A szavazatok erejével ...

 Salgó László rendőr főtábornok elhunyt.

 Az Európai Unióhoz való csatlakozás rendőri vonalának fő támogatója Salgó László rendőr tábornok volt.

 Állami vezetőként a besorolása közigazgatási államtitkár volt 2002. júniusától. A BM közigazgatási államtitkári pozícióját töltöttem be ugyanettől az időponttól. Rendőrnyelven szólva „együtt húztunk csizmát”. Értelmes emberi nyelven együtt tettünk esküt a Medgyessy-kormány vezető tisztviselőjeként.

Az eskü fényképen is jól látszik, hogy a magassága 3 fejjel magasabb, mint az én alacsonyságom, pont a kitüntetéseinek a vonaláig értem.

 Első személyes, érdemi találkozásunk alkalmával megemlítette, hogy három idegen nyelven perfekt beszél, és a békés rendőrség híve. Reflektáltam rá, hogy a rendőrség 2002 utáni szerepét az alkotmányos rend védelmében gondolom, anélkül, hogy az a hagyományos „elnyomó funkció”-t gyakorolná, arra csak végszükségben kerülhet sor. Első találkozónkat egy nagy adag túróscsuszával zártuk a BM központi épületének a konyháján. (Mivel egy rendőrtábornok nagyobb respektust élvezett a BM központi konyháján, mint a közigazgatási államtitkár, ezért kétszer annyi szalonna pörcöt kapott a túróscsuszájára, mint én. Mind a ketten kétszer annyit kaptunk, mint a BM dolgozók.)

Az első közös szakmai munkánk a családon belüli erőszak elleni rendőri fellépés kereteinek a kialakítása volt. Az ORFK menzáján találkoztunk egy ebéd keretében. (Bableves és túróscsusza.) Könnyen megegyeztünk a keretekben: jogszabályi környezet kialakítása az én feladatom, a rendőri személyi állomány ráhangolása a fellépésre az ő feladata. Felvetődött egy szociológia vizsgálat szükségessége (a rendőrségnek erre nincs pénze), és a BM-nek sincs, de egy választási közvéleménykutatásba beépíthető néhány kérdés. A kérdőívre adott válaszok ismeretében mind a ketten lehangoltan ettük a túróscsuszát a menzán: a rendőrök 60 %-a egyetért azzal, hogy a feleséget/élettársat meg lehet verni, ha okot ad rá. A gyerekek verése a családi élet része.

A korabeli belügyminiszter elzárkózott a jogszabályi feltételek kialakítását megteremtő jogszabály kiadásától, arra hivatkozva, hogy a rendőr akkor is bemehet a veréssel bántalmazott személy lakásába, ha a szomszéd bejelentést tett. Salgóval megegyeztünk, hogy az első rendőr, aki jogszabályi „értelmezés” alapján kiment egy megvert feleséget/élettársat és gyerekeket a lakásból, azt a rendőrt kitüntetjük és pénzjutalmat adunk neki. Ez megtörtént, de a rendőrség kötelékében nem volt pozitív visszhangja. Sőt.

 Az Erzsébet-hídi csata alkalmából összeült a válságstáb a belügyminiszter szobájában reggel 08,00 órakor. A rendőrség főkapitánya 10,30-ig elérhetetlen volt: sem személyesen, sem telefonon nem volt elérhető. 10,30-kor megjelent a belügyminiszter tárgyalójának az ajtajában. Az arcán csorogtak a könnyek. „Be kell vallanom, hogy III/3-as ügynök vagyok.” A válságstábból egyedül én álltam fel és felnéztem a tábornokra: „Laci! Most nem erről van szó!” A miniszter hidegen mondta: „Főkapitány Úr! Jöjjön a szobámba!” Amikor a főkapitány kijött a négyszemközti beszélgetésről csak annyit mondott: 14,00 órára rend lesz. A rendteremtés 18 órakor indult el, és egész éjszak kergették a rendőrök a hídelfoglalókat.

 Új, közös megbízatást a minisztertől az EU csatlakozást elősegítő brüsszeli pénzalap rendőrségi hasznosításának az elnyerésére kaptunk. A pályázatot egyetértésben kellett kidolgoznunk. A főtábornok elfogadta a javaslataimat: „információt és gyors közlekedést a rendőrségnek”. (Az információ besúgóhálózatot és informatikai támogatást, a gyors közlekedés helikoptereket, autókat, hajókat, motorokat és kerékpárokat jelentett.) A belügyminiszter által elfogadott EU pályázat a rendőri épületek kifestéséről és pont lövő orosz puskák beszerzéséről döntött. Közösen és szomorúan ettünk a túróscsuszát a BM menzán.

 Moszkvában a választási csalások elleni konferenciára sikerült megnyerni a magyar főrendőrt. Az ORFK nemzetközi osztálya nem támogatta a főkapitány utazását, annak szervezését és finanszírozását a magyar választási irodának kellett megoldania. Putyin elnök és a moszkvai főrendőr is részt vett a konferencián. A résztvevő 26 európai és ázsiai ország egyetlen rendőre sem  vett részt a választási csalások elleni konferencián. Az USA igazságságügyi minisztériumának „választási csalások” főosztályvezetője hosszasan elbeszélgetett Salgóval, akikhez egy idő után csatlakozott a német és francia kollégájuk is. A beszélgetés közben - mértékletesen - könnyű étkeket és borokat fogyasztottak.

Salgó tábornok sok nemzetközi konferencián vett részt. A rendőri közvélemény a „konferencia rendőr” címkét ragasztotta rá. Könnyű volt azoknak címkézni, akik még magyarul is magyartalanul beszéltek (basszus!). Salgó - az idejében - az egyetlen nemzetközi rendőr-diplomata volt.

Az Erzsébet-hídi csata tanulságait közösen kívántuk levonni. Egy újabb bableves-túróscsusza mellett megállapodtunk az 1999-ben megkezdett „válságkezelő központ” fejlesztésben. Lényegi újdonságot jelentett volna a minden minisztériumot integráló válságkezelő kormányzati stáb létrehozása. A kormány-előterjesztés soha nem került a kormány elé. Arra vártak, hogy bekövetkezzenek a 2006. év őszi események?

Salgó László közigazgatási államtitkárt, főrendőrt és engem a BM közigazgatási államtitkárt néhány nap különbséggel rúgtak ki a magyar közigazgatásból. Salgó szerencsésebb volt, az EU police terrorelhárító igazgatóhelyettese lett. Én egy évig munkanélküli voltam, utána Vámos Tibor segített az MTA Sztakiban dolgozni.

 Halottakról jót vagy semmit! – Kedves Salgó László! Sokat írtam Rólad!

Nyugodj békében!

J. W. Geothe: Az ifjú Werther szenvedései[i]

Nehezen szántam rá magam ismét Az ifjú Werther szenvedései-re. Elsőre harminc valahány évesen olvastam, valószínűleg életkorilag a legrosszabb időpontban. Az ember a harmincas éveiben a szerelemnek a lelki oldalával már kevésbé törődik, sokkal inkább a testi oldal a vonzó, továbbá a lelkét a családalapítás anyagi gondjai (lakás, autó, nyaralás, gyerekcsinálás vagy sem?)  foglalkoztatják.

Közelebb a 7. mint a 6. x-hez, azonban a lelkem ismét Werther felé fordult. A „nagy” romantikus szerelmes regény (elbeszélés, esszé, pszichodráma?) új oldaláról mutatkozott be nekem. Az életesemények sodró ereje, a szabad asszociációk világa, a felszabadult érzelmek, a gátat törő indulatok rendszerint megtörnek a társadalmi korlátokon, a megkövesedett kapcsolati szabályokon, a pénz hatalmán és mások irigységén. Ajánlom minden szerelemre vágyó fiatalnak (és ki nem az?) -  lányoknak 14, fiúk 16 év körül – olvassák el Werther szenvedéseit, hogy megtanulják előre: nem szenvedni, hanem szeretni kell. Akinek nincs ideje arra, hogy ezt a karcsú könyvet elolvassa, annak ajánlom hallgassa meg Chris Rea - Zorán dalát: Kell ott fenn egy ország[ii].

[i] http://mek.oszk.hu/00300/00390/00390.pdf (Fordította Szabó Lőrinc)

Az "európai csatlakozás" minden magyar párt választási kampányának a második mondta volt 1989-től. (Az első mondat a "demokrácia" volt.) minden nyugat-európai és észak-amerikai párt a szabad választásokat követelte a szovjet befolyás alól kiszabaduló országoktól. Németh Miklós 1989-ben vállalta, hogy a Magyar Köztársaság fogadja az első szabad választáson a nemzetközi megfigyelőket. A politikai kötelezettség vállalásához egyedül egy washingtoni (kormány) alapítvány, az IFES (https://www.ifes.org/) nyújtott szakmai segítséget. A nyugat-európai országok választás szakmai szervezetei - ha egyáltalán válaszoltak a szakmai támogatást kérő levelemre - akkor sok sikert kívántak a feladat megoldásához. A berlini fal leomlása után még várni kellett a közigazgatási együttműködésre Nyugat-Európával. Palmer, USA nagykövet felkarolta az IFES budapesti jelenlétét, és így sikerült az IFES-t felkérni az első magyar szabad választások lebonyolításának a kommentálására. Az érdemi segítséget azonban a Párizs 2. egyetemtől és a Kanadai Választási Bizottságtól kaptuk 1990 nyarán (tehát az első szabad választások megvalósítása után).

A magyar belügyminisztérium vezetői folyamatos gyanakvással figyelték a választások szakmai együttműködésének szorgalmazását. A közigazgatási államtitkár (V.I.) külön feljegyzést készített a miniszternek arról, hogy Tóth Zoltán újjászervezi a KGST együttműködést egyes volt szocialista országok között. Ebben az ellenszélben sikerült Antall József miniszterelnök támogatását megnyerni és egy nagyszabású konferencia és állófogadás után a Közép- és Kelet-Európai Választási Szakértők Szövetségét megalakítani. A Nemzeti Galéria lépcsőin ittunk pezsgőt a szabad, a tisztességes és átlátható választások megvalósítására - egész Európában.

Gorbacsov (CCCP) és Reagan (USA) elnökök - 1988-ban - megegyeztek abban a világpolitikai (geostratégia) kérdésben, hogy Kelet- Európa kikerül a Szovjetunió befolyási övezetéből és átkerül az USA európai befolyási övezetébe. A hidegháború és a kétpólusú világrend ezzel véget ért. Erről azonban csak maroknyi politikus és tábornok és kém tudott a világon. Magyarországon csak a miniszterelnök és a Politikai Bizottság néhány tagja. A részletekről senki nem tudott semmit. A rendszerváltás úgy kezdődött el Magyarországon és a többi "volt" szocialista országban, hogy a helyi politikai erők saját maguknak tudták be a világpolitikai változás kezdeményezését és megvalósítását.

Miért bukott meg a Szovjetunió? Az első ok, hogy USA és NATO szövetségesei olyan katonai fegyverkezési versenybe kényszerítették bele a Szovjetuniót, amely belerokkant gazdaságilag a fegyverkezés költségeibe, a Varsói Szerződés katonai fenntartásába és befolyási övezeteinek (Kelet-Európa, Afrika, Dél-Amerika) pénzügyi/gazdasági támogatásába. A második ok az volt, hogy Gorbacsov egy racionális politikus volt, aki belátta, hogy a Szovjetunió belpolitikájának a lényege a "nép életszínvonalának folyamatos emelése" lehetetlen a kétpólusú világrendben folytatott versenyben.

A Szovjetunió összeomlása és az USA világelsősége az Európai Unió számára új bővülési lehetőséget teremtett: megnyílt a politikai-gazdasági bekebelezés lehetősége a volt szovjet csatlós államokra.

Mindezekről a világpolitikai (geostratégiai) folyamatokról a volt szocialista országokban semmilyen érdemi információ nem állt rendelkezésre. A politikusok törpe kisebbsége tudott a változásról, a kormányzatok és a nép a boldog tudatlanság állapotában leledzett.

Folyt. köv.

1989-ben az Európához (értsd: Nyugat-Európához) való csatlakozás és a Keletről (értsd: Szovjetuniótól) való leszakadás magyar belpolitikai feltétele a szabad a választások megtartása volt, több-párt rendszer keretében. A külpolitikai igény is így fogalmazódott meg Nyugat-Európából és az USA-ból. A külpolitikai igények teljesítéséhez a magyar kormány köztisztviselő nem kaptak szakmai segítséget sehonnan. A demokratikus rendszerek állami és párt-működésének a korabeli ellenzéki pártok (Szdsz, Fidesz, Mdf) képviselői elsődlegesen a Soros alapítványtól kaptak stratégiai támogatást (pénzt, oktatást, kapcsolati rendszert), míg az Mszp a KGST szocialista pártcsalád ellenzéki oldaláról gyűjtött információkat a rendszerváltáshoz. A magyar kormány szakértői hálózata a szakmai tudás idegennyelvű részét a magyar egyetemek idegennyelvet beszélő/olvasó oktatóitól gyűjtötték össze. (A kor követelményei szerint az idegennyelvet beszélő oktatók többsége ilyen-olyan formában belügyi/külügy/titkos alkalmazott volt, tehát jelentési kötelezettséggel terhelt személy.) A magyar kormány korabeli szakértői., köztisztviselői a magyar kormánytól semmilyen szakmai támogatást nem kaptak, a rendszerváltás lebonyolításához: kizárólag saját képességeikre és tudásbázisukra támaszkodhattak.

1990-ben az első szabad parlamenti választáshoz a Nyugat-Európai kormányok minden szakmai segítséget megtagadtak. Kizárólag a politikai támogatást nyilvánították ki. Az USA kormánya egy alapítványt bízott meg az első szabad magyar választás szakértői támogatásával. Tekintettel arra, hogy az 1990. évi parlamenti választás első fordulójának a technikai lebonyolítása csúfos kudarcot vallott, ezért Német Miklós miniszterelnök engem bízott meg a második forduló előtt a választás állami feladatainak az ellátásával. A második forduló lebonyolítása (hála a magyar köztisztviselő kar összefogásának), osztatlan elismerést nyert a világ mértéket adó állama részéről.

Már az 1990. évi választáson tapasztaltam a magyar pártok történelmi folyamatosságát a választási csalásra, ezért nem volt más lehetőségem a választási csalás elleni küzdelemre, mint európai szakértő partnereket keresni a csalások megelőzésére. Nyugat-Európa újra mélységes csalódást keltett: minden szakmai segítséget megtagadtak. Viszont készséges együttműködési szándék érkezett az USA említett alapítványából (IFES), és 5 szomszédos ország választási irodájától és a Szovjetuniótól (!).

Az európai választási standardoknak megfelelő, profi választási rendszer felépítéshez saját erőnkre kellet hagyatkozni. … és megcsináltuk 1993-ra!

Folyt. köv.

Az európai csatlakozás miatt akartam a rendszerváltást 1988-ban. Az orosz nép ellen semmilyen ellenérzést nem éreztem, de a szovjet politika távol állt tőlem.

Büszke voltam arra, hogy részt vehettem a Nemzeti Kerekasztal munkájában, és szerkesztője (kodifikátora) lehettem a sok-párti, egyetértésben kidolgozott első szabad választás alapjául szolgáló választási törvény kidolgozásának. Ezzel egyedül a Fidesz nem értett egyet, bár Áder János buzgó tanuló volt.

1990-ben az első szabad parlamenti választások - összességében - törvényes rendben zajlottak.

Mindenki azt hitte - a politikusok propagandája alapján - hogy közel az eu csatlakozás dátuma.

Folyt. köv,