A szuverén szó, mint jelző azt jelenti önálló, független. A szuverenitás, mint jogi fogalom az állami főhatalmat, az állam belső viszonyaiban a korlátozás nélküli hatalmat jelenti. Az állam a többi államhoz viszonyítva önálló, a többi állam elismeri az adott állam létét, nemzetközi jogalanyiságát. Terület és népesség nélkül nincs állam, azonban a politikában vannak virtuálisan létező államok és kormányok. (Természetesen vannak picit eltérő szakirodalmi fogalom meghatározások is, de ezek inkább részletezőek, kifejtő jellegűek, a tartalom ugyanez.)
A jelenlegi magyar kormány homéroszi (állandó) jelzőként használja a magyar államra a szuverén jelzőt, és állandóan felemlegeti szuverenitást, amelyet „nem enged csorbítani”.
Soha nem volt a magyar állam szuverenitása teljes, jelenleg sem az, és a jövőben sem tehető azzá. Visszanyúlva a történelmi korokba már az államalapításnál is csorbát szenvedett az önállóság, mivel István a pápától kért és kapott koronát, amelyért cserébe el kellett ismerni a pápai felsőbbrendűséget, amelyet az eszmeiségen túl konkrétan az adófizetés kézzelfogható formájában is ki kellett fejezni. A belső viszonyokban az állandó viszályok, belháborúk nagyon is szerénnyé tették a magyar állami szuverenitást. Tatárjárás, törökdúlás…
A szuverenitás új megközelítését kellett a magyar nemességnek kitalálni azzal, hogy a magyar királyok a török kiűzése után nem magyarok voltak. Tetézte a problémát, hogy még egy nőt (Mária Teréziát) be kellett illeszteni a hagyományos férfiuaralkodók sorába. Így született meg az a közjogi fikció nemességben, hogy a hatalom a szent-koronáé, amely mindig magyar, viszont megkoronázható egy Habsburg is, aki a szent-korona által magyar királlyá válik. (A nő is.) Íme a tartalmi különbség a királynő és a királyné között!
A szuverenitásnak ismét új tartalma született a az 1867-es Kiegyezéssel. Ismét létrejött az „önálló magyar Királyság”, megkoronázott Habsburggal, magyar kormánnyal. Ez a szuverenitás mégsem volt teljes, mivel a Magyar Királyságnak nem volt önálló hadügye, külügye, pénzügye. Márpedig egy állam önállóságának melyek a fő jellemzői? Hadsereg, külpolitika, pénzügyek (adó és költségvetés). Ezért használják a törtészészek a perszonál-unió helyett a megszépítő „dualizmus” elnevezést a csökkent szuverenitású magyar államra.
Az I. világháború után a szuverenitást a magyar politikai elit továbbra is fenttartotta az elvesztett magyarországi területekre és népességre (a volt Magyar Királyság 2/3-ra). Jogilag a trianoni szerződés rögzítette az új határokat és állampolgárságokat, de virtuálisan a magyar politika a Kárpát medencét tartotta Magyarországnak, ezzel alapozta meg revíziós igényét az I. majd II. bécsi döntésre, majd a II. világháborúban való részvételre.
A II. világháborút jogilag lezáró béke-szerződés és a Szovjetunió érdekövezetébe való nagyhatalmi döntés 1989-ig megkérdőjelezhetetlenné tette a statusquo-t. Magyarország jogilag szuverén államként, két és többoldalú nemzetközi szerződések aláírásával a szuverenitásának egy részét átruházta a Varsói Szerődésre (katonai szövetség) és a KGST-re (gazdasági szövetség). A Szovjetunió által vezett, szocialista országok csoportja közösen lépett fel más országcsoportok ellen hadügyekben, külügyekben, pénzügyekben…, mint annak idején a Osztrák-Magyar Monarchia.
Az USA-Szovjetunió párharc az USA világpolitikai győzelmével megszünt. A rendszerváltással (1990) jogi értelemben Magyarország szuverén, független országgá vált. Kiléptünk a Varsói Szerződésből, a KGST megszünt. Minden jogi korlát ledőlt, amely az önállóságot korlátozta. Viszont a függetlenné válás pillanatában az új magyar kormány – és az egész politikai osztály - azonnal kinyilvánította a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás igényét. (Jogilag NATO tag 1997-ben, EU tag 2004-ben lett Magyarország. A belépési feltételek teljesítésig előszobázni kellett.)
A NATO és EU tagság tartalmilag a ismét a szuverenitás egy részéről való lemondást jelentette a magyar állam részéről. Hadügyekben a NATO a parancsnok Magyarország megvédésében. Magyar haderő jelenleg is képtelen megvédeni az országot egy esetleges külső támadástól, ez egyébként az I. és a II. világháborúban is bebizonyosodott. Az EU azonban a korábbi „közös” ügyekben jóval nagyobb önállóságot hagyott meg: 1. külügyekben nincs kötelező külpolitikai irány az unión kívüli államok vonatkozásában 2. pénzügyekben nincs uniós közös adópolitika és kötelező költségvetési irányítás.
A jelenlegi magyar kormány éppen ezen a két területen bizonyítja a szuverenitás teljességét, és kínai/arab külpolitika előtérbe helyezésével és a hiánycél mértékén kívül a többi uniós pénzpolitikai kérdés elkerülésével vagy megtagadásával bizonyítja függetlenségét.
A NATO és EU tagság azonban olyan új lehetőséget adott a magyar állam kezébe, amely korábban soha nem volt: beleszólhatunk a NATO és az EU belső döntési mechanizmusán keresztül a közös ügyek alakításába! A NATO-ban magyar katonatisztek parancsnoki posztokon szolgálnak magyar felségjelzés alatt, közös katonai akciókban vehetünk részt magyar zászló alatt, résztvehetünk a valamennyi tagország védelmének a megszervezésében. A EU Bizottságba saját jogon Biztost és vezető tisztségviselőket küldhetünk, a Parlament magyar képviselőket választhatunk, és az állam és kormányfők tanácsában vétójoggal rendelkezünk tételesen meghatározott alapkérdésekben (pl. római szerződés módosítása).
Mi tehát az újdonság a NATO és EU tagságban? A Magyarországgal egyetértésben csökkentett szuverenitás kiegészítéseként Magyarország más országok és az EU szuverenitásából kapott részt. Olyan ügyekben vehetünk részt döntési vagy véleményezési jogkörrel, amelyről Magyarország korábban soha nem is álmodhatott: érdemi partnerei lehetünk az USA-nak, Nagy-Britániának, Németországnak, …stb.
A döntési és véleményezési jogkör terjedelme akkora, amekkora Magyarország súlya a NATO-ban és az EU-ban.
A jelenlegi magyar kormány a szuverenitást nem európai szintű mércével méri, hanem a bezárkozás erősítésével, az európai kapcsolatok szűkítésével azonosítja.
A szuverenitás nehéz és bonyolult kérdését – gyereknyelven - egyszerűbben lehet megfogalmazni. A homokozóban áll egy gyerek és fennhangon ordítja a homokozón kivülieknek: „Enyém a vár, Tiéd a lekvár!” Mire a homokozón kívüli nagyfiúk összenéznek…
