Előzmények
1989-ben a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások társadalmi-politikai egyensúlyt teremtettek a rendszerváltásban. Az 1990. évi első szabad választás törvényes volt.
A rendszerváltásnak a választási törvények vonatkozásában a következők voltak az alapelvei, amelyek meghatározták a korábbi alkotmány radikális módosítását és a korabeli (1989) választási törvénycsomagot:
A. A rendszerváltásnak nem polgárháború, hanem a választásokon leadott szavazatok erejével kell megvalósulnia. A rendszerváltás választójogához új intézményeket kell alkalmazni: sokpárt-rendszer, alkotmánybíróság, actio popularis a jogorvoslatokban.
B. A választási törvénynek el kell ismernie az ENSZ és a demokratikus euro-atlanti szövetség választójogi alapelveit (a választójog általános, egyenlő, közvetlen és titkos).
C. A Koppenhágai (1989-ben előkészítés alatt levő) Dokumentum elveit el kell ismerni (szabad, tisztességes, átlátható-esélyegyenlőségre törekvő választások /free, fair, transparency elections/).
D. A választási törvényeknek garanciákat kell tartalmaznia a 2. és 3. pontban említett elvek gyakorlati megvalósítására és érvényesíthetőségére.
A rendszerváltás előkészítését, annak társadalmi elfogadását egy országos népszavazás legitimálta 1989-ben 4,4 millió szavazattal.
A rendszerváltás egészét 1990 tavaszán az un. első szabad parlamenti választással 5 millió választópolgár társadalmilag-politikailag jóváhagyta.
20 év után újabb rendszerváltás
A 2010. évi országgyűlési választás törvényes volt. A 2010-ben parlamenti többséget szerzett kormánypártok az egész társadalmi-politikai-gazdasági rendszert és az állam szervezete és működési szabályait radikálisan megváltoztatták.
A 2010.évi választási kampányban a „forradalom” és az új alaptörvény, a második rendszerváltás „meghirdetése” nem történt meg semmilyen nyilvános formában. A választópolgárok ezen alapvetően fontos információk hiányában döntöttek a választáson. A korabeli kampányban a jelenlegi kormánypártok helyett a befolyásuk alá gyűrt rendőrség és ügyészség kampányolt a valóságban. A kampány a bilincsben elvezetett korabeli állami és pártvezetőkről szólt.Ezt a kampányt híven szolgálták a közszolgálati és kereskedelmi média műsorai.
A 2010. évi országgyűlési választási kampány a kampány intézményének a megcsúfolása volt: a választópolgárok erkölcsi presszió hatása alatt szavaztak egy olyan pártra, amely semmit nem árult el jövőbeni társadalmi-politikai-gazdasági szándékairól.
Az Alaptörvény és a hozzá kapcsolt átmenti rendelkezések radikálisan átalkították a társadalmi-politikai-gazdasági rendszert. Egyik államjogi dokumentumnak sem volt valóságos társadalmi-politikai-szakmai vitája (bár ilyen látszatot keltő kormányzati intézkedések voltak), azonban az újabb rendszerváltást (2011-12) utóbb sem igazolta semmilyen országos választás vagy népszavazás.
Politikai kezdeményezés történt arra, hogy az Alaptörvényt népszavazás erősíthesse meg, azonban ezt a jelenlegi kormánypárt és az OVB mereven elutasította, holott a törvényes jogi lehetőség nyitva állt a népszavazás általi előzetes vagy utólagos megerősítésre.
Elemezve az Alaptörvényt, a hozzá kapcsoló átmeneti rendelkezéseket, a több tucat kétharmados és a többszáz feles törvényt, az alábbi – részben titkos - társadalmi-politikai célok állapíthatók meg a jogszabályok halmazából:
A. Az állami-politikai intézményrendszerben minden intézkedésnél (törvényalkotás, humánerőforráspolitika, költségvetés, külpolitika, adatvédelem, választás, adópolitika, stb.) a hosszútávú hatalom-megőrzés (20 év) kormánypárti célját kell érvényesíteni. Ennek érdekében egy új magyar, a trianoni régióra is kiterjedő tulajdonosi csoportot, továbbá egy új középosztályt kell léterehozni, amelyek az új kormánypárthoz hűségesek.
B. Kétpárt-rendszert kell léterehozni a sokpárt-rendszer helyett. A második párt a Jobbik legyen.
C. Hatalom centralizációt és koncentrációt kell megvalósítani az állami, aközigazgatási, a kultúrális és a civil szervezeti területeken is.
D. A határon túli magyar pártokból csak azok kaphatnak támogatást, amelyek a jelenlegi kormánypártokat szolgálják. Ennek érdekében külön figyelmet kell fordítani a határon túli magyarok kedvezményes honosításra. Ennek az eljárásnak a kapcsán meg kell szüntetni a nemzetbiztonsági ellenőrzéseket és a büntett előélethez fűződő priorálásokat.
E. Az emberi és állampolgári jogok rendszerét úgy kell átalakítani, hogy a költségvetést ne terheljék egyének által érvényesíthető konkrét jogok (oktatás, egészségügy, nyugdíj, stb).
F. A törvényekből ki kell törölni minden olyan garanciát, amely lehetővé teszik a jelenlegi kormánypárttal való tömeges és jogszerű szembefordulást. Logisztikai intézkedésket is kell tenni, hogy a kormánypárti támogatás tömeges is lehessen. Meg kell akadályozni, hogy a potenciális kormánypárti szavazóbázis rendőrségi túlkapások miatt szembeforduljon a kormány intézkedéseivel.
A parlamenti választás új anyagi jogi szabályait a 2011. évi CCIII. törvény tartalmazza. Az új választási rendszer lényege, hogy a 2010. évi választási eredményt bázisnak véve a legtöbb szavazatot elérő párt a parlamenti mandátumok 4/5-t fogja elérni. A szavazatok mandátummá alakításának a folyamatában a Vjt. olyan módszereket alkalmaz, amelyek eredményeként az un. arányos választási rendszer döntően aránytalan un. többségi választási rendszer jellemzőit valósítja meg. Ilyen elemek:
1. az egyéni választókerületi mandátumok száma megnő az arányosságot jobban kifejező országos listás mandátumok rovására (konkrétan: 106 vs. 93);
2. a győztes egyéni választókerületi képviselők még töredékszavazatokkal is erősítik a párt országos listáját;
3. az egyéni választókerületek egy részében a szavazatok súly szerinti egyenlőségét torzító (választási földrajz) határok megállapítása;
4. sérti a választójog (számszaki) egyenlőségének az elvét, hogy a határon túli magyarok csak 1 szavazatot adhatnak le a 2 szavazatos rendszerben. Szakmai szabályokat sért a nemzetközi gyakorlat szerint az, hogy a határon túli szavazatok közvetlenül az országos listán érvényesülnek, és nem egy elkülönült képviselői csoportban hasznosulnak.
Az aránytalanságnak olyan mértéke jön létre a leadott szavazatok és az elnyert madátumok viszonyában (53% kontra 80 %), amely a sokpárt-rendszer titkos átalakítását eredményezi kétpárt-rendszerré, holott semmi ilyesmit nem tartalmaznak az elfogadott törvények és nyilvános politikai dokumentumok.
A választási eljárás szabályait a T/8405/73 irományszámú törvényjavaslat tartalmazza (rövidítve: 73.). A köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz fordult előzetes normakontroll érdekében, így a Ve. végleges szabályairól még nem beszélhetünk, azonban a tervezett szabályok súlyos aggodalomra adnak okot, és a választójog gyakorlásával összefüggő garanciák csökkenését eredményezik. A garanciák számának és szintjének a csökkenése csak akkor értelmezhető, ha összehasonlítjuk az éppen még hatályos Ve. rendelkezéseit a 73. rendelkezéseivel.
1. A 73. törli a normaszövegből ”a választási csalás megakadályozásának” kötelezettségét az alapelvek közül.
2. A 73. törli az alapelvek közül a jogorvoslathoz való jogot és azok pártatlan elbírálásának az elvét.
3. Míg az Alaptörvény XXIII. cikkében alapjogként biztosítja a választójogot, addig az alaptörvényhez fűzött átmeneti rendelkezések 23. cikk (3) bekezdése adminisztratív feltételhez kötik a választójog gyakorlását.
4. Ellentétes az Alaptörvénynek az általános választójogot bizosító alapelve és a regisztráció kérelmezési kötelezettsége az Alaptörvényhez fűzött átmeneti rendelkezés szerint. A választójogot kérelmezni kell, és a választójog kizárólag a névjegyzékbe vétel után gyakorolható. A 73. következetesen alkalmazza a „kérelem” terminológiát, és az arra adott választ tartalmilag hatósági engedélynek tekinti.
5. A névjegyzékbe való felvételnek alapvető garanciái hiányoznak: a jegyző előtt személyesen megjelenő kérelmező (legalább 4 millió polgár) nem kap semmilyen igazolást a megjelenésének tényéről, sem a névjegyzékbe való felvételi eljárás megindításáról, sem annak a helyben kiderült esetleges akadályairól.
6. Teljesen tisztázatlan, hogy a manuálisan kitöltött „kérelem”, milyen pontossággal kell hogy megegyezzen az elektronikus, anyakönyvi adatokra támaszkodó számítógépes adatbázis adataival. A nyilvántartások vezetésnek szakmai szabályaival ellentétes, és a választások alkalmával minden technikai hiba „politikai ügy” lesz, a manuális kérelem és számítógépes rendszer adatainak nagy valószínűségű eltérése.
7. A névjegyzékbe vétel módját miniszteri rendelet – melynek kereteit és garanciáit a 73. nem tartalmazza – határozza meg és arról a NVI tájékoztatja a lakosságot.
8. Az Alaptörvényhez fűzött átmeneti rendelkezések sértik a választójoghoz való egyenlő hozzáférés elvét. A magyarországi lakóhellyel rendelkezők személyes megjelenéssel és ügyfélkapun keresztül kezdeményezhetik a regisztrációt. (Az ügyfélkapus regisztrációt is megelőzi személyes megjelenési kötelezettség az okmányirodában.) A határon túliak levélben és ügyfélkapun keresztül is regisztrálhatnak. A polgárok bármelyik regisztrációs módot választják, mindenképpen terheli őket – a meglevő és működő népességnyilvántartáshoz képest – utazási költség, továbbá a személyes ügyfélfogadás idejéhez és a sorbanálláshoz fűződő államigazgatási terhe. Alkotmányos alapjog érvényesítésének költségeit nem lehet átháratani az állampolgárra.
9. Sérti a választópolgárok jogegyenlőségének az elvét, hogy a 73. 102.§ szerint az NVI nyilvántartja a választójoggal nem rendelkező polgárokat. Teljességgel tisztázatlan, hogy a nyilvántartás milyen módon jut adatokhoz a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok esetén. Tisztázatlan a lakóhely szerinti állammal kapcsolat adatcsere intézménye, vagy ennek elmaradása esetén olyan polgárok is szavazhatnak a magyar parlament tagjaira, akiknek nincs választójoga.
10. A választások tisztaságát és átláthatóságát nemzetközi kötelezettségek is tartalmazzák.
11. Megszünt a Ve. önálló fejezete, amely a választási eljárás nyilvánosságának az elveit és garanciáit foglalta össze.
12. A választási eredményeket alkotó adatok közötti matematikai-logikai összefüggések hiányoznak a 73.-ból (pl. névjegyzékben szereplők száma, szavaztok száma összesen, érvénytelen szavaztok száma, egyes pártokra leadott érvényes szavazatok száma). A miniszternek lesz joga rendeletben megállapítani a választásról közzéteendő adatok körét, és adatok mélységét.
13. Miniszteri döntéstől függ a választójogosultak számának a közzététele. A 73. nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arról, hogy a különféle választói névjegyzékekben szereplők számáról milyen adatokat kötelező előzetesen nyilvánosságra hozni. (Mint a nemzetközi választási szakértők által közismert, a névjegyzéki adatokkal való visszaélés a választási csalások fő eszköze.) A regisztráció intézménye a csalás melegágya lesz, ha nem kötelező előzetesen a választójogosultak számának és arányának a rendszeres, országos, területi és települési adatainak a nyilvánosságra hozása, beleértve a határon túli, a külföldön szavazó, a levél útján és a külképviseleten szavazók, az átjelentkezéssel szavazók (nem személyes) adatait is.
14. A levélben szavazók névjegyzékét nem ellenőrizhetik az illetékes választási bizottságok, csak a választási irodák; a bizottsági jogkör megvonása magával vonja a bírósági jogorvoslati lehetőség megvonását is. Ugyanakkor az NVB tagjai (központilag) megtekinthetik a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők listáját.
15. A levélben szavazásnak nincsenek garanciái a szavazás titkosságának a megőrzésére, és a valasztási csalások megelőzésére. A garanciák megteremtése érdekében új szabályokat kell megfogalmazni:
a. meg kell tiltani, hogy bárki más átvehessen levélszavazási csomagot a címzetten kívül, az átvételt hiteltérdemlő személyazonosításnak kell megelőznie;
b. a pártok, jelöltek nem vehetik át – külföldön sem – a csomag kézbesítésének a szerepét;
c. a levélben szavazók számát országonként és településenként előzetesen nyilvánosságra kell hozni.
d. az illetékes választási bizottságok jogosultak a levélben szavazók névjegyzékének a megismerésére és a bizottság jogosult személyazonosság ellenőrzésének az elrendelésére;
e. törölni szükséges a 73. 267. §-t, amely elrendeli a levélben szavazók névjegyzékének a törlését.
16. A nemzetközi választási megfigyelők számára garanciát kell teremteni a választások tisztességének az ellenőzéséhez azzal, hogy a 73. 4. § által implicite tiltott tevékenységet (pártokkal, jelöltekkel való kapcsolattartást) pozitív, megengedő szabállyá kell tenni.
17. A Nemzeti Választási Bizottság elnökét és tagjait az Országgyűlés 2/3-os többsége 9 évre választja. Nincs remény arra a jelenlegi kormánypártok „önkorlátozó” belátásával szemben, hogy egy valóban független, pártatlan választási bizottságok rendszere jöjjön létre:
· olyan új jogalakotási követelményeket kellene kialakítani, amely lehetővé teszi a pártossá alakuló választási bizottságok (NVB és TVB) létrejöttének a megelőzését;
· a pártonként kötelező 2 szavazatszámláló bizottsági tag szabályának az eltörlését, mivel ez a majorizálásra ad alkalmat a bizottsági tagok szavazása során.
18. Az NVB számára a 73. tömegesen teremt arra lehetőséget, hogy a 73.-ban megtalálható „gumiszabályok”, informális mérlegelési jogkörben, jogértelmezésben hozott döntéseivel a választások lefolyását egyoldalúan befolyásolja: a választási kampány eszközök és módok meghatározásai szinte korlátlan és ellenőrizhetetlen döntéseket eredményezhetnek. Pl. állami szervek támogatást nyújthatnak a választási kampányrendezvényekhez.
19. A regisztrációs eljárás során (a választást megelőző év szeptember 1-től számítva mintegy 8 hónapig) nincsnek kampányszabályok a pártok számára. Holott a 73. politikai indoklása azt hirdeti, hogy a pártok a regisztráció révén növelni fogják a választási részvételt. A pártok óriási erővel fogják indítani regisztrációs kampányukat 2013. szeptember 1-jén, és megfelelő törvényi szabályozás hiányában a munkahelyeket, az iskolákat részesítik majd előnyben a regisztrációs kampány helyszínének. A regiszrációs kampány megengedése a munkahelyeken, az iskolákban ellentétes a demokratikus választás minden alapelvével, mert lehetővé teszi a munkahelyi vezetők visszaélését a politikai szabadságjogokkal és a választás titkosságának az alapelvével.
20. A választási kampány fogalmai önmaguknak ellentmondóak: a 73. 144. § ellentmond a 146. § nak: míg az előbbi szerint minden tevékenység kampánynak minősül, az utóbbi szerint a magánszemélyek közötti kommunikáció nem minősül kampánynak. Kérdéses – és az NVB parttalan lehetőségű jogértelmezésére vár - , hogy egy pártelnök mikor beszél hivatalosan, és mikor „saját irodalmi munkássága részeként”?! A választási kampány kiemelkedő hatósága lesz a jelenlegi kormánypárt álta uralt médiahatóság és az Állami Számvevőszék.
Összességében a jelenlegi kormánypártok által kialakított választási csomag alapján a magyar és a nemzetközi választási alapelveknek is megfelelő választásokat 2014-ben lebonyolítani nem lehet. A jelenlegi szabályok mellett a választások után nem érvényesül majd sem a választás legalitási, sem legitimitási funkciója.
Bármely párt győz is a 2014. évi választásokon a győztesnek a választási szabályokon változtatni kell. Nem azért kell változtatni, mert ezeket a szabályokat a jelenlegi kormánypárt alkotta, hanem azért, mert társadalmilag-politikailag tisztességtelenek.
A törvényalkotási tisztesség jelenleg a mélyponton van.
Ki tud segíteni még 2014 előtt ezen a problémán?
