Az előválasztást az MSZP kongresszusa 4/5-ös többséggel jóváhagyta. Az előválasztást a párt az alapszabályába beépítette, és a választmányt hatalmazta föl arra, hogy a technikai részleteket kidolgozza. Az elvi döntés után valószínűleg 2017. tavaszán lesz előválasztás a miniszterelnök személyéről és 2017. őszen a 106 egyéni választókerület jelöltről.
Richard Soudriette véleménye a Szalay kör előválasztási javaslatáról
„A politikai pártok előválasztásainak megtartására vonatkozó javaslatoddal tökéletesen egyetértek; abban hogy egy párt a jelöltjeinek egy előválasztás alkalmával történik, a választási demokrácia csúcsának mondhatjuk. Sőt, ez annak is bizonyítéka, hogy a pártok is megbíznak a választóközönség bölcsességében.
Az USÁ-ban hosszú évek óta használjuk ezt a módszert az országos, állami és helyhatósági jelöltek kiválasztásánál. A pártkongresszusok által kijelölt és az uram-bátyám alapon történő jelöltállítástól való eltávolodás sokkal magasabb szinten biztosítja a népakarat megnyilvánulását a demokratikus választási folyamatokban. ugyanakkor egyben garantálja, hogy a pártkorifeusok nem uralhatják továbbiakban a párt jelöltjeinek kinevezését. Manapság az USA két nagypártja (Demokrata és Republikánus) végső elnökjelölő nagygyűlésen résztvevő delegátusokat már előválasztások győzteseiként kerülnek oda. Több demokratikus ország haladt ebben az irányban az utóbbi időkben, köztük Argentína, Franciaország és Mexikó. Mindhárom esetben az előválasztások irányába való elmozdulás friss vérrel töltötte fel a politikai vérkeringést. Argentína és Mexikó esetében a demokratikus folyamatok felfrissítését segítette elő.
……
A kezdeményezés mindezekért dicséretreméltó. Az előválasztások bevezetésére vonatkozó javaslat kiváló. Sok szerencsét kívánok ehhez.
Barátsággal és nagyrabecsüléssel,
Richard”
Richard Soudriette http://www.zoominfo.com/p/Richard-Soudriette/1322831
Véleményezett anyag http://tothzoltan.blog.hu/2015/11/27/elovalasztas_752
Schmidt Péter: A 2018. évi választások elé
Azzal azt hiszem, mindenki egyetért, hogy a 2010-es és 2014-es választások fő ellentmondása az aránytalan választási törvény. Ezzel aránytalanná vált az Országgyűlésben a politikai képviselet. A Fidesz-KDNP választási szövetség, majd koalíció úgy szerez kétharmados képviseleti többséget az Országgyűlésben, hogy 2010-ben a leadott szavazatok 52%-át, 2014-ben közel 40%-át kapja meg. Az Országgyűlési mandátumok ilyen arányú birtoklása korlátlan kormányzati hatalmat tesz lehetővé, ahol a megosztott ellenzéknek nincs súlya, és ahol a kormányzati hatalommal rendelkező Fidesz egyeduralma valósul meg.
Egy demokratikusabb hatalmi struktúra csak arányosabb választási-képviseleti struktúra kialakításával valósítható meg. Az aránytalan képviselet főleg az egyéni választókerületek létében gyökerezik. Az egyéni választókerületekben ugyanis több (párt) jelölt indul, de csak egy mandátum szerezhető meg. Aki a leadott szavazatok alapján a legtöbb szavazatot kapja, az kapja meg a mandátumot. (Pl. a szavazatok 20%-val lehet megkapni a mandátum 100%-át.)
Ezen a helyzeten az 1989-ben választási szisztéma úgy próbált segíteni, hogy a legtöbb szavazatot elért jelölt csak akkor kapott mandátumot, ha a szavazatok több mint a felét szerezte meg. Ha ilyen jelölt nem volt, akkor a választást meg kellett ismételni, de azon már csak a két vagy három legtöbb szavazatot elért jelölt indulhatott. Az egyéni választókerületek döntő többségében így kétfordulós volt a választás, hiszen alig fordult elő, hogy egy jelölt az első fordulóban 50%-nál többet szerzett. Ez a megoldás segített az arányosság felé, de azt nem szüntette meg.
A 2010-ben győztes Fidesz első dolga volt, hogy a „spórolás” érdekében megszüntette a második fordulót. Így az egyéni választókerületben, ha sok jelölt indult a legerősebb (legtöbb szavazatot kapó) párt akár a szavazatok 15-20%-a ellenében 100% mandátumot szerezhetett.
De az egyfordulós egyéni választási rendszer Magyarországon nem csak az aránytalanságot hozta magával, hanem lehetetlenné tette a nagyon osztott ellenzék összefogását is. A kétforduló ugyanis az adott politikai struktúra mellett nem tette lehetővé a kormányzópárttal szemben választójogi eszközökkel a szövetség teremtését. A második fordulóban csak két (három) jelölt (általában pártjelölt) indul, az első fordulóban kiesett jelöltek (pártok) anélkül tudnak szövetségbe tömörülni, hogy formális egyezség (közös program) születne. Elégséges annak a kijelentése, hogy a megmaradt jelöltek (pártok) közül egyet támogat, még akkor is, ha tartalmi kérdésekben más nézeteket, törekvéseket vall. Az első forduló minden pártnak lehetővé teszi a megmérettetést, a második forduló az integrációt segíti.
Napjainkban felmerül az egyforduló megmaradása mellett, vagy másként fogalmazva a második forduló helyett az u.n. előválasztás bevezetése. Ennek célja, hogy a tényleges választás előtt az ellenzékbe szorult és osztott szervezetek felmérjék a tényleges erőviszonyokat, társadalmi támogatottságuk mértékét. Ennek alapján keressék a politikai szövetség létrehozásának, azaz közös jelölt indításának a lehetőségét.
Az u.n. „előválasztás” tehát az államszervezetbe beépülő képviselet megteremtése előtti politikai akció a politikailag osztott ellenzék integrálására, közös nevezők teremtésére. Ennek elfogadása vagy elutasítása lehet politikai mérlegelés kérdése, nem választójogi kérdés. A választáson induló szervezeteknek vitathatatlan joga – a jogszabályok betartása mellett – meghatározni jelöltjeik kiválasztásának a módját. Egyedül azt vitatom, hogy az előválasztással pótolni lehet-e a második forduló hiányát. Szerintem nem!
Magam az arányosság igénylésének feltétlen híve vagyok. Ennek megfelelően ennek legtisztább, legkövetkezetesebb formája az olyan lajtromos választás, amelyet pl. az 1945. évi VIII. törvény valósított meg. De nem vagyok idealista, kizárólag elvekben gondolkodó. A választási szabályok megalkotása során politikai kompromisszumokra. Minden olyan lépést támogatni kell, amely az arányosság irányába visz, és minden elképzelést, amely ezzel ellentétes vissza kell utasítani.
Így nem lehet elfogadni az egyéni választókerületi rendszer olyan formáját, mint az egyforduló. Ebben nem szabad kompromisszumot kötni. Az ilyen választási rendszer vezetett a kialakult kétharmados többség létrejöttéhez. Ez segítette elő a hatalomból való politizálást, rekesztette ki a társadalomból a közös gondolkodás lehetőségét, a nézetek egymás mellett élésének a hitét.
Tudom, hogy az előválasztás hívei abból indulnak ki, hogy a hatalmon levők nem akarnak változtatni, az ellenzéknek pedig nincs reális esélye a változtatáshoz, de túl drága az ár, amit fizetni kell érte. Az ár az arányosság feladása, annak tényként való tudomásul vétele.
Magam politikai alapkövetelményként fogalmazom meg az egyforduló megszüntetését, ha kell a választáson való részvétel bojkottjának fenyegetésével is.
Az az érv pedig, hogy más államokban is van egyfordulós egyéni választókerületi választás (pl. Angliában) hamis érv, hiszen ott egy kétpárt-rendszerű struktúra létezik, ahol teljesen felesleges a második forduló, hiszen az ugyanazt az eredményt hozza. A többpárt-rendszerű politikai struktúra, mint a képviselet alapja teszi antidemokratikussá az egyfordulós választást.
A véleményezett anyagot itt olvashatja:
http://tothzoltan.blog.hu/2015/11/16/elovalasztas_a_szalay_kor_javaslata
M E G H Í V Ó
Dési János
Árpi bácsi
Történetek, emlékek, anekdoták
című könyvének bemutatójára
2015. december 8., kedd 17.30 óra
Örkény István Könyvesbolt
(1137 Budapest, Szent István krt. 26.)
A Noran Libro Kiadónál megjelent kötetet
Szegvári Katalin mutatja be.
A nagy emberekről a kis történetek tudják néha a legtöbbet elmondani. Ezért gondoltunk arra, hogy Göncz Árpád emlékét úgy is megőrizhetjük, ha válogatunk a róla szóló anekdotákból, visszaemlékezésekből, és néhányat belőlük közzéteszünk.
Nem életrajz, nem politikai elemzés ez a kötet, hanem egy igaz ember alakjának felidézése. Mikor megtudtuk, hogy Göncz Árpád már nincs velünk, felhívást tettünk közzé a Facebookon, illetve a Klubrádióban, és abban a pillanatban özönleni kezdtek az emlékezések. Az emlékezők között van olyan, aki csak egyetlen egyszer találkozott vele, de olyan is, akivel évekig ült egy cellában. E viharvert ország történelme alkalmat adott arra, hogy igazán különös esetek is előfordulhassanak.
Az én elnököm azt is tudta, hogy a nemtelen támadásokkal nem kell törődni. Volt bennük része elég – de sebaj. Szüntelen érezhette a polgárok döntő többségének a támogatását. A szeretetét. Az én elnököm léte bizonyítja sokaknak, hogy a „politikus” mégsem a cinikus, a hatalomvágyó, a pénzéhes szinonimája.
Az én elnököm népében állított magának ércnél maradandóbb emlékművet.
A mi elnökünk: Göncz Árpád. (Dési János)
The issue of democratic opposition primary was put on the agenda again in the autumn of 2015. The Szalay Group reviewed the existing international theory and practice of primaries in terms of politics and the law, analysed the Hungarian proposals in that regard, also including the one submitted by Republikon Institute. The purpose of the primary proposal is to involve the existing and potential future democratic parties and movements into a new social dialogue and a public competition before the parliamentary elections in 2018. We believe that being a democrat means that one is not afraid of any public test conducted in front of the voters. Only those candidates can credibly take part in the general elections who are willing to compete for being selected. The Szalay Group is a civilian group which has made a primary proposal to serve only the democratic voters and the public interest without favouring any party or movement. Consequently, following a detailed consideration of the alternatives, it came up with its own proposal.
The system of primaries has become an important concept of liberal democracies and part of the democratic political culture in the 21st century. A primary is a test of democracy and the test of democrats. As it is unlikely that Fidesz-KDNP will make the election system more proportionate or fair by the 2018 elections, the democratic political groups must apply the currently effective election rules. The primary system allows democrats to express fundamentally common yet different political sets of values, select capable candidates in a way transparent to society and an active dialogue with the voters.
The primary, also recommended by the Szalay Group, may bring a political innovation for democratic opposition parties that can also bring progress and innovation in terms of organisational, communication, democratic and political integration. With the help of the primary, parties and movements and politicians intending to become members of Parliament can compete in public in a regulated framework where voters interested in, open and committed to, democratic processes would have an opportunity to take part in this process to as previously unprecedented extent. The prime minister candidate of the democratic opposition could be selected in a primary, and then that person would be able to make a credible choice selecting the members of his shadow government and shaping his programme. The selection of the candidate members of Parliament in a primary could have a much wider base and provide an opportunity to test the suitability of the candidate.
In the former Hungarian parliamentary elections, the parties decided on their own candidates: it was often identical with the party leader’s level - the supporters of the party, and potential voters did not have any influence on who they had to vote later. Voters also have very bad experiences in relation to the “dirty bargains” of parties while appointing candidates. In the 21st century, political orientation has become easier and obtaining political information is cheaper. In Western democracies, demand is increasing for enabling voters to influence political processes more frequently, not only quarterly during the elections. A primary is a democratic tool not only against the current system of power, but also against the control monopoly of the opposition parties. Voters have a good reason to think that not only the party leaders but they are also capable of selecting their own candidates. That is why voters intend to express their opinion on which member of their own political community they see as the most capable and most attractive even prior to the actual election. The primary of prime minister candidates and members of Parliament is an ideal tool for it.
In a primary, the democratic opposition would have a rare communication opportunity: the excitement of the primary, the disputes of the candidates, the voting and continuous vote counting would arouse media attention similar to that in a parliamentary election campaign which, under ideal circumstances, could be controlled by the participants themselves. Candidates would be able to prove their communication skill both in the media and on-line, in the social media.
A primary would activate voters and organisations supporting the candidates both in the prime minister candidate campaign and in the primaries of the 106 individual electoral districts: in the course of the campaign the local matters would be revealed prior to the actual parliamentary election. New parties and movements could appear in the primary, the participating voters could be recruited as potential activists and the commitment of the party members involved in the local organisation could be increased.
The change of system in 2018 is an issue that goes beyond the democratic opposition parties: the objective is also shared by trade unions, associations and NGOs who keep their distance from the official party policy and often place themselves opposite party policy. In a primary, civilians and politicians can meet each other under peaceful yet competitive circumstances, conducting a dialogue with each other on the major issues of society. A primary is an ideal tool for making NGOs and locally active public officials part of the cooperation of democratic opposition in the election without belonging any organisation and maintaining their independence and individualism.
On the basis of the international review of primaries it may be concluded that there is no single general primary model, it is always built on the country’s own political traditions to a certain extent. There are specific proposals for its adaptation in Hungary made by the Szalay Group and Republikon Institute: there are several options on what election method and form should be used for a primary in Hungary. All these proposals have a common feature, which is open competition, involving voters who share the values of democrats. Another common feature which is also the essential goal of a primary is to have only one candidate in each district after the process, and that candidate should be supported by the largest number of potential voters and that the prime minister should also be selected with a similar method.
The Szalay Group proposes selecting the prime minister candidate in a primary in spring 2017 in order to 1) give sufficient momentum to the democratic opposition through the election campaign of the candidate; 2) the selected prime minister candidate should have a strong character and become the credible face of the opposition; 3) give one year to the prime minister candidate to prepare his government programme, find the shadow ministers and present them to the public. We recommend all democratic forces selecting the candidates in the 106 electoral districts in a primary at the end of 2017 or beginning of 2018, in line with the parliamentary election campaign. The detailed concept of implementation is attached to this document.
With a carefully planned primary, accepted and respected by the parties and the realisation of the political benefits outlined above, the democratic opposition will be in the position of looking forward the election in 2018 with the solid election technical and organisational base.
On behalf of the Szalay Group: Péter Bárándy, László Lengyel, István Somogyvári, Zoltán Tóth.
József Attila gyermekkori versében libasültről, új ruháról és cukorról álmodik a „De szeretnék…” c. művében[i]. József Attila egy másik versében a szegény ember gyereke – kis Balázs[ii] - mesét hallgat édesanyjától. A társadalom alsó-szegény rétegében élő anyuka azzal bíztatja kisfiát, hogy ha elalszik, akkor az alsó-középosztályba léphet: „tűzoltó leszel, s katona, vadakat terelő juhász”. Álmában. József Attila a szegény emberek, - a proletárok, a társadalmi egyenlőtlenségeken változtatni akarók, a szolidaritás Jézusi eszméinek - pártján áll. Örökre és visszavonhatatlanul.
A szocializmusban és a rendszerváltást követő évtizedben sokan azt hittük, hogy a „De szeretnék..” és az „Altató” vágyai már megvalósultak.
Solt Ottilia és a Szegényeket Támogató Alap[iii] tevékenysége a rendszerváltás után veszített vonzásából, mert a társadalom többsége bízott a szegénység elfogyásában, de legalább is csökkenésében. A rút valóság azonban nem változott, sőt a szegények[iv] száma egyre növekedett[v]. Már az MSZP kormányok idején is 3 millió szegényről beszélt a média[vi], a szám 4 millióra emelkedett 2014-re[vii].
A Fidesz kormány tagadja a szegénységet, sőt gyermekéhezés már nincs[viii], mert a kormány új tervet dolgoz ki. Amíg kidolgozzák az új tervet, amely visszamenőleges hatállyal is csökkenti a szegénységet, addig is elutasítják a Nemzeti Minimum[ix] törvény-javaslat napirendre tűzését[x] is, ne hogy az Országgyűlésben olyanról lehessen vitatkozni, ami már nincsen.
Vannak-e szegény emberek Magyarországon? Nincs szükség új mérőszámok kidolgozására: csupán az meglevő statisztikai adatokat kell megnézni. Magyarországon egy átlagfizetésből élő négytagú családnak nincs annyi jövedelme, hogy egészségesen táplálkozzon[xi]. A világ különböző országaiban különbözőek a négytagú családok által élelmiszerre költött összegek[xii], azonban Magyarországon nem lehet az a politikai és állami cél, hogy az embereket az éhezés szintjén tartsák azok, akik maguk és családjuk számára milliókat zsebelnek be.
A nemzeti minimum programot az Országgyűlésben a FIDESZ- KDNP képviselők elvetették. 2018-ban a választóknak kell elvetniük azokat, akik a szegényeket tovább szegényíteni és a gazdagokat tovább gazdagítani akarják.
[viii] http://gepnarancs.hu/2015/11/gyermekehezes-a-nyomornak-nincs-partszine-de-a-cinizmusnak-es-orbannak-igen/
[x] http://www.hirhatar.hu/index_cikk.php?hh=nemet-mondott-a-fidesz-es-a-kdnp-a-gyermekehezes-felszamolasara
[xi] http://www.origo.hu/gazdasag/hirek/20070809-az-atlagfizetes-nem-fedezi-egy-csalad-elelmiszerszuksegletet.html
2015 őszén ismét napirendre került a demokratikus ellenzéki előválasztás kérdése. A Szalay-kör politikai és jogi szempontból megvizsgálta az előválasztások eddigi nemzetközi elméletét és gyakorlatát, tanulmányozta a hazai, erre vonatkozó javaslatokat, így a Republikon Intézetét is. Az előválasztási javaslat célja, hogy a meglévő és a továbbiakban alakuló demokratikus pártokat és mozgalmakat bevonja egy új társadalmi párbeszédbe, nyilvános megméretkezésbe a 2018-as országgyűlési választások előtt. Véljük, hogy demokratának lenni annyi, hogy nem félünk a választók előtti nyilvános próbatételektől. Csak az indulhat hitelesen az általános választásokon, aki hajlandó saját kiválasztásába versengéssel belemenni. A Szalay kör olyan civil kör, amely előválasztási javaslatával kizárólag a demokratikus választókat és a közérdeket akarja szolgálni, egyetlen pártnak vagy mozgalomnak se kíván kedvezni. Ezért, az alternatívák részletes mérlegelésével egy saját javaslatot fogalmazott meg.
Az előválasztások rendszere a 21. századi liberális demokráciák fontos intézményévé, a demokratikus politikai kultúra részévé vált. Az előválasztás a demokrácia próbatétele, a demokraták megméretése. Mivel nem várható, hogy a 2018-as választásokig a Fidesz-KDNP arányosabbá, igazságosabbá teszi a választási rendszert, a demokratikus politikai erőknek a jelenlegi választási szabályokhoz kell alkalmazkodniuk. Az előválasztási rendszer a demokratikus oldalon egyszerre teszi lehetővé alapjaiban közös és mégis különböző politikai értékrendek kinyilvánítását, alkalmas jelölteknek a társadalom nyilvánossága előtti kiválasztását, és a választókkal folytatott aktív párbeszédet.
A Szalay-kör által is javasolt előválasztás olyan politikai újítást jelenthet a demokratikus ellenzéki pártok számára, ami szervezeti, kommunikációs, demokratikus és politikai integrációs szempontból is előrelépést és megújulást hozhat. Az előválasztás segítségével a pártok és mozgalmak, a képviselőségre készülő politikusok szabályozott körülmények között versenghetnének a nyilvánosság előtt. És a demokratikus folyamatok iránt érdeklődő, nyitott és elkötelezett választók korábban nem látott mértékben kapnának lehetőséget e folyamatban való részvételre. Az előválasztáson lehetséges kiválasztani a demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltjét, aki azután hitelesen választhatja ki árnyékkormányának tagjait és alakíthatja ki programját. A képviselőjelöltek előválasztási formában történő kiválasztása a jelenleginél sokkal szélesebb körből meríthet jelölteket és mérheti a jelölt alkalmasságát.
Az eddigi magyarországi parlamenti választásokon a pártok maguk döntöttek a jelöltjeik személyéről: ez sokszor a pártvezetői szintet jelentette – a párt szimpatizánsai, a potenciális szavazóknak semmilyen beleszólása sem volt abba, kire is szavaznak majd. Nagyon rossz a pártok közötti jelöltállítás „piszkos alkuinak” választói tapasztalata is. A 21. században a politikai tájékozódás egyre könnyebb, a politikai információ beszerzése olcsóbb. A nyugati demokráciákban egyre nő az igény, hogy ne csak négyévente, a választások alkalmával legyen a választónak beleszólása a politikai folyamatokba. Az előválasztás nemcsak a jelenlegi hatalmi rendszer, hanem az ellenzéki pártok irányítási monopóliuma ellen is demokratikus eszköz. A választók joggal gondolhatják, hogy maguk is képesek saját jelöltjeik kiválasztására, nemcsak a pártok vezetői. Ezért a szavazók már a valódi választást megelőzően véleményt kívánnak nyilvánítani arról, hogy saját politikai közösségük mely tagját látják a legalkalmasabbnak, leginkább vonzónak. Ennek eszköze a miniszterelnök-jelöltek, a képviselőjelöltek előválasztása.
Az előválasztás során a demokratikus ellenzéki oldal ritkán előálló kommunikációs lehetőséghez jutna: az előválasztás izgalma, a jelöltek vitái, a szavazások és a folyamatos eredmény-összesítéssel egy országgyűlési kampányhoz hasonló médiafigyelemmel járna – melyet ideális körülmények között a résztvevők maguk tudnának irányítani. A jelöltek bizonyíthatnák kommunikációs rátermettségüket mind a médiában, mind a közösségi hálón.
Az előválasztás mind a miniszterelnök-jelölti kampányban, mind a 106 egyéni választókörzet előválasztásaiban aktivizálná a választókat és a jelöltek mögött álló szervezeteket: a kampány során a helyi ügyek már a tényleges parlamenti választás megelőzően előkerülnének. Az előválasztáson új pártok és mozgalmak tűnhetnek fel, a résztvevő szavazókból később potenciális aktivisták toborozhatóak, a helyi szervező párttagok elkötelezettsége pedig megerősíthető.
A 2018-as rendszerváltás a demokratikus ellenzéki pártokon túlmutató ügy: szakszervezetek, egyesületek, civil szervezetek célja is, akik azonban a hivatalos pártpolitikától távolságot tartanak, a pártpolitikával gyakran szembehelyezkedve határozzák meg önmagukat. Az előválasztás révén békésen versengő körülmények között találkozhat egymással a civil és a politikai világ, párbeszédet folytathatnak egymással a társadalom fontos kérdéseiről. Az előválasztás alkalmas eszköz arra, hogy a civil szervezetek és helyben aktív közéleti személyek önállóságuk és függetlenségük megtartásával, külön szervezeti háttér nélkül részesei lehessenek a demokratikus ellenzék választási együttműködésének.
Az előválasztások nemzetközi áttekintése alapján kijelenthető, hogy nincs egyetlen általános előválasztási modell, az minden esetben valamelyest az ország saját politikai hagyományaira és tradícióira épül. A magyarországi adaptációra is létezik már konkrét javaslat akár a Szalay kör, akár a Republikon Intézet részéről: több opció is van tehát arra, hogy milyen választási metódussal, milyen formában érdemes előválasztást tartani. Közös azonban e javaslatokban, hogy minden esetben egy nyitott versengésben gondolkodik, melyen a demokratikus oldal értékeit osztó szavazók vehetnek részt. Közös elem továbbá – mely az előválasztás lényegi célja is – hogy a folyamat eredményeképp mindegy körzetben egyetlen jelölt álljon, melyet a potenciális választók legszélesebb köre támogat és hasonlóképp kerüljön kiválasztásra a miniszterelnök személye is.
A Szalay Kör azt javasolja, hogy a miniszterelnök-jelölt előválasztáson történő kiválasztására 2017 tavaszán kerüljön sor, annak érdekében, hogy 1) a jelöltek választási kampányával kellő lendületet kapjon a demokratikus ellenzék; 2) a választott miniszterelnök-jelölttel karakteres és hiteles arca legyen az ellenzéknek; 3) egy év alatt a miniszterelnök-jelöltnek legyen ideje kormányzati programja előkészítésére és árnyékminiszterei megtalálására és a nyilvánosság előtti bemutatására. Ajánljuk a demokratikus erőknek, hogy 2017 végén, 2018 elején, az országgyűlési választási kampánnyal összehangolva, előválasztás keretében válasszák ki a 106 egyéni körzetben induló jelölteket. A részletes elképzelést a kivitelezés módjára mellékeljük.
Egy kellően átgondolt és a felek által elfogadott és betartott előválasztási küzdelemmel, a fent részletezett politikai hasznok realizálásával, a demokratikus ellenzéki oldal választástechnikai és szervezeti szempontból felkészülten várhatja a 2018-as választásokat.
A Szalay Kör nevében: Bárándy Péter, Lengyel László, Somogyvári István, Tóth Zoltán.
Az édes burgonyát gyógyító ételnek is nevezhetjük, mert cukorbetegek is fogyaszthatják[i]. Magyarországon még nem termesztik, de ki tudja, mit hoz a jövő mezőgazdasága. Az üzletekben már lehet vásárolni, kb. kétszer annyiba kerül, mint az általunk ismert krumplik. Kívülről burgonya és élénk sárga színe van, ha megpucoltuk. Az állaga a fekete retekre, az íze a tökre hasonlít, nagyon könnyen puhul főzés vagy sütés során. Ha nyersen harapunk bele, akkor a káposzta torzsájának az állagára ismerhetünk rá.
Abban is hasonlít a krumplira, hogy nagyon szereti a sót és fűszereket: borsot, borsikafüvet, petrezselymet, fokhagymát, mind azt, amit mi is szeretünk. Az édes íze átüt minden fűszeren.
Az elkészítése nagyon egyszerű. Meghámoztuk és egyenletesen felvágjuk, lehet kockára, hasábra, ki hogyan kedveli. Egy keverő tálban rászórjuk a fűszereket, és egy kevés olajat. Gondosan összekeverjük. Sütőpapírral vagy alufóliában kibélelt tepsibe tesszük, úgy, hogy egy szinten legyenek a krumpli darabok, ne halmozódjanak egymásra. 1 kg édes krumplit max. 30 percig kell sütni 180 fok C-on.
Ha szükséges, akkor újra sózzuk, borsozzuk.
Köretnek adhatunk hozzá bármilyen sült húst. Vegetáriánusoknak önmagában vagy más zöldségekkel együtt is ajánlható. Céklasaláta vagy házi csalamádé is kínálható mellé.
Jó étvágyat!
Erdős Virág „Énekelt versek”.
Megjelent Erdős Virág cd lemeze, amelyen a költő adja elő megzenésített verseit. Kirschner Péter zeneszerző egyben hangszeres kísérője is Erdős Virágnak. A lemezhez mellékelték a versek szövegét és a zene kottáját is. A lemez megjelenését a Budaörsi Olvasókör erkölcsileg, egyes tagjai anyagilag is támogatták. A támogatást a lemez kiadója megköszönte a Budaörsi Olvasókörnek.
Gratulálunk a szerzőknek!
A Progress Alapítvány a 2015. tavaszi-nyári nyitánya után
http://tothzoltan.blog.hu/2015/05/11/progress_alapitvany_nyitanya
tudományos dolgozatokat díjazott a kuratórium. A díjak átadásra december 2-án kerül sor. A győztes egyetemi hallgatók névsorát és a dolgozatok címét itt olvashatják:
http://progressalapitvany.hu/hirek/tudomanyos-dolgozatokat-dijazott-a-progress-alapitvany/
A dolgozatok itt olvashatóak:
https://drive.google.com/file/d/0B00eAfOCL0ijUEVjVk1SR3J0enM/view?pli=1
https://drive.google.com/file/d/0B00eAfOCL0ijbS1vVkg4X2pfaTA/view?pli=1
https://drive.google.com/file/d/0B00eAfOCL0ijbkNPWlZCcEx1X00/view?pli=1
https://drive.google.com/file/d/0B00eAfOCL0ijcjhjakQ0X1JzeDA/view?pli=1
