2012.03.30.
09:58

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Károlyi Mihály könyve - érdemes elolvasni

http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li2503

Javasolom mindenkinek, hogy olvassa el Károlyi Mihály Hit, illúziók nélkül c. önéletrajzi írását. Én még a rendszerváltás előtt a Tények és Tanúk sorozat részeként olvastam. Megdöbbentett az írás, mert ráébredtem, hogy az ember képes lehet eredeti neveltetése és társadalmi helyzete ellenére megváltoztatni életét és gondolkodását. A jelenlegi politikusi réteg sok tagja is bizonyítja ezt a lehetőséget. Csak ők hátrányukra változtak. Károlyi Mihály könyve a közkönytárakban még olvasható…

Szólj hozzá!

Címkék: filmszínházirodalom

2012.03.28.
22:56

Írta: Dr. Tóth Zoltán

"kisdoktori" csupa kisbetűvel

Kit védett meg a titkos bizottság?

Dúl a politikai vita a kisdoktori plágium (szellemi tulajdon ellopása) okán, a köztársasági elnök lemondásának a szükségességéről.

A vita technikai kérdése, hogy a kisdoktori dolgozatnak a 92 vagy csupán a 89 %-a másolat-e (copy)?! Fogadjuk el tényként, hogy a jelenlegi köztársasági elnök mindössze a kisdoktori dolgozat 89 %-át másolta másoktól, így nem volt igaz az eredeti sajtóállítás a 92 %-ról. A plágium 89 %-a bebizonyosodott.

A parlamenti többség pártja először kényszerül arra, hogy - a 2010. évi parlamenti választások óta a közvélemény által is érthető módon - magyarázkodjon. Az új alaptörvényt könnyebb volt átkényszeríteni a közvéleményen, mind elmagyarázni, hogy a közjogi méltóság nem lopta a kisdoktori címét. Míg az alaptörvény döntően értelmiségi vitakérdés, addig kisdoktor ismerőse (pl. orvos, jogász, bölcsész, műszaki) mindenkinek van, így megszemélyesedhet a kisdoktorság feltételét jelentő dolgozat ellopása. Kézzelfogható, mint a kerékpártároló ügye Parkinson törvényeiben. ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Parkinson_t%C3%B6rv%C3%A9nye )

A parlamenti ellenzék nem volt képes 2010 óta gyarapítani szavazóbázisát. Nem talált 2010 óta egyetlen átütő lehetőséget sem arra, hogy bebizonyítsa: a kormánypárt önérdekű, többségellenes politikát folytat. Mint angyali üdvözlet érkezett a parlamenti ellenzéknek a megtermékenyítő javaslat: megsemmisíthető a kormánypárt közjogi kreatúrája olyan hiba miatt, amely mindenki számára érthető és erkölcsileg elmarasztalható.

A közvélemény számára kevés volt a magát „magyar nyelv őrének” tekintő személy lelepleződése, aki nem tudja a magyar helyesírás szabályait a gyakorlatban alkalmazni. A felmentés érthető, hiszen a magyarok többsége nincs birtokában a magyar helyesírás akadémiai szabályainak, ugyanúgy, mint ez a kisdoktor. A közvélemény többsége bocsánatos bűnnek tekinti az erkölcsileg és jogilag bűnnek minősülő esetet. (Sok hasonló bocsánatos bűnt tekint ilyennek a közvélemény: a házasságtörést, az élettársi kapcsolatot, a szingli létet, az eutanáziát, az érettségi vizsga kérdések ellopását, a választási csalásokat, stb.) Most, konkrétan megtudtuk, hogy a kisdoktori is ebbe a körbe tartozik.

A közvélemény számára nem érthető az a korábbi kijelentés a kisdoktor részéről, hogy a ő „törvényhozás motorja” lesz. Mivel a közvélemény nem tudja, hogy a rendszerváltó magyar alkotmány vagy újabb alaptörvény szerint a köztársasági elnöknek nincs „motor” funkciója, még akkor sem, ha motorral jár az utcákon. Az elnök feladata sok-féle, legfeljebb még nem olvasta korabeli alkotmányt (amire esküt tett) és az általa aláírt is alaptörvényt sem.

A titkos összetételű bizottság megalakult a jogutód egyetemen. Titkos bizottságok a spanyol inkvizíció szervezetében, hazánkban az Andrássy út 60. szám alatt működtek. Hogyan létezik az, hogy egy ügy kivizsgálásában titkosított személyek folytatnak vizsgálatot? Ez a tikosító döntés a jelenlegi parlamenti diktatúra pártjának a stílusát viseli magán: „Nem tudni, hogy kik döntenek, de majd megtudjátok a verdiktet!”

A titkos bizottság ugyanakkor nem dönthet, csak „tényfeltárást” végezhet. A titkos bizottság megállapítja a plágiumot, majd – tisztázatlan testület - felmenti a kisdoktort.

Kit védett meg a titkos bizottság? A titkos bizottság tagjai az érintett (vizsgálandó) szervezet képviselői alkották. Hogyan van ez? A kisdoktori címet kiadó, kritizált jogutód szervezet képviselői vizsgálják a saját ügyüket?

A titkos bizottság nem a „kisdoktort” védte meg, hanem azokat a kisebbségi csoportokat, akik a kisdoktorhoz hasonló módon írták a dolgozataikat:

a/ megvédte azokat az egyes személyeket, akik a Testnevelési Főiskola különböző tagozatain diplomát és/vagy doktori címet szereztek, anélkül, hogy a feltételeket érdemben teljesítették volna. Többen vannak ilyen egyesek, a legkülönbözőbb sportágakban: vívók, vízilabdázók, labdarúgók, stb.

b/ megvédte azokat az egyes személyeket, akik más egyetemeken, főiskolákon (pl. orvosi és jogi karok) diplomát és/vagy doktori címet a feltételek teljesítése nélkül szereztek (pl. egyes olimpiai, világ és európai bajnokságok helyezettjei, résztvevői);

c/ megvédte azokat, akik a fegyveres vagy annak minősülő szervezet tagjaként a feltételek teljesítése nélkül szereztek az állami humánerőforrás politika kivételezettjeiként civil diplomát/doktori címet.

A vizsgálatot azok végezték titkosan, akik jogutódként maguk is érintettek az ügyben. Kivételt jelenthet egy ügyvéd – aki titkos különvéleményt fogalmazott meg.

A kormánypárt tartalmilag már elfogadta a kisdoktor és magyar nyelvőr felmentésének a szükségességét, és megkezdte egy PR szempontból kedvezőbb törvényjavaslat előkészítését.

Ekkor jött az égi manna a kormánypárt számára a titkos vizsgáló bizottságtól! A kisdoktor és nyelvőr helyett a Testnevelési Főiskola korabeli tanárai a felelősek a plágiumért.

Mindenki felelős az államfő hibáiért, kivéve az „álamfő”-t. Az őt megválasztó kormánypárt sem felelős semmiért. Legkevésbé a zemberekért. Saját zsebre dolgoznak. Mindenki más maga tehet a bajáról. Vegyenek példát a kisdoktorról.

Szólj hozzá!

Címkék: kisdoktor

2012.03.28.
17:09

Írta: Dr. Tóth Zoltán

A nemzeti kiútkeresés tizenkét oldala

Marczius Tizenötödike c. alkalmi kiadvány 1989. és 2012. március 15-e alkalmából jelent meg Enyedi Nagy Mihály szerkesztésében. A szakmai és anyagi támogatás a Magyar Újságírók Szövetsége és a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége jóvoltából érkezett. Az általam írt cikket a 11. oldalon olvashatja a következő linkre kattintva:

http://www.alkotmanyozonemzetgyules.hu/sites/default/files/pictures/Marczius%20Tizeno%CC%88to%CC%88dike%20press3.pdf

Szólj hozzá!

Címkék: előválasztás

2012.03.27.
20:56

Írta: Dr. Tóth Zoltán

OVB a párt ökle - az LMP alárásgyűjtésése ellen

Aláírásgyűjtés és aláírás.

 

Kipróbáltam egy 12 éves gyermeken: „Mi a különbség az aláírásgyűjtés és az aláírás között?” A válasz habozás nélküli volt: „A gyűjtő azt akarja, hogy értsél vele egyet, az aláíró azt mondja: egyetértek.” Lám-lám egy kiskorú gyermek pontosan tudja azt, amit az Országos Választási Bizottság tagjainak a többsége nem tud: törvény tesz különbséget a gyűjtés és az aláírás között a népszavazási eljárásban. A aláírásgyűjtő a gyűjtői tevékenységéért pénzt (ajándékot) fogadhat el megbízójától (párttól vagy magánszemélytől), míg az aláíró (vagy rokona, ismerőse) számára a pénz vagy ajándék elfogadása szigorúan tilos az aláírásgyűjtőtől vagy 3. személytől.

A jogászok se reklamáljanak a gyermek határozott válasza miatt, ezért ide másolom az 1997. évi C. törvény alkalmazott szabályát. „48.§ (3) Az ajánlásért az ajánlónak vagy rá tekintettel másnak előnyt adni vagy ígérni, valamint az ajánlásért előnyt kérni, illetőleg előnyt vagy annak ígéretét elfogadni tilos.” A kodifikációs ismeretekkel nem rendelkező olvasóknak tájékoztatásul: idézett rendelkezés a szakmailag két részből áll.

Az első rész az aláírásgyűjtőnek állít tilalmat: "Az ajánlásért az ajánlónak vagy rá tekintettel másnak előnyt adni vagy ígérni …tilos”. Pontosan megtudjuk ebből a rendelkezésből, hogy a gyűjtőnek „Disznózni tilos!” Nem vehetsz aláírást másoktól pénzért. Viszont a gyűjtői munkádért pénzt (ajándékot) kaphatsz a megbízótól.

Az idézet második része az aláíró számára tartalmaz tilalmat: „…az ajánlásért előnyt kérni, illetőleg előnyt vagy annak ígéretét elfogadni tilos.” Ez a mondatrész a következőt jelenti az aláíró kötelezettségeként: „Disznózni tilos!”  Az egyetértésedért nem kérhetsz pénzt (ajándékot).

Ha egy 12 éves gyermek képes a lényeget megkülönböztetni, akkor teljesen érthetetlen több OVB tagtól elfogadni a törvényszöveg értelmetlen interpretációját.

Vagy arról van szó, hogy az OVB a párt ökle? Aki lesújt az ellenfelekre, mielőtt azok kárt okozhatnak a pártnak? 

http://nol.hu/belfold/az_ovb_szerint_jogellenes_az_lmp_alairasgyujtesi_akcioja

10 komment

Címkék: választás OVB

2012.03.21.
21:56

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Jó olvasmányok Andrassew Iván blogján

http://www.andrassew.blogspot.com/

Ajánlom minden demokrata és magát annak nem tartó figyelmébe Andrassew Iván blogját. A demokratákat megerősíti, a diktatúra hiveit megrendíti hitükben.

Szólj hozzá!

Címkék: filmszínházirodalom

2012.03.16.
20:06

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Nagy Bandó András írása

 

 

Nagy Bandó András
Én is a zember vagyok

Annak ellenére vagy talán épp amiatt írok, kedves Kétharmad Viktor, hogy tudom, veled és vízióiddal szembefordulni, rólad, szavaidról és cselekedeteidről kritikus véleményt mondani kész blaszfémia.
Hogy ki vagyok én? Ismerned kell, hisz folyton rám hivatkozol: én vagyok a zember. Első választási győzelmed évében még polgár voltam, ahogy Te is egy polgári kormány feje voltál. Hogy miért nem maradhattam polgár, nem tudom, mint ahogy azt sem, mitől lettem én a zember. Az a zember, az a polgár vagyok, aki rád voksolt 1998-ban és 2010-ben is. Hogy milyen az én polgárideálom? Elmondom.

A polgár tulajdonképpen a zember. Esetemben én, a magyar ember. Ide születtem, magyarul beszélek, emberként dolgozom, mint az állat, elvárom, hogy emberhez méltó fizetést kapjak a becsülettel elvégzett munkámért, és méltó tiszteletdíjat a tehetségem által létrehozott alkotásaimért és szerepléseimért.

Nem kötődöm pártokhoz, mert nem akarok elvakult rajongóvá és fanatikus hívővé válni. Hol bizonytalan, hol határozott véleményem van a világról és a történésekről. Választástól választásig, négy éven keresztül figyelek, észrevételezek, bírálok, aztán a voksoláskor büntetem az addig regnáló politikusokat, szavazatomat pedig azoknak adom, akiktől azt remélem, hogy elődeiknél különbül gyakorolják majd a hatalmat. Odafigyelek az ígéretekre, hogy a választás után számon kérhessem a győzteseken, kiváltképp azokon, akikre én is voksoltam.

Gyakorló, tehát tapasztalt polgárként tudom, hogy az újak sem lesznek tökéletesek, és azt is, hogy a hatalom a pénzről is szól, sőt, valójában szinte csak arról. Tudom, hogy a pártok ismeretlen eredetű milliárdokkal lépik túl a kampányra törvényesen fordítható összegeket, így azt is szóvá teszem, hogy törvénybe ütköző módon kerülnek a törvényhozás aranyozott palotájába.

Én, a polgár ettől kezdve a magam dolgaival vagyok elfoglalva, hallani sem akarok a képviselőkről, csak munkálkodásuk eredményére vagyok, leszek kíváncsi.

Viktor, fölös vita és magyarázkodás nélkül is egyetérthetünk abban, hogy a győzelmetek előtti kétszer négy év szoci-liberális regnálásában bőven találunk kivetnivalót. Megkockáztatom: ők maguk teremtették meg a Fidesz és a Jobbik képében megjelenő, valljuk meg, túl deltásra sikeredett, már-már kolosszussá lett Szent Györgyöt, aki beléjük döfte dárdáját. Kétharmados győzelmet arattatok, ők meg egyharmados vereséget szenvedtek. Ti pedig azóta is, hozzatok bármiféle törvényt, döntést, alkossatok megkérdőjelezhető értékű alkotmányt, egyvégtében erre a kétharmados többségre hivatkoztok, mondván, így bármit megtehettek, korlát, fék és ellensúly nélkül.

Az a sokat emlegetett kétharmad igen szerény tömeget, csupán egyötödöt jelent, és vonulhat ebből százezer a szimpátiatüntetésen (ne vitassuk, hogy milyen könnyű az egyház embereinek Jézust dicsőítő körmenetre mozgósítani híveiket), attól még a zemberek sokasága érezheti rosszul magát. A szimpátiából tüntetők ugyanúgy belerokkannak majd a gyerekeik taníttatásába, mínuszba kerülnek az egykulcsos adó miatt, ugyanúgy bosszankodnak a benzinkútnál, és pénztárcájukon is ugyanúgy észlelhetik, ha egy-egy politikus inkorrekt beszólása miatt gyengélkedik a forint. (Különösen tetszett, hogy jól fizetett EU-képviselő szorongatja a "Nem leszünk gyarmat!"-transzparenst. Ennél már csak az botrányosabb, hogy jobbikos EU-képviselők jelenlétében égetik el a közösség zászlaját. Érdekes, anno mindent bedobtak, hogy a "gyarmatosítást" szolgálva ott lehessenek Brüsszelben a zembereik...)

És még valami a kétharmados győzelemről. Ezt a politikai ellenfelekkel, és nem a néppel, a zemberekkel szemben szereztétek meg. Te is tudod (bár úgy fest, nem akarjátok tudni, és ebben frontembered, a snájdiggá szelídült házelnök, Kövér László is jeleskedik), a parlamentbe jutott egyharmadot is a zemberek szavazták be. Mert úgy gondolták, beléjük helyezik a bizalmukat. Igaz, ez azt is jelenti, hogy nem beléd, illetve, hogy beléd nem, de ettől még ők is "a zemberek"! Mert

a zemberek nemcsak azok, akiknek lelkesítően és unásig mondogatod, hogy "hajrá, magyarok!". A zemberek mind itt élnek. Azok a zemberek ugyanis éppúgy magyarok, mint azok, akiket Te kizárólagosan annak tartasz.

Érdekelne, hogy amikor "a magyaroknak" hajrázol, akkor az agymenésed szerint vajon kik és mik azok a zemberek, akiknek nem szól a "hajrá, magyarok!" buzdítás. Tudod, nehezebb dolguk lenne a papoknak, püspököknek és bíborosoknak, ha egy-egy hittanórán, misén vagy istentiszteleten azokkal is el kéne hitetni az egyház tanításait, akik olyan emberként tévedtek be Isten házába, és igaz hittel élnek, de butácska, kétes értékű dogmákat elhinni nem akarnak.

Te ezt biztosan tudod, mert az országértékelő beszédedet sem az országnak, a zembereknek mondod el, hanem a híveidnek. Azoknak, akik egyébként a diadalmeneted és a fölfoghatatlan, majdhogynem észak-koreai méretű sikereidet nemcsak hogy ismerik, de ők maguk is pátyolgatták, hogy te megvalósíthasd.

Szóval, Viktor, jó lenne, ha megértenéd (és onnan már csak egy lépés, hogy aszerint tégy), hogy minden parlamentbe jutott képviselő képvisel pár százezret a zemberek közül. Az a titulusa is: képviselő. Nemcsak nincs jogotok ahhoz, hogy alábecsüljétek és megvetéssel kezeljétek őket, de kötelességetek segíteni a munkájukat (neked kiváltképp), mert Te egészében minden magyar (értsd: Magyarországra született, itt élő, bármilyen kisebbséghez tartozó vagy kötődő, bármilyen eszmét valló, bármely párttal szimpatizáló, voksát bárkire és bármely pártra leadó) ember sorsáért felelsz. Ezt is jelenti a kétharmados győzelmed. Erre jogosított föl, sőt: erre kötelez.

Újra leírom, lassan, hogy végre értsd meg: győzelmed óta mindenki a Te embered! Te vagy a kormány feje. (Lehetnénk mi az államfő emberei is, de ahhoz olyan államfő kellene, akinek van árnyéka, és ha belépsz abba a terembe, ahol ő tartózkodik, ne érezd magad egyedül. Őt is te kreáltad, hogy orcátlanul mosolyogva pakolhassátok elé az aláírásra váró, "kis hibákkal" tarkított törvényeket.)

Viktor, benne vagyok az általad gyakran fölemlegetett kétharmadban. Polgárként gondolok vissza a kampány idejére, de amit azóta művelsz, arról nem volt szó. Látom én (a vak is látja), a hajdani szocializmus karikatúráját skiccelitek föl, kvázi polgárpukkasztás folyik, saját fegyverükkel aprítjátok a szocikat. Ezzel sem lenne bajom, ha a nagy baltázásban nem a mi szemünket verné ki a forgács. Értem én: most ti ültetitek saját embereiteket a régi szocik által elfoglalt állásokba, és a Ti embereitek nyalják a talpatokat a médiában. Csak, tudod, Viktor, mi, akik még kaptunk a régmúlt csókosaiból, sokkal nehezebben viseljük el, ha a mindenáron megfelelni akaró, ajándékként kapott egzisztenciájukat féltő embereitek meg akarják szolgálni a jóságotokat, és közszolgálat helyett pártkatonává silányulnak. És ami még inkább ciki, szinte kicsinyes, és gyávaságra vall, kedves Viktor: hogy ezek mellett féltél egy olyan rádiótól, amelyben nem zengenek rólad dicshimnuszokat, és hagytad, hogy kicsinálják. Egy gonddal kevesebb.


Kedves Viktor, ami fájó és végképp zavaró, hogy mindazt, amit mi, a zemberek itthon érzékelünk, nem lehet teljesen érthetővé tenni az Európai Parlamentben. Ügyes fiúk vagytok, Te különösképpen: jogilag majdnem minden rendben van. Amit tesztek, látszólag (persze ügyeltetek rá), egyébként is jogszerű. Emlékeztetlek: Amerika nagy maffiózója is mindig ezt szajkózta: mi törvénytisztelő állampolgárok vagyunk. Tudjuk, ez mit jelentett: tényleg betartották a törvények minden paragrafusát, de amit tettek, megülte az amerikaiak gyomrát.

Persze lehet olyanokat mondani, hogy a fiatalok okosak, kedvesek, jó, hogy hallatják a hangjukat, de aztán rögtön hozzáteszed: nem értek egyet velük. (Emlékeztetlek: kezdő fideszesként arra szövetkeztetek, hogy nekimentek a Nagy Pártnak. Most Nagy Párt vagytok...) Lehet olyanokat is mondani, hogy de hát itt van szólásszabadság, hiszen tessék, utcára mehetnek a zemberek. Tudjuk: a szólás akkor ér valamit, ha a szájjal szemben két fül van. A helyedben én a tüntetők elé álltam volna az Operánál. Vagy minimum a főbejáraton jöttem volna ki, és nem elsunnyogva a művészbejárón. Ha már ott voltak a zemberek.

Őrzöm az első szárszói találkozó emlékét. Éjszakába nyúlóan beszélgettünk a tűz maradékát körülülve. Te a tüzet piszkálgattad egy pálcával, Fábry téged piszkálgatott, talán a bor beszélt belőle. Nem örültél annak, amiket rólad mondott. Ma az egyik legmegbízhatóbb embered, hacsak nem nyúlta le előled Vona.

Tudd meg: azzal a csöndes, jóravaló, tervekkel teli, okos és nyitott fiatalemberrel ma is szívesen sütögetnék nyárson.

Ehelyett itt tartunk: nincs több voksom számodra. Én "nem így képzeltem a rendet".
Ennyi.

--
"Mottó"

Ha nem vagy elég bátor valamit elkezdeni, már fel is adtad.

Tied az irányítás szabadsága és a döntéseid felelőssége.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: filmszínházirodalom

2012.03.15.
23:40

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Az emberek reménye az állam...

Magyarország gazdasági tevékenysége nem tudja saját erőből eltartani Magyarország lakosságát – az általuk elvárt szinten. Munka és közteherviselés kellene. Ehelyett mindenki állami támogatást kér. A magyar állam 100 éve külföldi hitelekből finanszírozza a lakosság előrehozott fogyasztását, amelyért utóbb súlyos árat fizet háború vagy gazdasági válság keretében. A háborúk reményeink szerint Európában megszűntek, de a gazdasági válságok rendszeresek.

Ellentétben a marxizmus klasszikusaival: az állam mindig volt, van és lesz. Az emberiséggel egyidős az állam, még ha annak megjelenési formái különbözőek is az emberiség történelmében. Az emberi egyéni és közösségi létfenntartás fizikai és kulturális javait megtermelni, azt az egyének, csoportok és a társadalom egésze között elosztani, mindig az embernek való megmaradás alapkövetelménye volt, mely nélkül a pusztulás várna az emberiségre. A termelés és elosztás rendszerének a neve: állam. Az állam szerveződésének csupán formai jellemzője a méret (hány ember tartozik egy államhoz), a földrajzi elhelyezkedés (európai, afrikai, stb.) a közhatalom gyakorlás formája (demokrácia, diktatúra), vallási vagy szekularizált jellege. A szubsztancia, a lényeg ugyanaz. Az ember és az emberiség lényegi jellemzője a létfeltételek mennyiségileg egyre több és egyre magasabb szintű kielégítése.

Az emberiség összlétszáma megállíthatatlanul növekszik mindjárt 7 milliárd. Ez akkor is tény, ha Európa és ezen belül Magyarország népességszáma csökken. Egyre több termékre van szükség, amely fizikai reprodukciót biztosítja. Minden olyan eszme, nézet vagy politika, amely az emberiség összlétszámát korlátozni akarja, bármely racionális indoklással, az genocídiumnak, emberiség elleni bűntettnek számít.

Az emberiség egyre magasabb szinten kívánja a szükségleteit kielégíteni. Ebből a szempontból mindegy, hogy szegény vagy gazdag emberről van szó. Egyetlen olyan állam sincs a Földön, amely korlátozni akarná a napról-napra jobban élés igényét. (Ha volt ilyen állam, akkor az már történelem szemétdombjára került). Sőt, minden állami- és pártpolitika lényege ezt a mennyiségi és minőségi növekedési igényt kielégíteni.

Az emberek és az államok minden vonatkozásban egyenlőtlenek, így fizikai és közösségi szükségletek kielégítésében is. Az egyén szintjén a szegény, középosztálybeli és gazdag emberek közötti – köznyelvileg kifejező, de szociológiailag pontatlanul meghatározott – lényegi különbségek vannak. Ezek a különbségek egy-egy ember életében csak kivételesen megváltoztathatóak. Az államok között ugyanilyen különbségek vannak, amelyek csak történelmi távlatokban változtathatóak meg (lásd: nagy ugrások politikái).

A szegények reménye az állam

A szegény emberek – akik általában nem járulnak hozzá állami adójukkal a közösségi fogyasztáshoz – életfeltételeik megtartását, esetleg növekedését az államtól várják. Munkanélküli segély, ingyenes oktatás, egészségügyi ellátás, stb. formájában. Emberjogi alapon ezek az igények elutasíthatatlanok, amelyet az alkotmánybírósági döntések, továbbá a pártok választási kampányai rendszeresen megerősítenek. Ugyanakkor ezen állami szolgáltatások politikai vitájában helye van annak, hogy az állami támogatáshoz milyen személyes aktivitás kapcsolódjon. „Munkáért segélyt!”, „Aki nem dolgozik ne is egyék!”, „A szociális segély alkotmányos alapjog, amely semmilyen feltételhez nem köthető” fogalmazódnak meg a szélsőséges politikai felkiáltások. Természetesen vannak az egyénnek is döntési lehetőségei, amely a szegénységből való kiszakadás irányába mutat, de tény ezen döntési lehetőségek társadalmi korlátozottsága: lakóhely, képzettség, nemzetiségi hovatartozás, életkor, nem, stb. A szegények általában nem munkátlanok! Mert rendszeresen „alkalmi munkát” végeznek: takarítók, idénymunkások, stb., akik a foglalkoztató szegénysége (kapzsisága) miatt nincsenek munkaviszonyban, továbbá az állam adópolitikája kényszeríti őket a fekete gazdaságba. Azonban a szegénységnek nagyon fontos oka az, hogy a középosztály és a gazdagok felemelkedésének egyik anyagi forrása a szegények munkájának a kihasználása: a tanárnő takarítónőt tart, a nagyvállalkozó tömegesen foglalkoztat bevándorlókat és etnikai kisebbséghez tartozókat, de közterhet nem fizet egyik sem. A középosztály és a gazdagok a médiában azt terjesztik, hogy a szegények „munkátlanok”! A politikai alakításában a szegények tárgyak, mert a politikai alanyok a középosztály és a gazdagok. A szegény arra a pártra szavaz, amely párt a kitörést az állami támogatással ígéri, mert a szegény tudja, hogy nem várhat semmit a munkájának kihasználásából élőktől. Az állam általában elfogadja ezeket a kiskapukat a középosztály és a gazdagok javára. Hiszen ők alakítják a politikát.

Minden, ami ez egyes emberek közötti egyenlőtlenség oka, melynek skáláján a szegénység képződik és öröklődik, oka annak, hogy az egyén miképp vehet részt saját „szegény” társadalmi státuszának a megváltoztatásában. Egy élet munkája kell ahhoz, hogy a szegénységből valaki felküzdje magát és családját a középosztályba. És minden szegény, minden életszakaszban igényli az állami támogatást. Joggal vagy jog nélkül. De reméli. És ennek politikai következménye, hogy arra a pártra szavaz a választáson, amely állami támogatást ígér. Másik út is van a szegénységből felemelkedni - na nem a középosztályba, mert az nagyon munkaigényes és hosszú távú - hanem a gazdagok közé. Ez az út a bűnözésé. Tágértelemben véve a bűnözést: az adócsalás már ez „enyhe” kategóriába tartozik. A politikai osztály ezt a folyamatot „eredeti tőkefelhalmozásnak” nevezi. Nem beszélünk róla, de az összlakosság 8-10 %-a szervezője, alkalmazottja vagy családtagja ennek a szubkultúrának. És megélnek belőle. Kivételezett egyesek azonnal gazdaggá válnak, a döntő többség (99%) csak „megél”, de más lehetőséget nem lát és nem is akar látni a megélhetésre.

A középosztály reménye az állam

A középosztály három fontos, alapvető társadalmi rétegből áll: az állami alkalmazottak (állami köztisztviselők, közalkalmazottak), a multinacionális és középvállalkozások magáncégeinek alkalmazottai, és a kisvállalkozók csoportjai. Gondos szociológia elemzés sok különbséget mutat ki ezen csoportok között, de jelen elemzés szempontjából a közös artikulált érdekük: alacsony adósáv a munkabér után, alacsony ÁFA, vagyonadó elkerülése, minél több ingyenes állami szolgáltatás (oktatás, egészségügy, nyugdíj). Magukat tekintik a társadalom gerincének, mert ők viselik a közterheket az állami adózás szempontjából. Midőn konkrét érdekeik a szegények kihasználásához fűzik őket, de reményeiket a gazdagok életformája irányítja. A politikában és a médiában a szegények munkátlanságát és ingyenélőségét hirdetik az általuk politikailag támogatott szervezetek, és szidják a multinacionális szervek globalizációját és extraprofitját (amelynek egyébként objektíven megtermelői, de nem haszonélvezői).

Senkinek nem lehet kétsége abban, hogy a középosztály tagjai azokra a pártokra szavaznak, amelyek ezt a politikát hirdetik: adócsökkentés és közvetlen állami támogatás.

A gazdagok reménye az állam

A média és a pártok közvélemény formáló állítása, hogy a gazdagok a társadalmi fejlődés motorjai. Példaként láthatjuk, hogy milyen jót cselekednek: munkahelyeket létesítenek és adakoznak a szegények javára (ez nyilvánvaló alaptalan kijelentés a gazdagság mértéke és a szegények számának ismeretében).

Vizsgáljuk meg egy kicsit azt, hogy a „Magyarországon a gazdagok a munkahelyek létesítői”. Magyarországon kb. 3 millió (adófizető) munkahely van, amelyből a többség (kb. 1.8 millió) államilag finanszírozott munkahely (köztisztviselők, közalkalmazottak, állami és önkormányzati tulajdonú cégek alkalmazottai). Ebből világosan látszik, hogy nem a privát gazdaság tartja el a munkavállalók (és családjaik) többségét, hanem az adófizetők és a szegények. Magyarország gazdasága nem képes eltartani a országunk területén élő embereket.

Ebből kiindulva a gazdagok állandóan állami támogatást igényelnek a munkahelyteremtő beruházásaikhoz: adókedvezmény, ingyenes ingatlanjuttatás, brüsszeli vissza nem térítendő támogatások, stb., formákban. De honnét származik a mai gazdagok vagyona? A rendszerváltás-kori állami vagyon privatizációjából, majd az ezt követő állami kapcsolatrendszerből! Az eredeti tőkefelhalmozás forrása a korábbi állami tulajdon privatizációja, majd a beruházásokhoz kapott állami támogatások. Tehát a hirtelen meggazdagodások abból a személyes teljesítményből származnak, hogy a középosztály kivételezett tagjaiként képesek voltak a kapcsolati tőke kamatoztatására. Ennek bevált formája a parlamenti pártok fekete finanszírozása, a kampányok törvénytelen támogatása. Midőn egyes parlamenti pártok a korrupciót emlegetik folyamatosan, ők maguk is a fekete pénzekből élnek és virágoznak!

Természetesen ezek a parlamenti pártok az önkormányzati pozíciók birtokában kiterjesztették hatalmukat az önkormányzati tulajdonban álló vállatokra is. „Kis pénz is jó pénz!”, mert ebből finanszírozhatók a választási kampány „középkáderei és fullajtárjai”.

Az államok saját adóbevételein túli többletköltségeinek finanszírozása

Sok-sok állam van a világon, amelynek gazdasága nem tudja finanszírozni a szegények, a középosztály és a gazdagok többletfinanszírozási igényét. Ebben élenjár az USA, amely sokkal magasabb életszínvonalat biztosít állampolgárainak és vállalkozóinak, mint ami a gazdaság teljesítmény alapján megilletné. Mégis a világ vezető hatalma. Ennek okai és megvalósítás módjai rendkívül bonyolultak. Talán nézzünk meg előtte néhány egyszerűbb történelmi példát.

A görög városállamok térségükben kirabolták a környéküket, majd a békekötés áraként adót róttak ki a vesztesekre. A rómaiak – sokkal jobb logisztikával – ugyanezt tették a provinciákkal: Háború, majd a saját szegények és gazdagok támogatása provinciák által fizetett adókból. Jutott ebből a középosztályok fejlesztésére is.

A honfoglaló magyarok mit tettek? Leigázták a helyi lakosságot és eufémizmussal (megszépítő kifejezéssel) „kalandoztak”, vagyis saját népünk gazdaságát külső forrással biztosították. Ezt mai kifejezéssel „vissza nem térítendő külföldi támogatásnak” nevezhetjük.

Ugyanezt tették a tatárok és a törökök velünk. Ma is nagyon sajnáljuk, hogy ez nekünk nem sikerült velük.

Az államok közötti egyenlőtlenség a háború formájában elfogadott volt az emberiség történelmében. Sőt, az I. és II. világháború is ilyen célokat szolgált. Emberek millió haltak meg Európában az „élettérért”, a „revízióért”. Ami nem jelentett mást, mint hogy jobban akarunk élni, mint a környező országokban. Ennek az egyszerű magyar állami akaratnak, a következményei súlyosak voltak: elvesztettük a korabeli állami lakosság és terület kétharmadát. Ebbe a történelmi veszteségbe a magyarok többsége belenyugodott. De vannak politikusok, akik ma azt mondják: „vissza nekünk a babaruhát!”, fizessenek adót nekünk azok a területek és lakosságok, akiket nem voltunk képesek megtartani.

A valóság gyakran nem képes hatással lenni a politikusokra. A remélt szavazatok bűvöletében olyan külső hitelfelvételekből finanszírozásából kívánják a fejlődést biztosítani, amelyek megalapozatlanok. Ennek az árát esetleg nemzedékek nyögik. De az ilyen politikusok bukása után az új győztesek képesek-e tanulni elődjük bukásából? A magyar gazdaság 100 éve nem tudja finanszírozni saját erőből a magyarországi lakosság megélhetőségét. A politika mindig többet ad, mint ami reális. A Horthy és Kádár korszak költségvetési politikája a jelenünk része. Több a kiadás, mint a bevétel. A magánszektor az extraprofitot realizálja, a válság költségeit az adófizetőkre hárítja. Velünk élő történelem, csak a mai politikusok még élnek, és „alkotnak”, a következményeket a gyermekeink fogják fizetni.

Európában elmúlt a szabad rablások és háborúk ideje

Sajnos a világ más részein még nem múlt el a szabad rablások és a háborúk ideje. Ma is jelen van a saját lakosság és a vállalkozások háborús eredményéből való finanszírozása. Sok Európán kívüli és néhány európai politikus is jó befektetésnek tartja a háborút: „Többet lehet vele nyerni, mint amit a „befektetés” jelent”. Ez azt is jelenti, hogy az emberi élet értéktelen a szemükben. Szemben állnak a világ fejlődési tendenciájával, de ők a helyi hatalom, amelyen csak az idő múlása és a saját népük akarata tud változtatni. Kivéve, ha az USA érdekei mást kívánnak, és háborút indít az emberi jogok védelmében, ami nem más érdek, mint az amerikai fogyasztók fogyasztási képességének a megőrzése.

Európában béke van és béke lesz. Ennek oka az, hogy sok európai politikus felismerte: a versenytársakat nem Európán belül, hanem a kontinensek között kell keresni. Európa „öregszik” és gyengül a gazdasági versenyképessége: a lakossági életszínvonal növelése csak Európán kívüli tőke- és munkaerő bevonással biztosítható. Ennek megfelelően a belső háborúk helyett nivellálni (kiegyenlíteni) szükséges az Európán belüli életszínvonalat (összesen több mint félmilliárd ember), és partnereket kell találni Európán kívül is. Ez az elgondolás az Európai Unió lényege. Létre kell hozni egy összeurópai államot, amely befelé garantálja a békés fejlődést a lakosságnak, a vállalkozóknak és a tagállamoknak, továbbá kifelé keresi a partnereket, finanszírozókat. Nyilvánvalóan ez a cél csak történelmi léptékkel mérhető, mint a római birodalom vagy az USA létrehozásának a folyamata.

A szegény, a középosztálybeli és gazdag emberek reménye az állam. Hogy milyen lesz ez az európai állam az a tagállamok belső politikai döntéseitől is függ. Dolgozni akaró szegényekre, innovatív középosztályra és törvénytisztelő gazdagokra van szükség, akik közösen alkotnak államot Európában. A költségvetési bevétel és kiadás legyen egyensúlyban, a hitelek finanszírozhatóak legyenek. Úgy legyen!

Szólj hozzá!

Címkék: jóállam

2012.03.11.
14:10

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Autóreform

montenegró 406_1331471321.jpg_2816x2112

Két évtizeddel ezelőtt elindult a négy évtizedig használt autónk reformja. A reform indoka az volt, hogy a fődarabok cserére szorulnak, mert a változó világban nem járhatunk a régi kocsival: drága, lassú, bizonytalan és rossz az útfekvése Európában.

 

A lelkes reformerek egy csoportja azt javasolta, hogy kétszeresre növeljük az autónkat, hiszen az első világháború után egyharmadra csökkentették, és eljött az idő a növekedésre (…régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?)

Az európai-amerikai autószerelők azonban nem javasolták a bővítést, de egyetértettek azzal, hogy az orosz autószerelőket ne használjuk a jövőben. Sőt, határozottan eltiltottak minket a keleti autó-gazdasági kapcsolatoktól. A magyar autókonstruktőrök ezzel egyetértettek, de továbbra is keletről vásároltuk a benzint (vajon miért?)

A külső feltételek stabilizálódása után megindult az autónk belső reformja. Ennek a folyamatnak a kialakítására létrejött az Autószerelők és –forgalmazók Kerekasztala, amelyen a régi és az új szakértők megkezdték a gépjármű fődarabjainak a cseréjét. Új motor (monolit helyett pluralizált), új tengelyek (egyirányú meghajtás helyett szembeforgó) került beépítésre. Külön munkacsoport foglalkozott a gáz - és a fék-rendszer kiegyensúlyozásával, hogy egyik se tudja uralni a másikat: az autó ne legyen túl gyors, de ne is tudjon megtorpanni (ezért a kéziféket azonnal eldobták).

A kormány lecserélése gyorsan megtörtént. Sőt, hosszú ideig minden műszaki vizsgán kicserélték a kormányt, mert az autó utasai szerint mindig a kormány választja a tévutat, így új vezető kell. Az új vezető mindig az után szerzi meg a vezetői engedélyhez szükséges tudást, amikor már hosszú-hosszú utakat vezetett és a következő műszaki vizsgára kell vinni a gépkocsit.

A kormány cseréje után mindig új reformerek foglalkoztak az autó átalakításával. Az elsőkerék-meghajtást hátsókerék meghajtásra változtattak, de a következő műszaki vizsga után ismét az elsőkerekek nyertek. Felvetődött az a javaslat is, hogy a motor középen legyen, de így nem jutott hely az utasoknak az autó belsejében.

Fontos döntés volt, amikor megszüntették az autójavítást. Az indokolás szerint nekünk olyan autó kell, amit nem kell javítani, mert mindig jó, nem romlik el soha. Ezzel lehetővé vált az autószerelők egy részének az elbocsátása, ami csökkentette a költségeket.

A megmaradt autószerelőket folyamatosan lecserélik, mivel akik nem tudják követni a reformokat elgondoló autókabinet-szakértők irányvonalát, azokat piaci alapra kell helyezni. Természetesen a piacról hozták az új autószerelőket, akik korábban soha nem szereltek autót, de majd megtanulják, és addig is …legalább lojálisak az autókabinethez.

A tudományos fejlődés eredményeit hasznosítva megszületett az elektronikus autó. Az elektronikus autó azonban új autópályákat igényel, ezért a konstruktőrök nekiláttak a beruházásoknak. A döntések nagyon helyesnek bizonyultak, mert az új beruházásokkal megoldódott a parlamenti autókonstruktőrök finanszírozása.

Fontos kiegészítő döntés volt, hogy az elektronikus autónak már nem lesz szüksége alvázvédelemre, így ez is azonnal megszüntethető. A felszabaduló költségekből pedig újabb autókabinetek létesíthetőek, mert azokra nagy szükség van. Ők tudják, merre kell menni (GPS).

A reformok középpontjába a kisebb autó került. Az utasok egy része azonban azt állítja, hogy nem férnek be a kisebb autóba. Tömegesen születnek javaslatok az autó népszavazás útján való bővítésére és a kormány azonnali cseréjére. Az ellentábor népszavazás útján a kormány megerősítését szorgalmazza, és ellenzi a népszavazás útján való kormányzást. Újabb javaslat szerint az autóból ki kell szerelni a féket, mert lassítja a haladást.

Legújabb konstruktőri javaslat szerint minden autóalkatrész önmagát köteles reformálni. Az utazók nagy részében megszületett a retró-gondolat: „Hol az a Trabant?!”

Szólj hozzá!

Címkék: jóállam filmszínházirodalom

2012.03.09.
08:38

Írta: Dr. Tóth Zoltán

2012. március 15.

A MUOSZ székházában bemutatták a Március tizenötödike c. kiadvány tartalmát, benne az Előválasztásokat is.

Szólj hozzá!

Címkék: előválasztás

2012.03.01.
19:27

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Újabb Kubatov lista a választások előtt

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=526309

A politikai támogatásért sok pénzt fizet a jelenlegi kormány a kamaráknak ...a vállalkozások zsebéből. Ennél még rosszabb hír, hogy egy újabb Kubatov lista készül: most nem a választópolgárok személyéről, hanem a nem fizető vállalkozások tulajdonosainak a személyéről szól a történet. Könnyű préda mindenki, aki nem fizet, hiszen az adószámon történik a bevallás. A választási és kamarai Kubatov listák összefuttatása már elég jó lehetőséget ad a 2014. évi választások előtt a kispénzű emberek állami zaklatására. Az adatvédelmi ombudsman csak lapít. Könnyű magas állami fizetést húzni és nem tenni semmit az adatvédelemért. A kormány, az ombusman és a Kubatov listák alkalmazása a jogállamiság utolsó bástyáit ostromolja.

 

2 komment

Címkék: választás jóállam

süti beállítások módosítása
Mobil