Japán demokratáknak nevezik a győzteseket, liberális demokratáknak a veszteseket.
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=607819
A konzervatívoknak szükségük van egy szélsőséges pártra a parlamenti többséghez.
http://mno.hu/kulfold/ertekelt-es-igeretet-tett-a-gyoztes-part-vezetoje-1125394
Ismét Kubatov lista
„2010. áprilisában az OVB megállapította, hogy a Fidesz a csatolt bizonyítékok alapján olyan adatbázissal rendelkezik, amely jogellenes módon tartalmazza az egyes választópolgárok politikai véleményére vonatkozó, különleges személyes adatait. Az ilyen jellegű adatbázis létrehozása, valamint az abban foglalt adatok kezelése és felhasználása sérti a választás tisztaságát, a választási csalás megakadályozását, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveit. Az OVB az MSZP kampányfőnökének és az MDF elnökének indítványára járt el. Az OVB korabeli elnöke Szigeti Péter volt. A Legfelsőbb Bíróság – kifogás alapján - az OVB döntését megsemmisítette.
Az OVB-nek, mivel a kétséget kizáró bizonyosság megállapítását önmagában a hangfelvételen elhangzottak nem alapozták meg, a kifogásokat bizonyítottság hiánya miatt el kellett volna utasítania - olvasható az LB végzésében. A testület ezért az OVB határozatát megváltoztatta és a kifogásokat elutasította.” – adott tájékoztatást a közvélemény számára az mti.
Mindez a 2010. évi parlamenti választás kampányának a hajrájában történt. A közvélemény azonban azóta sem tért napirendre az ügy felett. Sőt, a közbeszédbe is beépült a „Kubatov lista” fogalma, ami azt jelenti hogy mindenki által köztudottan törvényellenes, de büntetlenül lehet tovább csinálni ugyanazt a pártoknak.
2,5 év után újabb, immár kézzelfogható bizonyítékot kapott a közvélemény a Kubatov lista létéről. Egy videó film készült a Kubatov lista készítésének a menetéről és munkálatairól a pécsi időközi polgármester választás alkalmából.
https://www.hir24.hu/belfold/2012/12/16/igy-mukodik-a-kubatov-lista/
A filmet az internetre a film egyik készítője tette fel, így nem tűnik elégtelennek a Kubatov lista meglétének a bizonyítására.
Tételezzük fel, hogy a bizonyíték elégséges. És akkor most mi történik majd?
A Legfelsőbb Bíróság jogutódja a Kúria, nézi-e az internetet? Hivatalból indít-e új eljárásta 2010. évi döntése felülvizsgálatára?
Az Országos Választási Bizottság, amelynek jelenlegi elnöke a FIDESZ pártdelegáltja volt 20 évig, kéri-e a Kúriától a 2010. évi döntésének a felülvizsgálatát és az eredeti OVB döntés helyreállítását?
A rendőrség vagy az ügyészség indít-e hivatalból nyomozást a személyes adatok önrendelkezési jogának megsértése miatt?
A rendőrség vagy az ügyészség indít-e hivatalból nyomozást a választás titkosságának bűntette miatt?
A hatályon kívül helyezett magyar Alkotmány és a jelenleg hatályos Alaptörvény egyaránt alapelvnek nyilvánítja a választójog, a szavazás titkosságát. A titkosság elvét alapvetően sérti, hogy ha valaki nyilvántartást készít arról, hogy valakik hogyan szavaztak (a múltban), hogyan szavaznak (jelenleg) vagy hogyan fognak szavazni (a jövőben).
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek a „A választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény”- ről szóló részének a 211. §-ának f) pontja szerint: „Aki a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó választás, népszavazás vagy népi kezdeményezés során megsérti a választás, illetőleg a népszavazás titkosságát, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Köztudott 2,5 éve, hogy a Kubatov lista törvénysértő és két alkotmányos elvet is sért.
A köztudomás alapján nem hallgathatnak a Kubatov lista ügyében azok az állami szervezetek, amelyeknek alkalmazottai azért kapják a fizetésüket, hogy a törvényeket betartassák! Vagy ők a gyevi bírók?!
Móra Ferenc: Gyevi törvény https://kokeny.tripod.com/mora.htm
2008-ban elektromos hiba miatt kigyulladt az egyiptomi parlament épülete (Kairó, felsőház). 2011 tavaszára, amikor ott jártam az új választási törvényt előkészítő szakmai konferencián (képzeljék: Egyiptomban egy új törvény megalkotása előtt szakmai konferenciát szerveznek külföldi szakértők részvételével! És Magyarországon miért nem?), akkor már renoválták az épületet, sőt az arab tavaszon is túl voltunk.
A konferencia előadásom arról szólt, hogy milyen garanciák szükségesek a választási törvényben az országos választási bizottság függetlenségéhez, hogy a kormány és/vagy az ellenzéki pártok ne tudják tisztességtelenül befolyásolni tevékenységét.
Az előadás részletesen foglalkozott az alkotmányos, a politikai, a jogi, a humánerőforrás oldali, a költségvetési, a logisztikai, bizotnsági és a technikai feltételekkel. A konferencián az egyiptomi választási bizottság és a parlament tagjain kívül a líbiai és a tunéziai kollégák is jelen voltak.
Hosszú és tartalmas vita folyt a résztvevők között, majd egy fiatal helyi választási szakértő a konferencia végén azt kérdezte tőlem: „És Magyarországon ezek a garanciák mind szerepelnek a választási törvényben?”
Ma már nem tudnék nyugodt lelkiismerettel válaszolni igennel az ifjú arab kollégának. Változnak az idők. A demokrácia útján is lehet visszafelé haladni. Sőt, a damaszkuszi út is kétirányú!
2012. december 15-én egyiptomban népszavazást tartanak az új alkotmányról. A népszavazás tétje, hogy Egyiptom visszakanyarodik az iszlamizáció irányába vagy a fundamentalizmust elutasítja. Népszavazással is lehet a társadalmi haladás útján visszafelé haladni.
http://nol.hu/kulfold/ma_nepszavaz_egyiptom
Nagy-Britannia parlamentjének az épületében először akkor jártam, amikor 2001(!)-ben megalakult az (országos) brit választási bizottság. A visszafogott, ám lényeget kifejező módon angolul a legfelsőbb szintű választási bizottságot egyszerűen "a" bizottságnak nevezik. Mindenki tudja, hogy ez mit jelent. 2001 előtt csak helyi választási bizottságok működtek. Hivatalos indoklás az volt, hogy "minden helyi bizottság tudja, hogy mi a dolga". Az "a" bizottság megalakulásának előkészítése 5 évig tartott. Az előkészítés jegyében Budapestre is eljöttek tapasztalatot gyűjteni, és megdöbbentek, hogy a svéd király nem csak a londoni, hanem a budapesti parlament épületéhez is ajándékozott márvány oszlopokat.
2009-ben egy londoni konferencián tárgyaltuk meg a postai levelekkel elkövetett választási csalásokat http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/politics/election_2010/8661013.stm
Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a brit parlamenti többség és az ellenzék frakcióvezető-helyettesei kölcsönösen elismerték a választási csalást. Íme, vannak helyzetek, amikor a "demokrácia tanárai" rosszcsont nebulókká válnak. De nekik volt erejük a hibák elismerésére. A magyar kormány- és ellenzéki pártokban mikor lesz ilyen készség? Nekik és nekünk is van márványoszlopunk a svéd királytól. Ezen túl azonban még van mit tanulni a politikusi magatartásból.
Aki az épületről többet akar tudni, itt olvashat:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Westminster-palota
Egymillió elsőválasztó 2014-ben
Hagyományosan egy parlamenti választáson 400 ezer az elsőválasztók száma. (Elsőválasztónak azokat a fiatalokat nevezzük, akik a 18. életév betöltésével először gyakorolhatják alkotmányos jogukat.) Mivel 4 évente van országgyűlési választás és évente 100 ezer Magyarországon élő magyar állampolgár tölti be a 18. életévét, ezért ez a szorzás könnyen elvégezhető. Az ország lakossága mégis csökken, mert évente 120-130 ezer ember távozik örökre. Ez azt jelenti, hogy a lakosság száma csökken, azonban az átlagos életkor növekedésénél lassabban csökken a választópolgárok száma mint a lakosságé. Az idős korúak aránya növekszik a választók között és az elsőválasztók alacsony részvételi aránya miatt az idősek politikai véleményének a súlya nő. Mindenki előtt világos társadalmi összefüggés, hogy az elsőválasztók más társadalmi-politikai értékekkel lépnek be a választás rendszerébe, mint azok, akik már csak az „örök vadászmezőkön” szavazhatnak. Bonyolult összefüggések, de mi a választási eredményre gyakorolt hatása a generáció váltásnak?
Kezdjük az egyszerűbbel. Milyen társadalmi-politikai értékkel lépnek ki a választási rendszerből az eltávozók? Lehet mélyebb szociológia összefüggéseket keresni és találni, de szerintem nem csökken a jelenlegi kormánypárt szavazói bázisa az idősek eltávozásával. Hiszen egy (kettővel ezelőtti) másik társadalmi rendszerben voltak ők elsőválasztók, és mivel döntően a szegénységből kikászálódóak voltak, és biztos munkahelyhez és stabil politkai környezethez szoktak, így távozásukkal az az oldal veszti el támogatóinak jelentős bázisát, akik mai is támogatják a szociális gondolkodást.
Folytassuk egy bonyolultabb kérdéssel. Milyen társadalmi-politikai értékkel lépnek be az új, fiatal elsőszavazók? Bizonyítottan az elsőszavazók csoportjában a legalacsonyabb a választáson résztvevők száma. Ennek okát abban látom, hogy a fiatalok általában vizsgahelyzetként élik meg a választás napját: eltalálják-e a szavazólapon, hogy melyik párt győz? És mivel bizonytalanok, ezért inkább nem vesznek részt egy ilyen önkéntes vizsgán.
Fordul azonban a kocka. A jelenlegi kormánypártok olyan intézkedéseket jelentettek be a felsőfokú oktatás állami támogatásának a csökkentésében, amely elfogadhatatlan a fiatalok és a családjaik számára. Zsebbe vágó kérdés, évi többszázezer forintot – nem tervezett, rendkívüli kiadást -jelent. Ami zsebbe vág, az már nem vizsgahelyzet, hanem a zsigerekre is hat. Ráadásul az intézkedés nagyon hirtelen jár nagyon komoly következményekkel (gondoljunk a most középiskolás gyermekek szüleire) nincs mód a családi anyagi forások átcsoportosítására, és az ezzel járó anyagi veszteségek pótlására. Nem nagyon kell gondolkodni azon, hogy a kormány intézkedéseire hogyan kell szavazattal válaszolni: tömeges szavazat növekedés és ellenszavazat mennyiség várható a jelenlegi kormány ellen.
Felvetődött kormányzati oldalról, hogy a már állami ösztöndíjban részesülők ne vegyenek részt a széleskürűvé váló tiltakozásban, hiszen ők már nem érintettek az állami támogatás csökkentésében?! Az ilyen nyilatkozat szerzői, nyilvánosságra hozói és szájalói, mit mondanak az 1848-as márciusi ifjakról, 1956 forradalmának az egyetemista elindítóiról? Ők voltak azok, akik társadalmi státuszuk alapján az „elégedettek” lehettek volna, azonban társadalmi szolidaritási érzékük nagyobb volt, mint a mai 16%-os adó 250 ezer Ft feletti haszonélvezőié. A 16%-os adó vesztese mindenki, aki a bruttó 250 ezer Ft alatti keresetű.
Ezek mi vagyunk!
A fiatal elsőválasztók között lényegesen emelkedni fog a választásra regisztráló, majd szavazó fiatalok száma. Feltéve, ha lesz egy olyan párt vagy pártszövetség, amely képes lesz megszervezni az elsőszavazók regisztrációját 2013-ban és artikulálni véleményüket a 2014-ben a választási kampányban.
Nehezebb probléma a határon túli magyarok választási aktivitásának és pártszimpátiáinak az előzetes megítélése. A nemzetpolitikai főpolitikus szerint jelenleg 300 ezer új, kedvezményes eljárással magyar állampolgárságot nyert választóról van szó. 2014-re 500 ezerre ígéri a számuk növekedését, és egyben arra is ígéretet tett a kormánypártnak, hogy mind-mind a jelenlegi kormánypártra szavaznak 2014-ben. (Korábban egy kormánypárti miniszter 20 éves uralkodást ígért a határon túli magyarok választópolgárok szavazataival!)
Világosan látnunk kell, hogy az új magyar állampolgárok „elsőszavazók”. Bár nem életkoruk alapján, és nem lakásuk, hanem a politikai alapon kaptak állampolgárságot. Nem laktak soha Magyarországon, önként vagy gazdasági kényszer, politikai üldöztetés vagy rendőri kényszer alatt hagyták el hagyták el az országot őseik, nem fizetnek adót az aktuális magyar költségvetésbe, de joguk van a választásokon MOST szavazni a XIX. század végi kivándorlás, Trianon, a II. világháború, a Rákosi elnyomás, az 1956-os forradalom, a Kádár- korszak emigránsainak utódjaiként.
Kikre szavaznak majd az újsüttetű magyar állampolgárok? Nos, a jelenlegi kormánypárti politikusok azt állítják, hogy kizárólag a jelenlegi kormánypártra szavaznak majd a kedvezményes (kormánypárti megnevezés) magyar állampolgárok . A jelenlegi demokratikus ellenzék nem mond semmit. Valószínűleg azért nem mondanak semmit, mert nem akarnak semmit. (?!)
Az egymillió elsőválasztó harmadik része az Együtt 2014 mozgalom által megszólított és a megszólításra pozitív választ adó polgárok csoportja alkotja, akik eddig soha nem szavaztak a választásokon. Ennek a csoportnak a létszámát nagyon nehéz megbecsülni. A nehézség oka az, hogy a bizonytalan szavazók csoportjába tartoznak a közvéleménykutatók szerint. Márpedig erre a csoportra csak becslések alkalmazhatók. Szerintem legalább 200 ezer választóról van szó, amely mérték az 5 %-os küszöböt átlépi.
A jelenlegi kormánypártok leváltásának csak akkor van esélye, ha a demokratikus ellenzéki pártok összefognak, és megnyerik az ügyüknek a civil szervezeteket és egyesületeket is.
1 millió elsőválasztót kell megnyerni 2013-ban a regisztációra és 2014-ben a jelölésre, majd a szavazásra!
Így legyen!
Tony Blair-ről távozása után öt évvel
Nemrég egy barátommal cseréltünk véleményt elméleti és politikai kérdésekről, aki nyilván nem azért, mert vitát akart provokálni, úgymond egyik„témának” nevezte Tony Blairt és a blairizmust, mintegy egyik fontos problémának, témának, amiről többek között beszélni lehet és gondolkozni azon tud-e a magyar politika profitálni ebből.
Egyáltalában nem azért, mert kötekedni szerettem volna, én úgy láttam, hogy itt érdemben másról és többről van szó.
A brit politikában otthonos elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy mindaz, ami az utóbbi időben a szigetországban történik, amit a Labour elért, a „harmadik” út, az új Munkáspárt közvetve és dirrekt módon a Munkáspárt politikájának „terméke”.Vagyis a brit politika máig is megfigyelhető fejleményei a blairi stratégia-váltás nyomát viselik magukon.
Britannia megváltozott a blairi fordulat óta. Nem csupán egy témáról beszélhetünk, hanem egy teljesen új, más politikai mentalitásról. Ennek lényege, hogy a politikát az egész társadalom szolgálatába kell állítani és ehhez persze meg kell találni a megfelelő eszközöket A változások tengelyében az áll, hogy a blairi reformok a politikát, a pártpolitikát, a politikai gondolkodást a politikai mező közepére helyezte Régebben is volt „középút,” egyezkedés, kompromisszumok. Most azonban a politika formálásában a pártokban lévő közép -erőké a döntő szó. Nem mintha a pártokban egyszerűen megváltoztak volna az erőviszonyok, hogy egyiknek, vagy másiknak jobb lenne a kommunikációja, hanem azért, mert a választópolgárok nem a szélsőségeket támogatják, hanem a középerőket. Blair óta Britanniában nem lehet szélsőséges programmal választásokat nyerni.
Maga a konzervatív-liberális koalíció is csak a blairi változások következtében alakulhatott, működhetne, bármilyen furcsa és szokatlan, és –bármennyire is tévedtünk, amikor sokan, így jómagam is, amikor maximum fél évet jósoltunk neki. Mert igaz, ebben a koalícióban érdemi kérdésekben az történik, amit a konzervatívok akarnak, de mégsem teljesen „szabad a gazda”. A koalíció gyakran lóg egy gyenge cérnaszálon, de mindkét párt érdeke, hogy fennmaradjon, hogy legyen egy tory -liberális közép blokk, amely a maga módján, de nem úgy, mintha a koalíció nem létezne, valósítja meg a konzervatív politikát. A tandíj növelése, amit egyébként lehet konzervatív győzelemnek is tekinteni, de a koalíció nélkül nyilván zordabb lett volna.
A toryk béke időben soha nem álltak össze a liberálisokkal, most azonban a Cameron-Clegg, tengely a konzervatív-liberális együtt működés, egyértelműen a blair-féle közép ellensúlyozására jött létre, miközben maguk is kénytelenek elfogadni a közép logikáját. Ez világosan jelzi, mekkora a blairi út hatása a tory és a liberális politikára. Cameronék érdemben sohasem találnak „fogást” Blairen, vagyis mint utód Cameron eddig egyszer sem vonta kétségbe a Blair féle stratégia jogosságát, de ilyet a liberálisok vezetője sem tett. Tegyük hozzá, három éve a liberálisok még balról próbálták előzni Tony Blairt.
A párton belüli konzervatívok egy része is a középre húzódott, mert a politikai érdekek, a koalíció, vagyis a hatalom érdekei ezt megkívánják.
Ez persze azt követelte, hogy a toryk engedjenek dogmáikból. Jó példa erre, hogy cameronék feladták hagyományos egészség-politikájukat, az NHS- ellenességüket (az 1948 óta megreformált és az egyenlőség elvére felépített egészségügyi ellátás rendszere NHS-Országos Egészségi Szolgálat) és a hagyományos oktatáspolitikájukat.
Hozzá kell azonban tenni, hogy a középre húzódás nem egy egyirányú utca. Éppen az egészség- és az oktatáspolitika fogadtatása az „új Munkáspártban” jelezte már, hogy a középmezőny dominánsá válása megköveteli ennek a társadalmi csoport tagjainak „kiszolgálását” ,is, ami nehézségeket jelentett Blairnak és ez részéről is engedményeket feltételez. Az osztályelvekre épített közoktatáspolitika, és az egyenlőségre épített Labour programok a munkáspártiak szent tehene volt, megvédésük pedig alapkövetelmény. A reformok azonban kikezdték ezeket az elveket, éppen azért, mert ütköztek a középrétegek igényeivel. A Labourban majdnem kenyértöréshez vezetett a magántőke bevonása a kórházak és iskolák építésébe.
Igaz a liberális demokratákat a koalíció megosztotta és nincs kizárva a párton belüli szakadás, de a blairi közép itt azokat erősítheti, akik a Munkáspárttal kötendő szövetség hívei, tehát végső soron egy más tartalmú közép ügyét szolgálják.
Jogos lehet tehát a kérdés: milyen az a logika, amely mentén Blair és Munkáspárt az egész brit politikát egy más irányba orientálta. Hogy lett a Munkáspárt az egész ország pártja, nemzeti párt, amit a szakértők a blairi évtized legnagyobb vívmányának tartanak.
Abból célszerű kiindulni, hogy a Munkáspárt, bár többször is nyert választásokat, de praktikusan sosem kormányzott két egymást követő ciklusban, miközben a konzervatívok az utolsó megnyert választások után még hármat nyertek és 18 évig voltak kormányon. Egész munkáspárti nemzedékek nőttek fel úgy, hogy pártjuk ellenzékben volt. Blair érdeme, hogy felismerte: választásokat kell nyerni, de ehhez új párt kell, új programmal. Az is világos volt számára, hogy a régi Munkáspárt már nem képes tudomásul venni, a társadalmi struktúrák változásait, még mindég azt hiszi, hogy a Labour hívei és a munkások többségben vannak, pedig a középrétegek a Munkáspárt szövetségesei ezért egy olyan párt kell, amely képes az utóbbiakat is összefogni, közös politikát és célokat megfogalmazni, a középrétegeket is képviselő pártot összehozni.
Blair számára azonban gondot jelentett, hogy az új programot mind a hagyományos Labour szárny, mind a szélesebb közvélemény nehezen és bizalmatlanul fogadta el hitelesnek. Ugyanis a teljesen megváltozott munkáspárti viszony a piacokhoz, a gazdasághoz a gyakorlatban nem lehetett hiteles, amíg a párt programjában 1918 óta szereplő ún „negyedik cikkely”a köztulajdonról szóló része a Munkáspárt programjának szerepel. Nem mintha a munkáspártiak közül sokan államosítani akartak volna, a gyakorlatban ez már történelem volt, de bizonyítani kellett hogy ez a párt valóban megváltozott, „új Munkáspárt” lett. A Munkáspárt számára ez a kérdés szimbolikus volt, a 4. cikkely egyfajta jelképe volt a Munkáspárt kötődésének a demokratikus szocializmushoz .
1995.ben a Munkáspárt rendkívüli konferenciája 2/3-os többséggel elfogadta az új programot, de ez a probléma továbbra is megosztotta a munkáspártiakat. Nagyon sokan úgy látták, hogy a Munkáspárt feladja eredeti céljait. Valójában azonban ahogy említettük, a Munkáspártnak, ha meg akart maradni országos tényezőnek választásokat kellett nyernie, de a brit társadalmi struktúra megváltozott és olyan célokat kellett kitűzni, amelyek a társadalom többségét szolgálják,„társadalmi koalícióra” volt szükség. A hagyományos osztálypolitika, osztályra szavazás ideje lejárt. Olyan programmal kellett az 1997-es kampányt megszervezni, amely nyíltan kimondta: együtt szolgálja azokat, akik a hagyományos Munkáspártra szavaznak, azokkal, akik az Új Munkáspártban látnak fantáziát. Blair állította, igenis van közös nevező a különböző társadalmi csoportok között, van olyan politika, amely nem csak egy osztályé, a Labour céljai nemzetiek, politikája is nemzeti és mozgósíthatja azokat rétegeket, amelyek, megértik az „új labour” törekvéseit. Ezt látszik bizonyítani, hogy a Munkáspárt ezzel a programmal nagy győzelmet aratott 1997-ben és 2001-ben óriási fölénnyel, majd kevésbé meggyőzően 2003-ban, de valamennyi esetben egy megújított szavazó-bázison. 1997-ben a Blairre szavazók 1/3-addig soha nem szavazott a Munkáspártra.
Tony Blairt évtizedét értékelni nem könnyű. Értékelők az első helyre, mint olyan személyiséget állítják, aki közép-mezős politikájával valódi fordulatot idézett elő. Történeti távlatban az a legfontosabb. Más elemzők az első helyre a negatívumokat állítják, vagyis azt, hogy 10 év alatt a Munkáspárt meggyöngült, választásokat vesztett és rosszul szerepel a helyi választásokon. Napjainkban vita van arról, mennyiben a blairi politikát kell folytatni. A nagy többség mindenképen korrekciót követel és felül akarja vizsgálni az „új Labour politikáját, főleg arra hívja fel a figyelmet, hogy Blair többet törődött a társadalmi koalícióval, mint a lakosság többségét alkotó munkásokkal és alkalmazottakkal. A Munkáspártban nincs egység a „harmadik út” hívei és ellenfelei között. Tagadni azonban történelmi nagyságát kevesen merik. Sokan állítják, hogy Tony Blair elsősorban az iraki politikájának lett az áldozata. Nem csak azért, mert népszerűségét az ásta alá, legalább annyira azért, mert reformjait érdemben már csak a második győzelem után tudta volna elkezdeni, amikor az iraki fejlemények teljesen lekötötték és a pártban pozíciói meggyengültek.
Végül is mennyiben lehet beszélni az Új Munkáspárt végéről?
Az elmúlt évek egyértelműen arról szólnak, hogy a blarizmus kitörülhetetlen nyomokat hagyott a brit politikán. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy Blair nem teljesítette ígéreteinek egy jelentős hányadát, reformjainak egy része papíron maradt és nem sikerült érdemben csökkenteni a társadalmi problémákat, a szegénységet.
Ezt a kettőséget jól tükrözi Blair utódjának kiválasztása. Két jelölt jöhetett szóba, két testvér David Miliband, Blair híve és, Ed Miliband, aki a”harmadik utat” támogatta ugyan, de csak kemény feltételekkel. Blair kormányában mindketten aktív részt vállaltak. Meglepetésre Ed lett a párt vezére és azóta is ő áll a Labour élén. Ez a kép plasztikusan tükrözi, hogy a párt megoszlik Blair megítélésében, és ez nem javítja pozícióit, tekintettel a választásokra. Úgy tűnik a párt többségének, benne szavazóinak előbb-utóbb választani kell majd milyen úton halad tovább, de ez már csak részben lesz hatással a blarizmus megítélésére.
Nem volna pontos ez utóbbit leegyszeresítve, csak a blairi évekre vonatkoztatni, vagyis megkerülni azokat a problémákat, amelyek napjainkat érintik.
Vita tárgyát képez, hogy vajon a már Blaír után kibontakozott válság feltételei közepedte érvényesek-e a blairi nézetek például az államról? Blair azt állítja napjainban, hogy illuzió azt elvárni az államtól, hogy visszatérhet a pre-blairi keynesianizmushoz. Blair nézetei ma közelebb állnak cameronékhoz, mint saját pártja válság-kezelő elgondolásaihoz. Ez is része a blairi örökségért folyó munkáspárti vitáknak.
Havas Péter
http://hirek.msn.mainap.hu/itthon/semjen-sorsa-a-kozvelemenyen-mulik-43369
A miniszterelnök-helyettes még nem mond le, "sorsa a közvéleményen múlik" - írja az msn.mainap.hu.
Véleményem szerint a közvélemény szemében erkölcstelenné vált politikusnak le kellene mondania. Ha nem mond le, akkor csak azt a közhiedelmet erősíti meg, hogy a politikusok erkölcstelenek. A kereszténység ki fogja bírni nélküle.
Hirtelen felindulásban elkövetett éneklés, sok csodálkozással, a végén betlehemi jelenettel.
A demokrácia helyreállításának békés alternatívái
A Szabadság és Reform Intézet (SZRI) A demokrácia helyreállításának békés alternatívái címmel konferenciát rendez 2013. január 10-én 14:00-18:00 között a Corinthia Hotelben (Budapest, VII. ker. Erzsébet kr. 43-49.).
A konferencián előadást tart, valamint kerekasztal-beszélgetésen részt vesz
· Kajdi József, az Antall- és Boross-kormány Miniszterelnöki Hivatalának vezetője, az SZRI kuratóriumának tagja;
· Vörös Imre, egyetemi tanár, v. alkotmánybíró;
· Kéri László, politikai elemző;
· Szabó Máté Dániel, alkotmányjogász, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatója;
· Kádár András Kristóf, ügyvéd, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke;
· Tóth Zoltán, a Belügyminisztérium v. helyettes majd közigazgatási államtitkára, választási szakértő; http://tothzoltan.blog.hu
· Bokros Lajos, egyetemi tanár, v. pénzügyminiszter, európai parlamenti képviselő, az SZRI kuratóriumának elnöke.
A konferencián való részvétel díjtalan, feltétele azonban a 2013. január 6-ig történő előzetes regisztrálás az info@szri.hu e-mail címen.
A konferenciáról és az SZRI-ről további információk találhatók az SZRI honlapján: www.szri.hu
http://nol.hu/belfold/fideszes_korzetben_nyert_az_mszp_szolnokon
Szolnokon, az időzi önkormányzati választáson egyéni választókerületben az MSZP jelöltje győzött. Alacsony részvétel (30%) mellett a szavazatok közel felét (45%) kapta az MSZP. Második helyen a FIDESZ végzett, indult a Jobbik és a Munkáspárt is.
