Mire szavazzak?
Magyarországon 1990 -2002 között a választópolgárok mindig az adott kormánypárt ellen szavaztak. Az emberek kipróbálták minden párt kormányzóképességét és mindig koalíciós alapon: MDF-KDNP- FKGP, MSZP – SZDSZ, FIDESZ – FKGP. Bevált a rendszerváltás egyik nagy ígérete: politikai váltógazdálkodás valósult meg. 2006-ban először fordult elő, hogy az MSZP újrázni tudott, de az alapvetően elhibázott kormányzati gazdaságpolitika és Fidesz furmányos ellenzéki hatalomgyakorlása miatt 2009-ben az MSZP kormány megbukott és csak parlamenti kisebbségi kormány működött. 1990 – 2009 között a pártok vezetői nem tanulták meg – még a demokrácia keretei között - a koalíciós kormányzáshoz szükséges együttműködés alapjait: az érdekek és az értékek kompromisszumát. Ennek eredményeként az 1990-ben az országgyűlésbe bekerült pártok mindegyike fokozatosan felőrlődött. Kivéve a Fideszt, mert megtanult egy új hatalomgyakorlási technikát: magába olvasztani a célba vett párt vezetőit, a Fideszbe integrálni őket (MDF, KDNP, FKGP). 2010-ben a Fidesz az általa lezüllesztett-szétbomlasztott pártok támogatóiból verbuválta az új szavazóbázisát. Ennek a szavazóbázisnak a magja 1,5 millió szavazó, amely a sikerek csúcsán volt már 3 millió is. 2007-től az MSZP fokozatosan, majd 2011-től a DK kiszakadásával látványosan veszített szavazóbázisából. Az új pártok (LMP, Jobbik) átmeneti sikerek után a Fidesz politikai zsákmányává váltak. Ennek a folyamatnak az eredményeként 2014-től kiépült a Fidesz állampárt rendszere, amelyben megszűnt az állami szervezetben a hatalom-megosztás elve, és helyét a sztálini hatalom egysége vette át. 2014-re az ellenzéki pártok a koalíciós képességük elvesztése után elvesztették az együttműködési képességüket is. Bár próbálkoztak (szavakban) politikai innovációval (összefogás, előválasztás, közös lista), de mivel politikai kampányokat érdemben nem folytattak, ezért a szavak önmagukban nem vezettek eredményre. Eredményes volt viszont a 2018-ban és 2022-ben a Fidesz állampárt „választási költségvetési” és média politikája, amellyel magas szinten helyreállította a néha megbicsaklott szavazóbázisát. Az állampárt a „kamupártok” létrehozásával, a választójog kiterjesztésével álcázza „demokratikussá” a választásokat. A parlamenti ellenzék pártjai a 2019. évi önkormányzati választáson tudtak eredményt elérni – az állampárt ármánykodó választási törvény módosítása ellenére - a főpolgármesteri poszt megszerzésével, a fővárosi képviselőtestületi és kerületi polgármesteri többség elérésével. (A Fidesz a fővárosi vereségen okulva - 2024-re készülve - újabb ármánykodó választási törvény módosítást követett el.) A 2024-es önkormányzati és a Európa Parlamenti választások előtti évtizedben az ország lakossága társadalmilag (gazdag-közép-szegény), politikailag (város-vidék), jogilag/képviseletileg (állampárt- parlamenti ellenzék-civil szervezetek) szétszakadt, a szavazóbázisok háromfelé repedtek: kormánypárti-ellenzéki-nemszavazók csoportjaira. Ebbe a térbe robbant be a Magyar Péter, későbbi elnevezéssel a Tisztelet és Szabadság Pártja (a továbbiakban Tisza Párt), mint új (harmadik) politikai erő.
A Magyar Péter jelenség meglepetésként hatott a közvéleményre és a közéletre is. Ezt a „meglepetést” fokozta egybehangzóan az állampárti és az ellenzéki (független) média is azzal, hogy hangsúlyozták az előzménynélküliséget. Aki szakértőként tekint a Magyar/Tisza Párt gyors felfutására az világosan látja (nyilvános információ hiányában persze utólag), hogy 2 hónap alatt ekkora politikai sikert nem lehet elérni, legalább 1 éves (titkos) előkészületekre volt szükség. Elengedhetetlen időszükséglete van a humánerőforrás megtervezésének, a logisztikai háttér megteremtésének, a kampány stratégia kidolgozásának, a médiaterv elkészítésének, a jogi lépések végig gondolásának. Aki egy kicsit is jártas a kampányfinanszírozás pénzügyi világában, az tisztában van a sok-sok millióra tehető költségekkel, amelyeket nem lehet hitelből (vagy „hozomra”) elkölteni: tüntetések hangosítása, kivetítők és biztonsági emberek, beszédírók, önkénteseket szervező hálózatok, ajánlásgyűjtők bérlése, benzin, média (elektronikus és nyomatott), iroda, számítógépek, internetes szavazás a jelöltekről és egyéb dologi kiadások stb.
A meglepetés a Fideszt is elérte, nem csak a közvéleményt. Hetekbe telt, mire a Magyar/Tisza Párt elleni média támadást beindult az állampárti médiában: Magyar Péter személye elleni karaktergyilkosság kihirdetése és a Tisza Párt átirányítása a baloldaliak közé. Az ellenzéki pártok szóhoz se jutottak a meglepetéstől, csak a Fidesz által bejelentett „baloldaliságra” reagáltak: a Magyar nem baloldali.
A Tisza párt alelnöke is – véleményem szerint – csöppenként adagolta az előre kidolgozott tüntetési menetrend és szakpolitikai bejelentések ütemezése szerint a politikai szlogeneket. A közvéleménykutató cégek – szakmailag részben érthető - lassúsággal mérték a Magyar/Tisza Párt erősödő támogatottságát. Budapesten a kampánynyitó gyűlésen legalább 200 ezer, a vidéki körút során több tízezer fő vett részt. Az internetes szavazáson 95 ezer szimpatizáns szavazat érkezett az Eu pártlista jelöltjeire (a szavazás eredménye nem volt ellenőrizhető).
Az állampárt és a parlamenti ellenzéki pártok eddigi vitái két témára koncentráltak: honnét veszi el a június 9-ei szavazatokat a Magyar/Tisza Párt? Az állampárttól vagy a parlamenti ellenzéktől vagy a nemszavazók/bizonytalanok csoportjából? A másik vitapont: legyen-e a magyarországi EP listavezetőknek nyilvános vitája, főműsoridőben, egyenes adásban a „királyi TV”-ben.
A választási eljárás eddigi szakaszában a következőket tudjuk a Magyar/Tisza Pártról:
· Indítanak pártlistát az EU Parlamenti választáson.
· Nem indítanak főpolgármester jelöltet.
· Indítanak fővárosi közgyűlési pártlistát a választáson.
· Nem indítanak vármegyei pártlistákat.
· Néhány települési polgármestert jelölnek.
· Települési önkormányzati egyéni jelölteket állítanak a 16 ezer helyből néhányra.
· Nem támogatnak nemzetiségi önkormányzatokat.
2024. május 12-én még nem látható világosan, hogy konkrétan milyen politikai irányzatot képvisel a Magyar/Tisza Párt és mekkora szavazóbázissal rendelkezik.
Véleményem szerint
· egy jobboldali-centrum politikai irányzat van kialakulóban, egyszerűen megfogalmazva egy „Orbán nélküli Fidesz”
· a szavazóbázis kialakítása a vidéki középosztályra koncentrál és az EU pártlistával kívánja erejét országosan bizonyítani
· a 2026. évi országgyűlési választásra gyűjtik az erőt, bebizonyítandó addig a kormányzóképességet.
Érdemben három osztatúvá vált a pártrendszer. A Fidesz a június 9-ei választás után is megőrzi állampárti jellegét. A magyar parlamenti ellenzék súlytalanná válik az Európai Parlamentben.
Ha Ön egy Orbán nélküli Fideszt akar 2026-ban Magyarországon, akkor már most is szavazhat a Magyar/Tisza Pártra, de az ilyen szavazat „csak” politikai erőgyűjtés 2026-ra. Az állampártra most nem veszélyes, de gyengíti a baloldalt.
Tóth Zoltán választási szakértő
(Megjelent 2024. május 17.)
