J. W. Geothe: Az ifjú Werther szenvedései[i]
Nehezen szántam rá magam ismét Az ifjú Werther szenvedései-re. Elsőre harminc valahány évesen olvastam, valószínűleg életkorilag a legrosszabb időpontban. Az ember a harmincas éveiben a szerelemnek a lelki oldalával már kevésbé törődik, sokkal inkább a testi oldal a vonzó, továbbá a lelkét a családalapítás anyagi gondjai (lakás, autó, nyaralás, gyerekcsinálás vagy sem?) foglalkoztatják.
Közelebb a 7. mint a 6. x-hez, azonban a lelkem ismét Werther felé fordult. A „nagy” romantikus szerelmes regény (elbeszélés, esszé, pszichodráma?) új oldaláról mutatkozott be nekem. Az életesemények sodró ereje, a szabad asszociációk világa, a felszabadult érzelmek, a gátat törő indulatok rendszerint megtörnek a társadalmi korlátokon, a megkövesedett kapcsolati szabályokon, a pénz hatalmán és mások irigységén. Ajánlom minden szerelemre vágyó fiatalnak (és ki nem az?) - lányoknak 14, fiúk 16 év körül – olvassák el Werther szenvedéseit, hogy megtanulják előre: nem szenvedni, hanem szeretni kell. Akinek nincs ideje arra, hogy ezt a karcsú könyvet elolvassa, annak ajánlom hallgassa meg Chris Rea - Zorán dalát: Kell ott fenn egy ország[ii].
[i] http://mek.oszk.hu/00300/00390/00390.pdf (Fordította Szabó Lőrinc)
![Magyar külügyérek: Sic itur ad astra![i]](https://m.blog.hu/to/tothzoltan/image/.external/.thumbs/b39886cd8860833a94a1f980a6519cb0_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
