvezi a 16%-os Szja előnyeit. A korábbiakhoz képest stagnáló bruttó jövedelem mellett is lényegesen megnőtt a nettó jövedelem, hiszen mintegy 50%-kal kevesebb Szja-t kell fizetniük. Akiknek viszont az elmúlt két évben növekedett is a jövedelmük, azok elmondhatják, hogy közeledik a paradicsom, ez a kormány nagyszerűen dolgozik.

A 16%-os Szja előnyeit közvetlenül élvező társadalmi csoport létszáma mintegy 1 millióra tehető. (Ha a családtagokat is hozzászámítjuk, akkor a 2 milliót is elérheti.) Ez a csoport szilárd társadalmi bázist jelent a kormány számára. Ez az 1 (+1) millió szavazó csak akkor hagyja el a jelenlegi kormánypártot, ha egy másik párt 15%-os Szja-t ígér. Tehát ez a társadalmi csoport nem vándorol el politikai-ideológiai okok miatt, nem zavarja a társadalmi szolidaritás hiánya. A 16%-osok a ZSEBÜKRE SZAVAZNAK.

Ha lenne olyan kalandor párt, amely 2014-re beígérné a 15%-os Szja-t, akkor ez a társadalmi csoport habozás nélkül követné ezt a pártot, és a jelenlegi kormánypárt ellen szavazna. Reméljük nem lesz ilyen kalandor párt?!