Tóth Zoltán: Önkormányzati választás Magyarországon
2019 október 13.
Előzmények
Magyarországon a szovjet befolyási övezetből való kiszakadás folyamatában kialakult a sajtószabadság, majd 1990-től megteremtődtek a többpártrendszerre, a hatalommegosztás alkotmányos elveire, az államban a fékek és egyensúlyok rendszerére, a tulajdonformák egyenlőségére, a piacgazdaságra, az emberi és politikai szabadságjogok érvényesülésére épülő államszerkezet alapjai, törvényei és intézményei. 1990-2010 között rendszeresen voltak parlamenti, önkormányzati választások, 2004-től Európai Parlamenti választások is, amelyek a nemzetközi közvéleményben „szabad, tisztességes és átlátható” minősítést kaptak.
2010-ben a parlamenti választáson a Fidesz 2/3-os parlamenti többséget szerzett. A Fidesz kormányzat az Alkotmányt hatályon kívül helyezte és a helyébe lépő Alaptörvényben és a törvényekben gyakorlatilag megszüntette a fékek és ellensúlyok rendszerét, formálissá tette az egészséghez, oktatáshoz, a szociális ellátáshoz való jogokat, eltörölte az önkormányzatokat megillető alapjogokat. A Fidesz kormányzat gazdaságpolitikája érdemben a multinacionális cégek számára nyújtott kedvezményekre, egy új „magyar”, ezen belül saját oligarcha családok felépítésére irányul. Ennek fő eszköze az állami és önkormányzati közbeszerzési rendszerben a gazdasági verseny megszüntetése, és a győztesek előre való kijelölése. Az adó-oktatási-egészségügyi és nyugdíjrendszerekben a szolidaritás elvét a kormányzat következetesen megtagadja, a középosztály arányát folyamatosan csökkenti és a helyébe egy feltétlenül lojális új társadalmi csoportot léptet. A Fidesz kormányzat folyamatosan támadja az Európai Uniót, és külpolitikai törekvéseiben Kínát, Orosz- és Törökországot tekinti követendő példának.
A világgazdasági válság enyhülésével, és a 2012-től Európában is beindult növekvő gazdasági élénkülés jótékony hatásait eredményesen fordította a maga javára a Fidesz. Új választási törvényeket fogadott el a magyar parlament, amelynek a lényege a legtöbb szavazatot elért párt szavaztok nélküli „prémium” mandátumokkal való jutalmazása, a választási garanciális szabályok törlése, illetőleg csökkentése, a kampányszabályok enyhítése, a választási kampányfinanszírozásban a fekete pénzek szabad beáramoltatása, a kormánypártok folyamatos népszerűsítése közpénzből, az adófizetők pénzéből történik. A választási törvényeken kívül olyan média törvény is született, amely Budapest kivételével megszüntette a sajtószabadságot, így a választópolgárok 80-% kizárólag a kormánypárti televíziókból, rádiókból informálódhat. A nyomatott sajtó 480 orgánumát egy szervezetbe tömörítette (KESMA), alig maradt egy tucat független újság. Az internetes térben is a kormánypárti információk uralkodnak, mert az ellenzéki pártoknak és civil szervezeteknek alig van pénzük az internetes kampányra.
A választási törvények megszüntették a választás tisztaságát biztosító független választási szerveket, és a tagjait Fidesz szimpatizánsokra cserélték ki. A politikai nyomás alatt levő bíróságok, a Kúria – ritka kivételekkel – mindig a kormánypártok javára ítélt a választási vitákban.
Az ellenzéki pártok tevékenysége
2010-ben a jelenlegi ellenzéki pártok nem érték el a parlamenti mandátumok 1/3-át, így a parlamenti tevékenységük jelentéktelenné vált. A politikai rendszerben az ellenzéki pártok elvesztették társadalmi kezdeményezési képességeiket is. Az ellenzék vezető ereje - a szocialisták - képtelenek voltak a többi ellenzéki párttal együttműködni, így önmagában és összességében is radikálisan csökkent a befolyásuk a választókra. A 2014. évi parlamenti választáson a Jobbik nevű szélsőjobboldali párt vált a kormánypárt után a legjelentősebbé (2. hely). A baloldali-liberális pártok elvesztették politikai innovációs képességüket. Bár már 2012-ben megszületett az első javaslat az előválasztás intézményének a felállítására az ellenzéki oldalon[i] a következő 6 évben hatszor bukott el a nemzetközileg elfogadott kezdeményezés az ellenzéki pártok értetlenkedő vitáiban. A 2018. évi parlamenti választáson a Fidesz ismét 2/3-os parlamenti többséget ért el, mivel az LMP (Szél Bernadett) kiugrott az együttműködésből, pedig nem lett volna Fidesz „világraszóló” győzelme megismételhető. Az ellenzéki pártok megosztottak maradtak a közös választási fellépésben 2019 januárjáig. Ekkor született közös döntés az ellenzéki pártok vezetői részéről az együttműködésről.
Az ellenzéki pártok közötti együttműködést a pártok tagsága és szimpatizánsai kényszerítették ki a pártvezetőkből. A pártvezetők saját belátásból soha nem léptek volna koalícióra egymással.
A 2019 tavasszal megtartott előválasztáson végül Karácsony Gergely (Mszp-Párbeszéd) győzött. Ennek ellenére az Európai Parlament választásán (2019. nyara) minden ellenzéki párt önálló listával indult, és súlyos vereséget szenvedtek a Fidesz-től, amely megszerezte a szavazatok 52%-val a mandátumok több mint 60%-át. Az ellenzéki pártok összességében ugyanannyi szavazatot értek el, mint a 2019. nyári EU választáson, azonban az ellenzék belső tagozódása átalakult: az ellenzék új vezető ereje a Demokratikus Koalíció és a Momentum lett, az Mszp összezsugorodott, az LMP és a Liberális Párt gyakorlatilag megsemmisült.
Az ismételt közös vereség utat nyitott végre az ellenzéki együttműködésnek, és megegyezés született abban, hogy 2019 őszi önkormányzati választások előtt „előválasztással” ( Budapest főpolgármester- és Budapest IX. ker. polgármester-jelöltje), továbbá pártközi és civil szervezetekkel közös (titkos) tárgyalásokon alakítják ki a „egy Fidesz jelölt – egy ellenzéki jelölt” megegyezéseket. Az önkormányzati országos ellenzéki kampány vezetője Karácsony Gergely lett.
A kampány jellemzői a Fidesz oldalán: Vidékre koncentrált aktivitás
Adófizetők (köz) pénzének felhasználása pártcélokra
A lakosság 80%-nak kizárólagos informálása
Állami és önkormányzati vezetők hivatalos kampánya a
Fideszért
Ismeretlen harmadik személyek plakátozása, támogatása
„Önkéntesek” toborzása pénzért végzett munkára
„Soros”-ozás és migránsozás a fő téma
Az ellenzéki települések nem kapnak állami támogatást
Szex videók bemutatása Fideszes(!) és ellenzéki jelöltekről, mocskos kampány szervezése
Választási szervek és egyes bíróságok politikai nyomás alá helyezése
Szervezettség és központi irányítás a kampányban
A kampány jellemzői az ellenzéki oldalon: Budapestre és a nagyvárosokra koncentrált aktivitás
Szűkös anyagi források önkéntes támogatóktól
A lakosság 20%-nak alternatív informálása városokban
Önkéntesek szervezése munkára támogatásra
Korrupciós cselekmények feltárása (többségében leleplezés kísérletek „eredmény” nélkül)
Az Európai Unió aktív és elkötelezett tagja vagyunk
A legeredményesebb az együttműködés az ellenzéknek az a formációja, amikor választási „ernyőszervezet” alakul, pl. Budaörs
Szervezetlenség és helyi viták a jelöltek között
Ajtóról - ajtóra kampány egyes városokban
A 2019 október 13-ai önkormányzati választás konkrét eredményei (országos szinten értékelve)
Budapest főpolgármestere ellenzéki oldalhoz tartozik
Budapesti közgyűlésben ellenzéki többség (visszacsapott a Fidesz választási rendszere)
Budapest 23 kerületéből 14 ellenzéki polgármester
Nagyvárosok (megyei jogú városok) 23-ból 10 ellenzéki
Kisvárosokban 35 ellenzéki győzelem a 170-ből
Falvakban és falusiak által választott területi önkormányzatokban 100%-os Fidesz győzelem
A Fideszre leadott szavazatok száma a városokban nem csökkent, az ellenzéki új pozíciók a növekvő részvételből adódtak.
Összesen 3 millió lakos élhet ellenzéki politikai vezetés alatt a 9,7 millió lakosból (korábban 0,5 millió)
A 2019 október 13-ai önkormányzati választás perspektivikus eredményei 2022-re
A Fidesz elvesztette a legyőzhetetlenség nimbuszát
Megteremtődtek a 2022. évi parlamenti választások önkormányzati „bástyái” és „szigetei” az ellenzék számára
Általánossá lehet az előválasztás intézménye az ellenzéki oldalon
A „kétpárt-rendszer” kialakulása reális lehetőség lesz a magyar politikai rendszerben.
Megkezdődhet a vidéki Magyarország visszafoglalására való felkészülés
