A szavazatok erejével ...

Ez a kis gondolatébresztő, nevezhetjük téziseknek is nem a teljesség igényével készült, a téma nem számít újnak, magam is foglalkoztam vele. Az apropót az adta, hogy az utolsó években Skóciában a skót nemzetiek, az SNP jelentős mértékben előretörtek, választásokat is nyertek. Ami számunkra különös  figyelmet érdemel, hogy ebben a régióban sokáig senki sem vonta kétségbe a Munkáspárt hegemóniáját.

A skót nemzetiek sikerét két tényező biztosította. Egyrészt a Munkáspárttal szembeni tömegméretű elégedetlenség országosan és magában a régióban. Az utóbbi azért volt fontos, mert a Munkáspárt a tömegbefolyás birtokában sokáig nem törődött a valódi skót érdekekkel. A másik tényező, amely megváltoztatta a politikai széljárást ebben régióban (igaz kisebb részben Walesben is) , az  volt, hogy éppen a Munkáspárt javaslatára elfogadták a devolúciós törvényt, választásokat írtak ki a nemzeti parlamentekre, de a választásokon nem a tiszta többségi rendszert alkalmazták, hanem egy olyan vegyes szisztémát, amelyben az arányosság lehetővé tette a választók akaratának pontosabb megjelenítését. Tehát a szociális-gazdasági szempontok a nemzeti érdekek mögé kerültek.

Éppen ezért arra teszünk kísérletet, hogy röviden megvizsgáljuk, milyen kölcsönhatásban voltak a UK-ban a szociális- gazdasági, nemzeti és politikai, alkotmányos tényezők.

Azt látjuk, hogy amíg a brit kapitalizmus szilárd és konszolidált állapotban volt, például a 30-as években, majd a „gazdag társadalom”, a jóléti állam időszakában, akkor a nemzeti „fronton” (Észak-írországot itt most ignoráljuk) nyugalom volt.  Majdnem teljes volt a konszenzus az unió egységét illetően.

A piacok jól, működtek, a gazdaság virágzott - nem voltak éles helyzetek a nemzeti ügyekben. Amikor a skót és walesi pártok megjelentek, - a két háború között-ezen a téren „csend” volt, nemzetiségi képviselők alig voltak a Westminsterben, A válságok idejében azonban a két nagy párt nem volt elég hatékony a munkanélküliség kezelésében és ez sokszor a nemzetiségi területeket sújtotta.  A választók nem voltak elégedettek a nagy pártokkal, ekkor erősödtek meg a „harmadik pártok”. Skóciában az SNP, Walesben a Playd Cymru, a walesi nemzeti párt, angol területeken a liberálisok. A különbség közöttük az volt, hogy az első politikai, a második kulturális töltetű volt, a walesi nyelv felvirágzása, a liberális pártban a decentralizáció élvezett prioritást, kapott hangsúlyt.

 Ezekben az években a nemzeti pártok képviselőinek száma megnőtt, volt egy olyan év, 1979, amikor a mérleg nyelve voltak a parlamentben. Olyannyira, hogy rövid ideig a Munkáspárt partnerei is voltak, sőt, 1979-ben, ők buktatták meg a Munkáspárti kormányt és akaratlanul elősegítettek  a toryk 18 éves hatalmát. Thatcherék mindég zord unió- pártiak voltak, semmiféle engedményt nem adtak  azoknak, akik szélesíteni akarták a nemzetiségi területek jogait  A Labour megosztott és kétértelmű volt. Egyesek azért utasították el az autonómiát, mert számukra a Labour társadalmi programja volt a fontos, ehhez viszont az egységes Britannia volt szükséges. Középmegoldásként végül a 70-es években ők vetették fel a devoluciót, bizonyos hatáskörök decentralizácjóját, de szigorúan a westminsteri keretek között, azt azonban sokáig senki nem vette komolyan.

A 90-évek elején, mikor elkészült Blair - az „új Munkáspárt” - harmadik útja és ebben a középen politizálás, a szélesebb középrétegek érdekeinek védelme élvezett prioritást, egy széles „társadalmi koalíció” gondolata kapott megfogalmazást,  megtalálták a nemzetiek, a nemzeti pártok  helyét az új stratégiában. Ennek keretében vetődött fel, most már a komolyabb jogokkal felruházott nemzeti parlamentek variációja.

Ezzel szinte párhuzamosan évek óta folyt a vita a választási reformról, a többségi rendszer jövőjéről. A Munkáspárt többsége nem akart reformot, taktikailag elutasította az arányos rendszert, mert az koalícióhoz vezethetett.  Ugyanakkor Munkáspártnak jól jött, hogy a devolúció jegyében, engedményt tegyen, a választási reform kérdésében: olyan választási reformot javasolt a nemzeti parlamenteknek, amelyben az arányosság jelentős helyet kapott.

Bár végül is, ez egy vegyes rendszer lett, amelyben a képviselők csak egy részét, de a régi módon választották. EZ AZONBAN MÁR EGY ÚJ RENDSZER VOLT,  amelyben az arányosság UGYAN MÉG NEM DOMINÁLT. KIDERÜLT, HOGY  ALKALMAZÁSA EGYFAJTA STRUKTURÁLIS PLURALIZMUSHOZ VEZETETT A BRIT PÁRT ÉS a POLITIKAI MECHANIZMUSBAN, REPEDÉSEK KELETKEZTEK ANNAK SOKÁG KIKEZDHETELEN EGYSÉGÉBEN.

Konkrétan az történt, hogy a munkáspárti Skóciában a Labour teret vesztett és hála az arányos rendszernek az SNP SKÓCIÁBAN kormánypárt  lett, Skóciában ma az az SNP vezeti  a kormányt,  amely programjában el akar szakadni az uniótól. Az SNP hatalma birtokában népszavazást akar az elszakadásról.

Ez hogyan fordulhatott elő? Az erre adandó válasz érdekes és tanulságos lehet térségünk számára is.

Más vonatkozásban már érintettük a UK politikai térképét. Ezen a helyen azt célszerű kiemelni, hogy Skóciában és Walesben hagyományosan a Munkáspárt volt a legerősebb párt. Ekkor ezt még a többségi rendszer támasztotta alá, de a devolúciót a Blair-kormány már arányosabb rendszerben bonyolította, mintegy gesztusként azoknak, akik országos reformot akartak. Az akkoriban történt, amikor a Munkáspárttal szemben elégedetlenség megerősödött és a két tényező mintegy a nemzetiek ölébe kergette a munkáspárti hívők egy jelentős részét és lehetővé tette, hogy az SNP először koalíciót alakítson, majd egyedül is választásokat nyerjen és kormányozzon. Bár köztudott, hogy a rá szavazók többsége nem híve az elszakadásnak, inkább a nagyobb hatáskörű parlamentnek. Tehát, az történt, hogy az a Munkáspárt, amely történelmi jelentőségű alkotmányos reformot kezdeményezett, ennek eredményeként veszít pozíciókat, s közben elindított egy folyamatot, amely kikezdhetheti a westminsteri rendszert. Igaz, ha a labour és a liberálisok kölcsönös ellenszenvük, a mereven alkalmazott pártérdekek ellenére koalíciót kötnek, ez megtörheti ezt a trendet. Nincs ugyanis kizárva, hogy országos szinten a tory liberális koalíció még működik, de Skóciában az unió érdekei felülírják a két párt érdekeit és koalíciót alkotnak. Sok függ a Munkáspárttól, ugyanis a koalícióban ők lehetnek az erősebbek és nekik kell engedményeket tenni. Ez teljességgel összhangban is lehet a blairi „társadalmi koalíció” elveivel, azzal a stratégiával, amely a mai napig hatással van a brit politikára. Végül is itt a tét, hogy mi lesz az unióval. Megőrzése megköveteli az összefogást, a hagyományos szociális tényező felülvizsgálatát az unió érdekeinek szellemében. A kérdés, milyenek egy kompromisszum kilátásai, szét kell-e robbantani egy a többséget jól szolgáló szerkezetet, vagy javítani lehet azt abban maradva. Milyen lehet egy optimális modell, amelyben a szociális-gazdasági modell és egy nemzeti prioritású mechanizmus harmóniája valósul meg? De ha a népszavazáson a többség el is utasítja Skócia kiválását, képes-e a Munkáspárt tanulni abból, ahogy elvesztette dominanciáját és felépíteni egy olyan egységes Munkáspártot, amely egy demokratikus skót és walesi Labourra épít és hajlandó valóban a decentralizált két régió sajátos érdekeit  képviselni az országos politikában, a westminsteri parlamentben is. A regionális parlamentek és az unió egységét képviselő Westminster harmóniája lehet a demokratikus Britannia fő záloga.

 Havas Péter, politológus

A nemzetközi választási megfigyeléssel összefüggő munkám során, mindig a helyben szokásos „nemzeti” ételeket ettem az adott országban. Romániában csorbát (tejföllel/joghurttal savanyított leves) , Szlovákiában sztrapacskát (juhtúrós galuska), Oroszországban zsülien-t (tejszínesben sült erdei gomba), Ukrajnában borscsot (savanyú káposztás cékla leves, marhahússal és vajas feketekenyérrel). Ghanában mókust ettem csalánfőzelékkel, kuszkuszt az araboknál, és nagyon ízlett az ausztrál bifsztek. Az USA-ban első ottlétem alkalmával (sajnos) megkérdeztem, hogy mi a nemzeti eledelük és a társaságban levő amerikaiak majdnem ölre mentek az olasz spagetti, az angol marhasült és az ír krumplilángos elsőségéért. Végül a vitázó felek kiegyeztek a hamburgerben, mint ősi amerikai ételben. Minden külföldi utazásról hoztam haza egy-egy nemzeti ételük receptjét és ezek közül néhányat olvashatnak is a blogomon http://tothzoltan.blog.hu alatt a szakácskönyv cimkénél.

2014-ben választások lesznek Magyarországon. Az elmúlt több mint 2 évben elég pesszimista voltam a demokratikus ellenzék lehetséges sikerében, főleg az új választási törvények egyoldalúsága miatt. Azonban talán egy új politikai lehetőség nyílik a demokratikus ellenzék számára, hogy a korábbi írásaimban http://tothzoltan.blog.hu/2012/02/06/bejegyzes_url_cime_1398 a politikai összefogás, együttműködés lehetőségét (talán) megvalósítva, létrejött az Együtt 2014 elnevezésű mozgalom.

Újra van remény! – vélem a 2014. évi parlamenti választáson. E remény feltámadását már rögzítettem egy írásomban http://tothzoltan.blog.hu/2012/10/23/jogallam_haza_es_haladas_szolidaritas_europa és most ennek emlékét egy ünnepi receptben is megörökítem.

Az „Együtt” nevet a keresztségben azért kapta ez az étel, mert

·         hagyományos magyar alapanyagokból készül (marhahús, rizs)

·         újítás az elkészítés módja (kefirben sütés)

·         vegetariánusok és húsevők is megtalálják  a fogukra valót benne

·         nemzeti színekben pompázik (piros, fehér, zöld)

·         európai irányokat tartalmaz (vörösáfonya, levesben előfőzött rizs, zabpehely a húsban)

·         keleti fűszer alkalmazása (sáfrány vagy kurkuma).

Bevásárló lista 6 főre (2 vendéglátó + 4 vendég)

·         0,5 kg darált marhahús                                                                                               800,0 Ft

         0,4 kg rizs                                                                                                          200,0

·         0,5 l kefír                                                                                                           200,0

        0,2 l főzőtejszin                                                                                                             200,0

·         1 db kígyóuborka                                                                                          100.0

·         1 db pritamin vagy kaliforniai paprika (piros)                                     100,0

·         12 szelet bacon szalonna (1 csomagban ennyi van)                        300,0

·         0,05 kg zabpehely                                                                                          10.0

·         2 egész tojás                                                                                                   100,0

·         0,05 kg vörösáfonya                                                                                     200,0

·         4 gerezd fokhagyma                                                                                    100,0

·         összesen kerekítve kb.                                                                                              2400,0 Ft

A fasírt összeállítása: a darált marhahúst a 2 tojással, sóval, piros paprikával,őrölt  zabpehellyel, finomra vágott fokhagymával, 0,1 l kefirrel és a zabpehellyel összegyúrjuk alaposan.  12 db egyforma fasírtgolyót készítünk és belecsomagoljuk egy szelet bacon szalonnába.

A fasírtokat – ha tehetjük, akkor szilikonos maffin sütőformában vagy tükörtojás sütő fémserpenyőben zsír és olaj nélkül – kisütjük úgy, hogy a fasírt gombócok tetjére legalább ujjnyi vastakon kefirt töltünk. Ha ilyen speciális (és drága) sütőformánk nincs, akkor hagyományosan kevés olajan, lassú tűzön a fasirtokat kisütjü, majd a megsült fasirtokat egy (bármilyen) sütőlapra helyezve bőven meglocsol a maradék 4 dl kefírrel és a sütőben nagyon lassan és alacsony hőmérsékleten (100 fok C) megszárítjuk. A kefírnek nem szabad megégnie, csupán elveszti víztartalmát és fehér „vakolatot” képez a fasírton.

A fasírtokat egy-egy szelet vékony, de az uborka teles hosszát kitevő uborka csíkba gönygyöljük.

A rizst hideg vízben (legalább 2 ujjnyira ellepi) lassan főzzük egy leveskocka társaságában. Amikor kezd puhulni, akkor 2 dl főzőtejszinnel lassan forraljuk tovább. Beletesszük a sáfrányt (kurkumát, ami sokkal olcsóbb, és a színe is szép sárga). Midőn már majdnem kész, akkor folyamatosan keverjük a rizst, néha egy-egy kicsi vizzel kiegészítve mindaddig, amíg el nem veszti a víztartalmát és teljesen puha lesz. A végső folyamatos keverést nem lehet kispórolni, mert biztosan leég! (Az eljárás az olasz rizottó készítéssel azonos. Ha tovább akarjuk gazdagítani a „nyamkás” állagú rizst, akkor vajat is adhatunk hozzá. Sőt ha parmezánt is teszünk bele, akkor rizottó nevet biggyeszethetünk mellé.)

A kihült rizst beletölthetjük pritamin vagy kaliforniai paprika karikákba és vörösáfonyával díszítjük.

Az „Együtt” elkészítése munkaigényes, a rizs hűtésével és a díszítéssel együtt 2 órát igényel a szakácstól. De miközben vidám társasággal együtt elfogyasztjuk és rosé bort iszunk hozzá, az idő alatt megbeszélhetjük, hogy milyen sok-sok feladat áll még az „Együtt 2014” előtt, és mi mivel járulunk hozzá a 2014. évi választási győzelemhez!

19 évvel ezelőtt alakult meg a Pallas páholy, amely a budapesti szellemi és közélet egyik központja. A páholy megnyitásán Göncz Árpád és Várszegi Asztrik is részt vett. A páholy által szervezett számos vitaklubban a múlt és a jelen fontos eseményeit vitatták meg rendszeresen a résztvevők. A Pallas páholy adott helyet a Szolidaritás kezdeti (2011) kapcsolatteremtésének a különféle szervezetekkel és szellemi irányzatokkal is.

2012. október 26-án megtartott záró rendezvényen Gáspár István elnök, Böjte József és Kocsis András alelnökök röviden jellemezték a páholy tevékenységét és bejelentették, hogy hamarosan újra megnyitják a résztvevők előtt a találkozók lehetőségét.

A páholy korábbi előadói közül Ungvári Tamás, Vámos Tibor, Fleck Zoltán, Vásárhelyi Mária,  Magyar György, Angyal Ádám kapott lehetőséget válaszolni arra a kérdésre, hogy „Hogyan alakul a jövőnk politikai szempontból?”.

Tóth Zoltán a 2014. évi választásokkal kapcsolatos kérdésre azt a választ adta, hogy „Újra van remény!”

Ezt követően Kónya Péter röviden összefoglalta az „Együtt 2014” azon a nap délelőtt alaáírt Együttműködési Megállapodását.

Vitányi Iván, a páholy tiszteltbeli elnöke  összefoglalójában kiemelte: „A magyar társadalomnak bőséges tapasztalatai vannak a diktatúrák működési mechanizmusáról. A múltbeli és a jelenlegi diktátorok precíz módszertan alapján hatékonyan szervezik a diktatúra elnyomó mechanizmusait. A demokrácia működtetés recepjét még nem tanultuk meg. Azonban ez a tanulási folyamat elengedhetetlenül szükséges!”

A helybéli közakarat kifejezéseként Sugár Ágnes köszönte meg Gáspár István lelkes munkáját. A páholy új helyszínéről Gáspár István mindenkit tájékoztatni fog.

A páholyt Farkasházi Tivadar és Selmeczi Tibor politikai kabaréja zárta be, vidám nevetéssel feledtetve a bezárás keserű érzését.

A nők választójoga először 1936-ban jelenik meg a magyar választási törvényben. Minden nőnek joga van szavazni, aki legalább 4 polgárit végzett (kb. 8 osztályt), vagyonilag önálló (a nők általában férji vagy apai vagyoni hatalom alatt álltak) és 3 élő gyermekük vagy 2 élő gyermekük és egy nőgyógyászati eseményük volt. 1939-ben jogilag kiterjedtebb lesz a nők választójoga, de gyakorlatilag nem szavazhatnak. Valóban választójogot kapnak a nők 1945-ben. A szavazópokat azonban megkülönböztetik "férfi" és "nő" szavazólapokra, és a választási eredményeket ilyen bontásban (is) közzéteszik. A választók többsége és a baloldali szavazók többsége nő volt...

Hiteltelen a BM: a BM szerint 20 ezren voltunk...

A BM sajtófőosztály több közleményt is kiadott az október 23-ai ellenzéki tüntetésen résztvevők számáról, azonban minden ilyen közlemény 20 ezres számban jelölte meg a tüntetők létszámát. Az MTI is ugyanezt mondta.

A helyszínen ott levők biztosan tudták, hogy többen voltak, mint a korábbi tüntetéseken. A média hallgatói személyesen nem, de a tv nézők egyértelműen láthatták, hogy a sokkal többen voltunk, mint a legnagyobb nézőszámú focimeccsen. A realitás 70-80 ezer körül járhat. A hibahatár az ilyen rendőrségi-terrorelhárító számításoknál szakmailag maximum 5%, 20 ezernél ez 1000 fót jelenthet.  Aki a hibaharárt túllépi, annak mennie kell a rendészeti szakmából...

A rendőrminiszter nem nyilatkozik a tüntetők számáról, nem vállal semmi felelősséget az ügyben.

A rendőrség nem nyilatkozik a tüntetők számáról, nem vállal semmi felelősséget az ügyben.

A BM sajtófőosztály nyilatkozatokat ad ki a 20 ezer tüntetőről, de felelőssége nincs a nyilatkozataiért.

Hiteltelen már a BM. Mit gondoljunk a BM más közzétett számairól? A bünözési adatok (?), a szabálysértési adatok (?), az önkormányzati pénzügyi hiány adatok(?), stb.?

A BM főnökei önmagukról nagyon szerény bizonyítványt állítottak ki: – elégtelen (1) – pótvizsgára utalva. Még szerencse, hogy nem a BM számolja össze a szavazatokat 2014-ben?! Mert a BM sajtófőosztálya bármilyen adatot nyilvánosságra hoz, hiszen a fizetésért dolgoznak (nem a kormánytitsztviselői becsületért?).

És ki mondja az adatokat a sajtófőosztálynak?

Jobbról - balra: Juhász Péter, Bajnai Gordon, Kónya Péter

Kuncze Gábor, a Szabadelvű Polgárok Egyesületének a vezetője október 23-án este bejelentette, hogy az egyesület tárgyalásokat kezdeményez az "Együtt 2014" mozgalom vezetőivel a csatlakozásról.