A szavazatok erejével ...

Az USA elnökét – a közhiedelemmel ellentétben – nem a választópolgárok választják közvetlenül, hanem az un. elektorok. Magyar idő szerint ma éjszaka (keddről szerdára virradóra ) a választópolgárok az USA tagállamokban (51) külön-külön az elektorokat választják meg. A tagállamok elektorainak száma nem arányos a választópolgárok számának az arányával. A tagállamok elektorainak a száma megegyezik a választópolgárok által megválasztható kongresszusi képviselők számával. Aki egy államban győz, az a többségi elv szerint az összes elektor szavazatait megkapja. (Mindössze 3 tagállamban van arányos elektori választás.) Az a jelölt, aki ma éjszaka 270 elektorra tesz szert, azt jelöltet nagy valószűséggel az elektorok kollégiuma (538) decemberben elnöknek választja.

A többségi elv kétszeres alkalmazása torzítja a polgárok által leadott szavazatok és a megválasztott elnök pártállása szerinti összefüggést, mert aránytalan a választási rendszer: az első torzítás az, hogy a tagállamokban az elektorok száma nem arányos a választópolgárok számával. Minél később csatlakozott egy tagállam az Unióhoz, annál több az elektorainak a száma. A második torzítás, hogy az elektorok száma a győztes mindent visz alapon kerül megállapításra: a kisebbségben maradók szavazatait nem képviselik elektorok 48  tagállamból.

Egy további elvi lehetőség a választópolgárok szavazataitól való eltérésre, hogy a decemberi elnökválasztási konvención az elektor jogilag nem köteles arra az elnökjelöltre szavazni, akinek a nevében elnyerte az elektori tisztséget. Természetesen politikai botrány lenne, ha ilyet tenne valamelyik elektor, de a politikai botrány jogilag nem számít.

Előfordulhat, hogy elektorok – a november 6-ai választás eredményeként - 50-50%-ban támogatják az elnökjelölteket, mivel 538 páros szám. Mi történik ekkor?

A kérdés megválaszolására Szimonisz Lászlóhoz fordultam. /Szimonisz László 1947 óta USA állampolgárként él és dolgozik Washingtonban, és 20 éve együtt dolgozunk választási szakértőként különféle országokban./

Tóth Zoltán: Mi  történik a ha szavazategyelőség alakul ki az elektorok között?

Szimonisz László: Olyan mértékű patthelyzet alakult ki az elnökválasztáson, hogy fennáll annak is a lehetősége, hogy az Elektori Kollégiumban nincs győztes, így az Alkotmány szerint a Képviselőház dönt az elnök személyét illetően. (Ez egyértelműen Romney-nak kedvez.) Viszont, az alelnököt a többségi demokrata szenátus választaná, ami pedig a Biden (demokrata) alelnökségéhez vezetne.

Félúton. Hogyan választunk 2014-ben?

Első rész

Az Országgyűlés 2011 karácsonya előtt már jóváhagyta a parlamenti képviselők választásáról szóló törvény érdemi (anyagi jogi) szabályait. 2012 október elején kiegészült az Alaptörvény, amely a választási regisztrációról szól.  Most folyik a Parlamentben a választási eljárási törvényjavaslat vitája. Félúton van tehát a választási szabályrendszer átalakítása, egyenlőre nem tudni, hogy 2014-ben pontosan hogyan lehet és kell szavazni. A választási törvényeknek nincs társadalmi-szakmai vitája, így ez az írás igyekszik az olvasókat az eltérő véleményekről is tájékoztatni.

(A korábban 22 évig hatályos választási törvények, továbbá a nemzetközi tendenciák  ismertetését, értékelését az ÉS 2012. szeptember 21-ei /LVI. évfolyam 38./ számában olvashatják. Ez a cikk megjelent az ÉS 2012. október 31-ei /LVI. évfolyam 44. számában.)

Az országgyűlési választások elméleti alapjait a magyar állam- és jogtudományok a történelmi hagyományok, a nemzetközi szerződések, továbbá a magyar alkotmányozás elmúlt két évtizedes gyakorlata figyelembevételével alakították ki.  A tudományos kutatások eredményeit és a demokratikus hatalomgyakorlás praktikus igényeit a jogalkotó kötelező szabályokba (un. alapelvekbe) foglalta, így a magyar alkotmány és az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egybehangzóan azonos módon határozza meg a választójog alapelveit: a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Ezeket az alapelveket átvette a magyar Alaptörvény is. Vizsgáljuk meg, hogy a nemzetközi standard követelmények és az azonos tartalmú magyar tudományos eredmények, valamint a hatályos Alaptörvény alapelvei visszatükröződnek-e a jelenlegi kormánypártok egyes képviselői által benyújtott törvényjavaslatokban vagy ellentétesek-e azokkal?

A választójog általánossága

A választójog általánosságának az elve azt jelenti, hogy az adott állam polgárainak az un. természetes kizáró okok kivételével (kiskorú, elmebeteg, bűntettes) rendelkezniük kell választójoggal. (A választójog a szavazás és a választhatóság jogát is jelenti.) A kontinentális Európában a választójog, mint alapvető politikai szabadságjog az alkotmányból származik. A konstitúcionális jog lényege, hogy minden állampolgár számára az állam hivatalból (ex officio) biztosítja a jog gyakorlását, és kizárólag az állampolgár szabad elhatározásától függ a választási részvétel vagy az attól való távolmaradás. A választójog általánosságának az elve akkor érvényesül egy demokratikus választás során, ha a polgárok legalább 2/3-a rendelkezik választójoggal. (Ezt az arányt a statisztikai „korfá”-hoz mérik a nemzetközi megfigyelők.) Magyarország hagyományosan megfelelt ennek a nemzetközi és alakotmányos követelménynek, mert a lakosságszámhoz viszonyítva az arányszám 80% volt.)

Magyarország törvényhozása megtagadja a magyar és európai hagyományt, és az Alaptörvény bevezeti az előzetes feliratkozás, a regisztráció intézményét. Ennek lényege, hogy - csorbítva az alkotmányos alapjogot -, egy adminisztratív feltételhez kötik a választójogot: a polgárnak előzetesen egy állami szervnél személyesen vagy elektronikusan jelentkeznie kell a választójoggal való élés lehetővé tétele miatt. Aki ennek az adminisztratív feltételnek - időben kotlátozott módon - nem tesz eleget, annak nem lesz választójoga. (A regisztrációt 4 évenként ismételni kell.) A jogkorlátozás elméleti lényege, hogy nem az alkotmányból származik a választójog a jövőben, hanem a választói névjegyzékbe való felvétel kérelmezése és annak hatósági jóváhagyása adja a lehetőséget a szavazásra. A jogkorlátozás gyakorlata úgy valósul meg, hogy a törvényesen működő állami népességnyilvántartás helyett az állampolgárok önkéntes írásbeli adatszolgáltatásra épülő új (párhuzamos) állami nyilvántartás jön létre, amely a közpénzek értelmet pazarlását és a majdani szavazás napján az adatszolgáltatási és feldolgozási hibák miatt a választójog gyakorlásának a tömeges vitáját idézi elő.

Az előzetes regisztráció korlátozza a választójogot. Az Alaptörvény rendelkezése szerint alapvető jog korlátozására csak másik alapjog érvényesülése miatt kerülhet sor. Jelen esetben ilyen „másik alapjog” nincs.

A jelenlegi közvéleménykutatási adatok szerint a választópolgárok több mint 2/3-a ellenzi a regisztrációt és a jelenleg 8 milliónyi választópolgár 50%-a nem regisztrálna, így a standard alá csökkenhet a választójogosultak aránya is.

Az előzetes regisztráció intézménye jogcsorbító, így ellentétes a nemzetközi és a magyar alkotmányos alapelvvel, a választójog általánosságának az elvével.

A választójog egyenlősége

A nemzetközi és a magyar választási joggyakorlat, továbbá az alkotmánybíróság döntése a választójog egyenlősége elvét két szempontból is vizsgálja: a választpolgárok szavazatának számszerű egyenlőségét és a szavazatok „súly” szerinti egyenlőségét.

A már hatályos törvény szerint az országgyűlési választáson mindenkinek 2 szavazata van. Egyéni választókerületi jelöltre és országos listára is szavazhat. A két szavazat leadása jog és nem kötelezettség. A számszerinti egyenlőség nem valósul meg, mert a határon túli magyar választópolgárok (akik nem rendelkeznek Magyarországon lakóhellyel), csak 1 szavazatot adhatnak le az országos listára. A nemzetiségi névjegyzékben regisztráltak választójogának az egyenlőségét sérti, hogy a többi választópolgár szemben ők nem szavazhatnak országos listára, így pártot nem választhatnak. A kisebbségi jogok szabályozásának hagyományos eszköze a pozitív diszkrimináció, amely a kisebbség számára többletjogot ad. A magyar jogalkotó a kisebbséget negatív diszkriminációval súlytja: ha szavazni kíván saját nemzeti kisebbségére, akkor megfosztják a pártválasztás lehetőségétől.

A választójog egyenlősége elvét sértve, a szavazatok „súly” szerinti egyelőtlenségét okozta az egyéni választókerületek újrarajzolása a „választási földrajz” módszerével. Ennek a módszernek a lényege, hogy a jelenlegi kormánypártok pártpolitikai érdekei szerint kerültek kialakításra a választókerületek, hogy a jelenlegi ellenzéknek aránytalanul több szavazatra legyen szüksége egy parlamenti mandátum megszerzéséhez. Az újrarajzoláshoz a kormánypártok nem vették igénybe sem az ellenzéki pártok, sem független szakértők közreműködését.

A 2014. évre alkalmazandó törvények sértik a választójog egyenlőségének a nemzetközi szerződésben és az Alaptörvényben foglalt elvét.

Közvetlenség és titkosság elvével kapcsolatban a választási törvények a régi szabályokat ismétlik meg, így nem tartalmaznak alkotmányellenes rendelkezéseket.

(Folytatás következik)

Nagyon szerettem a nagymamámhoz menni nyaralni a ’950-es és 60-as években. Mezőfalva egy életerős falu volt/van mai is. Az eredeti neve Hercegfalva volt, mert egy Herceg nevű herceg birtokán volt, de a II. világháború utáni átkeresztelés hullámban kapta ezt – az egyébként találó – földrajzi nevet.

A mezőfalvi nagymamán és a nagypapám családja egyaránt sváb beköltöző, mezőgazdasággal és kisiparral foglakozó családok voltak, és ami büszkeségre adott okot egy kis szőlővel is rendelkeztek. Így nagyapámnak nem kellett borért járni a kocsmába, de a kötelező kugli partin vasárnap délután mindenki sört ivott, mert az elegánsabb volt mint a bor.

A nagymamám főztjén nevelkedett édesanyám és három lánytestvére is. A négy lány közül kettő egyáltalán nem tudott főzni, a legidősebb beérte a „muszály” főzéssel, és édesanyám volt, aki örökölte a nagymamám tehetségét és a főzés szeretetét. Ennek ellenére az első emlékeim a nagymamám főztjével kapcsolatosak: a borsóleves egy költemény volt, a tejfölös fejessaláta (ecetes-cukros lében) a mai napig felejthetetlen számomra, még a tojásos nokedli sem volt hozzá kötelező. A sült kacsát „lassan” sütötte rozsdabarnára, és a májat széttörve a kihűtött kacsazsírban keverte. (Az unokák a kacsazsírban „alagutakat” fúrtak a májhoz való hozzáférésért, ezért a nagymama legfelsőbb polcára került a májas zsír és csak a felügyelet alatt lehetett igazságosan kenni a friss fehér kenyérre.

Édesanyám Pestre került közvetlenül a háburú után és itt is ment féjhez egy szintén vidékről – a Viharsarokból – Pestre került fiatalemberhez, az édeasapámhoz. A békés megyei főzési és étkezési szokások radikálisan eltértek a mezőségi sváb szokásoktól (tejfölös habarások, hígabb levesek, csirke, egy étkezéshez többféle fogás és desszert, gyümölcsök), míg a Dél-Alföldön az egytálételek, a rántás, a hagyma, disznóhús és hájastészta domináltak. (A mai diétetikusok ráolvasással űzik az ördögöt a zsírtól, szalonnától, egytálételektől, mert nem veszik figyelembe, hogy a viharsarki emberek tavasztól-őszig minden nap 12 óra fizikai munkát végeztek, és nagyon szegények voltak. Ettek volna ők is koleszterin mentes sonkát zöldségekkel, csak úgy nem lehetett volna dolgozni. Ennyit a mai magasabbrendű bioszakácsokról.)

Az édesanyámtól tanultam meg főzni, mert az 50-es és 60-as években két műszakban dolgozott, és nem mindig volt ideje a családnak minden este főzni. Mivel én mindig szívesen kuktáskodtam mellette, így „belenőttem” a főzés tudományába. És mivel édesanyám Mezőfalváról hozta magával a sváb konyhát és édesapám igényei a viharsarokból származtak, így én a két féle konyha jóízű összekeveredésén nőttem föl. Pontosan tudom, hogy melyik levest kell habarni (borsó) vagy tejjel higítani (paprikáskrumpli) és melyiket kell rántással készíteni (bab), mit jelent a pörkölt és paprikás közötti külünbség, és mennyi ideig kell vízben áztatni a gerslit. A főzési tudományom tovább bővült, amikor feleségem (és anyósom) révén megjelentek a francia elemek a konyhánkban: halak, tengeri herkenytyűk, sajtok, mint elő- és utóételek.

Ki viszi tovább a mezőfalvi nagymama hagyományát, ki szeret és tud is főzni? A leányunkokák küzül Zsuzsa volt az, aki születése óta Mezőfalván él, itt születtek gyermekei, majd unokái. A férje helyi gazdálkodó, így a családi főzés mellett részt kellett vállalnia a tömeges főzésben is, amikor az idénymunkák megkövetelték. Ez a fajta szakácskodás nyilván kitérő volt a nagymamai sváb hagyományokhoz képest, de mióta ismét csak a szűkebb család igényli a főzést, azóta visszatért a klasszikus hagyományokhoz. Vendégségben voltunk tehát Mezőfalván egy rövidebb ebéd erejéig, és így megállapítottam, hogy a időközben dédnagymami hagyományok jó kézben vannak Zsuzsa kezében, aki immár maga is nagymama.

Egy vendégváró ebéd Mezőfalván

A nyitány a húsleves. Kétféle húsból, csirkéből (májjal, zúzával), mangalica leveshúsból, sok-sok zöldséggel és cérnatésztával. Elsőként a levest, a főtt zöldséget és tésztát adják az asztalra, másodiknak jönnek a főtt húsok, tormával. A leves már előző nap délután elkészül, legalább 4 órát főzik, lassan, gyöngyözve. A vendégek tiszteletére a levest átszűrik, de a családban ez nem szükséges, mert a „morzsalékok” –kal finomabb.

A főétel a székely töltött káposzta. A savanyú káposzta nem lehet túl savanyú, de a mosással óvatosnak kell lenni, mert a karaktere nem veszhet el. (Szabolcsban főzik édeskáposztából!) A félig kész mangalica pörkölthöz adják az aprókáposztát, és a rizzsel kevert, fűszerezett darált húsból készült a „töltött” káposzta, a töltelék. Hogy a székely káposztából és a töltött káposztából hogyan lett székely töltött káposzta, az csak a családi legendának lehet a része. A pörkölt alapban hagyma és pirospaprika is van, így tálaláskor az ételnek aranysárga-pirosas színe van, amelyben barna apróhúsok és karcsú sárga töltelékek adják az alapot. A savanykás alapíz, harmonizál húsok erőteljesebb ízével, és a fűszerek visszafogottak, nem harsányak. Díszítésként és az erőteljesebb ízek csillapítását szolgálja a tányérban rátehető tejföl, amely a sváb konyha fontos eleme (a lila tehén minden háznál legelt).

A desszert a vendégvárás fontos része. Ezt a süteményt „Mezőfalvi pirosgyümölcs süteménynek” nevezik, mivel a gyümölcsös töltelék nem egynemű, hanem a különböző időszakban beérő gyümölcsök keveréke: meggy, ribizli, bármi, ami piros. A süteményt nagyon egyszerű elkészíteni, mert az amerikai módszer szerint kell az öszetevőket kimérni: ott egy „cup” a mértékegység, Mezőfalván a kefíres pohár (kb. 2 dl), amely egyébként is kell a süteménybe (mármint kefír).

Bevásárló lista  4 személyre: 1 pohár kefír (150 Ft), 1 pohár kristálycukor (100), 0,5 pohár olaj (50), 2 egész tojás (100), 1 citrom reszelt héja (50) 2 pohár liszt (50), 1 cs. sütőpor (50), piros gyümölcsök kb. 1 kg, magozva (400). Közel ezer forint, de vegyük figyelembe, hogy a saját befőttekkel az ár lényegesen csökkenthető.

Elkészítés: Összekeverjük egy tálban turmixgéppel a kefírt, a kristálycukrot, az olajat, a tojásokat és a citromhéjat. A folyékony masszát egy kicsit szilárdítjuk a liszttel és a sütőporral. (Ezt a metódust „lusta szakácsnak” nevezik). A masszát egy tepsi öntjük (lehet alá sütőpapírt tenni, de nem kötelező).

A lisztben meghempergetett gyümölcsöket egyenletesen elosztjuk a tészta massza tetején. Kb. 45 percig sütjük, előmelegített sütöben 180 fok C-on, hőlégkeveréssel. Ha nincs hőlégkeverőnk, akkor 200 fok C legyen.

A kihűlt tésztát porcukorral vékonyan bevonjuk (szitáljuk), és tetszetős darabokra vágjuk.

A sütés közben a gyümölcsök a tészta sűrűségének a függvényében „leszállhatnak” a tészta aljára. Ha ez bekövetkezett, akkor a tésztát „fejjel lefelé” fordítjuk, hogy a gyümölcsök felülre kerüljenek. Egy kis porcukor szitálás elfedi a sütemény aljának egyenletlenségeit.

A fényképen a „leszállt” gyümölcsöket látják, az íze így is tökéletes.

Kedves Zsuzsa! Köszönjük az ebédet és a családi hagyományok továbbvitelét!

Képzelt monológ a magyar televízósok elleni akcióról egy derékszögű mikrofonállvány előtt

 „- Igen, én rendeltem el a sátorbontást. Tegnap a Mucus azt mondta, hogyhogy  - ki az a Mucus? aki neked kiadta a belépési engedélyt és a kávédat is behozta – a dolgozóink nagyon unják ezeket. Kik azok az ezek, hát, akik itt szennyezik a környezetet és nem engedik meg a szobrot.”

„Nem! Szobrot, szobrot, milyen szobrot?! Nem ez a lényeg, hanem már régen itt járkálnak, rontják a munkakedvet és akadályoznak minket a hatékony közszolgálati tevékenységben. Szóval, mondja a Mucus, hogy ÉN vessek már véget ennek a szörnyűségnek. Mondom neki, hogy jó hogy szólt. Hívja fel a kabinetet Nekem, gyorsan, gyorsan.”

„Nem, VELE nem beszéltem, csak a kabinettel, de nem is volt szükséges VELE beszélnem erről a piti ügyről. Elrendeltem a sátorbontást, és kész. Oszt’ jónapot! „

„Nem, a rendőrkapitánnyal nem beszéltem. A bjelorusz követségen, amikor a beluga kaviárt ettem, csak annyit mondtam neki: Én mindig törvényesen járok el, bármit is mondanak Rólam!” Láthatólag értette...de nem szereti a kaviárt a bugyuta.”

„Nem, nem a Mucusnak mondtam, hogy takarítsa el a sátrat, hanem a biztonsági főnököt kérettem. Mondom neki te sándor! Ki a te Gazdád?! Mondja, hogy a Mit tetszik Parancsolni?! Mondom, hogy el kell takarítani a sátorozókat. Aszongya a sándor: súlyos testi vagy csak erőszakos kézrátétel, ha ellenállnak?!”

„Nem, semmi súlyos, csak értsenek a szóból. Járkálnak ezek Berlinbe és hazaárulnak? Panaszkodnak Merkel irodájában és ide rondítanak a magyar televízióba?”

„Nem, nem hívtam a katolikus egyház püspöki konferenciáját, hogy lehet-e mindenszentek utáni hajnalon igazságot szolgáltatni. Csak annyit mondtam a titkárnak, hogy már elmúlt az ünnep, mert az csak éjfélig tart jogilag.”

„Nem, nem adtam konkrét utasítást a sátorbontás időpontjára, csak azt kértem a biztonságos sándortól, hogy a előtte szóljanak negyed órával.”

„Nem, nem igaz, hogy a nőt rúgták! Csak húzták a kezénél fogva az úttesten!”

„Nem, nem igaz, hogy az erkélyen álltam és nevetgélve néztem azt, hogy a jól képzett bizotnsági őrök hogyan tevékenykednek a sátorbontás jogos érdekében!”

„Nem, nem igaz, hogy a biztonsági sándort külön kértem arra, hogy hogy a rendőröknek ne valljanak öszintén az én jogos cselekedeteimről. Sőt, külön kértem a kaviárt nem szerető kapitányt, hogy kötelességüknek megfelelően járjanak el! A helyszínre érkező rendőrök előtte két hetes gyülekezési jogi tanfolyamon vettek részt, hogy jogszerűnek nyilváníthassák a sátorbontási utasítást!”

„Nem, nem igaz, hogy utasítást adtam arra, hogy a 2014. évi országgyűlési választás éjszakáján a 2010. évi választási eredményt adják le ismétlésként a TV-ben!”

http://index.hu/belfold/2012/11/02/felszamoltak_a_tuntetest_mtva_szekhazanal/

 Ez az írás a fantázia szüleménye. A Nagy Navarró Balázs vezette 328 napja tüntető, éhségsztrákoló, majd ismét tüntető magyar közszolgálati média és alkalmazottak érdekében szólok én is. Van új remény – írtam az október 23-ai tüntetésen. Megvalósulóban a remény! – mondom ma, mert a magyar televízió székháza előtt valamennyi demokratikus ellenzéki párt és civil szervezet EGYÜTT tiltakozott a jogtalanság ellen. Ez az írás a fantázia terméke, de ezt csak azért írom, hogy a parlamentális diktatúra megvalósulásának súlyosabb fokai elmaradjanak.

A szegény ember álmában kolbászból van a kerítés. Mert a kolbász az a jólét egyik szimbóluma,és ha már álmodunk, akkor álmodjunk egy nagyot! Legyen húsból a kolbász! És íme, a valóságban létezik jó hír is: KÉSZÜL HÚSBÓL KOLBÁSZ!

Mielőtt a jelen jó hírével tartanám jól Önöket, azelőtt elmesélem a nagyszüleimnél, a Viharsarokban (Békés megye) a disznóvágás alkalmával milyen kolbászok készültek (szintén húsból).

Elsőre készült a friss, sütésre váró kolbász. Ez egy vékony kolbász, kevesebb fűszerrel. Disznóvágás után, (sőt miután az összes edényt elmosták, a konyhát és az udvart feltakarították), a feldolgozott disznóalkatrészeket elpakolták, a sós hordóba berakták, a füstre felakasztották) egy kóstolásra valót a meg is sütöttek a vékony kolbászból, véres és májas hurkával együtt. A vékony kolbászból jutott a koma-tálba is, amelyet kötelezően kaptak az arra jogosultak (szémszédok, keresztszülők és a pesti rokonok).

Másodikra készült a vastag kolbász, amely erősen fűszeres volt és előre kiszárított kacsabélbe töltöttek. Ebből a kürt alakú vastagból a disznóvágáson senki nem kapott, egyenest a füstre ment, majd karacsonykor a közeli rokononak jutott belőle kóstoló.

Harmadjára készült el az különleges kolbász, viharsarki elnevezéssel a pucor, svábul a kulen, amely a következő aratásra lett félretéve az unokák számára. A vastagkolbász húsát töltötték az un. hólyagba, majd füstölték, és kizárólag a nagymamám engedélyével lehetett a nyár közepén megvágni.A só, paprika, bors, köménymag összeolvadt a füst és a hús ízével, egyiket sem lehetett kivenni a többiből, mert teljesen összértek az ízek, és a kezemet vörösre festette a nyári melegben kiolvadó zsír, ahogy a friss kenyérre tettem egy szeletet. Ki tud a mai hentesek közül pucort készíteni?!

Térjünk vissza az eredeti témához a friss, sütésre váró vékony kolbászhoz. Ennek a kolbászfajtának nagyon fontos eleme, hogy ténylegesen friss sütésre készül. Nem lehet vele hetekig várni, bár természetesen, ha barátaink a hét elején jelzik, hogy meghívtuk őket egy baráti vacsaorára, amit ők ezúton szívesen elfogadnak, akkor a sütnivaló kolbász (csomagolás nélkül) kibír néhány napot a hűtőben.

Ha a baráti társaságunkat kizárólag frissen sült kolbásszal akarjuk jóllakatni, akkor a pénztárcánkat alaposan ki kell nyitni, de ha a frissensült kolbászhoz májas és véres hurkát is sütünk, akkor sokkal barátságosabb lesz a vendéglátás.

Mennyit vagyünk kolbászból, hurkából? Természetesen mindenki maga ismeri a rokonságának és baratainak a befogadási kapacitását, de egy ünnepi alkalomra fejenként 20 dkg kolbász, 15-15 dkg véres és májas hurka figyelembe vehető+savanyúságok+ friss fehér kenyér. A fehér vagy vörös bor kérdésben szabad a gazda.

Hogyan süssük a kolbászt és a hurkákat? Tepsiben elhelyezve úgy, hogy ne érjenek össze az alkotórészek, jól átsülhessenek. 130 fok C nagyobb hőmérséklet nem szükséges és kilogrammonként legalább 30 percet kell számolni, felszolgálás előtt egy 30 perc pihenő nagyon jót tesz a disznótorosnak.

Lassú tűzön, hosszabb ideig sütni! Ez a titka a jó szakácsnak. És a jó kolbász titka az, hogy alig sült ki belőle zsír, a kolbász húsa harapható marad (nem málik szét), a villát ha beleszúrod, akkor nem omlik el, hanem szépen karikázik rajta. A sült kolbász sötétpiros, aranysárga és barna színekben pompázik. „Hogy még nézni is tereh!” – írta Arany János „A walesi bárdok”-ban.

Nos, ilyen húsból készült kolbászt kapni a Klauzál téri hentesnél, Lázár Józsefnél. Javasolom látogassák meg, mert a jó hús mellett jó szót is kaphatnak Tőle, receptek formájában.

http://www.facebook.com/RoyalHusHentesaruPecsenye?fref=ts 

Dolgozni voltam a környéken, és bementem a Klauzál téri Vásárcsarnokba (Budapest, VII. kerület). A rendkívül alacsony szinvonalú (fedett) piacon (összesen) két elfogadható szolgáltatást találtam: egy Laci-konyhát (bár nagyon zsírosan főznek), amely jó ízű és még elfogadható árú árut árusít és egy újságárust, aki tudja, hogy milyen újságokat árusít (ritka, mint fehér holló).

Kifelé jövet a piacról a Klauzál téren bukkantam a Royal Húsra. Elég reményvesztetten mentem be az üzletbe, de muszály volt valami húst vennem a Mindenszentek ünnepre. A reményvesztettség hamar megdöbbenésre váltott. Normális emberek, normális húst akartak normálisan eladni. Ritkaság manapság, hogy a kereskedelemben eladni akarnak. A mai úzus a lerablás, átverés, a legyalázás, így teljesen értetlenül áltam az emberi szó előtt: Miben segíthetek? - kérdezte az egyik eladó  (a másik tüntetőleg távol tartotta magát az vásárlótól).

A fejlett demokráciájú és gazdaságú országok nagy előnye, hogy a pénzedért kapsz is valamit. A fejlődőnek nevezett országokban a pénzedért átvernek és legyaláznak. Magyarország jelenlegi kormányzati többsége ez utóbbi irányba vezeti az országot.

Az üdítő kivételt fel kell mutatni. Ilyen a Royal Hús, ahol a pénzedért kapsz valamit.

Így van ez - ritka alkalom, hogy a hentesnél nem kétszer annyit akarnak rád sózni, mint amennyit venni akartál, és nem támadnak rád, amikor kevesebbel is beérnéd. Sőt, ennek a hentesnek a Facebookon oldala is van, és adott egy telefonszámot, ahol előre rendelést is adhatsz fel. De ne ugorjunk a dolgok elébe!

A térről belépve az eladó térbe egy nagy sütőt láttam meg, amelyből éppen két szépen sütött kacsamellett vett ki az egyik hentes. Már ez nagyon megnyerte a tetszésemet, mert 1977-től 5 évig minden héten kétszer sültkolbászt vagy sülthúst ebédeltem a Benczúr utcai hentesnél. Az 5 literes Globus mutáros üvegből merőkanállal szedte ki a hentes a legolcsóbb, de felejthetetlen illatú aranysárga mustárt. A friss kenyérből egész szeletet adtak (nem voltam én fél ember!). Akkor kézzel kellett enni, mert a hentesnél még hírből sem ismerték az eldobható műanyag evőeszközt. (A Malév gépről a műanyag kést-villát hazavittem a gyerekeimnek, hogy lássák: milyen előkelően étkeztem a varsói járaton.) Zsírpapírba tette a hentes a húsfélét, amely egyben abroszként is szolgált az ablakdeszkán, ahol állva faltuk az ebédet.

Mekkora fejlődés az életemben, az életünkben! ’977-ben a szegénység vitt rá a hentes-ebédre és most már szintén! De a Benczúr utcai korabeli hentes nem is hasonlítható a mai Klauzál térihez! A pult itt csillog-villog, nem érezni a nyers hús émelyítő szagát, HCCP mindenütt.

Elsőre a kolbászokat és hurkákat vettem szemügyre (nagyapai emlékek, hej!), majd rátértem a marha és disznóhúsok sorára, és végül a libánál állapodtam meg. Mindjárt Márton nap van, ideje az unokáimnal libacombot sütni. Rövid vívódás az árral, és egy háromlábú liba comjait már csomagolta is a hentes, aki egy pácolási receptet is megosztott velem:

FOKHAGYMA POR (GRANULÁTUM), SÓ, PIROSPAPRIKA, OLAJ.

Egész éjszakára a hűtőszekrényben kell érlelni a liba alkatrészeket, majd a páclévet egy kis (vagy sok) libazsírral kiegészítve egy vaslábosban 3 órán keresztül kell 130 fok C-on lassan sütni. Ma minden főzőműsorban konfitálnak http://www.gasztrotipp.hu/2010/02/hogyan-sussunk-alacsony-hofokon/. Az én nagymamám már az 1950-es évek végén konfitált, lassan sütött, mert ezt ő is a nagymamájától tanulta. Ennyit a divatos szakácsokról.

Az unokáimmal közösen felfaltuk a libacombokat, és csak az ebéd végén jutott eszembe, hogy készítsek egy fényképet a blogomra a libacombról. A mellékelten látható a fényképen az egyik libacommb csontja, mert a többi csontot már az unokáim kutyája - Csoki - már felfalta.

Három féle köretet készítettem a sült libacomb mellé: libazsírban sült krumpli, libazsíron párolt káposzta, és hideg lecsó (ennek a receptjét hamarosan olvashatják a blogomon).

Végére maradt a poén: Lázár József, a hentes neve és itt találod:

http://www.facebook.com/RoyalHusHentesaruPecsenye?fref=ts

Ez a kis gondolatébresztő, nevezhetjük téziseknek is nem a teljesség igényével készült, a téma nem számít újnak, magam is foglalkoztam vele. Az apropót az adta, hogy az utolsó években Skóciában a skót nemzetiek, az SNP jelentős mértékben előretörtek, választásokat is nyertek. Ami számunkra különös  figyelmet érdemel, hogy ebben a régióban sokáig senki sem vonta kétségbe a Munkáspárt hegemóniáját.

A skót nemzetiek sikerét két tényező biztosította. Egyrészt a Munkáspárttal szembeni tömegméretű elégedetlenség országosan és magában a régióban. Az utóbbi azért volt fontos, mert a Munkáspárt a tömegbefolyás birtokában sokáig nem törődött a valódi skót érdekekkel. A másik tényező, amely megváltoztatta a politikai széljárást ebben régióban (igaz kisebb részben Walesben is) , az  volt, hogy éppen a Munkáspárt javaslatára elfogadták a devolúciós törvényt, választásokat írtak ki a nemzeti parlamentekre, de a választásokon nem a tiszta többségi rendszert alkalmazták, hanem egy olyan vegyes szisztémát, amelyben az arányosság lehetővé tette a választók akaratának pontosabb megjelenítését. Tehát a szociális-gazdasági szempontok a nemzeti érdekek mögé kerültek.

Éppen ezért arra teszünk kísérletet, hogy röviden megvizsgáljuk, milyen kölcsönhatásban voltak a UK-ban a szociális- gazdasági, nemzeti és politikai, alkotmányos tényezők.

Azt látjuk, hogy amíg a brit kapitalizmus szilárd és konszolidált állapotban volt, például a 30-as években, majd a „gazdag társadalom”, a jóléti állam időszakában, akkor a nemzeti „fronton” (Észak-írországot itt most ignoráljuk) nyugalom volt.  Majdnem teljes volt a konszenzus az unió egységét illetően.

A piacok jól, működtek, a gazdaság virágzott - nem voltak éles helyzetek a nemzeti ügyekben. Amikor a skót és walesi pártok megjelentek, - a két háború között-ezen a téren „csend” volt, nemzetiségi képviselők alig voltak a Westminsterben, A válságok idejében azonban a két nagy párt nem volt elég hatékony a munkanélküliség kezelésében és ez sokszor a nemzetiségi területeket sújtotta.  A választók nem voltak elégedettek a nagy pártokkal, ekkor erősödtek meg a „harmadik pártok”. Skóciában az SNP, Walesben a Playd Cymru, a walesi nemzeti párt, angol területeken a liberálisok. A különbség közöttük az volt, hogy az első politikai, a második kulturális töltetű volt, a walesi nyelv felvirágzása, a liberális pártban a decentralizáció élvezett prioritást, kapott hangsúlyt.

 Ezekben az években a nemzeti pártok képviselőinek száma megnőtt, volt egy olyan év, 1979, amikor a mérleg nyelve voltak a parlamentben. Olyannyira, hogy rövid ideig a Munkáspárt partnerei is voltak, sőt, 1979-ben, ők buktatták meg a Munkáspárti kormányt és akaratlanul elősegítettek  a toryk 18 éves hatalmát. Thatcherék mindég zord unió- pártiak voltak, semmiféle engedményt nem adtak  azoknak, akik szélesíteni akarták a nemzetiségi területek jogait  A Labour megosztott és kétértelmű volt. Egyesek azért utasították el az autonómiát, mert számukra a Labour társadalmi programja volt a fontos, ehhez viszont az egységes Britannia volt szükséges. Középmegoldásként végül a 70-es években ők vetették fel a devoluciót, bizonyos hatáskörök decentralizácjóját, de szigorúan a westminsteri keretek között, azt azonban sokáig senki nem vette komolyan.

A 90-évek elején, mikor elkészült Blair - az „új Munkáspárt” - harmadik útja és ebben a középen politizálás, a szélesebb középrétegek érdekeinek védelme élvezett prioritást, egy széles „társadalmi koalíció” gondolata kapott megfogalmazást,  megtalálták a nemzetiek, a nemzeti pártok  helyét az új stratégiában. Ennek keretében vetődött fel, most már a komolyabb jogokkal felruházott nemzeti parlamentek variációja.

Ezzel szinte párhuzamosan évek óta folyt a vita a választási reformról, a többségi rendszer jövőjéről. A Munkáspárt többsége nem akart reformot, taktikailag elutasította az arányos rendszert, mert az koalícióhoz vezethetett.  Ugyanakkor Munkáspártnak jól jött, hogy a devolúció jegyében, engedményt tegyen, a választási reform kérdésében: olyan választási reformot javasolt a nemzeti parlamenteknek, amelyben az arányosság jelentős helyet kapott.

Bár végül is, ez egy vegyes rendszer lett, amelyben a képviselők csak egy részét, de a régi módon választották. EZ AZONBAN MÁR EGY ÚJ RENDSZER VOLT,  amelyben az arányosság UGYAN MÉG NEM DOMINÁLT. KIDERÜLT, HOGY  ALKALMAZÁSA EGYFAJTA STRUKTURÁLIS PLURALIZMUSHOZ VEZETETT A BRIT PÁRT ÉS a POLITIKAI MECHANIZMUSBAN, REPEDÉSEK KELETKEZTEK ANNAK SOKÁG KIKEZDHETELEN EGYSÉGÉBEN.

Konkrétan az történt, hogy a munkáspárti Skóciában a Labour teret vesztett és hála az arányos rendszernek az SNP SKÓCIÁBAN kormánypárt  lett, Skóciában ma az az SNP vezeti  a kormányt,  amely programjában el akar szakadni az uniótól. Az SNP hatalma birtokában népszavazást akar az elszakadásról.

Ez hogyan fordulhatott elő? Az erre adandó válasz érdekes és tanulságos lehet térségünk számára is.

Más vonatkozásban már érintettük a UK politikai térképét. Ezen a helyen azt célszerű kiemelni, hogy Skóciában és Walesben hagyományosan a Munkáspárt volt a legerősebb párt. Ekkor ezt még a többségi rendszer támasztotta alá, de a devolúciót a Blair-kormány már arányosabb rendszerben bonyolította, mintegy gesztusként azoknak, akik országos reformot akartak. Az akkoriban történt, amikor a Munkáspárttal szemben elégedetlenség megerősödött és a két tényező mintegy a nemzetiek ölébe kergette a munkáspárti hívők egy jelentős részét és lehetővé tette, hogy az SNP először koalíciót alakítson, majd egyedül is választásokat nyerjen és kormányozzon. Bár köztudott, hogy a rá szavazók többsége nem híve az elszakadásnak, inkább a nagyobb hatáskörű parlamentnek. Tehát, az történt, hogy az a Munkáspárt, amely történelmi jelentőségű alkotmányos reformot kezdeményezett, ennek eredményeként veszít pozíciókat, s közben elindított egy folyamatot, amely kikezdhetheti a westminsteri rendszert. Igaz, ha a labour és a liberálisok kölcsönös ellenszenvük, a mereven alkalmazott pártérdekek ellenére koalíciót kötnek, ez megtörheti ezt a trendet. Nincs ugyanis kizárva, hogy országos szinten a tory liberális koalíció még működik, de Skóciában az unió érdekei felülírják a két párt érdekeit és koalíciót alkotnak. Sok függ a Munkáspárttól, ugyanis a koalícióban ők lehetnek az erősebbek és nekik kell engedményeket tenni. Ez teljességgel összhangban is lehet a blairi „társadalmi koalíció” elveivel, azzal a stratégiával, amely a mai napig hatással van a brit politikára. Végül is itt a tét, hogy mi lesz az unióval. Megőrzése megköveteli az összefogást, a hagyományos szociális tényező felülvizsgálatát az unió érdekeinek szellemében. A kérdés, milyenek egy kompromisszum kilátásai, szét kell-e robbantani egy a többséget jól szolgáló szerkezetet, vagy javítani lehet azt abban maradva. Milyen lehet egy optimális modell, amelyben a szociális-gazdasági modell és egy nemzeti prioritású mechanizmus harmóniája valósul meg? De ha a népszavazáson a többség el is utasítja Skócia kiválását, képes-e a Munkáspárt tanulni abból, ahogy elvesztette dominanciáját és felépíteni egy olyan egységes Munkáspártot, amely egy demokratikus skót és walesi Labourra épít és hajlandó valóban a decentralizált két régió sajátos érdekeit  képviselni az országos politikában, a westminsteri parlamentben is. A regionális parlamentek és az unió egységét képviselő Westminster harmóniája lehet a demokratikus Britannia fő záloga.

 Havas Péter, politológus