A szavazatok erejével ...

Ha jártál már Magyarországon szegény falvakban (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, stb. megyékben) vagy gazdag városok szlömös, leszakadt, lerobbant részein (VIII., IX., X. stb. kerületben vagy a cigánysoron, a putrik környékén, akkor talán sokkal könnyebben megérted a szegénységet, az elesettséget, a nincstelenséget más országokban.

Meglepődsz azonban, ha a magyar nyomorúságot még elfogadható helyzetnek látod más országokhoz viszonyítva. 30-40 éves történet, hogy az Erdélybe látogató magyarok megdöbbentek az erdélyi falvak rettenetes elmaradottságán. Nagy tápláló ereje volt ez a románok megutálásának. Vittél két Amo szappant és 20 dkg pörkölt kávét a házigazdának és már dúlt a nagy magyarság benned: elnyomják a magyarokat ezek a sárgatalpúak. Persze nem vittél sem szappant, sem kávét a borsodi magyaroknak, mert arra nem jártál, nem akartál olcsón nyaralni Magyarországon, ha a szilvapálinkát ihattál ingyen a határon túl ÉS különbnek érezhetted magadat.

A szegénységet akkor érzed meg igazán, ha nem sokkal vagy túl rajta. Ha már tehetősebb vagy, akkor olyan helyre mész külföldre, ahol egy kicsit jobban élhetsz, mint itthon. Azért fizetsz, hogy szebbet, jobban láss, mint itthon az otthonodban. Ki az, aki rosszabbat akar látni, ha külföldre utazik, mint ahogy itthon él?! Én még ilyen emberrel nem találkoztam. Aki külföldön meglátja a szegénységet, az csak munkavállaló vagy menekült lehet külföldön.

A tehetős ember bezárkózik a pénze bástyái mögé, és szebbet-jobbat akar látni, mint a szegénységet. Ennek a legkeményebb példáját Albániában láttam, ahol szabályos gettóban élnek – a gazdag emberek. Magas betonkerítés, fegyveres őrség, útzárak biztosítják a gazdagok felhőtlen nyaralását. De aki Bulgária Aranypartjára utazott nyaralni, az is átélhette, hogy a tengerparti rész (francia és német szállodák) komoly rendészeti felügyelet alatt állnak - a sokkal olcsóbb szabadstrandi részekhez viszonyítva.

Kilépve Európából, a szegény-gazdag különbségek sokkal nagyobbak, mint a magyar vagy az említett balkáni részeken a különbségek. Akik az egzotikus szigetekre mennek nyaralni (búvárkodni, koktélozni, pálmafák árnyékában napozni, stb.) azoknak nem probléma a szegénység véletlenszerű megpillantása: mindenütt vannak koldusok.

Azonban ha nem magad választod meg a fekete vagy arab Afrikában a munkahelyed, hanem a kényszerűség jelöli ki a települést, ahol laknod kell: ott nincs kitérés a szegénység folyamatos érzékelésétől.

Kéregető koldusok minden utcasarkon. Anya gyermekével a karján, a budapesti látványnak is része. Az utcai koszban, szemétben fekvő emberek látványa már felkavaróbb, és amikor 10 kisgyerek tör rád váratlanul, és sivítva követeli a baksist, és utcahosszat üldöznek, és nem tudsz mit kezdeni magaddal és velük se semmit! Na, ez már rémítő! És tudod mi az érdekes? Megszokható ez a látvány is.

A kukában ételt-italt-ruhát-bármilyen értéket keresők látványával először itthon találkoztam, így felvértezetten néztem az egyenlítői országban a szállodám szobájából a kukázók harcát az értékesebb leletekért. Már el is fordultam az ablaktól, amikor a szálloda egyenruhás alkalmazottja egy baseball ütővel rendet tett a jogtalanul kukázók között, és átengedtette a terepet és a kukákat a jogosan kukázóknak.

Amikor először láttam egy családot „lakni” a szálloda melletti parkban, egy pillanatig azt hittem, hogy pikniken vannak. Gyerekek meztelenül futkároznak, a szülők a betonon fekszenek (a fűre feküdni tilos, mert jön a rendőr!), és összes felszerelésük egy nagyméretű nylon zacskó az eső ellen - akkor becsuktam a szemem és visszamenekültem a szállodába. Az aranykabátos portás csak annyit mondott: „Mondtam magának, hogy taxival menjen!”

Lassan kitanulhatod a szegénység fokozatait. Az erőszakos koldustól, a szolgáltatást nyújtó (papírzsebkendőt, vizet, romlásnak indult gyümölcsöt, vagy önmagát, illetőleg még szerencsétlenebbeket áruló) árusig – széles a skála. A Nílus vizén csónakon élni, már romantikusnak is tűnhet: a hajnalban kifogott halat reggel eladhatod a sétahajók személyzetének! Különösen nehéz helyzetbe kerülsz, ha világhírű piramisok, múzeumok, templomok vagy piacok környékén jársz és turistának nézel ki: mindenki rád mászik, mindenki eladni akar neked, nem hagynak továbbmenni az úton, nem hagynak élni. Ez az életük, nem haragszanak rád, csak a pénzedet akarják. Na, ilyenkor nincs rendőr, aki megvédjen. Ha látsz is egy rendőrt, akkor éppen elfordul, mert nem az ő ügye, oldd meg magad. Két rossz megoldás közül is választhatsz: adsz pénzt, és akkor azonnal újabb pénzkunyerálók lepnek el, vagy nem adsz pénzt és akkor jönnek a nyomodba és követelik a járandóságukat. Jó megoldás, ha ilyen helyekre egy helyi kísérővel mész együtt (akit persze megfizetsz), és majd ő „kezeli” kéregetőket. Az előtted futó riksa-kuli, vagy a tuk-tuk (bicikli) pedáltaposója már komoly egzisztenciának számít. A piaci tróger már polgári foglalkozásnak minősül, mert nem az utcán lakik, hanem albérletben, harmad magával egy szobában.

Az ilyen viszonyok között élőknél hol beszélhetünk az emberi jogokról, a politikai szabadságjogokról, a választójog gyakorlásáról? Az éhenhalástól naponta kell megmenekülni, a koszból és mocsoktól kapható fertőzésekből naponta kell kigyógyulni, és élni kell akárhogy is.

Ha ilyen viszonyokat tapasztalsz, akkor vajon neked - a hozzájuk képest gazdagnak -, változik-e a szakmai véleményed a demokráciáról?!

Most próbálom ki!

Megragadóan új élmény hirtelen belecseppenni a fényűzésbe egy olyan embernek, aki szerény-átlagos körülmények között él. A közmondás szerint „a jóba könnyű beleszokni”. Ha kíváncsi vagy erre az érzésre, akkor gyere velem - olvasás útján - 5 percre Kairóba. 4 nap 3 éjszak Egyiptom fővárosában.

A repülőgép tett egy kört Kairó felett, mert várni kellett a leszállással. Kellemes volt az út, a pilóta szerint 22 C fok van, és enyhe szellő lengedez a városban. Felülről a város kősivatag, szabályos sugár- és körutakkal. Sima landolás után, a neved olvashatod a repülőtér kijáratánál: sofőr visz be a szállodába. Három sávos autópályán halad az autó a 4. sávban: a pilóta egyik keze a dudát nyomja folyamatosan, a másikkal élénken gesztikulál, miközben elmeséli, hogy ebben a városban 14 millióan laknak, és naponta 6 millió ember jár be dolgozni, vásárolni, ügyintézni.

A Zamanek Tower (Marriott) szállodához közelítve azonnal megérzed a gazdagság közelségét, mert a biztonsági tisztnek beöltöztetett idős férfi mellett egy fiatal fiú egy nagy kutyával körbeszaladja az autót, majd beletúr a csomagtartóba. A nagytestű kutya hirtelen megáll, felcsapja füleit, és mereven néz a sofőrre, ezzel jelzi a gazdájának, hogy „tiszta az autód”, mehetsz utadra.

Ötven métert gurulunk, ismét megállunk, immár két tábornoknak öltözött úriember előtt, akik nagyon mosolyognak és egyikük széles karmozdulatokkal nyitja kívülről az autó ajtaját. Az ajtónyitó tábornok láthatólag nem vár baksist (ö volt az utolsó), és azonnal kiveszi a csomagodat az autóból. A csomag azonnal átadásra kerül a váratlanul előkerülő boynak, aki sietős léptekkel megy a rézzel borított főkapuhoz, amelyet szélesre tár előtted: „Uram, tessék belépni!” Három másik boy hajol meg előtted a szálloda „lobby”-nak nevezett hatalmas előterében. A csomagod már a harmadik ember kezében halad az aranyozott recepció irányába.

A három méter magas virágoszlop mellett elhaladva eléred a főportás aranyozott pultját. A főportás rövid mosollyal jelzi, hogy az előtted álló talpig fehérbe öltözött férfi miatt egy kicsit várnod kell. Az úr a főportással váltott kölcsönös mosolyok után aranyozott bankkártyát ad át a főportásnak, aki azt kis meghajlással veszi át, majd hasonló meghajlással nyújtja vissza.

Most te kerülsz sorra. Széles mosoly ismét a főportástól, nem érzékelteti veled, hogy már felmérte, hogy te nem magad fizeted a számládat, pedig még meg sem kérdezte. Udvarias kérdés: „Dohányzó szobát kér?” és mosolyog az igen válaszra. Rövid mosoly az OTP kártyámnak is, és már jön a negyedik ember a csomagomért. Kívül-belül márvány a lift, amely biztonsági okokból csak a szobakártyával működik. A csomagot vivő ember halkan tájékoztat, hogy ő egy másik lifttel (cselédlépcsőn) jön a 11. emeletre, majd magadra hagy a rakétaként induló, de halk zenét sugárzó liftben, amely puhán áll meg a szobád ajtajával szemben.

A szobaajtó simán nyílik a kártyával. Szerényebb szállodákban a szobakártyát be kell tenni egy kis kártyatartóba, mert e nélkül nem működnek a lámpák, nem működik a légkondicionáló sem. (Ha a légkondicionáló működik, akkor az ablakot nem lehet nyitni.) Energiatakarékosságnak itt nyoma sincs, megy a légkondicionáló és nyitva az erkélyajtó, mert dohányzom, de nem szeretek füstszagú szobában aludni!

A szoba berendezése XIX. századi angol stílbútor, de újonnan készítve. Kényelmes fotelek, hatalmas ágy, nagy íróasztal szellősen elrendezve. A ruhásszekrényben ég a villany, minden otthon megszokott elektromos berendezés a kávé, tea főzéshez, minibárral (árak az egekben!), ingyenes palackozott fogmosó víz a fürdőszobában, aranyozott bidé, 12 törülköző, fürdőköpeny és papucs az uszodához. A pipere polc tömve szappanokkal, krémekkel, bármilyen kencékkel.

A sötétedés közeledtével udvarias halk kopogással érkezik a szobaasszony, megveti az ágyadat és búcsúzóul két szem csokoládét tesz a párnádra: egy édeset és egy keserűt.

Az erkélyről gyönyörű a kilátás a Nílus folyóra. A túlsó parton felhőkarcolók és színes házak sorakoznak. A folyó vize szürke a magával hozott szürke iszap miatt, de már lerakta Dél-Egyiptomban a nagy termést biztosító termékeny iszapot, itt csak koszosnak látszik. Ezen a parton hajók, csónakok százai parkolnak, sok hajón éttermekkel, szórakozóhelyekkel.

A szálloda kertjében kellemes az esti kivilágítás, a kősivatagból semmi nem látszik: mindenütt pompás növények virágoznak. Az asztalokon friss gyümölcsök. Meglepő a banánfáról a szárával együtt levágott banánfürt. A fürtből magad tépheted le a kisméretű és vékony (inkább ceruzára hasonlító) egyiptomi banánokat, amelyek biztosan nem felelnek meg az eu szabványnak. Viszont édes és fűszeres az ízük, ellentétben az Európában kapható nagy és ízetlen banánokkal.

A reggeliző helyen választhatok a (megszámoltam) kb. kétszáz féle ételből és italból. Kizárólag az ismeretleneket kóstoltam meg (ebből is volt vagy 100 féle). Guava-lé (egy körtéhez hasonló fehér gyümölcsből tejjel készült ital) és a gránátalmanektár nagyon finom volt. A nevében is ismeretlen ételek többsége jó ízű. Ha valami nem ízlett, ettem utána egy pici tahinit (szeszámmag-krémet) és máris visszatért a szám jóíze, különösen egy falat marinírozott áfonyától. Az ismert és ismeretlen gyümölcsök édesek, mint a méz (sőt vannak mézbe foglalt gyümölcsök is!). Arab kávé és arab tea szinte kötelező: a törökösen főzött kávét muszáj volt megkóstolnom, a jázmin tea pedig olyan illatos volt, hogy a még a kertben érezni lehetett. A kávés fiú hozza utánam a hamutartót és invitál egy vízipipára (köszönöm, majd este!).

A szállodában 10 étterem működik és a személyzet létszáma azonos a vendégekével. Így meg sem lepődöm (nagyon), amikor a földszinti férfimosdóban egy egyenruhás fiú, melegített kéztörlőt hoz elém a földig érő tükör előtt levő mosdóhoz.

Ez a szálloda kínálja Egyiptom legszebb és legdrágább konferencia termét, a saját reklámja szerint. A plafonon négy óriás kristály csillár, 8 személyes kerekasztalok a vendégeknek, mindenkinek mikrofon, áram, laptop és tolmács készülék csatlakozó az asztal alatt. Két nagy kivetítő a teremben, hogy jobban lássd, hogy mi történik a teremben. Amikor regisztrálod magad a konferencia részvételre, akkor a nevedet tartalmazó kis „táblácska” csatlakozója egyben egy szabványos bemenet (USB) bármely számítógéphez vagy okos telefonhoz, amelyen a konferencia minden anyaga, előadása, az előadók életrajza, mindenkinek az elérhetősége elektronikusan rajta van. Kapcsolatba léphetsz egy belső levelező rendszeren keresztül a konferencia bármely résztvevőjével. És az egymástól 0,5-30 méterre ülő résztvevők lelkesen használják a levelező rendszert, midőn hallgatják az előadókat. (A mellettem ülő hölgy egy esti /kivilágított/ piramis látogatás megszervezésébe van alámerülve éppen valakivel. Körbenézek, hogy kivel levelezhet, de mintegy 30 férfi nézi saját számítógépét. Levéltitok megsértése, pfuj! Ebben a pillanatban kapok egy levelet, amelyben piramislátogatásra invitálnak. De mint utóbb kiderül ez a hivatalos program szabadidős része, nem a szomszéd hölgy levele.)

A déli ebédet mérsékelt éhséggel várom, tekintettel a reggeli sok ismeretlenjére. Ismét választhatunk, hogy a kertben vagy a zárt térben eszünk-e?! (Én kipróbáltam: előétel és leves a virágokkal díszített étteremben, főétel a kertben /kenyeret nem kértem Micimackóhoz hasonlóan./ Senki nem botránkozott meg a helyiség változtatáson.) Az ebéd változatossága és bőséges jellege alig maradt el a reggeli mellett. Úgy látszik, nekem kell megtanulnom határt szabni a sok finomságnak, mert különben nem férek fel hazafelé a repülőgépre.

Íme, a tejjel-mézzel folyó Kánaán, és nekem kell határt szabnom magamnak!

Hatással vannak-e a fényűzés cseppjei az egyiptomi demokráciáról alkotott szakmai véleményemre?

Most próbálom ki!

Nemzetközi szabványok a nemzeti választási bizottságoknak

A regionális munkaértekezletet az ENSZ Fejlesztési Szervezete (UNDP) és a Nemzetközi alapítvány a választásokért (IFES, Washington) szervezésében jött létre. A rendezvény fogadó országa Egyiptom, amelyre 2012. április 9-11 között kerül sor Kairóban. A konferencián Tunézia, Egyiptom és Líbia választási szakértői vesznek részt, bemutatva országuk jelenlegi választási modelljét. Az előadók az 5 kontinenst képviselnek: Afrika, Amerika (észak és dél), Ausztrália, Ázsia. Európa képviselőjeként kaptam meghívást, tekintettel arra, hogy korábban 3 alkalommal is részt vettem az iraki választások nemzetközi megfigyelésében, egy palesztinai választási oktatási projektben és egy kuwaiti munkaértekezleten, amelynek célja egy arab regionális, nem kormányzati választási szervezet létrehozása volt a célja az Öböl országokra kiterjedően.

A  bevezető előadások szövegét előre le kell adni, ezért az arab fordítónak már elküldött szövegemet olvashatják.

„Elnök úr! Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Köszöntöm Önöket, a választási kollégáimat a regionális konferencián.

Nagyon rövid idő áll rendelkezésemre, ezért 3 témát érintek röviden:

1. Mitől független a függetlennek nevezett választási bizottság?

2. Milyen tipikus választási csalások vannak a világon?

3. Miért jött létre 21 évvel ezelőtt az Európai Választási Szakértők Szövetsége?

Ad 1.) A világon sok-sok választási bizottság nevében szerepel a „független” jelző, azonban kevés a valóban független szervezet és választási hivatalnok.

Az európai gyakorlat szerint milyen feltételei és garanciái vannak egy független választási hatóságnak?

1. A választási hatóság a tevékenységében csak a parlament által alkotott alkotmánynak, a törvénynek és a saját lelkiismeretének van alárendelve (hasonlóan a bíróhoz).
2. A választási törvény a nemzetközi standardokra és a nemzeti hagyományokra egyaránt épít. A választási rendszer egyidejűleg biztosítja a képviselet arányosságát és a kormányzás stabilitását.
3. A választási hatóság tagja személyében nem függ minisztertől, nem utasítható a kormány vagy a választáson induló pártok vezetői által.
4. A vezető választási hivatalnokot a parlament nevezi ki és tevékenységéről is a parlamentnek tartozik beszámolni.
5. A választási hatóság tevékenységét, döntését csak a bíróság változtathatja meg.
6. A választási hatóság és annak tagjai a nyilvánosság előtt végzik tevékenységüket, intézkedéseik nem titkosíthatóak. Kiemelten kezelik a média közszolgálati jellegű tájékoztatását.
7. A választási hatóság a feladatait és megbízatását 5 évig (parlamenti cikluson túlnyúló ideig) végzi és megbízatása meghosszabbítható.
8. A választási hatóság költségvetését a parlament állapítja meg, és elegendő pénzt és köztisztviselőt (központi, területi és helyi szinten) biztosít a tevékenység tisztességes és átlátható elvégzéséhez.
9. A választási hatóság folyamatosan működő központi szervezet, amelynek tagjai megfelelő képzettséggel és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek.

10.A választási hatóság előmozdítja a választópolgárok részvételének a tömegességét a választáson, de tevékenységét pártsemlegesen végzi.

11.A választási hatósággal kötelesek együttműködni a részfeladatok megoldásában a minisztériumok, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szervezetek, a területi állami és az önkormányzati szervek. A választási hatóság magas technikai-műszaki színvonalon dolgozik.

12.A választási hatóság kötelezettsége a részrehajlás nélküli tevékenység, a törvények megtartása és megtartatása, a jogorvoslatok eredményes kivizsgálása, a választási csalások megelőzése, illetőleg utólagos felderítése és nyilvánosságra hozatala. A választási hatóság döntésére minden párt és bármely választópolgár észrevételt tehet, amelyről végső soron bíróság dönt. A nemzetközi választási megfigyelők tevékenységét a választási hatóság köteles figyelembe venni.

13.A választási hatóság állapítja meg - a jogorvoslatok lezárása után – a választások végeredményét. A parlamenti képviselők a választási hatóság vezetőjének a kezéből kapják meg a parlamenti képviseletük jogosságát bizonyító igazolványt.

Az általam elmondott 13 pont a legjobb európai joggyakorlatokból és saját tapasztalataimból került összegezésre. Nem található meg egy országnak a nemzeti választási törvényében sem ilyen komplex összeállítás. 20 év alatt 30 országból gyűjtögettem össze a tapasztalatokat, amelyeket most egy csokorba szedve nyújtottam át Önöknek.

Van egy közmondás, amely szerint „Az okos ember más kárán tanul!”. De van egy másik mondás is: „A buta ember saját kárán sem tanul”! Azt javasolom Önöknek, hogy okos emberek legyenek!

Ad 2.) A világ minden országában csalnak a választásokon. 30 ország választásain vettem részt, de olyan államot nem találtam, ahol ne lett volna csalás. Csaltak az nagy országokban (pl. USA, Oroszország), csaltak a kis méretű országokban (pl. Magyarország, Lettország). Nincs olyan kontinens a földön, ahol nem csaltak a múltban, a jelenben és már tervezik a jövőbeni csalásokat is.

A döntő kérdés az, hogy milyen mértékűek ezek a csalások? Befolyásolják-e a parlamenti többséget, befolyásolják-e a kormány összetételételét, befolyásolják-e azt, hogy ki ül be a parlamenti székbe?

A csalást fel kell deríteni, a csalás következményeit meg kell szüntetni és a csalókat meg kell büntetni. A legjobb választási törvények azonban a választási csalás megelőzésére (prevenció) nagy hangsúlyt fektetnek.

Mi a választási csalás? Választási csalás az, amikor választópolgárok akaratát meghamisítják. Más a választás eredménye, mint a választópolgárok szavazata.

Kik csalnak a választáson? A legsúlyosabb az, ha a kormány, a választási hatóság vagy a kormánypárt az előkészíti a választási csalást. Az ilyen csalások ha jelen időben nem is akadályozhatóak meg egyes országokban, azonban a nemzetközi megfigyelők azt a nemzetközi sajtóval közlik és a történelemkönyvek rögzítik.

Ilyen választás volt Magyarországon 1947-ben, amikor a választójogosultak száma 7 millió volt, de a szavazás végén 10 millió szavazólapot számoltak össze a helyi bizottságok.

Ha a legsúlyosabb csalás a központi szervek által kigondolt és megszervezett csalás, akkor a legenyhébb az egyes túlbuzgó pártaktivisták által elkövetett szabálytalanságok: pl. a kétszeri szavazás.

A két végpont között vannak a közbenső mértékek: pl. a szavazatszámláló bizottság tagjai egy párthoz tartozva meghamisítanak minden szavazatot, amelyet nem saját pártjukra adnak le. Meghamisítják a jegyzőkönyveket, érvénytelenítenek minden szavazólapot, amelyen az ellenfélre szavaztak. Halottak nevében engednek szavazni – ezt a módszert már 100 éve ismerjük.

Ezeket a tipikus csalásokat joggal nevezzük primitív csalásnak, mert megfelelő módszerekkel könnyen leleplezhetőek és a bűnösök kideríthetőek. Azonban terjedőben vannak a nagyon „fehérgalléros”, kimódolt, rafinált csalások, mint a „láncszavazás”, amely már komoly logisztikai támogatást kapnak, vagy a névjegyzék ellopása és az elektronikus „okos telefonok” használata.

A legújabb csalási módszerek már nem a választás napi eredményt akarják meghamisítani, hanem előre hozzák a választási csalást: fekete pénzen a média kampány megvásárlása, a közvélemény-kutatási adatok felvásárlása.

Nem a fantázia világába tartoznak a választási „csillagháborús” tervek, a műholdas adatátvitel meghamisításával.

A csalás elleni hatékony védelmet többoldalú, egyidejű garancia rendszer alkalmazása biztosítja:

• a választási törvény precizitása
• független választási bizottság
• pártok megfigyelői a helyi választási bizottságokban
• civil szervezetek és nemzetközi megfigyelők részvétele a választás egész folyamatában
• számítástechnikai felderítő eszközök a választási csalások prevenciójában
• rendőrség, bíróság aktív fellépése a csalók ellen.-------------------------

Hoztam Önöknek egy részletes tanulmányt angol nyelven a választási csalásokról. Kérem a konferencia szervezőket, hogy arab nyelvén bocsássák a résztvevők rendelkezésre.

Ad 3,) Az Európai Választási Szakértők Szövetsége (ACEEEO) megalakulására 1991-ben került sor az IFES kezdeményezésére, Budapesten. A régió 6 országa értett egyet azzal, hogy szükség van egy nemzetközi szervezetre, amely szakmai támogatást nyújt a tagországok választási bizottságai oktatásához, a tapasztalatok megosztásához.

A magam részéről, aki 1991-2011 között voltam a szervezet főtitkára, nagyon fontos volt ez a kezdeményezés, mert világosan láttam, hogy egy-egy államban a kormány és a csalási szándék mindig erősebb,  mint egy szingli választási hatóság ellenállási ereje. Azonban egy regionális nemzetközi szervezet mindig erősebb a tudásban és a tisztességben, mint egy-egy kormány.

Ilyen céllal indultunk el, és a történelem igazolta a célok helyességét. Köszönet ezért az IFES itt jelen levő képviselőinek, Bill Sweneeynek és az alapítóknak C. White és R. Soudriette uraknak.

2011-ben az ACEEEO-nak már 24 tagországa volt. (www.aceeeo.org) Minden évben szakmai konferenciát rendeztünk, összesen 14 tagországunk fővárosában, Moszkvától Londonig. A témáink a választók névjegyzékétől az első választók oktatásáig minden szakmai kérdésre kiterjedtek.

2009-ben az Öböl országok meghívtak egy kuwaiti konferenciára, amelyen előkészületeket tettek egy regionális választási nemzetközi szervezet létrehozására.

Az Öböl országok mellett Jemen is részt vett megfigyelőként, akinek a képviselője ezen a konferencián is részt vesz. Kérdezem, hogy sikerült-e folytatni egy regionális szervezet létrehozását? Ezt a kérdést ajánlom az IFES és az UNDP figyelmébe is.

Kedves Kollégák!

Köszönöm Önöknek, hogy lehetővé tették a részvételemet a kairói konferencián, ebben a szép fővárosban. Köszönöm, az UNDP és az IFES vezetőinek, hogy támogatták az utazásomat. Köszönöm a helyi szervezőknek a munkát.

Sok sikert kívánok a tunéziai, egyiptomi és a líbiai választási hatóságoknak a munkájukhoz.

Sok sikert kívánok a választási bizottságok működési alapelveinek a konkrét megvalósításhoz: önállóság, semlegesség, átláthatóság, professzionalitás, állandóság.

Magyarországon van egy közmondás: „A tisztességes emberek előtt megemelem a kalapom!”

Engedjék meg, hogy a magyar közmondáshoz híven, én a konferencia résztvevői előtt „megemelem a kalapom!”

2012-04-08

Dr. Tóth Zoltán

Nemzetközi választási szakértő

ACEEEO volt főtitkára”

Jó állam.hu (3)

Felbuzdulva a KIM „Jó állam” honlapjának rendészeti fejezetén, én is igyekszem számba venni a teljesség igényével a rendőrséggel kapcsolatos konkrét, személyes tapasztalataimat életem sorában.

Kettő és fél éves koromban – az 59 évből – léptem a legpozitívabb kapcsolatba a magyar rendőrséggel. A pesti Váci utcai lakásunkból elkóboroltam és a Nagyvásárcsarnok előtt nézelődve talált meg egy rendőr. (Természetesen a történetet csak szüleim sokszori elmeséléséből ismerem.) Mivel a rendőr kérdésére csak annyit tudtam válaszolni, hogy „tot oltán, váci uca, kettő és fél” ezért a rendőr elvtárs elindult velem a Váci utcán és minden háznál megkérdezte: „Itt laksz?” . Szüleim elbeszélése szerint minden háznál azt mondtam, hogy „Nem!”, egészen a 49. számig, ahol édesapámtól egy nagy pofont kaptam, majd édesanyám szeretően ölelt keblére. Édesapám a rendőrt – állítólag - meghívta a Csendesbe (Veres Pálné utca) egy pohár borra, de a rendőr – állítólag - elhárította a meghívást, és szalutálás után távozott. Édesanyám szerint az apám egyedül is elment a Csendesbe.

Hosszú évekig nem tudok számot adni a rendőrséggel kapcsolatos fizikai kapcsolatomról, mivel nem voltam sem rossz fiú, sem március 15-ei tüntető. Az iskolával mentünk március 15-én, április 4-én, majd május 1-jén felvonulni, de rendőröket csak a távolból láttuk, mert a közelben mindig Ifjú Gárdisták és Munkásőrök álltak. Augusztus 20-án mindig a nagymamámnál nyaraltunk, így nem tudtunk akkor, sem az Alkotmány ünnepéről, sem Szent István államalapításáról.

Az első konfliktusom a rendőrséggel akkor támadt, amikor erősen alkoholos befolyásoltság alatt a törzsőrmester a Tabánban, saját, egy helyben álló autómban hajnali 3 órakor  „elfogott” a feleségemmel (2 éve voltunk házasok). A Tabán és az autó okát nem tudom adni – kivéve az alkoholt – de a törzsőrmesterrel kiegyeztünk egy alkoholos gépjármű vezetésben, mint vétségben. Hogy egy egyhelyben álló autóban hogyan tudtam kiegyezni egy mozgó autóra vonatkozó szabálysértésben, erre csak az lehetett magyarázat, hogy a rendőri beavatkozás ijedtsége sem hozta meg a kijózanodást a számomra.

A munkahelyi főnököm – hivatalból értesülve a skandalumról -, nem hitte el, hogy a feleségemmel közösen követtem el a vétséget: követelte, hogy ismerjem el, hogy nem a feleségemmel voltam, és akkor elintézi az alkoholos befolyásoltság törlését a rendőrségen. Nem tagadtam meg a feleségemet, így elmeszeltek (az álló autóban elkövetett) alkoholos gépjármű vezetésben. Utóbb nem azonosítom a szocializmussal a törzsőrmestert, de akkor nagyon rosszul esett a leselkedés és az intézkedés.

A rendszerváltást követően, hivatali előmenetelem során nyolcszor estem át nemzetbiztonsági vizsgálaton. Ez a tabáni eset minden összegző jelentésben 1990-2002 között szerepelt, mint egyszeri alkoholos gépjármű vezetés (Ebben a vizsgálat fajtában nincs elévülés!).

Negyven éve van jogosítványom, számításaim szerint 1,1 millió km-t vezettem. Ennyi idő és kilométer alatt 4 gyorshajtást követtem el, amiért a rendőrség megbüntetett 5-30 ezer forintra. (Valószínűleg többször is gyorshajtottam, de nem fényképeztek le!) Átlagosan 10 évenként egyszer, szerintem ez elég jó arány. Soha nem vitatkoztam: fizettem.

Budaörsi polgárként 23 éve élek ezen a településen. Itt rendőrkapitányságnak van a székhelye. A 23 év alatt összesen alig néhány alkalommal kerültem közvetlen, személyes kapcsolatba a rendőrséggel, de csak negatív alkalmakra tudok emlékezni.

-        Augusztus 20-án este, mialatt a tűzijátékot néztük az M1-M7 felett átívelő hídról, betörtek a házunkba. Sok értékes dolgot – ami kifért a kisméretű konyhaablakon – elvittek a (gyermek?) betörők. A kijövő budaörsi rendőrök arról igyekeztek meggyőzni, hogy ne tegyek feljelentést, mert úgysem lesznek meg a tettesek. A feleségem és gyermekeim ragaszkodtak a feljelentéshez, így én is beletörődtem: legyen feljelentés. A megsértődött budaörsi rendőrök azonnal távoztak. Mi pedig kezdhettük a feldúlt lakás rendbetételét.

-        Húsvét hétfőn a házunk előtt parkoló gépkocsink alatt egy ember feküdt, látszólag élettelenül. Az általam értesített budaörsi mentő nem jött ki, mert ők csak „országos” értesítésre jönnek, de a budaörsi rendőrség 30 perc múlva megérkezett. Hosszú időt töltöttek az én személyi azonosításommal, majd kezdeményezték, hogy a családom minden tagja jöjjön ki a házból személyazonosításra. Az élettelennek látszó ember ez idő alatt az autóm alatt feküdt rezzenéstelenül. Ismételt felszólításra a budaörsi mentőt a budaörsi rendőr kihívta, akik meg is érkeztek, mintegy 5 perc múlva. A mentők megérkezése után tovább folytatódott – immár a mentők által – az én személyazonosságom megállapítása. A folyamatot azt zárta le, hogy a mentőautó sofőrje a kezénél fogva kihúzta az autó alatt fekvő embert, majd kettő jól irányzott rúgással „felélesztette”. A mentők és a rendőrség képviselői a rám tett hangos és megalázó megjegyzések közepette távoztak. Ugyanezt tette négykézlábon, a Baross utca irányába vonszolódó ember is.

-        Budaörsi barátaimmal havonkénti rendszerességgel vacsorázni járunk egyik-másik vendéglőbe. Tekintettel arra. hogy korábbi tapasztalat alapján 30 éve nem iszom alkoholt akkor, ha gépjárművet vezetek, ezért a barátaim nagyon örültek, hogy a saját autómmal viszem-hozom őket az ilyen alkalmakkor. Az egyik budaörsi vendéglőből kijőve mindig alkoholszondás vizsgálat alá estem, amikor a barátaimmal ott vacsoráztunk. A szerencsétlen rendőrt, aki soha nem tudott „eseményt” produkálni, biztosan elmarasztalták a főnökei. Viszont abba vendéglőbe azóta sem járunk, ahonnét a pincér felhívja a helyi rendőrség „illetékesét”:           Most gyertek, mert, autóba ülnek mindjárt!

-        A budaörsi napok alkalmával – évente háromszor – az önkormányzat egész napos rendezvényt szervez a Szabadság útjának a meghatározott részén. Ez a rész a Petőfi utcától a Károly király útig terjed. A budaörsi rendőrség a Szabadság útnak ezt a szakaszát jelentős rendőri erőkkel lezárja. A Petőfi utca – Szabadság út kereszteződésében egy forgalmi lámpa is van, amely azonban zavartalanul működik minden irányban. (Különösen kellemes látvány, amikor a Szabadság úti forgalomnak ad zöld jelzést, és mindenki néz: most mi van?! Midőn 6 rendőr és 6 biztonsági őr védi a lezárt útkereszteződést, tőlük 1 (egy) méterre, a szemük előtt 100-500 méteres dugók alakulnak ki a  gépkocsikból. A talpig fegyverben álló rendőrök békésen szemlélik a dugót, mert az ő feladatuk az útlezárás. Nem jut bele az eszükbe, hogy a forgalmi lámpákat kikapcsolva átvegyék a forgalom irányítását.

59 év alatt 11-szer kerültem személyes kapcsolatba a rendőrséggel. Ebből egy pozitív élmény, 5 jogos büntetés. Öt esetben azonban a békés polgárt zaklató rendőri magatartást tapasztaltam. Nem rossz átlag: 12 évenként egyszer minősíthetetlenül viselkedtek velem rend őrei. Viszont Budaörsön jó a közbiztonság! És ezt a rendőrség javára kell írni. Írom is, és folytatom holnap a blogot!

Jó állam.hu (2)

Érdekes olvasmány lehet a sok idővel és jó idegekkel rendelkező nyájas internetolvasó számára a KIM által elrendelt és kifejlesztett honlap „Jó állam Fórum”-nak az a része, amelyen a rendészettel és a katasztrófavédelemmel foglalkozhatnak az állampolgárok. Mintegy 70 közérdekű javaslat érkezett névtelenségbe burkolódzó, ámde a közérdekre figyelő emberektől. Mint sok idővel és jó idegekkel rendelkező állampolgár, áttekintettem a javaslatokat és a következő tipikus csoportokat alakítottam ki a tartalmak alapján:

1. A rendőrök sokat és jól dolgoznak, de kevés a fizetésük!
2.  A rendőrök keveset és rosszul dolgoznak, de sok a fizetésük!
3. Honvédségi-rendőrségi-csendőrségi közös járőrözést kell bevezetni a bűnözők ellen!
4. Katonai rendőrséget kell felállítani a bűnöző rendőrök elleni nyomozásra!
5. Civil cirkáló autóval ellenőrizzék a rendőrök a forgalomban szabálytalankodókat!
6. Gyalogos rendőrök legyenek autós rendőrök helyett!
7. Civil ruhás rendőröket állítsanak a forgalmas helyekre!
8. Több egyenruhás rendőr legyen az utcán!
9. A rendőrtisztek 5 évig gyalogosrendőrként járőrözzenek!
10. Gyenge fizikumúak a rendőrök!
11. Sebességmérés helyett a rendőrök a bűnt üldözzék!
12. Korszerűbb sebességmérő eszközöket a rendőrségnek!
13. motoros sárkányrepülővel kell támogatni a rendőrség és a mezőőr tevékenységét.
14. Tűzgyújtási tilalommal egy időben legyen kötelező az öntözés.
15. Nem megfelelően kiépített az árvíz és belvíz elleni védelem. Közmunkaprogramot gátépítésre, tárolók kiépítésére!
16. Az idős emberek félnek a bűnözőktől!
17. Ha rendőrség nem védi meg a népet, akkor a nép védekezhessen a bűnözők ellen!
18. A vörös iszap kártérítési pénzeket ellopják!
19. Kötelező sorkatonai szolgálat kell bevezetni a fiúknak, lányoknak 6 hónapra 18 éves korban!
20.  Le kell törni a zöldbárók elvtársi tsz hatalom földbitorlását!

A tipikusnak tekinthető javaslat csoportok után néhány javaslatot a maga konkrétságában is ismerjünk meg:

„A rendőröket az emberek közé kellene telepíteni! Ma 15 000 rendőr az utakon vadászik a bűnöző autósokra, 25000 pedig az irodában termeli a jelentéseket 100 tonna szám. Ha minden 100 lakásra jutna egy rendőr az át tudná látni a helyzetet, hogy ki lop ki gyarapodik munka nélkül, ki jár tilosban. Az emberek sajátjuknak éreznék a rendőrt, akihez bizalommal fordulhatnának. Még mindig maradna elég rendőr az egyéb ügyekre. Olyasmire gondolok mint a falurendőr aki el van osztva az utcák között, van egy körzete, de ott minden ügyet kezel.”

„Sajnos Budapesten a közterületfelügyelők inkább csak SÉTÁLGATNAK ! Konkrét vircsafthoz hivtak őket egyszer.....M A J D megyünk mondta a diszpécser. Nem jöttek.Lehet hogy két év mulva .....de a részeg kutyás csürhe addigra már szétoszlott a közparkból :)))”

„…a 112-es telefon hivása esetén ELŐBB magyar sőt angol nyelven közli a gép hogy rögzitik a beszélgetést. Ég a ház,félig már meghaltam,a gyilkos már bök :)) de én JOGI TÁJÉKOZTATÁST kell elszenvedjek segitség helyett.”

„Mindenkire láthatósági mellényt kell adni (fűszernek használja  a parlagfüvet!)

A KIM előre moderált honlapján a rendészettel (rendőrséggel) kapcsolatos javaslatok az alaptörvény újbóli módosítását igénylik:

A kisebbségeknek az emberi jogait, szabadságjogait csökkenteni kell. A rendőrséget erősíteni szükséges humánerőforrással, technikai fejlesztéssel és költségvetési támogatás növelésével.

Mindenki, aki a többség által kikiáltott bűnöző, azokat kardélre kell hányni!

Ezúton is gratulálok a honlap előzetes moderátorainak, akik jó munkát végeztek a KIM vezetői szerint.

Szerintem a KIM vezetői és előzetes moderátorai szégyelljék magukat!

1. Odavetettek egy témát a közvéleménynek és politikai alapon előzetesen moderálták a tartalmat.

2. A javaslatokat mesterségesen úgy csoportosították, hogy az a kormányzat számára kedvező legyen.

KÖVETKEZTETÉSEK A KIM VEZETŐINEK, HOGY ŐK IS MEGÉRTSÉK:

ELŐZETES MODERÁLÁS = CENZÚRA

JAVASLATOK MESTERSÉGES CSOPORTOSÍTÁSA = CENZÚRA

CENZÚRA = ÖNKÉNYURALOM ESZKÖZE

http://joallam.kormany.hu/rendeszet-katasztrofavedelem-0?page=1

Jó állam.hu (1)

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egy honlapot indított 2012 januárjában. Lehetőség volt arra, hogy március 31-éig bárki javaslatot tehessen a jó állam megvalósítására. A honlap címe: http://joallam.kormany.hu/beerkezett-felvetesek . A határidő vége felé megnéztem a beérkezett javaslatokat. (Na, nem mindegyiket, mert az összefoglaló szerint 3000 nagyszerű javaslat érkezett a honlapra.) A korábbi gondolataim erről a műfajról visszaigazolódtak. Az olvasható javaslatok terjedelme átlagosan 5 mondat és bármelyike alkalmas arra, hogy egy-egy politikus saját szakterületére elrendelhesse a neki tetsző javaslatnak a bevezetését. Ezt a politikusi módszert nagyon jól ismerem még 1981-85 közötti személyes – beosztotti - tapasztalataimból a központi és területi igazgatási szervezetek tevékenységében. Hétfő reggelenként minden köztisztviselő aggódva várta a vezetői értekezlet végét, hogy az osztályvezető milyen hírrel érkezik az „amerre járok, ott korszerűsítem a közigazgatást!” jelmondatot használó államtitkártól vissza saját köreibe. Magam is ilyen főnöki pozícióban – 2002-3 között - hasonló módon jártam el mindaddig, amíg a titkárságvezető azt nem mondta nekem: „Kérlek, a hétvégét pihenéssel töltsd és ne korszerűsítsd a magyar közigazgatást!”. Ennek a tapasztalatnak és okosodásnak megfelelően, nagyon bízom benne, hogy a jó állam.hu oldalait nem tanulmányozzák a mai korszerű, elektronikus államtitkárok és nem sokat merítenek a honlapon olvasható, előre moderált javaslatokból, amelyekből sem a javaslatot tevő személye, sem a javaslatot megalapozó előzmény, sem a megvalósítás feltételei nem ismerhetők meg. A javaslatok pontosan olyanok, mint bármely internetes aktivitást biztosító közösségi oldalak: sok beszédnek sok az alja. Sajnálom a javaslattevőket: munkát fektettek abba, amiből semmi nem lesz. Még az az élmény sem éri őket, hogy a nyilvánosság előtt dicséretet kapjon a munkájuk. Hiszen egy jó állam.hu javaslat megvalósítása egy mai jó állami főnök munkájának a kritikáját jelenti…A politikusok nem változnak!

A volt kisdoktor új dolgozatot ír!

A volt kisdoktor ünnepélyesen bejelentette a magyar népnek 2012. március 30-án, hogy a új doktori dolgozatot írva bebizonyítja a magyar népnek: alkalmas nem csupán kisdoktornak, hanem PhD-nek. Új dolgozatot fog írni, amely Dr PhD-t eredményez neki.

Kérem minden olvasó segítségét abban, hogy milyen feltételei vannak az PhD cím megszerzésének?

A magam módján a feltételek között elsőként azt gondolom, hogy legyen egy egyetem (esetleg ismét a Testnevelési Főiskola?! vagy jogutódja?), amely lehetőséget biztosít a Dr-ság megszerzésére.

További feltétel lehet, hogy a négy személy közül valaki - akinek a nevét nem tudjuk, de a volt kisdoktor kisdoktorságának a megőrzésére szavazott 33 egyetemi tanárral szemben -, vállalja el a témavezető felelősségét a volt kisdoktor mellett.

További feltétel, hogy a volt kisdoktor  legalább 2 évig járjon a PhD oktatásra, amelyet heti rendszerességgel kell látogatnia és félévenként több vizsgát kell tennie az egyetemen.

Költői kérdés: Kik lesznek a vizsgáztatók? Volt, jelenlegi vagy jövőbeni NOB tagok? Volt olimpikon vívók, vízilabdázók, labdarúgók, vagy rendőrök, titokszolgák? Esetleg jelenlegi miniszterek? Vagy a 33 ellenszavazó közül valaki?

További feltétel, hogy a terrorelhárító csoport tagjait regisztrálják az egyetemre, mert a volt kisdoktornak az egyetemre rendszeresen be kell járnia, és a védelmet nyilvánvalóan ott is biztosítani kell. (Sőt a TEK tagjait be is lehetne íratni az egyetemre, hiszen úgyis mindig ott lesznek: az adófizetők fizetik az ottlétüket, hát ne töltsék az idejüket hiába! A volt kisdoktorral együtt a terrorelhárítók is elvégezhetik az egyetemet, és írhatnak akár kisdoktori disszertációt is egy füst alatt.)

A volt kisdoktor kezét – állítása szerint - a korábbi egyetemi tanárok vezették, most a terrorelhárítók kezét a volt kisdoktor vezethetné, mint gyakorlott aláíró.

A volt kisdoktor kezét nem csak a kisdoktori dolgozat írásakor vezették mások. A 2010 utáni törvények, majd az ALAPTÖRVÉNY, TOVÁBBÁ A SARKALATOS TÖRVÉNYEK ALÁÍRÁSA ALKALMÁVAL SZINTÉN MÁSOK VEZETTÉK A KEZÉT SAJÁT NEVÉNEK AZ ALÁÍRÁSAKOR.

Létezik olyan köztársasági elnök, aki egyetlen hibát sem talál a kormányzat és a parlamenti többség tevékenységében?!

A volt kisdoktor bizonyította, hogy létezik ilyen személy. Mert olvasni állítólag tud, de a helyesírás szabályainak az ismeretét nem követeli meg az új alaptörvény tőle.

És ha az általa aláírt alaptörvény nem tartalmazza azt a követelményt, hogy a köztársasági elnök ismerje a magyar helyesírást szabályait, akkor az nem is kötelező az álomfó, a magyar nyelvőr részére. Akkor másoknak sem kötelessége a helyesírás ismerete – legalább is a volt kisdoktor vonatkozásában.