Lefényképezhetem a rendőrt?
Van-e joga az embernek a vele szemben intézkedő rendőrt lefényképezni? Készíthetek hangfelvételt a velem szembeni rendőri intézkedésről?Lefényképezhetem-e a bírságoló közterület-felügyelőt?
Teljesen jogos kérdések, főleg abban a költségvetési időszakban, amikor rendőrök és közterület-felügyelők maguk termelik meg a finanszírozásukhoz szükséges bevételek jelentős részét. Ezek a kérdések fel sem merülnek akkor, ha a rendőrök tevékenysége bűnözők leleplezésére szolgál, vagy amikor a rendőri intézkedés óvja a polgárok békéjét és nyugalmát. Azonban, amikor rendszeressé válik a rendőrök részéről a békés polgárok zaklatása, tömeges igazoltatása, órákra való feltartóztatása, akkor a békés polgár is másképpen kezd gondolkodni. És egyre több békés polgár kezd másképpen gondolkodni…
Mi, adófizetők, finanszírozzuk a társadalom és a magunk védelmében a rendőrséget. És ez a rendőrség a tisztességes emberek, mi ellenünk fordul? Vegzálnak, büntetnek sok esetben értelmes ok nélkül? Az adón kívül még mondvacsinált indokokat is facsarnak egyes tisztességes polgárok ellen, ahelyett, hogy a bűnt üldöznék? Kreatív módon alkalmazzák több esetben is a jogszabályokat, hogy az ártatlan is bűnösnek látszódjon? Mit is várjunk a kisrendőröktől, akik nyilván a reggeli parancsnoki eligazításon megkapták, hogy milyen „eredménnyel” térhetnek csak vissza a rendőrörsre. A rendőrtábornokok egymást nyírják ki, minden ciklusban új főkapitányok új tábornokokra tesznek javaslatot és régi kollégáikat záratják börtönbe korrupció miatt. A rendőrminiszter millirdos vagyon tulajdonosa, bizonyára törvényes úton szerezte. Ítélkezik kevésbé vagyonos tábornokok felett, majd ünnepi beszédben tesz ígéretet az újsüttetű tisztek nevében, hogy az újsüttetűek nem lehetnek korruptak. Inog a rendőrséggel szembeni társadalmi bizalom. És ezt a megingást nem hozzák helyre a csinosnak frizírozott sajtószóvivők hercig nyilatkozatai, a terrorelhárítók egyre gyakrabban filmezett marcona akciói a tv hiradóban. Valaki a rendőrség pr csapatából láthatta Fritz Lang filmjét, az „M-egy város keresi a gyilkost” és megpróbálták a filmet élőben is alkamazni. Pécs polgármestere is megígérte, hogy megakadályoznak minden hasonló eset előfordulását (erejükhöz mérten).
Mi, adófizetők, finanszírozzuk a társadalom és a magunk védelmében a rendőrséget. Az adófizetőknek jogaik vannak a rendőrséggel (az állam egészével) szemben. Ezek a jogok törvénybe vannak foglalva, még akkor is, ha a rendőrök egy része csak erőben hisz, és nem törődik a törvénnyel.
Azok a rendőrök, akik felveszik a fizetésüket, azok nem kiváltságos emberek, akikre a törvények nem vonatkoznak. Azok a rendőri vezetők, akik kijátszák, kreatívan kezelik a jogszabályokat, azok megsértik az adófizetőket, és felelőséggel tartoznak a közösségnek: az államnak jogi, a társadalomnak erkölcsi felelőséggel. És azok a politikusok, akik ilyen rendőröket neveznek ki előbb vagy utóbb, de megszégyenülnek. És a politikai szemétdombra is kerülnek maguk is.
A rendőrök személyének azonosításával kapcsolatos társadalmi vita nem új keletű. Természetesen, amikor valakit a rendőr megbüntet, akkor lehet, hogy személyesen is megharagszik a rendőrre, sőt még az a végletes helyzet is előállhat, hogy bosszút áll a rendőrön. Ez ellen jogi védelmet kell nyújtani a rendőrnek, mert esküjük szerint életüket is kockára teszik a mások életének a védelmében. Persze nem a 40 ezer rendőr teszi kockára az életét a polgárok életének a védelmében. Néhány tucatra tehető az ilyen rendőrök összlétszáma. De mind a 40 ezer rendőr igényt tart a társadalom elimerésére és védelmére, mintha mindannyian ugyanazt a kockázatot vállalnák. Nem vállalják ugyanazt a kockázatot, de mindannyian igényt tartanak ugyanarra az anyagi elimerésére és un. jogi védelemre.
A jogi védelem egyik jelenlegi formája, hogy a rendőrnek csak az azonosítóját ismerheti meg az a polgár, akivel szemben intézkednek. Nem lehet megtudni az intézkedő rendőr teljes nevét és beosztását, nem lehet lefényképeni vagy hangfelvételt készíteni az intézkedésről– a sajtó kivételével. Miért? A rendőr ugyanolyan állami alkalmazott mint a tanár, az orvos, a köztisztviselő, akinek az ajtóra is ki van írva a neve, a beosztása. Mitől különb, a rendőr, aki az adófizetők pénzéből él? Nem különb csak különbnek tartja magát! Azért tartja magát különbnek, mert fegyvere van, amelyet használhat is. (Shaekespearétól tudjuk, hogy mekkora bátorságot ad a ruha alá rejtett gyilok.) Azért tartja magát különbnek, mert bírságolhat, letartóztathat, sőt a Chaplin filmekből azt is tudjuk, hogy gumibotozhat New Yorkban.
Viszont a rendőr a fizetésért és az állam nevében gyakorolt erőszak jogáért cserébe felelősséggel is tartozik: a felelősség érvényesítésének az alapja a neve nyilvánossága, a fénykép és hangfelvétel készítés joga a tevékenységéről, amely szintén nyilvánosságra hozható.
A politikusok miért igyekeznek mentelmi jogukra hivatkozva kibújni a rendőri eljárások alól? Miért első kérdése az ittasan vezető parlamenti és kormányzati a vezetőnek a rendőrhöz: Hogy hívják magát?! És ugyanez miért nem jut eszébe a parlamenti és kormányzati vezetőnek, amikor kijózanodva törvényt alkot?
