A szavazatok erejével ...

Gáspár Lajos orvos és katasztrófa szakértő válaszol a Civil Rádió Olvasókörében a kérdésekre. Rejtő Jenő, Robert Merle és Jókai Mór sokat írt a járványokról, és ezeken a könyveken általában nevettek az olvasók. A mostani járványon senki nem nevet, inkább a félelem uralja a közvéleményt. A Föld egész lakosságát érintően már voltak járványok? Hogyan lehet megelőzni nemzeti védekezéssel a Föld minden országát fenyegető vírust? Mit tegyenek az a munkáltatók és munkavállalók, akiknek akkor is dolgozni kell az emberek megmentésén, amikor kijárási tilalom van? Mi a gyógyszer a korona vírusra? Szerkesztő-műsorvezető Tóth Zoltán. Hallgassa a Civil Rádiót 2020. március 23-án, hétfőn 20-21 óra között (is) az interneten. https://onlinestream.live/civil-radio/online/3100-1

2020-03-23 12 óra Bevásároltunk! Az üzletekben először a WC papír fogyott el, de már újra töltik a polcokat! Mit vásároltunk? Zöldséget, krumplit, húst, tésztát, almát és nassolni valókat. A járvány mellett a másik veszély az, hogy sokat eszünk és meghízunk! Milyen jól jön egy szobabicikli. Mert akkor tekerés közben is lehet nassolni?! A zöldségek közül a sárgarépa csipszet tanulhatjuk meg, a rakott krumpliba ne felejtsünk el egy pohár vizet is beletölteni a tepsibe, a fahéjas alma elkészítése egyszerű, a tésztából készíthetünk tésztasalátát is. A nassolni valók közül kiemelkedik a narancs csatni, amely desszertnek is elmegy zabkeksszel. A receptek közben egy „Maradj. Otthon” címmel egy sláger gyanús dalt hallgathatnak, de a kedvencek között énekel Tóth Vera is. Műsorvezető-szerkesztő Kiss Katalin. http://www.radiobezs.hu/radiobezs/kiss-katalin

Rádió műsorból könyvet készíteni technikailag sem egyszerű. Az első kérdés amit el kell döntened, hogy portré műfajban írod meg a műsor szövegét vagy interjú formában. A kettő között az a döntő különbség, hogy a portré az műsor hanganyagának a felhasználásával készül, amelyet az írásmű szerzője a maga szövegévé fogalmaz meg, és a hanganyagban levő információkon kívül más forrásokat is felhasznál a „főhős” bemutatására, jellemzésére. Az interjú írásos változata igyekszik az interjúalany által elmondottakat szó szerint hasznosítani, csupán a beszélt nyelv és az írott nyelv között meglevő eltéréseket igyekszik „észrevétlenné tenni.

Az új könyvemhez az utóbbit, az interjúkötet műfaját választottam. E döntésben benne van az is, hogy a Civil Rádió FM 98-nak a betiltása miatt egy emléket állítsak (fellebbezés folyamatban van). A másik ok, hogy az interjúalanyok személyiségét jobban visszaadja az ő karakterét megőrző szöveg, mint a saját képre gyúrt portré anyaga.

Nos, ha döntöttél, - és én döntöttem – az interjú kötet mellett, akkor újabb problémával szembesülsz: technikailag hogyan írod le a hangfájlról a szöveget. A hagyományos módszer, hogy odaülsz a magnetofon elé, és miközben hallgatod az interjút, akkor magad legépeled a szöveget. (Javasolom, hogy mindenki próbáljon egy A/4 gépelt oldalt előállítani. 10 perc után rájön, hogy a második sornál tart, és feladja.) Másik lehetőség, hogy profi gépírót bérelsz, aki ugyanezt elvégzi, de készülj fel arra, hogy 6 hónapig a családod kenyéren és vízen él, a régi lakásod előtti sátorban. A harmadik, hogy beveted az informatikai forradalom egyik eredményét, és számítógépes úton a hangfájlodat írott szöveggé alakítod. Az nem drága (nem is olcsó), rendkívül gyors. Amikor először átfutod a szöveget, akkor Heuréka! Amikor alaposan (nyomdai kézirat előkészítésként) elolvasod a szöveget, akkor hirtelen lelombozódsz, és arra gondolsz, hogy nem olyan sok idő az 6 hónap, amíg a család a sátorban léböjt kúrán vesz részt. …és akkor nekiállsz, és az interjú hangfájlját hallgatva elkezded javítani szöveget. Megünnepelhetsz minden oldal elkészítését!

Midőn lassan haladsz előre a kásahegyben, gyakran van alkalmad gutaütést kapni az értelmetlenné vált szövegen, mert a fordító program egy másodperc alatt 10 karaktert (betűhelyet) ír, és mivel hibázik, hát hibázik. De vidáman lehet felnevetni a leíróprogram hibáin néha. Mondok egy-két példát: Spriró György az interjúban Shakespeare színházáról beszél. Amikor először olvastam azt, hogy „Seksz Pista”, akkor felkiáltottam: Spiró új nyelvi leleménye! De nem a fordító program hibája volt. Kuncze Gábor interjújában Tamás Fülöp = tanácstestület, erdő = SzDSz.

Abbahagyom ezt az írást, mert nyakunkon a határidő! (Sürgetem is a feleségemet a gyorsabb munkára!)

Március 15 - családiasan

A parlamenti pártok egyetértenek abban, hogy nem kell megünnepelni március 15-ét. Soha nem látott egyetértés a parlamenti pártok között 2020-ban!

Tekintettel arra, hogy a mi családunkban a március 15. egyben családi ünnep is, ezért körbe néztem, hogy családunkban mely parlamenti pártok képviselői vannak jelen. Megállapítottam, hogy egyik sem, bár szavazni mindenki elmegy.

Milyen legyen a családi március 15-e? Minden generáció képviseltetve van: iskolások, egyetemisták, dolgozók és nyugdíjasok. (Gondoltunk az eltávozott dédszülőkre is.)

Március 15-én 11 órakor sütött a nap, enyhe szellő fújdogált, és öreg meg fiatal kutyánk vidáman acsarkodott a kerítéseken belül levő kutyákkal.

Budaörsön a Petőfi (márciusi ifjú és elesett a csatában) utcáról bekanyarodtunk a Kossuth (pénzügyminiszter, majd kormányzó) utcába. Végig gyalogoltunk a régi temetőig, amelynek sarkában áll a kettős Kossuth szobor: a fiatal Kossuth szembe néz az öreg Kossuth-tal. (Lásd Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel.)

Elhelyeztük a virágokat. Kiültetésre is alkalmas petúniákat hoztunk, és miután elhelyeztük az önkormányzat koszorúja mellett, meg is locsoltuk egy kis palack vízzel (fenntartható fejlődés: holnap is eljövök meglocsolni). A koszorúzás (virágozás) alkalmával nem tartottunk beszédet, hanem fényképezkedtünk, és elindultunk az ünnepi, családi ebéd felé.

A gyerekeknek rák-kagyló levest főztem, az dolgozóknak kolbásszal töltött szűzérmét, a nyugdíjasoknak sárgarépás sült krumplit zöld salátával. Még délután is sütött a nap.

Március 16-ától az iskolák szünetelnek a koronavírus miatt. A pártok örülnek, hogy nem kell találkozni a néppel, mert akkor politikusokat megfertőzheti a nép.

Sokat vagyunk otthon mostanában, mert iskolai szünet van és nincs kiránduló idő. A gyerekeket ilyenkor is el kell foglalni valamivel, és nincs jobb családi szórakozás, mint a közös főzés. Az együttlét öröme még azzal is kiegészül, hogy együtt lehet megkóstolni a „közös művet”, sőt még együtt lehet a romokat is eltakarítani. Olyan alapanyagokat használjunk, amelyek tartósak, és lehet, hogy már hetek óta a spájzban áll: liszt és burgonya, amely kiegészíthető tojással, sóval, zöldfűszerekkel, tartós tejjel vagy vízzel. A gyerekek imádják a palacsintát, amely lekvárral, mogyorókrémmel, kakaóval megtölthető, és ha több palacsintát sütöttünk, mint amit a család együltő helyben meg tud enni, akkor a maradékból palacsintatortát is készíthetünk. A tojásos nokedli köretként vagy főételként is készíthető. A gyerekzsivaj hátterében Hegedűs D Gézát Bródyt, Koncz Zsuzsát hallgathatunk a receptek között.

(Kép: almaszelet krémsajttal. KIss Katalin fotója)

Nők Napja piros betűs ünnep az én naptáromban. Mások naptárjaiban vegyes a megjelölés: vannak, akik Zoltán napként ünnepelik, vannak akik egyáltalán nem ünnepelik. Társadalmilag is megoszlanak a vélemények: az idősebb generációk még tartják az ünnepet, a fiatalabbak már a Valentin napra hajlanak.

Miért ünnepelem én a Nők Napját? Azért, mert az emberek egyenjogúságának a napja. Sok féle egyenjogúság mellett szükséges nap-mint nap tanúságot tennünk: az emberek bőre színe, vallási és ateista meggyőződése, szegénysége, elesettsége, hátrányos helyzete miatt vagy más okból.

Szomorú, hogy a hivatalos politika, az állami ünnepség-sorozat nem vesz tudomást erről a fontos egyenlőség elemről, sőt, a hagyományos női alávetett társadalmi mintákat követi. Persze az ilyen férfi politikusokon nem vagyok meglepve, ők az élet minden területén így viselkednek: az idővisszaforgatás bajnokai, csak a saját zsebük megtömése érdekében követik a modern technológiákat.

A Nők Napját ünnepelni, tehát a nők általános és konkrét köszöntésével kell kifejezni, sokféle módon lehet. Én jelen esetben egy könyv rövid ismertetésével köszöntöm a nőket.

Robert Merle francia író, aki közel 100 évig élt. A XX. sz. elején született és a XXI. sz elején hagyott el minket. A Francia história című könyvsorozatát 27 évig írta és a francia királyok uralkodásának az ismertetése ürügyén a francia nép életmódját írta meg kalandos, mulatságos és tanulságos formában. Aki még nem ismeri Merle munkásságát, az itt ismerkedhet meg vele: https://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Merle

A Védett férfiak sztorija azért nagyon időszerű, mert manapság a korona vírus hozzá rá az idegbajt az emberiségre, Merle történetében a férfiakat írtja a rejtelmes vírus. A védett férfiak azok, akiket az USA kormánya karanténba helyez, azzal a megbízatással, hogy találják meg a férfi-pusztító vírus ellenszérumát. A regény főszereplője az az orvos-kutató, aki a szakmai vezetője a kutatólaboratóriumnak. Önmagában a karanténban élők életének az egyéni alakulása, a belső viszonyok rendeződése és átrendeződése, a formális, informális kapcsolatok formálódása önmagában is érdekes történet, amelyből természetesen nem hiányzik a szerelem, a szex, az árulás és a halál borzongató bemutatása sem. A regénynek a Nők Napja alkalmából a legfontosabb része, hogy a férfiak hogyan vesztik el társadalmi vezető szerepüket, és hogyan billen át a túlsúly a nők javára. Miután a tudósok felfedezik a gyermeklétesítés szex nélküli, olcsó és tömeges módját, a férfiak megmentésére irányuló politikai erőfeszítések is lanyhulnak. Létrejön a nők államilag szervezett diktatúrája a férfiak fölött. Ezzel a történet be is fejeződhetne, de Merle írói nagysága abban nyilvánul meg, hogy végsőik feszített történetet még tovább viszi: a nők egy kis csoportja nem akar férfiak nélkül élni, és nem akar csak lánygyermekeket születtettni béranyákkal. Az ellenálló nők egy kis csoportja megkezdi a szervezkedést néhány férfival közösen az egyensúly visszaállítása érdekében. A szövetségük első paragrafusa azt mondja: Nem lehet restaurálni a férfi uralmat és elfogathatatlan a nők diktatúrája is! Egyenjogúságot a nőknek és férfiaknak!

Nem árulom el Önöknek, hogy sikerül-e a védett férfiaknak és az ellenálló nőknek közösen sikerre vinni az ügyüket, de azt elárulhatom, a könyv végén is van szerelem.

Boldog Nőnapot kívánok a nőknek és a férfiaknak!

2020-03-09 13 óra A Március 15-ei ünnepség után grillezésre való idő lesz a kiskertben vagy erkélyen. Ha esik az eső, akkor a vállalkozóbb kedvű családtagjaink vagy barátaink esőkabátban is grillezhetnek, mert az eső ne áztatja el a sütnivalókat. Milyen eszközökkel grillezhetünk? Előnyök, hátrányok és pénztárca! Miért kell pácolni a húst előző nap? Szabad-e sósni előre a húst? Milyen előételekkel/italokkal fogadjuk az éhes vendégeinket? Olajjal vagy natúr módon süssük-e a zöldségeket? Lehet-e édes szósszal tálalni a grillezett húsokat? Miközben a hallgatók választ kapnak ezekre a kérdésekre, aközben zenét is hallgathatnak: A Queen a tavaszról énekel magyarul, Koncz Zsuzsa kertész lesz, Bródy a mi lelkünknek énekel. Március 15-ére a Nádor-huszárok indulójával emlékezünk.

In memoriam Zsuffa István

Amikor Judit, a felesége felhívott a halálhírrel, nem tudtam megszólalni sem. Bugyborogtak bennem a gondolatok, de percekig nem tudtam szavakba formálni. Az első értelmes gondolatom az volt: tíz évvel volt idősebb nálam. Mire is gondolhat az ember egy másik ember halálhírének a vételekor? „Mikor kerülök sorra én is?!”

Judit feszült és hűvös hangja észhez térített. Beszélt a praktikus dolgokról és én hallgattam: Hat éve súlyosan megbetegedett, de sikerült - a László Kórház nagyszerű orvosi, ápolói csapatával együtt küzdve - meggyógyulnia,… fél éve vesztette el második testvérét..., három hónapja kiderült, ő is beteg... ebben a három hónapban elfoglalt fiai átszervezték a munkájukat, hogy bármikor helytállhassanak, ….lányunk három hónapon át nem aludt, minden rezdülésére mellette termett,…az utolsó tíz napot a Szeretetkórházban tölthette, ahol példaadó elhivatottsággal, alázattal, valóban szeretettel látták el, …családi temetés lesz.

Érintőleg ismertük egymást Istvánnal a közigazgatási pályafutásom kezdetétől (1983). Ő már gyakorlott köztisztviselőnek számított, azonban „kilógott a sorból”. A helyszíni ellenőrzéseket követően soha nem vett részt a kötelező „barátkozásokon”; ha vidéken kellet aludni az ellenőrzés közben, akkor sem vett részt a bulin. Én ingadozó középparaszt voltam: vonzott is az idősebb kollégák társasága, de szívesen leültem Istvánnal külön beszélgetni a szálloda előterében, amíg azt nem mondta: „Tegyük el magunkat holnapra.”

Közvetlen munkahelyi főnököm 1991-ben lett: őt helyettes államtitkárnak nevezték ki, én főosztályvezető voltam alatta. Gratulációm mellett elsiklott, és azt kérdezte: „Melyek a problémák?” Hirtelenjében száz ügyet kezdtem felsorolni, mire elvágta a litániát. „Felelős vezető vagy! Ha olyan ügy van, amelyben én tudok segíteni, azokról készíts egy listát! Minden héten egyszer találkozunk, amikor átbeszélhetjük. Ami nincs a listában, az a következő hétre marad!” …és az általam felvetett problémákról jegyzetelt! A következő heti beszélgetés azzal kezdődött, hogy minden ügyben elmondta az álláspontját. Szakmai érveket sorolt, jogszabályok §-ra hivatkozott, sőt, alkotmánybírósági döntéseket ismertetett! Soha egy „Megmondtam”, soha egy „Így kell csinálni!”, soha egy „Utasítalak!”. Ha az ő közvetlen főnöke vagy miniszter a javaslatunk ellen döntött, soha nem simfelte őket. Nem ócsárolta őket a hátuk mögött, sőt, engem sem hibáztatott a közös javaslatunk elutasítása miatt! Én elfogadtam őt szakmailag is a főnökömnek, ő elfogadott engem a szűkebb területem felelős szakmai vezetőjének.

Könnyű szakmai vezetőnek lenni, ha értesz a szakmához, és van benne gyakorlatod is!

A jó vezetőnek azonban az is szükséges, hogy a beosztottakat tudja kezelni: követelményeket tudjon támasztani, amelynek a teljesítéséhez feltételeket tud biztosítani. Sőt, emberi hangon tud beszélni a beosztottakkal, akkor is, ha értelmetlen közigazgatási feladatot kellett végrehajtani, vagy a beosztott személyes emberi problémáján kellett segíteni. István erre is képes volt. Azonban volt egy gyenge pontja: a síró-rívó, ámde szakmailag alkalmatlan asszonyokat más munkakörbe helyezte át, amely új kezdetet adott számukra. (Ezekkel az új lehetőségekkel általában visszaéltek a pityergők.)

Többször voltunk együtt közösen szakmai pácban, ám én magamtól is képes voltam bonyodalmakba keveredni. Közös ügyünk a „személyi szám alkotmányellenessége” volt, amelyet az alkotmánybíróság első elnöke kevert, minden szakmai tudás hiányában. István kompromisszum képessége volt az, amely kihúzta a bajból a közigazgatást (személyi szám mai is van), és alkotmányos megoldást is tudtunk szolgáltatni a politika számára, sőt 1997-ben megújulhatott a közigazgatás lelke, a számítógépes alkalmazások rendszere.

A miniszterelnöki hivatal közigazgatási államtitkáraként jó gazdája volt a magyar közigazgatásnak. Támogatta a jó kezdeményezéseket, és visszafogta a politikai szeleket a szolgalelkű közigazgatás létrehozására. Egy tisztességes köztisztviselő nem tudja megakadályozni a politikusokat és a nyerészkedő „tudósokat” a „közigazgatás szolgálólánnyá” süllyesztésétől. (Mint tudjuk a szolgálólányok mindig megesnek.) Kevesen támogattuk Istvánt ebben a küzdelemben, és a közigazgatási pályafutásunknak ez a végét jelentette.

Életének utolsó évtizedében ritkán találkoztunk. Nagyon sok, nehéz feladatot kellett Istvánnak és Juditnak megoldaniuk tágabb családjaikban. Természetes volt számukra, hogy mindig mindenkit támogattak, elláttak, aki segítségre szorult. Ha sikerült eljutniuk a Budaörsi Olvasókörbe, örömmel tették, ahogyan sok más civil szervezet támogatását is vállalták, s mivel a pártpolitikai semlegesség mindig szigorúan betartott követelménye már nem állt fenn,  ott voltak szinte minden megmozduláson 2010 után.

Szívünkben és eszünkben mindig élni fog Zsuffa István, - amíg mi élünk. Reméljük lesznek követői a jövőben!

Gimnáziumi tanulmányait az Eötvös József Gimnáziumban végezte, jogi diplomáját 1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte meg.

1967 és 1970 között a Pénzügyminisztérium Szervezési Intézetében gyakornok, majd jogi előadó, ezt követően a Tanácsakadémia Tanácsigazgatási Szervezési Intézetében tudományos kutató. 1978 és 1990 között a Miniszterelnöki Hivatal jogelődjénél, a Minisztertanács Titkárságán kormányfőtanácsadó. 1990-től egy évig az Alkotmánybíróságon főtanácsadó. 1991-től 1994-ig a Belügyminisztériumban helyettes államtitkár, majd 1994 és 1998 között közigazgatási államtitkár. 1999 és 2002 között a főként kormányzati informatikai fejlesztésekkel foglalkozó IDOM Rt.-nél tevékenykedett. 2002-2003-ban a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára volt.