1.600 forint a lángos.
A budapesti Nagy vásárcsarnok 1876-ban épült[i]. Én Dimitrov téri vásárcsarnoknak ismertem meg 1954 nyarán. Már többször is voltam édesanyámmal a vásárcsarnokban, azonban ezekre a vásárlásokra nem emlékszem. Életem első emléke a Dimitrov téri villamosmegállóhoz és a mögötte tornyosuló nagy épülethez kötődik. Egy rendőrbácsi megfogta a kezem, és azt kérdezte: Hol van az anyukád? Én büszkén válaszoltam: Tóth Zoltán, két és fél éves, Váci utca. A következő emlékkép az, hogy a rendőrbácsival megyünk végig a Váci utcán, és minden háznál megkérdezi: Itt laktok? …és megyünk tovább. Megismertem az épületet, ahol laktunk és az édesanyám kitárt karral futott elénk, magához ölelt és azt kérdezte: „Hol voltál?” A válaszra nem emlékszem, de jó helyen voltam édesanyám karjában. Addigra már én is féltem, hogy elvesztem.
„1 forint a meleg lángos…” az 1960-70-es évek (gyerekes) népi rigmusa volt. A második sor utolsó szavát az adott helyzet és a skandálók kiben léte határozta meg: vagy egy politikai személyiség vagy egy focicsapat neve szerepelt rímként.
A meleg lángost mindig szerettük az öcsémmel együtt – és ritka alkalmanként - versenyt ettünk a lángosból. A szüleinkkel együtt laktunk a volt angolkisasszonyok zárdájában (V. Váci utca 47.), amely akkor ápoló- és szülésznő képző szakiskola és kollégiumaként működött. A szüleim ott dolgoztak és szolgálati lakásban éltünk (a fizetésükbe beszámították a lakbért, így a fizetésük jelképes volt, de volt hol lakni!) A kollégiumban menza is működött, így havonta egyszer vasárnap este lángos volt a vacsora a kollégistáknak (300 lány). Azonban a vasárnapi vacsorát az ebéddel adták ki, így a lángos már kora délután összetöppedt, nyúlós lett és rágós. Mivel mi is a menzai kaját kaptunk, és előre láttuk a lángos sorsát, így ebéd után („Nem állsz fel az asztaltól, amíg van a tányéron!”) betömtük a lángost is. Este pedig kuncsorogtunk édesanyámnál: „Ehetünk egy zsíroskenyeret?” Már régen elfelejtettük estére édesapám déli kérdését: „Éhesek vagytok még?” …és ketté tépte saját lángosát, amelyet mi szótlanul és szuszogva faltunk fel az öcsémmel együtt.
A Dimitrov téri csarnokban mindig lehetett lángost kapni. A 60-70-es évek lángosait a fokhagyma és a só jellemezte. A lángos nagy volt, a kezedet sütötte a negyedre vágott szalvétára helyezve, szaladhattál az álló pultig, hogy el ne égjen a kezed. Lihegve kellett beleharapni a lángos szélébe, hogy el ne égesse a nyelved. Ahogy haladtál a lángos közepe felé, az egyre ropogósabb lett, a tűzforró zsír buborékokat pirított a lángos közepébe, és mindent elborított a tört fokhagyma és a só íze. Minden hersegett a fogad alatt, és nem törődtél azzal, hogy a kezed és az arcod már tiszta zsír. Nagyot sóhajtottál, amikor elfogyott, és sóváran nézted azokat, aki még egy sört ihattak után.
Tíz évvel később a kisgyerekeinkkel nyaralhattunk a Balatonon! Anya, Apa és két gyerek a szakszervezeti üdülőben kaptak reggelit, ebédet és vacsorát, de milyen jól esett a balatoni fürdőzés után uzsonnára enni egy lángost és egy sült halat négyünknek! A lángoson só és fokhagyma, a sült halon só és pirospaprika! Heuréka! Örökre a számban marad az íz, sőt, akkor már két pohár sört is ihattunk, a gyerekek pedig kólát.
Betört a szocializmusba a kapitalizmus és lelkesen támogattuk az idejétmúltnak tekintett társadalmi rendszert. Jelkép lett a maszek zöldséges, a lángossütő, akik éjjel-nappal gürcöltek és megvehették a németből behozott mercit, és évente egy hetet görögben nyaralhattak. A lángos ára hirtelen az egekbe szökött (30 ft) és a rátéteket külön meg kellet fizetni (sajtos-tejfölös, szalámis, magyaros stb.). Egyre szűkült a jó lángost sütők köre: elmentünk a Fény utcai piacra lángost enni (120 ft), mert a régi ízeket érezhettük. A Balatonnál is vadászni kellett a finom lángost, mert a rágós, nyúlós lángos nem ízlett 500 ft-ért.
A kapitalizmus erősödésével, a társadalmi szolidaritás csökkenésével a finom és ropogós lángos evésének a köre tovább szűkült. A balatoni sült halak megszűntek, helyükbe léptek a török, görög, szíriai gyros-ok, sok zöldséggel és kis pitával. Maradt a halak közül „sült” hek, azonban belül véres, kívül égett, a kovászos uborka (1 db) 200, egy szelet kenyér 100 Ft.
A szocializmus megszűnésével és a vadkapitalizmus uralkodóvá válásával (1993-1997) a lángos ára az infláció mértékével párhuzamosan nőtt: 30-50%. A Bokros csomag stabilizálta a gazdasági helyzetet, azonban az Orbán kormány gyorsan magánzsebekbe terelte a közösség által megtermelt hasznot. A Medgyessy (2002) és a Gyurcsány (2006) kormány gyorsan kiosztotta a népnek a külföldi hitelekből felvett pénzeket, így az embereknek megint jutott lángosra pénz, de a gazdasági válság (2008) után már megint csak só és fokhagyma jutott a lángosra. A világgazdasági fellendülés jól jött az Orbán kormánynak, és a gazdasági fellendülés előnyeit a sajátjainak biztosítja, és az összes hátrányt a szegényekre hárítja.
Így jutottunk el 2022-re ismét a Nagy vásárcsarnokba, és az 1600 forintos lángoshoz. Nyáron még az ezer forintos balatoni lángosról szóltak újságcikkek és fb oldalak, őszre már 50%-os emelkedést láthatunk. A vásárcsarnok második szintjén minden második street food árus zárva. A nyitva levő árusok közül egyben lehet lángost kapni, a többiben csak a jóval drágább ételeket. A sorban előttem álló külföldi turista kért egy lángost tejföllel, sajttal és baby spenóttal. Amikor megtudta, hogy 9 euro az ára kicsit tétovázott, de érintette a kártyáját és fizetett. Milyen az 1600 forintos lángos? Kicsit nyúlós, kicsit rágós, kicsit fokhagymás. Kértem egy kis sót hozzá. Azt a választ kaptam, hogy azért nincs, mert valaki elvitte.
A nyugdíjprémiumból minden nyugdíjas vehet magának havonta 6 lángost! Sót azonban mindenki vigyen magával!
