A szavazatok erejével ...

Megérintette a politikai kampány a franciákat két héttel ezelőtt. A szavazók több mint 80 %-a ment el szavazni. Valószínű, hogy a holnapi második fordulón is ilyen magas lesz a részvétel.

Ha az első fordulóban egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok több mint a felét, akkor a másodikban a két legtöbb szavazatot elért jelölt indul. A szocialista és a néppárti jobboldali jelölt (a jelenlegi elnök) érték el a legtöbb szavazatot, bár mélyen az 50% alatt maradtak. Ők küzdenek holnap az elnöki pozícióért. Szélsőjobbról és szélsőbalról is voltak jelöltek – ők jelentős számú szavazatot értek el (10-20%), és több „futottak még” centrum környéki versenyző is indult.

A közvélemény-kutatók egyértelműen a szocialista jelöltet jósolják a székbe. A választási szakértő azonban nem a vágyait vetíti a számokba, hanem megpróbál a tények, a számok realitása mellett maradni.

Reálisan nem jósolható meg, hogy ki lesz vasárnap éjfélkor a francia elnök.

Ennek az oka kettő tényből származik: mintegy 20%-ra tehető azon francia szavazók aránya (65 millióhoz kell viszonyítani!), akik a bizonytalan szavazók táborába tartoznak. A másik ok, hogy a szélsőjobb pártja a 3. legtöbb szavazatot érte el az első fordulóban, és ha a 2. legtöbb szavazatot elért jelölt (Sarkozy) javára szavaznak, akkor biztosan több szavazatot ér el az egyesített jobboldal, mint a szélsőbal szavazataira számító szocialista Hollande.

A két forduló közötti kampányban ki tudta a saját oldali szélsőségeseit megnyerni? és ki tudott többet magához csábítani a bizonytalanok közül?

A politika boszorkánykonyháján azonban más is kavartak az elmúlt két hétben. A szocialista jelölt egy kicsit unió elleni lengetésekkel jobboldali szavazókat próbált megszerezni, míg a néppárti jelölt néhány szociális demagóg kiszólással balról is gyűjtene szavazókat szívesen. A külpolitikai kérdések között megjelent a német-francia kétoldalú kapcsolatok változtatása is, amely kinek kedvezhet?

A francia elnökválasztás eredményének lesznek-e magyar belpolitikai hatásai? Amíg a magyar miniszterelnök a kazahsztáni egypárti sajtónak panaszkodik az unió tévútjaira, addig csak a kormányzati píárosok gondolkodnak arról, hogy a mit is írjanak a hétfői magyar sajtónak. Abban biztos vagyok, a kormányzati nyilatkozat úgy fog kezdődni: „A FIDESZ már régen megmondta…és tényleg mi győztünk!”

Vajon mit írnak majd a görög vagy szerb elnöki, parlamenti és önkormányzati választások eredményéről? Ugyanezt!

A Jobbik hivatalos politikája, hogy Magyarország lépjen ki az Európai Unióból. A párt vezetői uniós zászlót égetnek, jobbik esetben leveszik az Országgyűlés irodaházának a homlokzatáról az uniós zászlót, majd azt nyilatkozzák, hogy ha kormányra jutnak, akkor népszavazást is szerveznek a kilépésre…

Magyarország tagja az uniónak. Addig is, amíg ez így van, ezek a politikusok - és akik velük egyetértenek - járjanak elöl jó példával és felejtsék el azokat az előnyöket élvezni, amelyet az unió teremtett meg nekünk.

Aki majd a kilépésről szóló népszavazáson a kilépésre fog szavazni, az már most, a kilépés előtt:

·        Ne járjon olyan közúton, amelyet az unió pénzéből építettek vagy felújítottak!

·        Ne vegyen igénybe a gyermeke számára olyan közszolgáltatást (pl. óvoda, iskola), amelyet uniós pénzből építettek vagy felújítottak!

·        Ne szálljon fel olyan tömegközlekedési eszközre, amelyet uniós pénzből vásároltak (részben vagy egészben)!

·        Ne menjen olyan egészségügyi intézménybe gyógyulni, amelyhez uniós támogatást nyújtottak!

·        Ne lépje át a határt szabadon Ausztria, Szlovákia, Szlovénia felé, Ferihegyről ne utazzon az unióba határőrizeti ellenőrzés nélkül, hanem álljon meg legalább egy órára a határon, és izguljon a vám- és határőrizeti ellenőrzés miatt!

·        Ne menjen Magyarországon olyan helyre üdülni, fürödni, pihenni, amelyet az unió támogatott!

·        Ne igyon olyan vizet, és ne használjon olyan szennyvízcsatornát, amelyhez az uniónak köze van!

·        Ne tartson kapcsolatot olyan magyar állampolgárokkal, akik az unió valamely országában dolgoznak!

·        Ne menjen az unió egyetlen országába se tanulni!

·        Ne tanuljon idegen nyelveket!

Különösen fontos, hogy mindenki, aki ki akar lépni az unióból, azok tanulják meg a rovásírást, mert a szavazólapon rovásírással szerepel majd a kilépésre vonatkozó kérdés. Addig is tanuljanak nyila/so/zni!

Nagyon izgultam 2004. április 28-án. Ekkor volt az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából a május elejei ünnepi beszédek kiosztása a kormányban, továbbá a miniszterek által a politikai és közigazgatási államtitkárok részére.

Közigazgatási államtitkár voltam a Belügyminisztériumban. Rendszeresen – hivatalból - kellett beszédeket mondanom a legkülönbözőbb ünnepeken, a legkülönbözőbb alkalmakkor. Eddig soha nem izgultam. Mindig magam írtam a beszédeimet egy A/5 méretű papírra. (Aki ezt nem ismeri, annak tájékoztatásul említem, hogy ez a terjedelem 10 sor!) Mivel gyakorlott beszéd-mondó ember voltam (1996-tól egyetemi előadásokat tartok), ekkor sem a beszéd tartalma, hanem az ALKALOM miatt izgultam. Mondhatok-e a nyilvánosság előtt én is – hivatalosan - ünnepi beszédet az uniós csatlakozás alkalmából?

1989 óta azért dolgoztam a közigazgatásban, hogy demokrácia legyen Magyarországon és hazánk csatlakozhasson az Európai Unióhoz. 1990-99 között az unió jogelődjeivel való – feladataimhoz igazodó – kapcsolatok ápolása, a különböző európai csatlakozási források felhasználása, majd a bm csatlakozási fejezetek menedzselése 2002-től a kedvenc munkáim közé tartoztak. A miniszter nevében utazni esetenként Brüsszelbe, az informális uniós döntés előkészítés fáradalmai (reggel 5-kor indulás Ferihegyre, aznap 23 órakor leszállás ugyanott) engem nem fárasztottak. Sőt, napközben azt is tudtam, hogy mi a napirend, mi a kötelező magyar kormányálláspont, és miben lehetek kreatív kezdeményező! Beszélgettem napközben az uniós államtitkárokkal, a magyar nagykövetség szakembereivel. Ebéd közben inkább nem ettem, hogy beszélni tudjak másokkal, de vittem a zsebemben a második fogásból a húst és egy szelet kenyeret, mert azért éhes is voltam, de a feladat fontosabb volt, mint a kaja.

2003. április 12-én több mint 3 millió választópolgár igennel szavazatott (83 %) az európai uniós tagságságról szóló országos népszavazáson.

És íme, eljött az Európai Unióhoz való csatlakozás ünnepnapja! És én is beszédet mondhattam – hivatalosan - a minisztériumi tisztségviselők és az önkormányzati dolgozók előtt.

Kicsit remegett a hangom, amikor 13 év (1990-2003) MAGYAR törekvéseiről és benne az én munkámról beszélhettem. Amikor lejöttem a színpadról, még mindig izgultam. De a feleségem megnyugtatott: „Jól dolgoztál, és ebben örülök, hogy segíthettem!”

2004. június 13-án a magyar választópolgárok megválasztották az Európai Unió magyar képviselőit, majd 2 hét múlva engem kirúgtak a közigazgatásból.

Ennyi volt az én hivatalos munkám az Európai Unió érdekében. A kirúgásomra Lampert Mónika miniszter tett javaslatot, és az 5 órája miniszterelnöki esküt tett Gyurcsány írta alá.

Most az olvasó bizonyára azt hiszi, hogy ezután – az életpályámat 30 év után kettétörő, érdemtetlen politikusi döntés – eltántorított a tisztességtől és átrohantam a korabeli ellenzékhez panaszra. Mások azt hitték, hogy a korabeli kormánypárthoz rohangálok panaszra. Egyiket sem tettem.

Újra szövetséget kötöttünk a feleségemmel: pályakezdő fizetéssel beérve – mivel gyermekeink időközben felnőttek – új életet kezdünk. Szerény, de becsületes életet élünk, továbbra is. Nem kértünk korábban sem a fekete pénzekből – anyagilag nem is vittük sokra. Nem is állunk be az új, csak a pénzért nyalók táborába.

Könnyű annak, akinek ilyen felesége van!

Múltak az évek. Vártam – titokban -, hogy azok a korabeli munkatársaim, akikkel együtt dolgoztam az uniós csatlakozáson, és még mindig ezen a területen dolgoznak az uniós vagy a magyar közigazgatásban, az unióhoz való csatlakozás évfordulóin, meghívnak az ünnepségre. Na, nem a zsűribe! Na, nem a reflektorfénybe! Csak egy hátsó sorokba szóló meghívóra – amely a fogadásra (evés-ivás) nem jogosít – csak úgy, ott lehessek meghallgatni az ünnepi beszédeket.

Természetesen erre hiába vártam, és mindig várok – hiába.

Viszont azt kell látnom, hogy a Jobbikos versenyzők, akik állampénzen gyalázzák a magyarokat és kisebbségeket, levonják az unió zászlóját az országgyűlési képviselők irodaházának homlokzatáról. Na, jó nem lehet mindenki értelmiségi, aki képviselő!

De, ráadásul, a „magyar” miniszterelnök a kazahoknál tesz panaszt az unióra, hogy Európa téves úton halad! Az egypárt-rendszerű, választási csalásra bazírozó kazah kormány látja vendégül és mosolyog a magyar miniszterelnökre. Jól érti a magyar miniszterelnök politikáját a kazah politika – mondja a magyar miniszterelnök.

2012. május 5-e Európa Napja – Magyarországon is. A kazahoknál panaszkodó „magyar” miniszterelnök nem vesz részt a hivatalos magyar ünnepségen sem.

Viszont leszünk többen, akik részt veszünk ezen az ünnepségen. Javasolom, jöjjenek Önök is. Az unokáimmal együtt megyünk.

http://ec.europa.eu/magyarorszag/news/20120426_egymasra_hangolva_hu.htm.

A jelenlegi „magyar” miniszterelnök majd az unokáival Kazahsztánban fogja ünnepelni - a TEK kíséretében - saját ünnepét.