Krúdy óta tudjuk, hogy a zóna azt jelenti: „egy virsli - pörkölt szaftban”. Később más értelmet is kapott a „zóna”: kis adag meleg ételt jelentett. Manapság a zóna már inkább területrészt jelöl, a zónázás pedig a fociban, a vízilabdában jelenti a területnek a védelmét. Régiesnek tűnhet a zóna, de új tartalommal töltsük meg a szót!
Zeller zóna, kis adag főtt-sült zellert jelent a szótáramban sonkával és kolbásszal (fotó).
Az étel jellege inkább a húsevőknek kedvez, de ha kihagyjuk a sonkát, kolbászt, és hagymával és sárgarépával helyettesítjük, akkor a vegetáriánusok, sőt a vegák kedvence is lehet. (Mi a különbség a vegetáriánus és a vega között? Míg az előbbi a zöldségek mellett eltűri a tojást, tejtermékeket, addig az utóbbiak ezeket is elkerülik.)
Az étel állaga határozottan szilárd, apróra vágott alapanyagokból áll, kevés a szaftja, de azért lehet egyszer-kétszer tunkolni a végén.
Az étel színe: sokszínű. Minden alkotóelem megőrzi a saját színét: a zeller fehér, a sonka rózsaszínű, a kolbászkarikák pirosak, a szaft inkább piros, mint rózsaszínű, mert a kolbász pirospaprikája kölcsönöz egy kis színt a szaftnak.
Az étel íze üdítően zöldséges, ne hagyjuk, hogy a sonka-kolbász uralgja a zellert, de a hús leve pikánssá teszi a zóna egészét.
Bevásárló lista:
Kinyitjuk a hűtőszekrényt és a maradék k/gornyadozó zellert, sonkadarabot és kolbászvéget összeszedjük, mielőtt romlásnak indult a hajdan erős magyar[i].
Metódus:
Csinos csíkokra, kockákra vágjuk az alkotóelemeket. Szárnyaljon a kreativitásunk a formák tengerén!
Egy kevés olajon kieresztetjük a kolbász pirosát, majd jöhet a sonka zsírja (az unokáim egy hétig gyűjtögették, mert nem eszik meg csak a színhúst). A végén beletesszük a zellert, és 5 percig rotyogtatjuk. Tehetünk rá esetleg sót (?), borsot vagy bármit, amit belekívánunk a zeller zónába.
Jó étvágyat!
