A magyar parlament a büntető jogszabályok módosításával lehetővé kívánja tenni, hogy a 12 éves gyermek bűncselekmény elkövetése miatt a felnőttekével azonos büntetőjogi elbírálás alá essen.
E módosítás titkolt indoka egyértelműen a cigánybűnözésre adott 2012.évi parlamenti és kormányzati válasz. A cigánygyerek bűnözik, akkor vegye el a méltó és szigorú büntetését.
Azok a jogalkotók, akik békés családi körülmények között élnek a 16%-os adó jótékony hatásait élvezve, drákói – ámde értelmetlen – szigort alkalmaznak azon társadalmi csoportok tagjaival szemben, akik jövedelem hiányában a megélhetési bűnözés határán élnek (sok magyar) sorsközösségeivel együtt. Midőn hirdetik a katolikus/vagyonos/nagycsalád társadalmi elsődlegességét, képmutató módon élnek a hatalom biztosította előnyökkel, és lenézik a szegényebb/nem katolikus/nem nagycsaládos népcsoportokat. És élnek a jogfosztásuk (burkolt) lehetőségével.
(Azon most nem elmélkedünk, hogy ha a kitűnő parlamenti vagy kormányzati képviselő drog és alkohol befolyása alatt a közúti ellenőrzést végző rendőrt megveri, akkor miért hivatkozhat mentességre 32 éves létére? Végképp nem pertraktáljuk azokat az ügyeket, amelyekben a gazdasági bűncselekmények hiányát állapítja meg az illetékes szerv, holott már mindenki bíróért kiált több középkorú és néhány idős kormányzati korifeus esetében.)
Ebben a társadalmilag igazságtalan folyamatban fontos szerepe van a nagykorúság fogalmának. A nagykorúság a társadalmi érettség, a felnőtté válás jogi gyűjtőfogalma, amelynek a részletes kibontása az egyes jogágakban történik. A nagykorúságnak van egy közös (az 1960-as évekre kialakult egységes) korhatára. Ez a társadalmi és jogi állapot 18. életév betöltésével, a születésnapon áll be mindenki számára.
Nagykorú. Társadalmi és jogi pozíciók közös kifejeződése. Egy szimbolikus határ a születésnap. Előtte kedvezőbb jogi megítélés (kisebb felelősség) alá esik a fiatal ember, mint az utána következő napon. Viszont a fiatalkorú fokozott társadalmi-erkölcs védelem alatt áll, mint a felnőtt. A születésnap az ünnep napja: felnőtt lettél. Az amerikai filmek tanúsága szerint a fiút az apja megkínálja cigarettával és whiskyvel, az orosz apa 100 gr vodkával, az olasz anyák elmesélik a (titkosan terhes) lányuknak a védekezés módját, a magyar szépirodalom szerint az apák befizetik a fiúkat a kupiba a madám jóindulatú támogatását kérve, a francia lányok beismeri anyjuknak, hogy az idős úr nagyon bőkezű, az angol kisasszonyoknak dönteni kell, hogy egy férfi vagy a halott megváltó jegyesei kívánnak-e lenni később. Minden társadalomnak és államnak van egy stabil erkölcsi és jogi rendje arra, hogy a ki a nagykorú. A nagykorúság feltételei lassan és társadalmilag egyetértésben változnak.
A nagykorúság európai-angolszász rendszerében, az elmúlt 250 évben egy csökkenő életkort figyelhetünk meg a férfiak vonatkozásban. A 30 éves életkor lassan 24-re csökken. A XVIII-XIX. században a nők gyakorlatilag soha nem voltak nagykorúak, mert apai/férji hatalom alatt álltak, így társadalmi és jogi értelemben sem nagyon értelmezhető önálló jogalanyiságuk. (Ez alól fontos kivétel a királyi trón leányági öröklése, amelyet nagyon is szabályozott az állam, pl. Mária Terézia vagy Erzsébet esetében).
A nagykorúság komplex, átfogó megítélés alá esik minden történelmi korban: az elfogadott korhatár vonatkozik, az adott állam által elismert emberi, polgári és családi jogok vonatkozásában:
- 1. a polgári jogi viszonyokra:
- az önálló gazdasági jogi jogképességre: saját néven és akaratból történő gazdasági jogszerzésre és kötelezettség vállalásra, a munka vállalás jogára
- a szülői (egyházi) engedély nélküli házasságkötés jogára
- 2. a büntetőjogi jogviszonyokra
- a büntethetőség általános korhatárára
- a büntethetőséget kizáró korhatárra
- 3. a politikai jogok gyakorolhatóságára
- az egyesülési és gyülekezési jogra
- az aktív választójogra
- 4. a szülői hatalom alóli szabadulás jogára
- az önálló életvitel jogára
- az önálló külföldre utazás jogára
- 5. a honvédelmi kötelezettség korhatárára
- 6. a tankötelezettség korhatárára
- 7. a családoknak a gyermekek számára nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatos korhatárra
A 2012-ben regnáló magyar kormány a több-százéves társadalmi hagyományokat és az 1960-as évekre kialakult, a nagykorúságot 18. évben meghatározó egységes rendszert felszámolja. Ez a rombolás kifejezetten társadalmi csoportérdekeket szolgál, és semmi köze nincs az össztársadalmi érdekhez.
Minden olyan esetben, amikor a kormány a szegény népréteg hátrányára kívánja csoportérdekeit érvényesíteni, akkor a nagykorúság idejét csökkenteni kívánja: a tankötelezettség életkorát csökkenti, hogy a szegény néprétegek gyermekei ne járjanak iskolába. A munkavégzés korhatárát csökkenti, hogy a munkáltatók élvezhessék a gyermekmunka előnyeit a bérekben. A választójogi korhatárt csökkenteni szeretnék, hogy társadalmilag kevésbé tudatos rétegeket aktivizálhassanak az elektronikus média kampány által. A szülők számára többletszavazatokat akarnak adni a kiskorú gyermekek száma szerint. Politikailag nyomást gyakorolnak a fiatalokra, hogy inkább válasszák az itthoni munkanélküliséget vagy közmunkát, mint szabad uniós polgárként dolgozzanak tisztességes bérért külföldön.
Minden módosítás mögött kormánypárti magánérdek húzódik. Nincs társadalmi ok és egyetértés az nagykorúság 18. évi meghatározástól való eltérésre.
