Két évtizeddel ezelőtt elindult a négy évtizedig használt autónk reformja. A reform indoka az volt, hogy a fődarabok cserére szorulnak, mert a változó világban nem járhatunk a régi kocsival: drága, lassú, bizonytalan és rossz az útfekvése Európában.
A lelkes reformerek egy csoportja azt javasolta, hogy kétszeresre növeljük az autónkat, hiszen az első világháború után egyharmadra csökkentették, és eljött az idő a növekedésre (…régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?)
Az európai-amerikai autószerelők azonban nem javasolták a bővítést, de egyetértettek azzal, hogy az orosz autószerelőket ne használjuk a jövőben. Sőt, határozottan eltiltottak minket a keleti autó-gazdasági kapcsolatoktól. A magyar autókonstruktőrök ezzel egyetértettek, de továbbra is keletről vásároltuk a benzint (vajon miért?)
A külső feltételek stabilizálódása után megindult az autónk belső reformja. Ennek a folyamatnak a kialakítására létrejött az Autószerelők és –forgalmazók Kerekasztala, amelyen a régi és az új szakértők megkezdték a gépjármű fődarabjainak a cseréjét. Új motor (monolit helyett pluralizált), új tengelyek (egyirányú meghajtás helyett szembeforgó) került beépítésre. Külön munkacsoport foglalkozott a gáz - és a fék-rendszer kiegyensúlyozásával, hogy egyik se tudja uralni a másikat: az autó ne legyen túl gyors, de ne is tudjon megtorpanni (ezért a kéziféket azonnal eldobták).
A kormány lecserélése gyorsan megtörtént. Sőt, hosszú ideig minden műszaki vizsgán kicserélték a kormányt, mert az autó utasai szerint mindig a kormány választja a tévutat, így új vezető kell. Az új vezető mindig az után szerzi meg a vezetői engedélyhez szükséges tudást, amikor már hosszú-hosszú utakat vezetett és a következő műszaki vizsgára kell vinni a gépkocsit.
A kormány cseréje után mindig új reformerek foglalkoztak az autó átalakításával. Az elsőkerék-meghajtást hátsókerék meghajtásra változtattak, de a következő műszaki vizsga után ismét az elsőkerekek nyertek. Felvetődött az a javaslat is, hogy a motor középen legyen, de így nem jutott hely az utasoknak az autó belsejében.
Fontos döntés volt, amikor megszüntették az autójavítást. Az indokolás szerint nekünk olyan autó kell, amit nem kell javítani, mert mindig jó, nem romlik el soha. Ezzel lehetővé vált az autószerelők egy részének az elbocsátása, ami csökkentette a költségeket.
A megmaradt autószerelőket folyamatosan lecserélik, mivel akik nem tudják követni a reformokat elgondoló autókabinet-szakértők irányvonalát, azokat piaci alapra kell helyezni. Természetesen a piacról hozták az új autószerelőket, akik korábban soha nem szereltek autót, de majd megtanulják, és addig is …legalább lojálisak az autókabinethez.
A tudományos fejlődés eredményeit hasznosítva megszületett az elektronikus autó. Az elektronikus autó azonban új autópályákat igényel, ezért a konstruktőrök nekiláttak a beruházásoknak. A döntések nagyon helyesnek bizonyultak, mert az új beruházásokkal megoldódott a parlamenti autókonstruktőrök finanszírozása.
Fontos kiegészítő döntés volt, hogy az elektronikus autónak már nem lesz szüksége alvázvédelemre, így ez is azonnal megszüntethető. A felszabaduló költségekből pedig újabb autókabinetek létesíthetőek, mert azokra nagy szükség van. Ők tudják, merre kell menni (GPS).
A reformok középpontjába a kisebb autó került. Az utasok egy része azonban azt állítja, hogy nem férnek be a kisebb autóba. Tömegesen születnek javaslatok az autó népszavazás útján való bővítésére és a kormány azonnali cseréjére. Az ellentábor népszavazás útján a kormány megerősítését szorgalmazza, és ellenzi a népszavazás útján való kormányzást. Újabb javaslat szerint az autóból ki kell szerelni a féket, mert lassítja a haladást.
Legújabb konstruktőri javaslat szerint minden autóalkatrész önmagát köteles reformálni. Az utazók nagy részében megszületett a retró-gondolat: „Hol az a Trabant?!”
