: Orbán odacsapna a bizonytalan szavazóknak
A hvg.hu elemezte azt a miniszterelnöki javaslatot, hogy a választáson csak az a személy vehet részt, aki "feliratkozik". Dr. Tóth Zoltán választási szakértő ezt a lépést (is) antidemokratikusnak tartja.
: Orbán odacsapna a bizonytalan szavazóknak
A hvg.hu elemezte azt a miniszterelnöki javaslatot, hogy a választáson csak az a személy vehet részt, aki "feliratkozik". Dr. Tóth Zoltán választási szakértő ezt a lépést (is) antidemokratikusnak tartja.
Élénk mosollyal néztem Budai feljelentőgépet (van Pesti is), hogy a tv híradó kamerája előtt egy tálca felszeletetelt dinnyével rohangászik a vásárlók között és kínálgatja. A tudósítás alá még hangot is tettek: Magyar dinnye! Magyar dinnye! – mondogatta a feljelentőgép, majd a ripoter tudálékos hangon tájékoztatta a nézőket, hogy ’Magyarország a világ 3. legnagyobb dinnyetermesztője’.
Na végre : a világon harmadikak vagyunk valamiben! Kormányunk megtörte a világpiac korlátait és elárasztjuk jó minőségű görögdinnyével az eu 26 országának a piacát! Határ a csillagos ég!
És akkor jöttek a részletek bevásárlóközpontokkal, : 1. a kormány abban egyezett meg a bevásárlóközpontokkal, hogy nem árusítanak külföldről származó dinnyét. Na jó, volt már ilyen 1844-ben, Magyar Védegylet, minden magyar magyar ipari terméket vásárol! (A magyar terméket a német iparosok és kereskedők állították elő és adták el döntően németeknek, akik Pest-Budán laktak. De ne vesszünk el a részletekkben!). 2. A görögdinnye ára kilónként nem lesz olcsóbb 99 Ft-nál.
Vagyis a jelenlegi kormány árdrágító kartell-szerződést kötött esküdt ellenségeivel a muntinacionális bevásárlóközpontokkal a drágább dinnye eladására. Először azt hittem, hogy rosszul hallom! Budai dinnyetálcás feljelentőgép nem fordulhat a nép ellen! A jelenlegi kormány nem ronthat rá nemzetére a dinnyeffrontoton! De bizony, vegyük meg a drágább dinnyét, hogy a dinnyetermelőnek jó legyen a sok bevétel, a kormánynak jó legyen a sok adóbevétel, a vevőknek meg jó legyen a dinnye. És tudják mit: a görögdinnye savanyú volt! A jövő héten a jelenlegi kormány a paradicsom, 2 hét múlva a parikafronton köt árdrágító kartell-szerződéseket. Így szerencsére a lecsó egyikfele mindig olcsóbb lesz!
Szegény rendőrök…Hallani sokszor a közkeletű vélekedést, anélkül, hogy a sajnálkozó civilek bármit is tudnának a rendőrök jövedelméről. A bulvárnak is kedvenc témája: a hős rendőr milyen keveset keres. Az ilyen tartalmú cikkek valódi forrása a kisrendőr barátnője, aki valóban nagyon kevesli a barátja által reá költött pénz mennyiségét.
A nagyrendőrök (tábornokok, főtisztek) fizetése nem marad el a vezető kormányfiúk milliós havi fizetésétől. Lehet is reájuk irigykedni. A jelenlegi hatalomban levő tábornokok most nyomoznak a korábbi kollégiáik után, akik a rendes havi millió mellett még illegális millió/ka/t is vittek haza (vagy ki tudja hová?).
A rendőrök fizetése összességében az éves költségvetés személyi kiadások rovatából megismerthető. (Bár józan életű állampolgár nem akarja megismerni a költségvetés olvasásásának a tudományát.) Azonban ebből a számból csak annyit lehet megtudni, hogy az adófizetőknek mibe kerül a rendőrség összfizetése, az egyes rendőr fizetése ebből nem állapítható meg. A jelenleg kb. 40 ezer rendőrre szánt munkabér szerepel a költségvetésben, azonban ez a szám nem a valóságot mutatja, mivel általában a rendőri státuszok 5-10 %-a betöltetlen. Ennek a 2-4 ezer rendőrnek a fizetése azonban még soha nem maradt meg a költségvetésben, mert valamilyen jogcímen minden költségvetési forintot fel kell használni, különben jövőre csökkentené a költségvetés a fizetésre szánható összeget.
A rendőrök között tehát a parancsnokok elosztják az üres állásokokra jutó fizetést is. (A pedagógusoknál ez ugyanígy történik.)
A rendőri fizetés önmagában is bonyolult eljárással állapitható meg. Az alapfizetés (amelyet a sajtó emlegetni szokott, valóban alacsony) sem egy tételből áll, mert a beosztás és a szolgálatban eltöltött idő, valamint a rang egyaránt befolyásolja az alapfizetés nagyságát. Ez az alapfizetés azonban a havi fizetés kb. felét jelenti, mert ezután jönnek a pótlékok: autóvezetésért, fegyverviseléséért, túlóráért, a vezetői beosztásért. A legtöbb rendőrnek ezek a pótlékok fontosabbak, mint az alapfizetés, mert összegszerűen is többet jelent. (A rendőri bérek kiszámítása egy külön tudomány még a rendőrségen belüli szakmák között is.) Külön számítanak a szolgálati idő után járó automatikus jutalmak és a rendszeres szakmai jutalmak.
Külön rendszere van a rendőrségen a külön munkáért járó külön fizetésnek.
A rendőrség - mint állami intézmény - az önkormányzatoktól többféle jogcímen jövedelemre tesz szert, a sportegyesületektől, koncert és rendezvény- szervezőktől rendszeres pénzügyi támogatást kap.
Az önkormányzatoktól szerzett rendőrségi jövedelmeket a költségvetési szakzsargonban „keresztfinanszírozásnak” hívjál, mivel ez a jövedelem nem a költségvetési elosztás eredménye, hanem a rendőri és önkormányzati vezetők „megállapodásán” múlik.
Az egyik önkormányzati támogatás fajta a rendőrségnek a rendőri tevékenység ellátásáért adják a polgármesterek (képviselőtestületek). Hiszen mindig kevés a rendőr, kevés az autó, nem jut az autóba benzin, nincs lakása a helyi rendőrnek, a külterületen még nem is láttak rendőrt soha, a belterületen sok a kocsma…indok mindig van arra, hogy a rendőrség kérjen és kapjon önkormányzati támogatást.
A másik önkormányzati támogatást a rendőrség a térfigyelő kamera-rendszert figyelő rendőrök fizetésére, továbbá a kamera-rendszer által közvetített eseményekre való reagálásra (rendőrjárőr, autó, benzin, stb.)
A sportrendezvények közül a focimeccsek finanszírozása külön is figyelmet érdemel. A veszélyesnek nyilvánított mérközésekre autóbusszal a rendőrség és a terrorelhárítók kíséretében utaznak a „szurkolók”. Más helyszínekre utaztatásnál a Metro is lezárásra kerül, illetőleg utcákat biztosít a rendőrség a vandálok kényelmes közlekedésére. Ezeket az embereket csak eufémizmussal lehet szurkolóknak nevezni, sokkal inkább az aljanépnek vagy más megbecstelenítő jelzőt érdemeltek ki rasszizmusukkal, erőszakosságukkal. Ezt a rendőrség – pénzért – asszisztálja, hogy verekedőpartnereiknek „szolgáljon”.
Jó üzlet a rendőrségnek a koncertek és egyéb rendezvények (autóversenyek, stb.) biztosítása, és a legújabb bevételi forrás az iskolák számára nyújtott védelem, amiért az önkormányzatoknak, illetőleg a magániskolák fenntartóinak fizetniük kell.
Bevétel a rendőrségnek a vagyonvédelmi cégek alkalmazottainak a képzése, a közterületfelügyelők és különféle biztonsági szervezetek tagjainak a vizsgáztatása.
Az egyes rendőrök nagy biznisze a szórakozóhelyek védelme, a kidobóemberi „szakma”. Egyes vélemények szerint a rendőrök ezért ragaszkodnak a névtelenséghez és a nyilvánosság előtti arctalansághoz, hogy a nappali szolgálaktuk után az éjszakai ténykedésben ne lehessen felismerni őket. Ez a jövedelemforrás már átvezet a korrupció területére. Míg korábban a gépkocsivezetéssel kapcsolatos korrupciós ügyek nagy nyilvánosságot kaptak, jelenleg az olajszőkítés régi ügyei és az abból származó jövedelem ma is folyó törvényesítése veri fel a port a politika és média területén.
Mindezek a jövedelemforrások a társadalom számára átláthatatlanul kerülnek az egyes rendőrök és főnökeik zsebébe. A törvényes is és a törvénytelen is…Nem is lesz addig átlátható a rendőrség és az egyes rendőr jövedelme, amíg közfeladatokat keresztfinanszírozással és magánpénzből (is) kell finanszírozni.
A szuverén szó, mint jelző azt jelenti önálló, független. A szuverenitás, mint jogi fogalom az állami főhatalmat, az állam belső viszonyaiban a korlátozás nélküli hatalmat jelenti. Az állam a többi államhoz viszonyítva önálló, a többi állam elismeri az adott állam létét, nemzetközi jogalanyiságát. Terület és népesség nélkül nincs állam, azonban a politikában vannak virtuálisan létező államok és kormányok. (Természetesen vannak picit eltérő szakirodalmi fogalom meghatározások is, de ezek inkább részletezőek, kifejtő jellegűek, a tartalom ugyanez.)
A jelenlegi magyar kormány homéroszi (állandó) jelzőként használja a magyar államra a szuverén jelzőt, és állandóan felemlegeti szuverenitást, amelyet „nem enged csorbítani”.
Soha nem volt a magyar állam szuverenitása teljes, jelenleg sem az, és a jövőben sem tehető azzá. Visszanyúlva a történelmi korokba már az államalapításnál is csorbát szenvedett az önállóság, mivel István a pápától kért és kapott koronát, amelyért cserébe el kellett ismerni a pápai felsőbbrendűséget, amelyet az eszmeiségen túl konkrétan az adófizetés kézzelfogható formájában is ki kellett fejezni. A belső viszonyokban az állandó viszályok, belháborúk nagyon is szerénnyé tették a magyar állami szuverenitást. Tatárjárás, törökdúlás…
A szuverenitás új megközelítését kellett a magyar nemességnek kitalálni azzal, hogy a magyar királyok a török kiűzése után nem magyarok voltak. Tetézte a problémát, hogy még egy nőt (Mária Teréziát) be kellett illeszteni a hagyományos férfiuaralkodók sorába. Így született meg az a közjogi fikció nemességben, hogy a hatalom a szent-koronáé, amely mindig magyar, viszont megkoronázható egy Habsburg is, aki a szent-korona által magyar királlyá válik. (A nő is.) Íme a tartalmi különbség a királynő és a királyné között!
A szuverenitásnak ismét új tartalma született a az 1867-es Kiegyezéssel. Ismét létrejött az „önálló magyar Királyság”, megkoronázott Habsburggal, magyar kormánnyal. Ez a szuverenitás mégsem volt teljes, mivel a Magyar Királyságnak nem volt önálló hadügye, külügye, pénzügye. Márpedig egy állam önállóságának melyek a fő jellemzői? Hadsereg, külpolitika, pénzügyek (adó és költségvetés). Ezért használják a törtészészek a perszonál-unió helyett a megszépítő „dualizmus” elnevezést a csökkent szuverenitású magyar államra.
Az I. világháború után a szuverenitást a magyar politikai elit továbbra is fenttartotta az elvesztett magyarországi területekre és népességre (a volt Magyar Királyság 2/3-ra). Jogilag a trianoni szerződés rögzítette az új határokat és állampolgárságokat, de virtuálisan a magyar politika a Kárpát medencét tartotta Magyarországnak, ezzel alapozta meg revíziós igényét az I. majd II. bécsi döntésre, majd a II. világháborúban való részvételre.
A II. világháborút jogilag lezáró béke-szerződés és a Szovjetunió érdekövezetébe való nagyhatalmi döntés 1989-ig megkérdőjelezhetetlenné tette a statusquo-t. Magyarország jogilag szuverén államként, két és többoldalú nemzetközi szerződések aláírásával a szuverenitásának egy részét átruházta a Varsói Szerődésre (katonai szövetség) és a KGST-re (gazdasági szövetség). A Szovjetunió által vezett, szocialista országok csoportja közösen lépett fel más országcsoportok ellen hadügyekben, külügyekben, pénzügyekben…, mint annak idején a Osztrák-Magyar Monarchia.
Az USA-Szovjetunió párharc az USA világpolitikai győzelmével megszünt. A rendszerváltással (1990) jogi értelemben Magyarország szuverén, független országgá vált. Kiléptünk a Varsói Szerződésből, a KGST megszünt. Minden jogi korlát ledőlt, amely az önállóságot korlátozta. Viszont a függetlenné válás pillanatában az új magyar kormány – és az egész politikai osztály - azonnal kinyilvánította a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás igényét. (Jogilag NATO tag 1997-ben, EU tag 2004-ben lett Magyarország. A belépési feltételek teljesítésig előszobázni kellett.)
A NATO és EU tagság tartalmilag a ismét a szuverenitás egy részéről való lemondást jelentette a magyar állam részéről. Hadügyekben a NATO a parancsnok Magyarország megvédésében. Magyar haderő jelenleg is képtelen megvédeni az országot egy esetleges külső támadástól, ez egyébként az I. és a II. világháborúban is bebizonyosodott. Az EU azonban a korábbi „közös” ügyekben jóval nagyobb önállóságot hagyott meg: 1. külügyekben nincs kötelező külpolitikai irány az unión kívüli államok vonatkozásában 2. pénzügyekben nincs uniós közös adópolitika és kötelező költségvetési irányítás.
A jelenlegi magyar kormány éppen ezen a két területen bizonyítja a szuverenitás teljességét, és kínai/arab külpolitika előtérbe helyezésével és a hiánycél mértékén kívül a többi uniós pénzpolitikai kérdés elkerülésével vagy megtagadásával bizonyítja függetlenségét.
A NATO és EU tagság azonban olyan új lehetőséget adott a magyar állam kezébe, amely korábban soha nem volt: beleszólhatunk a NATO és az EU belső döntési mechanizmusán keresztül a közös ügyek alakításába! A NATO-ban magyar katonatisztek parancsnoki posztokon szolgálnak magyar felségjelzés alatt, közös katonai akciókban vehetünk részt magyar zászló alatt, résztvehetünk a valamennyi tagország védelmének a megszervezésében. A EU Bizottságba saját jogon Biztost és vezető tisztségviselőket küldhetünk, a Parlament magyar képviselőket választhatunk, és az állam és kormányfők tanácsában vétójoggal rendelkezünk tételesen meghatározott alapkérdésekben (pl. római szerződés módosítása).
Mi tehát az újdonság a NATO és EU tagságban? A Magyarországgal egyetértésben csökkentett szuverenitás kiegészítéseként Magyarország más országok és az EU szuverenitásából kapott részt. Olyan ügyekben vehetünk részt döntési vagy véleményezési jogkörrel, amelyről Magyarország korábban soha nem is álmodhatott: érdemi partnerei lehetünk az USA-nak, Nagy-Britániának, Németországnak, …stb.
A döntési és véleményezési jogkör terjedelme akkora, amekkora Magyarország súlya a NATO-ban és az EU-ban.
A jelenlegi magyar kormány a szuverenitást nem európai szintű mércével méri, hanem a bezárkozás erősítésével, az európai kapcsolatok szűkítésével azonosítja.
A szuverenitás nehéz és bonyolult kérdését – gyereknyelven - egyszerűbben lehet megfogalmazni. A homokozóban áll egy gyerek és fennhangon ordítja a homokozón kivülieknek: „Enyém a vár, Tiéd a lekvár!” Mire a homokozón kívüli nagyfiúk összenéznek…
Lefényképezhetem a rendőrt?
Van-e joga az embernek a vele szemben intézkedő rendőrt lefényképezni? Készíthetek hangfelvételt a velem szembeni rendőri intézkedésről?Lefényképezhetem-e a bírságoló közterület-felügyelőt?
Teljesen jogos kérdések, főleg abban a költségvetési időszakban, amikor rendőrök és közterület-felügyelők maguk termelik meg a finanszírozásukhoz szükséges bevételek jelentős részét. Ezek a kérdések fel sem merülnek akkor, ha a rendőrök tevékenysége bűnözők leleplezésére szolgál, vagy amikor a rendőri intézkedés óvja a polgárok békéjét és nyugalmát. Azonban, amikor rendszeressé válik a rendőrök részéről a békés polgárok zaklatása, tömeges igazoltatása, órákra való feltartóztatása, akkor a békés polgár is másképpen kezd gondolkodni. És egyre több békés polgár kezd másképpen gondolkodni…
Mi, adófizetők, finanszírozzuk a társadalom és a magunk védelmében a rendőrséget. És ez a rendőrség a tisztességes emberek, mi ellenünk fordul? Vegzálnak, büntetnek sok esetben értelmes ok nélkül? Az adón kívül még mondvacsinált indokokat is facsarnak egyes tisztességes polgárok ellen, ahelyett, hogy a bűnt üldöznék? Kreatív módon alkalmazzák több esetben is a jogszabályokat, hogy az ártatlan is bűnösnek látszódjon? Mit is várjunk a kisrendőröktől, akik nyilván a reggeli parancsnoki eligazításon megkapták, hogy milyen „eredménnyel” térhetnek csak vissza a rendőrörsre. A rendőrtábornokok egymást nyírják ki, minden ciklusban új főkapitányok új tábornokokra tesznek javaslatot és régi kollégáikat záratják börtönbe korrupció miatt. A rendőrminiszter millirdos vagyon tulajdonosa, bizonyára törvényes úton szerezte. Ítélkezik kevésbé vagyonos tábornokok felett, majd ünnepi beszédben tesz ígéretet az újsüttetű tisztek nevében, hogy az újsüttetűek nem lehetnek korruptak. Inog a rendőrséggel szembeni társadalmi bizalom. És ezt a megingást nem hozzák helyre a csinosnak frizírozott sajtószóvivők hercig nyilatkozatai, a terrorelhárítók egyre gyakrabban filmezett marcona akciói a tv hiradóban. Valaki a rendőrség pr csapatából láthatta Fritz Lang filmjét, az „M-egy város keresi a gyilkost” és megpróbálták a filmet élőben is alkamazni. Pécs polgármestere is megígérte, hogy megakadályoznak minden hasonló eset előfordulását (erejükhöz mérten).
Mi, adófizetők, finanszírozzuk a társadalom és a magunk védelmében a rendőrséget. Az adófizetőknek jogaik vannak a rendőrséggel (az állam egészével) szemben. Ezek a jogok törvénybe vannak foglalva, még akkor is, ha a rendőrök egy része csak erőben hisz, és nem törődik a törvénnyel.
Azok a rendőrök, akik felveszik a fizetésüket, azok nem kiváltságos emberek, akikre a törvények nem vonatkoznak. Azok a rendőri vezetők, akik kijátszák, kreatívan kezelik a jogszabályokat, azok megsértik az adófizetőket, és felelőséggel tartoznak a közösségnek: az államnak jogi, a társadalomnak erkölcsi felelőséggel. És azok a politikusok, akik ilyen rendőröket neveznek ki előbb vagy utóbb, de megszégyenülnek. És a politikai szemétdombra is kerülnek maguk is.
A rendőrök személyének azonosításával kapcsolatos társadalmi vita nem új keletű. Természetesen, amikor valakit a rendőr megbüntet, akkor lehet, hogy személyesen is megharagszik a rendőrre, sőt még az a végletes helyzet is előállhat, hogy bosszút áll a rendőrön. Ez ellen jogi védelmet kell nyújtani a rendőrnek, mert esküjük szerint életüket is kockára teszik a mások életének a védelmében. Persze nem a 40 ezer rendőr teszi kockára az életét a polgárok életének a védelmében. Néhány tucatra tehető az ilyen rendőrök összlétszáma. De mind a 40 ezer rendőr igényt tart a társadalom elimerésére és védelmére, mintha mindannyian ugyanazt a kockázatot vállalnák. Nem vállalják ugyanazt a kockázatot, de mindannyian igényt tartanak ugyanarra az anyagi elimerésére és un. jogi védelemre.
A jogi védelem egyik jelenlegi formája, hogy a rendőrnek csak az azonosítóját ismerheti meg az a polgár, akivel szemben intézkednek. Nem lehet megtudni az intézkedő rendőr teljes nevét és beosztását, nem lehet lefényképeni vagy hangfelvételt készíteni az intézkedésről– a sajtó kivételével. Miért? A rendőr ugyanolyan állami alkalmazott mint a tanár, az orvos, a köztisztviselő, akinek az ajtóra is ki van írva a neve, a beosztása. Mitől különb, a rendőr, aki az adófizetők pénzéből él? Nem különb csak különbnek tartja magát! Azért tartja magát különbnek, mert fegyvere van, amelyet használhat is. (Shaekespearétól tudjuk, hogy mekkora bátorságot ad a ruha alá rejtett gyilok.) Azért tartja magát különbnek, mert bírságolhat, letartóztathat, sőt a Chaplin filmekből azt is tudjuk, hogy gumibotozhat New Yorkban.
Viszont a rendőr a fizetésért és az állam nevében gyakorolt erőszak jogáért cserébe felelősséggel is tartozik: a felelősség érvényesítésének az alapja a neve nyilvánossága, a fénykép és hangfelvétel készítés joga a tevékenységéről, amely szintén nyilvánosságra hozható.
A politikusok miért igyekeznek mentelmi jogukra hivatkozva kibújni a rendőri eljárások alól? Miért első kérdése az ittasan vezető parlamenti és kormányzati a vezetőnek a rendőrhöz: Hogy hívják magát?! És ugyanez miért nem jut eszébe a parlamenti és kormányzati vezetőnek, amikor kijózanodva törvényt alkot?
http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/07/16/13/Munkaugyek__IrReality_Show_24_resz.aspx
Nyugodtan aludtam 2012. július 15-éig. Ezen a vasárnap éjjelen hirtelen felriadtam az éjszaka közepén és bekapcsolatam a tv-t. Újabb ismeretlen eredetű impulzusra az M1-re kattintottam, amelyen éppen kezdődött az IrReality Show hozzávetőlegesen 24. folytatása. 2012. március 18-án mutatták be az M1-en a sorozat első darabját, és én nyugodtan aludtam mindig, de most – érthetetlen okból – néznem kellett ezt a vígjáték műfajba sorolt szappanopera részletet. A forgatókönyv írók közül Litkai Gergely, a színészek közül Molnár Piroska neve ütötte meg a szememet, így már bizakodóan ültem a tv néző fotelomba.
A 25 perces epizódot minél tovább néztem, annál kevésbé értettem. A munkaügyi hivatal vezetője és dolgozói nagyon is valóságos hivatalt mutattak be a nézőknek, és a vígjáték műfaj egyre inkább sodródott a dráma, majd a tragádia műfaja felé. A kezdeti mulatságosnak tűnő mondatok egyre inkább hajlottak a komor kinyilatkoztatások irányába, a helyzetkomikumot lassan felváltotta a mélabú, a rácsodálkozás a valóságra. A történet nagyon egyszerű és életszerű: a minisztérium pályázatot ír ki a hivatalok számára. A pályázat lényege az ügyintézés, a hivatal akadálymentesítése, hogy a fogyatékkal élők könnyűszerrel igénybe vehessék a hivatal szolgáltatásait. A hivatal ifjú vezetője, aki „felfedezte” a pályázatot, a hivatali értekezleten kiosztja a pályázat elkészítésével kapcsolatos feladatokat, majd a minisztériumba távozik, hogy megtudja: mennyi pénzt adnak a győztesnek. A magukra hagyott kormánytisztviselők, kiosztják egymás között a fogyatékkal élők szerepeit: lesz közülük vak, süket, béna, stb. A szerepjáték során – az akadálymentesítés konkrétumaiban, mindenki kudarcot vall – állítólagos „vidám jelenetek” keretében. A vak nem lát, a süket nem hall, a béna nem tud járni – és egyéb jópofaságok. Sok szenvedés után a szereplők kiizzadnak magukból egy „sorszámosztó-ügyfélirányító” rendszert.
A visszatérő főnök, leszidja a beosztottakat, mert azok nem olvasták el a pályázatot és tudatlanságukban az ügyfélfogadást akarták akadálymentesíteni, holott a saját hivatalukban nem is fogadnak ügyfeleket. HA-HA-HA!
Miután kikacagtam magam, azzal kellett szembesülnöm, hogy egy nagyon is valóságos Reality Show-t sikerült a forgatókönyv íróknak leírni és a színészeknek hűen sikerült a hivatalnokok tevékenységét bemutatni. A legvalóságosabb azonban a munkügyi hivatal fiatal vezetője volt: lenyalt rövid haj, keskenyfazonú, három gombos öltöny, fehér ing, keskeny nyakkendő és minisztériumba járás! Roppant találó jellemzés.
A sorozatot ajánlom szíves figyelmükbe, amikor vasárnap éjszaka nem tudnak aludni! Gondoljanak arra, hogy legalább néhány forgatókönyvíró és színész kap fizetést! Így már nyugodtan mehetnek vissza aludni, a munkahelyteremtés forradalma eredményre vezetett – legalábbis néhány jobb sorsa érdemes ember esetében. További szép álmokat!
https://www.youtube.com/watch?v=uM4UPIQd3dE&feature=related
2012. július 11-én, 20,30-kor Benkó az Állatkertben.
A Lecsó egy költemény. Magyar specialitás, amelyet sehol a világon másutt nem főznek. Távoli rokonok vannak (pl. francia ratatouille), de azokat ott kell megkóstolni, ahol főzik.
Intenzív ízű étel (csak akkor erős, ha olyanra készítjük!), amelyben az alkotóelemek harmonikusak, még a kolbász íze sem "lóg ki" belőle. Az ételt harapni lehet, a paprika nincs szétfőzve, de már nem herseg a fogunk alatt. Friss fehér kenyérrel a legjobb, és rosét ajánlunk hozzá.
A Lecsó nyári egytálételként önállóan vagy egész évben körítésként ajánlható natúr sült húsok mellé. Az ember már alig várja, hogy beérjen az első paprika és paradicsom, amelyből az igazi egytálétel főzhető, mert a melegházi (primőr) paprikából és paradicsomból csak körítés készíthető, mert ezeknek más az állaga és az íze, mint a szántóföldieké.
A Lecsót sok féle módon lehet elkészíteni. A lényeg: a paprika és a paradicsom aránya Természetesen szerepet játszhatnak a hozzáadott kiegészítők is (pl.: kolbász, tojás, rizs, tarhonya).
A Lecsó döntő kérdése a paprika és a paradicsom aránya:
2:1, ennek a neve: rácpaprikás, ahogy a nagymamám főzte Endrődön;
1:1, ennek a neve: egyszerű lecsó, ahogy édesanyám főzte Budapesten;
1:2, ennek a neve: leveses lecsó, ahogy én főzöm Budaörsön.
Az arányokat lehet tovább finomítani. Az újabb lecsó fajtának a jelzőjét a szakács határozza meg.
Bevásárló lista a leveses lecsóhoz, 4 főre, ahogy én főzöm:
Hagyma 0,5 kg
Olaj vagy zsír 0,1 kg
Paprika 1,0 kg
Paradicsom 2,0 kg
Pirospaprika 2 evőkanál
Só ízlés szerint
Szegfűbors 5-10 db (a szemek összeroppantva)
Kevés cukor 1 evőkanál
Kevés kechup 1 evőkanál
Kiegészítők: 1 pár füstölt kolbász vagy 4 pár virsli vagy 2 egész tojás vagy 0,1 kg rizs vagy 0,3 krumpli vagy1-2 db erőspaprika vagy 0,1 kg tarhonya vagy 0,1 nokedli vagy.... a szakács fantáziája szerint.
A hagyma
A hagyma lehet makói típusú (magyar hagyma, amelynek az alakja teljesen mindegy (nagy, kicsi, ovális, kerek, stb.) vagy francia típusú (fehér) hagyma. A francia hagyma más ételekben hasznos, ebben nem célszerű, vagy azt nem lecsónak hívják, hanem lechou-nak és azt Normandiában kóstold meg, mind magyar érdekességet.
A hagymát apróra kell vágni, éles késsel, deszkán. Még jobb, ha fagyasztott, apróra vágott hagymát veszel a boltban. A legjobb, ha mással vágatod apróra a friss makói hagymát, sirassa meg más a lecsót...
Ezt követően döntést kell hoznod, hogy az alábbiak szerint miképp folytatod:
1. Gyulai kolbászt (fele lehet lókolbász) lassú tűzön kiolvasztunk, a kolbászt kiszedjük és a megmaradt zsírban pirítjuk az apróra vágott hagymát.
2. Füstölt szalonnát (bacon nagyon jó!) apróra vágsz, lassú tűzön kiolvasztod, majd ezen pirítjuk az apróra vágott hagymát.
3. Olajban sütjük az apróra vágott hagymát, hogy csak piruljon, az olaj csak a lábas aljára kerüljön, ne lepje el a hagymát.
Erős tűzön sütjük a hagymát, hogy a benne levő cukortól erős sárga színű legyen (ez a pirítás), de semmiképp ne legyen sötétbarna vagy fekete, mert az keserű lesz.
Azt csak akkor tudod meg, hogy milyen a megfelelő szín, ha egyszer már nyersen hagytad a hagymát (fehéres színű maradt, mert aggódtál, hogy odaég), vagy utóbb érzed az ételben, hogy ez a sötétsárga már égett volt (csak azt hitted, hogy még jó lesz). Ezért a hagymát gyakran kell keverni, de közben van annyi időd, hogy nyugodtan dohányozzál, sört igyál, vagy kiszedd a ruhát vagy a gyereket a mosógépből.
Paprika, paradicsom
Nem alkalmas lecsónak az amerikai, bolgár típusú paprika (nagy és vaskos húsú, méregzöld, vörös-piros vagy rikító sárga színű paprika, továbbá az orosz paradicsom, amely még zöld vagy csak halvány piros színű. Az igazi paprika a zöldpaprika (amely sárga színű) és a magyar paradicsom, amely tartalmas és puha, nem híg-savanyú ízű és kemény.
A paprikát többféle módon lehet felvágni: vékonyabb karikára, hosszú szeletekre. Ez az ízén nem változtat, de a vastagabbra vágott paprikát egy kicsit tovább kell főzni. Vigyázat! A paprikát lassú tűzön kell főzni, mert a gyors tűztől a héja leválik a húsáról és ez evés közben zavaró.
A paradicsomnál elvi kérdés, hogy héjastól tesszük az ételbe, vagy előbb meghámozzuk. A héja a főzés közben leválik és összepöndörödik, ez zavaró lehet. Ha a héját előre el akarjuk távolítani, akkor tegyük a paradicsomot forró vízbe, majd húzzuk le a héját. Másik módszer, hogy konyhagéppel (préssel, passzírozóval) távolítjuk el a héjakat. Ha bográcsban főzünk, akkor héjjal a legjobb!
Rácpaprikás
A megpirított hagymára elsőként pirospaprikát szórunk (3 kávéskanál), majd azonnal rátesszük a felvágott zöldpaprikát. Ha már kicsit megpuhult, akkor tesszük hozzá a fele mennyiségű paradicsomot.
Lecsó
A megpirított hagymára elsőként paradicsomot tesszük rá, megsózzuk, majd ha a levének egy részét elforrta, akkor tesszük hozzá a paprikát.
Leveses lecsó
A megpirított hagymára elsőként a pirospaprikát szórjuk rá, és gyorsan levesszük a tűzről erősen kevergetve, hogy a pirospaprika ne égjen meg. (A pirospaprika zsírban oldódó fűszer, ezért tesszük elsőként a forró hagymára!) Majd a paradicsomot tesszük a fazékba. Megsózzuk és az összeroppantott szegfűborsokat beleszórjuk. kevés cukor és kechup most jöhet bele. Hosszabb ideig lassú tűzön főzzük (beforraljuk), majd a besűrűsödött paradicsomra tesszük rá a fele mennyiségű paprikát. A paprika beletétele után nagyon ritkán keverjük meg. Ne törjük össze a paprikát! Fedőt ne tegyünk már a fazékra! Lekapcsoljuk nagyon lassú gyöngyözésre a tüzet. Akkor kell kikapcsolni a melegítést, amikor a paradicsom lébe „belesüppedt’ a felkarikázott paprika. Étkezés előtt lehetőleg 1 órát álljon magában - pihenve - a lecsó, mert a lábos lassú hűlése alatt tovább puhul a paprika, de nem válik le a héja.
A kiegészítők közül a gyulai kolbászt előbb, a virslit vagy a nyers tojást csak a kész ételbe főzzük bele. A rizst vagy a krumplit külön főzzük, és a tányérra külön helyezzük el. Vagy együtt főzzük, de nagyon vigyázva, hogy a paprika héja ne váljon le a paprika húsról.
Lecsó, egyben sült borjúval és krumplival
A lecsó bármely változatát használhatjuk, az egyben sült borjúból azonban egy személyre elegendő két kisebb szelet. A krumpli egészben főzve, majd megsütve és elegendő belőle egy darab.
7. Maradék lecsó
Ha egy étkezésre nem fogyott el a lecsó, akkor az újbóli melegítés gyenge tűzön történjen, mert egyébként könnyen elveszti állagát. Egy jó lecsó 3 napig ehető, ebédre és vacsorára is, csak mindig friss fehér kenyeret kell venni hozzá!
(De csak akkor lehet 3 napig enni, ha nem ilyen kevés paprikából és paradicsomból készül, mi legalább 3 kg-ot főzünk összetevőkként.)
Ha még mindig maradt a lecsóból, akkor pörkölt-alapnak kiváló.
(Álmatlan éjszakán, hidegen, kis fehér kenyérrel tunkolva, a nyitott hűtőszekrény fényénél megenni még jobb, de bűnös tevékenység.)
Hülye járások minisztériuma
https://videa.hu/videok/film-animacio/monty-python-hulye-jarasok-m-miniszteriuma-sqtBKoc4Lm0qcnIx
Minden szakmának vannak szabályai, amelyek az emberek közötti munkamegosztás erősödésével évszázadok alakultak ki. Sok féle szakmát említhetnénk példának, azonban témák szempontjából elsőként a kézzel fogható munka szaktudást igénylő területét említhetjük meg: szántani és vetni minden állami formációban tudni kell a földművesnek, akár demokráciában, akár diktatúrában éli le az életét.
A földműves dolgozik a szakma szabályai szerint, de az, hogy az őt és családját körbevevő társadalom milyen viszonyok mentén szerveződik, az már a politika dolga. Hogy milyen ez a politika, ez dönti el a földműves életének keretrendszerét: élhet demokráciában és élhet diktatúrában is.
Az emberek közötti munkamegosztás fejlődése során olyan szakmák is kialakultak, amelyek a konkrét (fizikai) munkavégzéstől már igen távol állnak. Olyan távoliak a kézzel fogható munkavégzéstől, hogy az emberek nagy része nem is tekinti munkának (főleg 3 sör és egy feles után). Ilyen a köztisztviselők tevékenysége, amelyet az emelkedett (kocsmai) hangulatú emberek és a politikusok nem tekintenek szakmának, csupán élősködő bürokraták packázásának.
A köz igazgatására a jelen és a jövő társadalmának olyan elemi szüksége van, mint a sámán varázslataira vagy a vadász zsákmányára vagy az ételek elkészítésére a törzsben (a korabeli társadalmi munkamegosztás szerint).
A közigazgatás szervezetének és tevékenységének fontos tényezője az állam területi beosztása. Milyen földrajzi elhelyezkedés mentén, milyen hierarchiában és munkamegosztásban dolgoznak az állam alkalmazottai – ez alapjában szakmai kérdés. Érteni kell az állami szervezeti felépítéshez, meg kell tanulni, hogy három évezred alatt a világon milyen szerkezetben működtek az államok. Rendelkezni kell azokkal az ismeretekkel, hogy az államnak milyen általános és specifikus tevékenységei vannak (minden államra vagy csak az adott államra jellemzőek), továbbá az un. ágazati tevékenységek (adóbeszedés, rendvédelem, hatósági engedélyezés, stb.) eredményes és hatékony megszervezése. Ezt a tudást nem faiskolában lehet megszerezni, hanem egyetemeken, majd egy életen át tartó tanulás következik az állandóan változó törvények és a szakadatlanul fejlődő új igazgatási technika és technológia miatt.
(Azok a politikusok és emelkedett hangulatú népelemek, akik e cikk olvasásában idáig eljutottak és a köztisztviselőket továbbra is ingyenélőnek, ahogy a szocializmusban lekezelően neveztek minket „a nem termelő szféra” eltartottjainak tekintettek, azok nyugodtan hagyják abba az olvasást. Gratulálunk nekik, hogy legalább megtanultak olvasni és térjenek vissza a sörükhöz és a sajtótájékoztatójukhoz.)
Az állam szervezetének és területi felépítésének fontos eleme a települések és a központi igazgatás szervek közötti kapcsolatrendszer. Az adott ország földrajzi jellemzői, település-szerkezete országonként eltérő megoldásokat követel a kapcsolatrendszerhez. Azonban a nemzetközi tapasztalatok és a vezetéstudományi ismeretek alapján biztosan állíthatjuk, hogy a központi és helyi szervezetek között mindenütt vannak közbenső szintek (régiók, megyék, kerületek, járások). Sőt, az Európai Unió standardokat is készített ezekre az un. területi szervekre (NUTS rendszer).
És akkor jönnek a politikusok a maguk sui generis (eredendő, önmagától meglevő, isteni eredetű, minden mást felülíró) tudásukkal, és döntenek az állam területi beosztásáról. E tudás (tudatlanság) jó példája, hogy 2011-ben a Belügyminisztériumnak a járások létrehozásával megbízott államtitkár-helyettese egy nyilvános konferencián azt állította, hogy Magyarországon a XIX. század végétől vannak járások. Midőn már a XIII. században írásos történelmi források szólnak a vármegyei szervezethez tartozó járásokról, és a vezetőjükről a szolgabírókról. De mit tudja, aki nem tudja?!
A járás, mint az államszervezet területi alapegysége a helyi közigazgatási és bíráskodási feladatokat látta el: segítette az adóbeszedést, a katona állítást, elbírálta a kisebb jelentőségű vétségeket. A járások feladat és hatásköre minden történelmi korban – változóan – létezett. A szolgabíró és a jegyző a magyar állam történek 500-700 évig része volt. (A szolgabíró intézménye már megszűnt, a jelenlegi kormány a jegyző kiradírozásán még dolgozik.)
A magyar történelmi hagyományokat képviselő járás a szocializmus hajnalán (1950) teljesen új szerepkört kapott. Az újonnan létrejövő tanácsrendszerben a községek helyett ellátta a közigazgatási-hatósági ügyintézést, továbbá a községfejlesztéssel kapcsolatos döntési jogköröket. A járásból folyt a termelőszövetkezetek szervezése, a tömegagitációs munka irányítása, a padláslesöprés. Kiemelkedően fontos volt az országos szinten összesen 100 ezer járási tanácstag, akiket a lakosság a járási tanácsok képviselőiként választottak meg, és akik a helyi politikai és költségvetési ügyeket is irányították. 20 éves közigazgatási fejlődés után a járások, mint képviseleti szervek elvesztették jelentőségüket, mert helyükbe az MSZMP járási bizottságai léptek. A községek felett a politikai irányítást a járási pártbizottság végezte, míg az adminisztratív közigazgatási feladatokat a járási hivatal apparátusa (köztisztviselők) látták el.
Az 1956-os forradalom közigazgatási célkitűzései, valamint az 1968-as új gazdasági mechanizmus (UGM) reformjai közül 1970-ben megvalósult a helyi közigazgatás teljes átalakítása. Megszűnt a tanácsok tömegszervezeti jellege, megszűnt a közvetlen kettős irányítás. Sőt, a helyi tanácsokra új politikai szlogent akasztottak: önkormányzati feladatokat is elláttak. A járások száma 300-ról 160-ra csökkent, ami a települési önállóság növekedését, a központi és megyei hatalom politikai és adminisztratív nyomásának a csökkenését eredményezte.
Az MSZMP káderpolitikája miatt a járási pártbizottságokon összpontosultak azok a káderek, akik „nem fértek be” az új alapokra helyezett, egyetemi-főiskolai végzettséget követelő települési, járási hivatali és megyei közigazgatási szervekbe. Ennek a káderpolitikának lett a következménye, hogy a járási pártbizottságok erősen ortodox és szélsőbaloldali irányultságúak lettek. Továbbá a járási pártbizottságok információs fékké alakultak a helyi és a megyei szervezetek között (l.: Hofi Géza: Hányat ellett a koca?). A községi igazgatás feltöltése egyetemet-főiskolát végzett vezetőkkel önmagában is erősítette a községek önállóságát, így a járási pártbizottságok két tűz közé szorultak: a központi szakirányítás (minisztériumok), továbbá a községi párt és szakmai vezetők egyaránt fölösleges fogaskeréknek tekintették őket.
Azonban az egypártrendszer keretében nem lehetett 160 pártbizottságot megszüntetni, és mintegy 2000 pártalkalmazottat kirúgni. Így született meg az MSZMP KB KAO (közigazgatási és adminisztratív osztály) –án a nagy felismerés. Első lépésként a járási hivatalokat kell megszüntetni, amelyek szakmai információval látták el a járási pártbizottságokat (települési adatok, költségvetés, statisztika, hatósági tevékenység, területfejlesztés, területrendezés, óvoda-iskola fenntartás, stb.). Második lépésben a járási pártbizottságoktól el kell vonni a személyi kérdésekben való döntés jogát (iskola-óvoda-bölcsöde vezetők, stb.) Ezt követően az állami információs rendszerben a község közvetlenül a megyei szakigazgatáshoz küldte az adatokat. A szakmai információtól, és személyi döntések jogától megfosztott, így hatalom nélkül maradt járási pártbizottságok már maguk is egyetértettek a megszüntetésükkel.
A járások megszüntetése 1983-1985 között zajlott le. Az átszervezés ideje alatt adaptálásra került a járások helyett az un. városkörnyéki igazgatás rendszere. (A városkörnyéki igazgatás rendszerét 1975-80 között az ELTE ÁJK Államigazgatási jogi tanszéke, Dr. Madarász Tibor irányításával dolgozta ki). A járási hivatalok feladat és hatáskörét a vonzáskörzetükbe tartozó községek vonatkozásában a többségben a városi tanács szervei vették át, míg a kisebb rész a megyei tanácshoz került.
Aktív résztvevője voltam a „járástalanítást” elvégző és a városkörnyéki igazgatást bevezető központi államigazgatási szervnek, az MTTH-nak (Minisztertanács Tanácsi Hivatala). Magam csak a folyamat közepén tudtam meg: a járási hivatalt csak azért szüntettük meg, hogy megszűnjenek a járási pártbizottságok.
Ennek az átszervezésnek mintegy 4000 ember esett áldozatul: kényszernyugdíjak, lakáseladások, gyerekek más iskolába mennek, házastársaknak másik munkahely kell, jövedelemcsökkenések, ki lesz a főnök?, stressz, stb., stb.
2002-04 között az előző kormány is célul tűzte ki a járási hivatalok ismételt felállítását a régiók feladatainak a kiterjesztésével (területfejlesztés mellett adó-megállapítási és költségvetési újraosztó funkcióval), a megyei önkormányzatok (rendszerváltási hiba) megszüntetésével, települési önkormányzati jogkörök szűkítésével). A járási hivatalok faladat és hatásköre az államigazgatási feladatok ellátása lett volna az okmányirodák technikai bázisán, kiterjesztve azt a községi igazgatási és testületi döntések technikai támogatására. A korabeli ellenzék szakértői nagyjából egyetértettek a megoldással, de amikor a politikusaikra került sor, azok behúztak minden féket. Az ellenzéki politikusok ebben jó partnerre találtak a korabeli kormánypárti parlamenti képviselőkben (akik egyben polgármesterek is voltak)
Így egybesült erővel 2004-ben a kormánypárti egyesek és ellenzéki kettesek közös erővel megfúrták a közigazgatás, az intézményirányítás és a lakossági szolgáltatások reformját.
A jelenlegi kormány, amely ellenzékben mindent ellenzett, most bevezeti újra a járásokat. A járások bevezetését irányító államtitkár-helyettes szakmai felkészültségét már röviden jellemeztem, de az előkészítést végző többi kormánytisztviselő sem tud többet a dologról szakmailag.
Mégis miért kell ismét a járás? A megoldást megint a politikában és a politikusok személyében kell keresnünk.
Az állam egészében egy erőteljes centralizáció és koncentráció folyik. „Minden hatalmat a kormánypártnak!” A járásokkal kapcsolatos szakmai feladat bekerült egy olyan politikai erőtérbe, amelyben a cél az állami túlhatalom kialakítása az önkormányzatokkal szemben. Az államigazgatási feladatok koncentrálása szakmailag még érthető, de iskola fenntartás?
Továbbá…Egy tévedés folytán az országgyűlési képviselők létszámát 200 főre csökkentették, így helyet kell találni a jelenlegi kormánypárti képviselők nagy részének, akik nem lesznek képviselők 2014 után. Kell mintegy 160 „jó hely”, ahol hatalom van, ahol költségvetés van, ahol állami autó és tikárság van, ahol sokat lehet helyi rendezvényekre járni, ahol lehet „valakinek” lenni. Az apparátus majd teszi a dolgát.
Még majd a szép, nagy irodáért folyik majd a küzdelem, mert abban a jelenlegi polgármester lakik. De ha a járás a „főnöke” lesz a polgármesternek, akkor majd csak ért a szép szóból…
2013. január 1-jén újra van a magyar államszervezetben járás. Egy nagy hagyomány folytatódik: egyesek szerint a XIII., mások szerint a XIX. századtól.
Íme így válik egy szakmai eszköz, az államigazgatás területi megszervezése a politika áldozatává. Ugyanaz a szakmai ügy szolgálhat demokráciában és diktatúrában is.
Van még földműves hazánkban, aki még tud szántani és vetni, vagy már csak politikusok vannak?
2012. július 6-án a román kormány javaslatára a parlament képviselő háza (alsó ház) 256 szavazattak felfüggesztette a tisztségéből a köztársasági elnököt, Basescut. A koalíciós kormány parlamenti többsége szociáldemokrata-liberális összetételű, az elnök jobboldali (demokrata) jellegű párthoz tartozik. A francia politikai zsargonból átvett szóval „társbérlet” van Romániában, ellentétes politikai irányok kényszerű közjogi együttéléséről szól a jelenlegi történet. Mind az elnök, mind a miniszterelnök önmagát tekinti a végrehajtó hatalom vezetőjének. (A kényszerű közjogi társbérletnek az oka a választási rendszerben keresendő: az elnököt a polgárok többségi választási rendszerben választják. Amerikai nyelvhasználat szerint „a többség mindent visz”. A képviselőházat arányos választási rendszerben választják a polgárok: minden párt annyi mandátumot kap, amennyi az általuk elért szavazatok aránya.”)
Alkotmányjogi értelemben a román állam „elnöki” berendezkedésű, hasonlóan Franciaországhoz, Oroszországhoz és az USA-hoz. Azonban a társbérlet keretében a miniszterelnök első perctől kedve kétségbe vonja az elnöki jogkörök tartalmát, míg az elnök tagadja a miniszterelnök önállóságának a jogát. Az alkotmányjogi vitán túl az elnöki elsődlegességet Traian Basescu azért is hirdeti, mert Victor Ponta, balliberális miniszterelnök a jobboldali Basescutól kapta a kormányalakítási felkérést. (Ezen felkérés nélkül Ponta nem lett volna miniszterelnök. Viszont az elnök által elsőként felkért jobboldali miniszterelnök-jelölt a képviselőházban nem tudott többséget szerezni.)
Basescunak 2007-ben már szembe kellett néznie egy felfüggesztési eljárással, akkor azonban győzött a népszavazáson. A polgárok többsége úgy döntött, hogy a jobboldali elnök továbbra is elnök marad.
A 2012-ben a második felfüggesztési eljárásra a jelenlegi balliberális kormány – egyes brüsszeli és román politikai elemzők szerint - sokat tanult a jelenlegi magyar miniszterelnök módszereiből. A bukaresti kormány javaslatára a parlamenti képviselők:
· korlátozták az Alkotmánybíróság (Ab) jogkörét, hogy a köztársasági elnökkel kapcsolatos döntéseik ne legyenek az Ab által felülvizsgálhatók,
· az arányos választási törvényt többségire változtatták, hogy a kormány jelenlegi abszolút (koalíciós) többsége kétharmados lehessen a következő választáson,
· a népszavazás 50%-os érvényességi küszöbjét eltörölték, hogy az elnök felfüggesztésére tervezett népszavazáshoz a relatív többség is elég legyen. (Magyarországon fordítva tett a kormány: a relatív többséget eltörölték, hogy egy esetleges népszavazáshoz legalább 4 millió választópolgár szavazata legyen szükséges.)
· fontos közjogi pozíciókba saját pártkatonákat ültettek (pl. felsőház elnöke).
A legmagasabb szintű politikai adok-kapok a személyeskedésbe is torkollott: a miniszterelnököt (Schmitt Pálhoz hasonlóan) plágiumváddal illették, és a plágium vádat elfogadó bizottságot az elnök feloszlatta, stb., stb.
A totális harc a múlt héten egy 7 pontos „vádiratban” csúcsosodott ki, amelyet a kormány az Ab elé terjesztett a köztársasági elnök felfüggesztésének az indokaival: pl. pártpolitikai elfogultság a jobboldal mellett, a miniszterelnöki jogkörök elvonása. Az Ab-nek 24 órája volt az álláspontjának a kialakítására, amely nem volt karakteres jellegű: egyrészt-másrészt; igen, de… és hasonló megfogalmazások szerepeltek benne.
A román kormány azonnal lépett, és a képviselőházzal megszavaztatta az ideiglenes felfüggesztést. A felfüggesztésről döntő népszavazást 2012. július 29-ére tűzték ki.
A szavazólapon a következő kérdés szerepel: Egyetért-e Ön a köztársasági elnök felfüggesztésével? Érvényesen szavazni igennel vagy nemmel lehet.
Az ideiglenes felfüggesztés alatt a szenátus (frissen kinevezett) elnöke gyakorolja a köztársasági elnök jogkörét.
Amennyiben az igenek győznek (relatív többség, részvételi 50%-os előírás nélkül), akkor várhatóan 2012. október utolsó vasárnapján a választópolgárok köztársasági elnököt választanak. (2012 novemberében rendes parlamenti választásokat tartanak.)
Amennyiben Basescu győz (a „nem”-ek kapnak többséget), akkor újra – folytatólagosan - gyakorolhatja az elnöki jogköröket. A parlamenti választásokra ebben az esetben is sor kerül novemberben. Egyes román elemzők szerint az elnök a győzelme esetén nem fog takarékoskodni a politikai és személyes bosszú eszközeinek a bevetésével…
Románia korábbi miniszterelnöke, Nastase, két év börtönbüntetését tölti – öngyilkossági kísérlete után – a rabkórházban.
Ukrajna után így egy román volt miniszterelnök is börtönben van, Magyarországon a kormány célja egy volt miniszterelnök börtönbe zárása.
Közép-kelet Európában a miniszterelnök-jelölteknek azzal az elszánással kell a jövőben választási kampányba fogniuk, hogy reális lehetőségük van börtönben végezni…
Közép-kelet Európában, a volt szocialista országokban, az 1990-es rendszerváltások kapcsán kialakult „új demokráciákban” egyre csökken a jogállamiság.