A szavazatok erejével ...

2016. január 20-ig szünet van a blogon. Addig olvassa a korábban írt 500 bejegyzésem valamelyikét.

Hallgassa a Rádió Bézs-t, nézze a videókat. Jöjjön a Budaörsi Olvasókörbe január 20-án, szerdán. Göncz Árpádra emlékezünk.

„Áll a bál Lengyelországban!” – lemondott a köztévék összes vezetője.

A HVG tudósít Lengyelországból, ahol a Szejm /lengyel parlament/ minden társadalmi konzultáció nélkül módosította a  közszolgálati médiákról szóló törvényt a jobboldal javára. (A képen a Szejm ülésterme látható.) A cikk elolvasása után olvassa el a kommenteket is, amelyek párhuzamot vonnak a politikai, törvényalkotási visszaélésekben Magyarország és Lengyelország között.

http://hvg.hu/vilag/20160101_Lemondott_a_lengyel_koztevek_osszes_vezet

Meghívó a Budaörsi Olvasókörbe - 2016. január 20.

A Budaörsi Olvasókör 2014. szeptemberében alakult meg, és minden hónap második szerdáján tartja rendezvényeit a Budaörsi Városi Könyvtárban.

Az Olvasókör célja, hogy lehetőséget adjon az olvasmányélmények megosztására minden érdeklődővel, akik esetleg nem is olvasták az aktuális könyvet. Beszélgettünk már Jókairól, Szabó Magdáról, Karinthyról, Örkényről, Ulickajáról, vendégünk volt Erdős Virág költő, Dr. Bodó Miklós és Ágh Attila professzorok. Spiró György és Kukorelly Endre, Horvát János is megtisztelt minket beszélgetéssel, Kerékgyártó István öt könyvét mutatta be nekünk.

A 2015. évi nyári programunk „vizes” volt, mert a Sukorói kajak-kenu pályán önkénteskedtünk mozgássérültek számára, majd egy sárkányhajóval száguldottunk a vízben. Augusztusban Krúdy Gyulára emlékeztünk az óbudai Vendéglátó Múzeumban. A „Civilek éjszakáján” gyógyító ételeket főztünk a Motiváció Alapítvány vendégeinek.

Következő rendezvényünk napja 2016. január harmadik szerdája, amely szervezési okok miatt eltér a szokásos időpontunktól! Februártól visszazökkenünk a szokásos második szerdára!

2016. január 20-án, szerdán 17 órakor Faragó Andrással találkozunk az olvasókörben, mert Göncz Árpádra emlékező könyv jelent meg, amelynek egyik szerzője a köztársasági elnök sajtófőnöke.

Az Árpi bácsi c. könyvet Dési János jegyzi.

http://tothzoltan.blog.hu/2015/12/09/desi_janos_arpi_bacsi_konyvbemutato_az_orkeny_konyvesboltban

A könyvtár elérhetősége: http://www.budaorskonyvtar.hu/kapcsolat.php

Várjuk régi és új tagjainkat a találkozóra!

Terveink

Heller Ágnes jelezte számunkra, hogy 2016. február 10-én, szerdán tervezi Olvasókörünk meglátogatását. https://hu.wikipedia.org/wiki/Heller_%C3%81gnes

Sas József színész, rendező, író, színházigazgató, humorista 2016. március 9-én, szerdán – ígérete szerint - valószínűleg meglátogatja olvasókörünket. https://hu.wikipedia.org/wiki/Sas_J%C3%B3zsef_(humorista)

Dr. Dragomán György író, elfogadta felkérésünket egy beszélgetésre.  A találkozóra várhatóan a Budaörsi Városi Könyvtárban kerül sor, 2016. áprilisában. Dragomán írásai közül a Fehér királyt ajánljuk, de bármit lehetséges Tőle elolvasni: http://gyorgydragoman.com/?lang=hu

Sárkányhajózásra készülünk 2016. májusában! A 2015-ben sikeres rendezvény fő szervezője 2016-ben is Nagy János. A tavalyi rendezvényről nézze meg a videót:

https://www.facebook.com/nagy.janos.581525/videos/vob.100003403048416/10153334143882621/?type=2&theater

Várjuk az Olvasókör tagjainak a javaslatait 2016 további hónapjaira!

Budaörs, 2016. december 31.

Filipszky István, könyvtár igazgató                                      Tóth Zoltán, olvasókör vezetője

A Budaörsi Olvasókör ismét részt vesz a hátránnyal élők számára szervezett sárkányhajózáson. Az esemény fő szervezője Nagy János, az időpont 2016 május, a helyszín a Sukorói pálya.

Kedvcsinálónak ajánlom, hogy nézzék meg a 2015. évi sárkányhajózásról készült videót:

https://www.facebook.com/nagy.janos.581525/videos/vob.100003403048416/10153334143882621/?type=2&theater

 Kedveseim!

Ma este a vietnami tömegközlekedésről szeretnék mesélni nektek. Meg a jegesmedvékről, hacsak ki nem futok fél órából. A terepet ismerők máris zúgolódhatnak, Vietnamban nincs is tömegközlekedés, a nincsről mesélni se van mit. No de: ahol tömeg van, tízmillió ember egy nagyvárosban, ott közlekedni is kell, nem igaz? Ha pedig nincs pénz se metróra, se villamosra, vagy buszokra – márpedig nincsen nekik - akkor marad a motorbicikli. Korábban a bringa.

Amúgy pedig – ezt önvédelemből villantom elétek - az elbeszélő én mindig magából szíveskedik kiindulni, így kalandozik a fikció erdejében, így van ez Cervantes óta, csak, hogy hozzám illő szerénységgel jelöljem ki a mesemondó gondolat-szabadságának határait. De, hogy a tárgyra térjek, mint ilyen lidérces messziből jött fenség, figyelem a közlekedést mondjuk Hanoiban, és, vigyázó tekintetemet, na, na, mire vetem, hát persze, hogy a hazámra, mintha államférfi, mondanám pökhendin. Ezek a milliónyi robogók ugyanis látszólag szabálytalanul nyüzsögnek, négymillió motorbicikli egymás hegyén-hátán, egész családok ülnek egyetlen robogón, közben sms - eznek, telefonálnak, milliméterekre vannak egymástól, mégse ütik el a másikat, és azon az úton mindent lehet, visszafordulni, jobbra-balra kanyarodni, és hagyják, türelmesek, persze, dudálnak folyton, de nem idegességükben, hanem, hogy a másik figyeljen, mert ők jönnek, és ki fogják kerülni, és akkor a másik figyel, miközben – mondom – sms - ezik, szoptat, vagy éppen egy hűtőszekrényt fuvaroz.

Hogy hol itt a furfang? Mi szül itt rendet?– ezt kérdezem magamtól. Hogy ők miért, és mi miért nem? Miért elképzelhetetlen itthon ez a türelmes szenvedés, ez a káosz, aminek mégis minden pillanata egyszerre mutatja a benne élők méltóságát, a többiek szándékának megértését és elfogadását?

Konfuciusz jövőre lenne 2568 éves. Vietnam első egyetemét 1070 – ben, tehát kb. 1500 évvel később!  az ő tanítására alapították.  Ma úgy hívják, hogy az Irodalom Temploma, beszarnék a gyönyörtől, ha nálunk lehetne egy ilyen templom. Mi még nyereg alatt puhítottuk a nőket, munkaidőben tűzzel-vassal irtottuk a pogánynak nevezett hagyományőrzőket, amikor ők erre a már akkor másfél évezredes, Kínából indult tudásra egyetemet alapítottak. Az Irodalom Templomának kertjében virágból kirakott szimbólumok őrzik Konfuciusz tanításának alaptételeit. (Kocsis Andris majd jól megfedd, hisz’ nem is alaptételek, hanem a vizsgaköteles tantárgyak ezek, ja, és kezdetben csak a királyok, hercegek lehettek a tanítványok.) Tantárgyaik valának pedig: bölcsesség, az önművelés, önnevelés, az egymás iránti tisztelet, az emberségesség, méltányosság, példamutatás, igazságosság, vagy az empátia. Konfuciusz ma új virágkorát éli. Tanítása még mindig, vagy egyre mélyebben ott van a ma élők vérében, nem is tudás ez, már több annál, etika talán, erkölcsnél minden esetre mélyebb, immanens valami. Ott az ember embernek embere. Lehet képzelni. Vagy itt van ez a Lao Ce. Meg az ő Tao-ja. Lao Ce és Konfuciusz cimbik voltak, mintha az Ágh Attila, meg a Bayer Jóska. Lao Ce volt az idősebb, éppen 10 évvel. Ő sem tanított mást, inkább úgy mondanám, építkeztek egymásból. A tao a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen. A taoisták úgy tartják, hogy nem kell ellenállni ennek a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket szépen fokozatosan hozzá kell igazítani, s harmóniában kell élni vele azért, hogy az életünk erőfeszítésektől és erőszaktól mentessé, építő folyamattá váljon. A taoista bölcs olyan valaki, aki „úszik a tao áramlásában”. Mintha ez a városi nyüzsgés maga lenne a Tao. Ide kívánkozik még egy szó, az, hogy ez egy „organikus” világ. Ebben nem rongy pulyák, akik a tegnaphoz húznak. Hogy mi a tegnap, azt én mondom meg, lásd fenn… Édes hazám! Kondratyev elvtárs ekéje bizony, mélyebb nyomokat hagyott a Kárpát-medence táján élők gyökereiben, mint más effajta termékekben, hidd el, ó nyájas, - szipogtam a szmogos bűztől fuldokolva a jó Hovanyecz Lacitól tanultakat - amikor a riksa épp megállt a szállodánk előtt.

A közelben láttam egy fát. (Ez bónusz-mese, de látom, még figyeltek, jó közönség, megérdemlitek). Egy sziklafal legszélén nőtt, föld fönn alig, illetve sehol, vagyis dehogy, volt valamennyi föld, de úgy 40 méterrel lejjebb. És a fa gyökerei átmásztak ezen a sziklafalon, behálózták, átölelték, végül csak elérték a táptalajt, és úgy. Édes hazám! – dörmögtem, vajon milyen fa nő a mi százszor szétszaggatott gyökereink maradványaiból?  Lassan újra a nyereg alá érnek és tapogatják, elég puha-e már a nő… Mára mintha ennyit értenénk csak meg az ősi tudásból, a kereszténység előttiből. Minden rosszban van valami nagyon rossz, és mi mintha csak ezeket a nagyon rosszakat őriztük volna meg mindenből évezredek alatt. Mi ebben vagyunk jók, tűzzel-vassal irtásban, mindent és mindenkit, ami, vagy aki más, mint mi vagyunk. We are all different – ahogy a költő mondja – így aztán egymást, magunkat is kéjjel pusztítjuk. Lehet, hogy ez az egész kereszténység is ezért lötyög rajtunk, mint tehénen a gatya? A jó fene tudja… (Amúgy hagyjam ezt abba a szeretet ünnepének alkonyán – súgja valamelyik énem, na, jó, abbahagyom.) Az idegenvezető amúgy is már lökdösött tovább egy közeli Buddha-szentély felé. (Ne féljetek, sem Buddháról, sem a zen-buddhizmusról nem szólok egy kumma mukkot sem, mert nem értek hozzájuk, Ti meg igen. Különben ezek is mind nagyon régi dolgok, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.)

Hanem, a nőről eszembe jutott a jegesmedve. Találkoztam egy norvég állatorvos-jelölttel is. Jó nő, de most nem ez a lényeg. Nézi, ahogy a jegesmedvék alól elolvad a jég, falatnyi jégpacnik után napokig úsznak a jegesmedvék, végül, ha akkor sem találnak jégtáblát, márpedig, kimerülten belefulladnak a tengerbe. Tömegesen. És ők, állatorvosok nem tehetnek semmit, tiltja a törvény, hogy beavatkozzanak a természet rendjébe. (Hogy rendje-e a természetnek a jéghegyolvadás, ezt most ne feszegessük. Már látom, ebben a mesében minden messziről indul és messzire vezet…)

Szóval, drága barátaim, úgy is, mint kedves jó öreg, tegnaphoz húzó, rongy medvéim! Kapaszkodjunk abba, és addig, amibe és ameddig még tudunk. Talán egymásba – leginkább.

Így valahogy.

Boldog ünnepeket kívánok!

A kormány beavatkozik egy mobil- és egy zeneszolgáltató vitájába.

A casus bellit (a háború okát) az országgyűlés elnöke szolgáltatta: lesajnálta a nőket. A zeneszolgáltató rátromfolt: a nőknek nem kell adni azonos munkáért a férfiakkal egyelő bért. A mobilszolgáltató felbontotta a zeneszolgáltató szponzori szerződését. A kormány erre felbontotta a mobilszolgáltató szerződését.

De ki látta ezeket a szerződéseket?

Kálmán Olga a magánjog és a közjog határvonaláról kérdezte Tóth Zoltánt.

http://www.atv.hu/videok/video-20151221-toth-zoltan-eb

Kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánunk a blog minden olvasójának! 2016-ra különösen sok sikert kívánunk a barátainknak, a rokonainknak, Budaörsi Olvasókör tagjainak, a Heti Betevő Egyesület önkénteseinek, a Rádió Bézs, a Klubrádió és a Civil Rádió munkatársainak, a Szalay kör tagjainak, az ÉS, valamint az Atv. szerkesztőségének, a Népszava munkatársainak.

Kiss Katalin és Tóth Zoltán

Mai műsorunkban először Budapesten Újbudára, a XI. kerületi Karinthy Frigyes könyvtárba látogatunk, amely 50 éves. Másodjára az Újlipótvárosba, a XIII. kerületi Kognitív Idegtudományi Könyvtárába nézünk be. Újbudán  és Újlipótvárosban egy-egy helyi specialitást kóstolunk meg. Főszakácsunk, Buday Péter, Arany János walesi bárdokból halat süt és főz a Rádió Bézs hallgatóinak. A Heti Betevő Egyesület nevében 100 főnek rizses lencsés zöldséget készítettem szegényeknek. Nemzetközi tudósítónk Trembácz Éva Zsuzsanna tudósítása következik Szecsuanból. Benke László, olimpiai bajnok szakács külföldi karácsonyi ételekből főz nekünk. A Motiváció Alapítvány mozgássérült vendégeinek egészséges és gyógyító ételt készítettem: Budaörsi burgonya kockákat. Kedden gondoljunk a hétvégére! Hallgatók főzték rovatunkban Katalin vegetáriánusoknak csőben sülteket, húsevőknek  rakott krumplit leányosan, majd legényesen süt nekünk. A mai recepteket, ha nem sikerül leírni, akkor hallgassák meg a műsor ismétlését ma este 22-23 óra között a Rádió Bézsben!

Mai műsorunkban Beatles, Bornai Tibor, Rolling Stones zenéiből válogattam be egyet-egyet, és Koncz Zsuzsa énekel. A szecsuánihoz egy kis kínai zenét ajánlunk.

Fotó: Budaörsi krumpli kockák.