Az "európai csatlakozás" minden magyar párt választási kampányának a második mondta volt 1989-től. (Az első mondat a "demokrácia" volt.) minden nyugat-európai és észak-amerikai párt a szabad választásokat követelte a szovjet befolyás alól kiszabaduló országoktól. Németh Miklós 1989-ben vállalta, hogy a Magyar Köztársaság fogadja az első szabad választáson a nemzetközi megfigyelőket. A politikai kötelezettség vállalásához egyedül egy washingtoni (kormány) alapítvány, az IFES (https://www.ifes.org/) nyújtott szakmai segítséget. A nyugat-európai országok választás szakmai szervezetei - ha egyáltalán válaszoltak a szakmai támogatást kérő levelemre - akkor sok sikert kívántak a feladat megoldásához. A berlini fal leomlása után még várni kellett a közigazgatási együttműködésre Nyugat-Európával. Palmer, USA nagykövet felkarolta az IFES budapesti jelenlétét, és így sikerült az IFES-t felkérni az első magyar szabad választások lebonyolításának a kommentálására. Az érdemi segítséget azonban a Párizs 2. egyetemtől és a Kanadai Választási Bizottságtól kaptuk 1990 nyarán (tehát az első szabad választások megvalósítása után).
A magyar belügyminisztérium vezetői folyamatos gyanakvással figyelték a választások szakmai együttműködésének szorgalmazását. A közigazgatási államtitkár (V.I.) külön feljegyzést készített a miniszternek arról, hogy Tóth Zoltán újjászervezi a KGST együttműködést egyes volt szocialista országok között. Ebben az ellenszélben sikerült Antall József miniszterelnök támogatását megnyerni és egy nagyszabású konferencia és állófogadás után a Közép- és Kelet-Európai Választási Szakértők Szövetségét megalakítani. A Nemzeti Galéria lépcsőin ittunk pezsgőt a szabad, a tisztességes és átlátható választások megvalósítására - egész Európában.