Pártok és kampányok finanszírozása

Tóth Zoltán

főtitkár, ACEEEO

Az Európai Választási Szakértők Egyesülete (ACEEEO) konkrét ország-tanulmányok alapján (szerk.:Rytkó Emilia) áttekintette a párt és kampányfinanszírozás európai és kanadai szabályozását és gyakorlatát. Zsuffa István és Havas Péter összegezte azokat az elveket, amelyek alkalmazásával javasoljuk az európai parlamenteknek új törvények megalkotását. 2008 szeptemberében Romániában tartandó konferenciánkon áttekintjük esetleges megvalósulásukat.

• A pártok gazdálkodására és a kampányfinanszírozásra egységes, de legalábbis összehangolt szabályokat célszerű alkotni.
• A szabályozás biztosítsa a gazdálkodás ellenőrizhetőségét és átláthatóságát; a pártok a nyilvánosság előtt adjanak számot gazdálkodásukról és a választási kampány finanszírozására felhasznált anyagi eszközökről. E követelmények érvényesülését egységes számviteli rend és szankciórendszer garantálja.
• Olyan korlátozó szabályokat kell alkotni, amelyek gátat szabnak a kampánykiadások egyre gyorsuló ütemű növekedésének, és elősegítik, hogy a pártok egyenlő esélyekkel indulhassanak a szavazatokért folytatott versenyben.
• A pártok és a választási kampány finanszírozására két megoldás között kell választani: vagy vegyes rendszerű finanszírozás legyen, azaz mind az állam, mind a magánszféra járuljon hozzá a pártok kiadásaihoz, vagy kizárólagos állami finanszírozás biztosítsa a pártok működését. Az állami támogatás körében célszerű a közvetett módszerek alkalmazása (pl. az állampolgár adójának egy részét felajánlhatja valamelyik párt számára).
• Kívánatos a magánszféra (választópolgárok és jogi személyek) által nyújtott támogatás esetében korlátozni az adományozók körét (pl. külföldiektől, közintézményektől nem fogadható el támogatás). Ugyancsak kívánatos egy meghatározott összeghatár felett az adományozó nevének nyilvánosságra hozatala. Megfontolandó továbbá, hogy az egy adományozó által nyújtható támogatás összegét indokolt-e limitálni.
• Szükségesnek tartjuk a jelöltek és a pártok kampánykiadásainak korlátozását. Ennek érdekében pontosan meg kell határozni, hogy milyen ráfordításokat kell kampánykiadásnak tekinteni. Ebbe a körbe célszerű beszámítani a természetben nyújtott szolgáltatásokat is.
• A kampányfinanszírozással összefüggésben is célszerű szabályozni a média (elsősorban a rádió és a televízió) szerepét. Megfontolásra ajánlható, hogy a pártok kapjanak ingyenes műsoridőt programjaik ismertetésére, ugyanakkor a fizetett politikai hirdetések közlése tilos legyen.
• Az anyagi jogi szabályok következetes érvényesítése érdekében szükségesnek tartjuk a megfelelő eljárási szabályok megalkotását, valamint az intézményi keretek (pl. ellenőrzésre feljogosított, pártatlan szervek) létrehozását.

Végkövetkeztetésként megállapíthatjuk, hogy a pártok és választási kampányok finanszírozásának szabályozását Magyarországon is aktuális új alapokra helyezni és nem vitás, hogy a többi európai ország tapasztalatai erre kedvező hatással lehetnek.