Elsőként kitől kért segítséget a diktátor a parlamentáris diktatúra megvalósításához? Természetesen magától a parlamenttől! A kétharmados parlamenti többség birtokában az országgyűlési képviselőket kötelezte egyes kormánypárti képviselők által (péntek délután) benyújtott törvényjavaslat megszavazására (hétfőn délelőtt). Melyek voltak azok az eszközök, amelyekkel a diktátor „rábeszélte a képviselőit” a törvényjavaslatok kritikátlan megszavazására? Az eszközökben nem válogattak: pénz ígérete, pályázati előnyök meglebegtetése, zsíros állások elnyerésének káprázata, NAV-vizsgálatok mellőzésének lehetősége, vagyonosodási vizsgálatok elkerülhetőségének felvillantása, magasabb állami pozíció elnyerhetőségének megemlítése. Minden eszközt bevetettek, amely alkalmas arra, hogy elősegítse a (mameluk) képviselő egyéni és családi – munka nélküli – vagyonosodását. A ciklus végén pedig a diktátor belógatja a versenyben az agarak elé a nyulat: a leggyorsabb agárnak a nyúl a jutalma! Indulhat az új ciklus az új gazdagodási lehetőségekkel.

Második lehetőséget nyújtott a diktátor számára, hogy a jól teljesítő képviselőket párttisztségekkel jutalmazta, és a jól teljesítő pártvezetőket odaengedte az állami fejőstehénhez (szopni). Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy létrejöhetett a(z egy) pártállami  rendszer, amelyben az állami tisztviselők a(z egy) párt érdekeit valósítják meg az állami szervezetben: állami és önkormányzati költségvetések, igazságszolgáltatás, fegyveres és titkosszolgálati szervezetek, kulturális intézmények területén. Természetesen voltak „vesztesnek” kijelölt területek is: egészségügy, oktatás, amelynek a feleslegesnek ítélt társadalmi csoportok tagjainak a ritkítása (nyugdíjasok, szegények) és a szolgaságra képesítő bizonyítványok kiosztása (felnőtt-oktatás és a tankötelezettség 16. évre való leszállítása) volt az eszköze. A jelenlegi hatalom megkezdte az új társadalmi struktúra kialakítását: úri osztály, szolgák hada, rabszolgák tömege.

Harmadik fontos eleme volt a jelenlegi kormányzati intézkedéseknek, hogy örömmel vette a vállalkozó szellemű, új, tanulásra fogékony társadalmi csoportok távozását az országból. Ennyivel is kevesebb potenciális ellenzéki legyen itthon! Viszont örömmel támogatta a képzetlen fiatal (férfi) munkaerő beáramlását keletről, sőt, a magyar beszédképességet sem preferálták. Jól jöttek a szülőképes korban levő nők is (18-30), de a nyugdíjasokról sem mondtak le a határon túli területeken. Sőt, a mégis a határon túl maradt magyarok számára „iskolakezdési segélyt”, „nevelési segélyt” stb. nyújtottak, cserébe a magyar választásokon való részvételért. Ennek az ellentétes folyamatnak a lényege: választáspolgári csoportok cseréje: Aki „önként távozik” Magyarországról, annak nehézségei legyenek a politikai véleményét kinyilvánítani a választáson, viszont, akit pénzért, előnyök ígérésével megszereztek, annak legyen erkölcsi kötelessége az állampártra szavazni. És ezt meg is teszik!

A negyedik elemmel nagy szerencséje volt a jelenlegi kormánynak: jött a pandémia, a Covid-fertőzések hullámaival! Soron kívül meghalt 40 ezer (negyvenezer) magyar ember, ezzel is csökkent a magyar nyugdíjasok vagy abban reménykedők száma. Az egészségügyi rendkívüli kiadások viszont a NER lovagok vagy reménybeli NER-esek bukszáját bővítették, sőt, egyes külügyérek naponta adhattak győzelmi jelentést más országok védekezéséhez nyújtott magyar támogatásokról (lélegeztetőgépek). Folyamatos volt 2015 óta a „menekült válság”, amely kapcsán csurrant-cseppent a brüsszeli támogatás. És végre eljött az igazi háborús válság: az orosz agresszor oldalán jelenhettek meg nyilvánosan a korábbi titkos barátok: Orbán, Szijjártó és tettestársaik, a válság pénzügyi haszonélvezői. Nagyon sajnálták ők, hogy az EU merkeli (német) befolyásának a gyengülése miatt visszakozásra kényszerültek a vétókból. Persze úgy tettek, hogy nem ők a gazemberek, hanem a brüsszeliek a felelősek mindenért. Sőt, „új” ütőkártyájuk Soros aduász. Már megvették a zsidó vallási közvélemény-vezért és a cigány kormánybiztost is. A német nemzeti kisebbség képviselője a parlamentben már régen a zsebükben van. És jönnek sorban a kinevezések a 9-12 éves állami vezérpozíciókra.

Elérkezünk napjaink történetéhez. A költségvetési hiány az egekig ér, az infláció két számjegyű, és a magyar közvéleményt a főispáni-ispáni magyar közigazgatás visszaállításával traktálják. Gumicsont, amelyen lehet rágódni, addig sem a 400 forintos euróval foglalkozik a nép.

A jelenlegi egypártrendszernek a fő bizonyítéka önmaga ideológiai pillére: a NER, a nemzeti együttműködés rendszere nem működik együtt senki mással, kizárólag saját magával, az általa elfoglalt, bekebelezett és alávetett emberekkel.

Az állami és párttisztségek kölcsönös politikai függéssé alakítása biztosítja – a 3 millió kormánypárti szavazóra hivatkozva – a számbeli kisebbség diktatúráját a többség fölött. A parlamenti kétharmadot társadalmi kétharmadnak fogadtatják el a közvéleménnyel, a nem kormánypárti szavazók 5 millióját kisebbségnek nyilvánítják, amit a kormányzati médiatúlsúly naponta sulykol az emberekben.

Új elem a kormányzati és egypárti politikában, hogy az állami jogintézményeken belül politikailag is centralizálják a jogköröket. A jelenlegi miniszterelnök a hagyományos think tankok elemzéseit és javaslatait, egy legszűkebb informális személyi körrel viszi döntésre: a miniszterelnök, a belügyminiszter és a pénzügyminiszter. Párt az államban és állam a pártban. 

Az állami média majd nagyjátékfilmet készíthet István király ispánjairól, akik a kereszténységet védték és templomokat építettek. Regények, versek íródhatnak a középkor egyes ispánjairól, akik újjászervezték a szétdúlt országot. Opera és balett készülhet a nagyszerű főispánról, aki Jókai A kőszívű ember fiairól szóló regényével ellentétben, a magyar nép javát akarta. Az állami hatalom többi képviselője szárnysegéd. A titkosított stratégia-készítés, a titkos diplomácia, még a hatalom szárnysegédeit is kizárja az érdemi döntéshozatalból. De az állami-társadalmi életre kiterjesztő csápok már önmaguktól is hatékonyan működnek. 

„Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!”. Ez lesz az állami TV híradó szignálja és a botos ispán suhogtatja pálcáját a népnek. A botos ispán megtestesíti a hatalom egységének sztálini elvét a jelenlegi Magyarországon: törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom egy kézben. Urak-szolgák-rabszolgák. Diagnózis már van. Ki mond gyógymódot?

– Mi lenne az igazán fontos változtatás?

– Először is be kellene vezetni a tisztességes eljárás rendszerét, és meg kellene tiltani a törvényben a választási csalást, mint törvényi követelményt. Ezt a Fidesz 2012-ben törölte az akkor hatályos választási törvényből. Ha ez a tilalom újra életbe lépne, akkor teljesen új szemléletet adna a választási rendszernek. A másik érdemi probléma az, hogy sem az önkormányzati választásra, sem a népszavazásra, sem az európai parlamenti választásra egyáltalán nincsenek sem kampányfinanszírozási szabályok, sem tisztességes, a listák közötti egyenlőséget lehetővé tévő szabályok. Ez egy másik olyan csomag, amivel érdemben foglalkozni kellene. A harmadik, amelyet éppen, hogy súrol a módosító törvényjavaslat, az a Nemzeti Választási Bizottság jogállása. Itt olyan – úgynevezett – szigorítást tartalmaz, hogy csak jogi egyetemet végzett, diplomával rendelkező ember lehet a választási bizottság tagja. Ez egy jó irányba tett lépés, mert valamelyest elősegíti a szakmaiságot, de azon nem segít, hogy nincs független státusza a Nemzeti Választási Bizottságnak. Az továbbra is egy alávetett, politikailag kézivezérelt testület, amelyben mindig garantált a fideszes többség. Vagyis, ha módosítanak is valamit, az semmiképpen sem az érdemi probléma orvoslását jelenti.

 – Nagy Attila azt mondta, hogy mindenképpen módosítani kell a választókerületek területi beosztásán, mert az aránytalanságok hét Pest megyei választókerületben elértek arra a szintre, hogy a jogalkotónak lépnie kell. Hozzátette: „a választójogi törvény mellékletét a választókerületek határainak módosításával szükséges az Országgyűlésnek orvosolnia”. Ez milyen célt szolgál?

– Ez beleilleszkedik abba sorozatba, hogy az elmúlt tíz év alatt már 1500 helyen módosították a választókerületi határokat. Itt egy újabb akció van annak érdekében, hogy az országgyűlési választáson az egyéni választókerületekben „majorizálni” (többséggel győzni) tudják a Fideszt, akkor is ő nyerjen, ha nem ő kapja meg a szavazatok többségét. Eddig ennyi módosítás volt. Hát akkor most mennyi jön még? Ez a választási földrajz, aminek kifejezetten fideszes pártpolitikai céljai vannak. Ezt szerintem nem kell támogatni, főleg azért nem, mert az ellenzéki pártokkal semmilyen egyeztetés nem történik. Márpedig a választókerületek kialakítása akkor tekinthető társadalmilag elfogadhatónak, ha azt nemcsak a jelenlegi kormánypárt, hanem az ellenzéki pártok is megtárgyalják, és konszenzusra jutnak. Ilyen konszenzus nélkül nem lehet egyetértés az ilyen típusú módosításokkal.

– Nagy Attila a választási irodák terhei csökkentésére javasolja azt is: ha látszólag nincs meg az 500 ajánlás egy jelöltnél, akkor nem is kell belefogni az ellenőrzésbe. Ez mit jelent?

– Ez szerintem minden szakmai szabállyal ellentétes, mert azoknak is joguk van a tisztességes vizsgálathoz, akik egyébként nem „ütik meg” a határt. Ez egy olyan szabály, amire lehet azt mondani, hogy ezzel csökkentik a választási irodára rótt terheket, de csökkentik a megbízhatóságukba vetett hitet is. 

 – A névjegyzékzárási határidőt is módosítani akarják, egységesítik és korábbra akarják hozni. Ez tényleg segítene?

– Szerintem szakmailag ezt is érheti kritika, mert miért kellene? Nem a választási irodák terheit kellene csökkenteni, hanem a választópolgárokra nehezedő igazgatási terhet. Ez a kettő ellentmondásban van egymással, és most az NVI a választási irodák pártjára áll a választópolgárok helyett.

– Több határidő esetében is egységesítésre tett javaslatot az NVI. A levélszavazásnál például a 25. napról, a 30. napra hoznák előre a regisztrációs határidőt, ezt követően a 29. napon állna össze a levélben szavazók névjegyzéke. Ez mit jelent?

– Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akik eddig a szavazás napjához közelebbi határidővel is tudtak élni, ezzel egy hetet, vagy öt munkanapot veszítenek. Őket akkor már nem lehet regisztrálni. Ez is azt bizonyítja, hogy a választási iroda munkaterheit akarják csökkenteni, ami számomra elfogadhatatlan, mert ezt a választópolgárok érdekei ellen teszik.

– A népszavazásoknál azt szeretné elérni az NVI, hogy az alkotmányjogi panasz elbírálására az Alkotmánybíróságnak legyen egy véghatárideje, így nem fordulna elő az a helyzet, hogy az aláírásgyűjtés befejezés után derülne ki, hogy valamelyik szavazási kérdés mégsem hitelesíthető. Ez kinek lenne jó?

– Ez az egész szerintem a Fidesz érdekét szolgálja, én nem látom nagyon az értelmét. De nem csak ebben az egy kérdésben szolgálja a Fidesz-érdekeket, hanem tulajdonképpen mindegyikben.