1989-ben az Európához (értsd: Nyugat-Európához) való csatlakozás és a Keletről (értsd: Szovjetuniótól) való leszakadás magyar belpolitikai feltétele a szabad a választások megtartása volt, több-párt rendszer keretében. A külpolitikai igény is így fogalmazódott meg Nyugat-Európából és az USA-ból. A külpolitikai igények teljesítéséhez a magyar kormány köztisztviselő nem kaptak szakmai segítséget sehonnan. A demokratikus rendszerek állami és párt-működésének a korabeli ellenzéki pártok (Szdsz, Fidesz, Mdf) képviselői elsődlegesen a Soros alapítványtól kaptak stratégiai támogatást (pénzt, oktatást, kapcsolati rendszert), míg az Mszp a KGST szocialista pártcsalád ellenzéki oldaláról gyűjtött információkat a rendszerváltáshoz. A magyar kormány szakértői hálózata a szakmai tudás idegennyelvű részét a magyar egyetemek idegennyelvet beszélő/olvasó oktatóitól gyűjtötték össze. (A kor követelményei szerint az idegennyelvet beszélő oktatók többsége ilyen-olyan formában belügyi/külügy/titkos alkalmazott volt, tehát jelentési kötelezettséggel terhelt személy.) A magyar kormány korabeli szakértői., köztisztviselői a magyar kormánytól semmilyen szakmai támogatást nem kaptak, a rendszerváltás lebonyolításához: kizárólag saját képességeikre és tudásbázisukra támaszkodhattak.
1990-ben az első szabad parlamenti választáshoz a Nyugat-Európai kormányok minden szakmai segítséget megtagadtak. Kizárólag a politikai támogatást nyilvánították ki. Az USA kormánya egy alapítványt bízott meg az első szabad magyar választás szakértői támogatásával. Tekintettel arra, hogy az 1990. évi parlamenti választás első fordulójának a technikai lebonyolítása csúfos kudarcot vallott, ezért Német Miklós miniszterelnök engem bízott meg a második forduló előtt a választás állami feladatainak az ellátásával. A második forduló lebonyolítása (hála a magyar köztisztviselő kar összefogásának), osztatlan elismerést nyert a világ mértéket adó állama részéről.
Már az 1990. évi választáson tapasztaltam a magyar pártok történelmi folyamatosságát a választási csalásra, ezért nem volt más lehetőségem a választási csalás elleni küzdelemre, mint európai szakértő partnereket keresni a csalások megelőzésére. Nyugat-Európa újra mélységes csalódást keltett: minden szakmai segítséget megtagadtak. Viszont készséges együttműködési szándék érkezett az USA említett alapítványából (IFES), és 5 szomszédos ország választási irodájától és a Szovjetuniótól (!).
Az európai választási standardoknak megfelelő, profi választási rendszer felépítéshez saját erőnkre kellet hagyatkozni. … és megcsináltuk 1993-ra!
Folyt. köv.
