A szavazatok erejével ...

Az Együtt 2014 közzétette a csatlakozás alapelveit.

http://www.facebook.com/egyutt2014

A barátom újságolta, hogy szert tett a szomszédban egy hentesre, amilyenre már nagyon régóta vágyot: belépve a hentesüzletbe – rövid udvariassági formulák után – közli annak az ételnek a nevét, amelyet enni szeretne. Pl.: csülkös bableves,  töltött hús, székelykáposzta, rántott hús, borsos tokány, csirke ragu leves májgombóccal, stb. A hentes néhány fontos körülményre rákérdez: Hány főre? Ünnepre vagy hétköznapra? És ha minden stimmel, akkor térül-fordul és a kasszánál már lehet is fizetni. Nem kell tudnod a hús nevét, a mennyiséget. Persze olyan eset is van, amikor se nem térül, se nem fordul, hanem csupán ennyit mond: csütörtökön tessék visszajönni! És ha a barátom visszajön csütörtökön, akkor nincs sorállás, lehet egyenest a kasszához fáradni. De már volt más eset is a hentessel: „Nem, már nincs szezonja a libának, helyette csirkét ajánlhatok vagy tyúkot levesnek!” Irigykedve mondtam a barátomnak, hogy „Szerencséd ezzel a hentessel!”.

A sztárszakácsokat is irigyelem a tv főzősfilmekben, mert mindig pontosan azt a húst teszik a vágódeszkára, amely az adott ételhez ideális. Sőt, a karaj már csontozva, felszeletelve, a pörkölthöz megfelelő méretre vágva a marha nyaka és egy kevés máj, a kacsa egybesütéshez előkészítve: csak a lábakat kell spárgával megkötni. De jó ezeknek a sztárszakácsoknak! Minden szakács mögött egy jó hentes áll! – mondtam a parafrázist a feleségemnek, aki elsötétülő tekintettel pillantott reám. „Minden sikeres férfi mögött egy áldozatkész nő áll!” – javította ki sikertelen hétköznapi életbölcsességemet a feleségem.

És valóban! A sors véletlenje összehozott egy hentessel a Klauzál téren, aki megfelelő tanácsokkal lát el a hús kiválasztásában, a mennyiségben, sőt még a fűszerezés, pácolás ügyében, sütés ideje és hőfoka tekintetében is.

A múlt héten erősen gondolkodtam egy családi ebéd tartalmán, amely nagyon egyszerűnek ígérkezett: a fiam nem eszik tejes ételeket, a lányom nem díjazza a zölséges-paradicsomos húsokat, a négy unkokám mindegyikének van kedvenc és utált étele. A feleségem és én pedig abból eszünk, ami marad a székes választékból! E rövid, de annál tartalmasabb gondolkodás jutottam arra az egyszerű következtetésre, hogy hússal töltött húst kell készítenem fő ételként és a köretekből kell a széles tárházat megvalósítani, a különböző igényeket kielégíteni.

Óvatosan mondtam a Klauzál téri hentesnek: „Hússal töltött hús!”. Rövid gondolkodás után megindult a hűtőpult mellett, és visszatért egy dagadóval. Nagyon elhűltem: dagadó? a disznó legzsírosabb része! – mint szól majd a menyem?! Ízleni fog neki, kaptam egy kis bíztatást a hentestől, mert ebből zsír kisül és teljesen szűszpecsenyére süti magát!

Érdeklődtem, hogy a töltött húst hogyan kell „felszúrni”, mert ilyet még soha nem tettem. Válasz helyett a hentes úr elővett egy nagy disznóölő kést, és az egész dagadót keresztben kettévágta: keletkezett egy szabályos háromszög a hús felső részéből és a másik fele visszaekerült a hűtőbe. „Ebből lesz majd fasírt” – jelentette ki a barátságos hentes. „30-50 dkg darálthús kell  a töltelékhez, gomba és valami, ami tölteléket összefogja. Kívülről majorannával és sóva hintse meg!” Felszúrta a húst úgy, hogy a töltelék ne türemkedjen ki sütés közben. Nem egy drága fajta ez a hús és nem kell több egy, legfeljebb másfél kilónál.

Vidáman tértem meg lakásunk konyhájába, mert egy jó ötletet kaptam: hússal töltött hús, amely mellett virágozzék száz virág a körítesék mezején. Aki nem eszik húst, az ehet minden köretből, amely húsmentes!

Bevásárlólista 6 személyre:

1,2 kg sertés dagadó               1400 Ft

0,5 kg marha darált hús             800

0,1 kg csirkemáj                       100

2 tojás (egész)                           100

4 db csiperke gomba                 200

10 dkg zabpehely                        10

só, pirospaprika, majoranna         50

összesen kb.                            2700 Ft

A töltelék előszítése az amerikai módszert követi: vegyél elő egy nagy tálat és mindent öntsél bele, jól kavard össze (kézzel, kanállal, villával, gumikesztyűben, bárhogyan). Ne félj a zabpehelytől! Ezt a a zsemlemorzsa vagy szárított zsömle helyett tesszük a darált húsba, mert alacsonyabb lesz a kalóriaértéke az ételnek, és az íze teljesen fölveszi a hús ízét. A csikemájat késsel „elkaparni” szükséges, hogy az erek kijöjjenek a májpüréből. A gombát apró kell kockázni, de nem darálni, mert olyan jó egy kis gombára ráharapni a töltelékben! Só, paprika ízlés szerint és a fele majoranna. A tölteléket nem nagy tudomány a húsba belevarázsolni: egy fakanál nyelével gondosan és lassan beletömjük a húsba, miközben egyik kezünkkel a húst függőlegesen tartjuk (a Káma Szutra szerint ezt az eljárást a gyakorlat tanítja). A megtöltött hús végét hústűvel vagy bárhogy lezárjuk, hogy sütés közben ne jöjjön ki a töltelék (Óbudára). A lezárt végű húst kívülről sózzuk és majorannázzuk, a tv-ben azt láttam, hogy belehempergetjük a majoranna és só keverékbe. A kimaradt tölteléket kisebb gombócokban a hús mellett helyezzük el.

A töltött húst sütőben összesen legfeljebb 1,2 óra hosszat sütjük összességében (1 kg hús 1 óra). Az első 30 percben lefedve 250 fokC-on, majd 150 fokra csökkentve a hőt lassabban, az utolsó 20 percben fedő nélkül barnítva, grillezve. Ha úgy tűnik, hogy a hús meg akar égni, akkor lejjebb vesszük a hőt és egy kis vizet vagy sört vagy kefírt öntünk a húsra, ami jó hatással véd a megégés ellen. Az utolsó 20 percre néhány gerezd fokhagymát dobhatunk a tepsibe hanyag mozdulattal, héjával együtt.

A hússal töltött húst a tálalás előtt érdemes pihentetni, legalább 1 órát. A kihűlőben levő húsban a töltelék teljesen egynemű lesz, és könnyebb szeletelni. Vékonyabb szeleteket vágni forrón nem nagyon lehet, érdemes egy kicsit várni, a szeletelés sokkal dekoratívabb lesz!

A köretek a családtagok ízléséhez könnyebben igazíthatók: krumpli, rizs, saláta, sült zöldségek, bármiféleség.

A kimaradt és megsült töltelék a legfinomabb falat. Ráadásul teljesen vegatariánus benyomást kelt. Ha a családi ebédből megmenekül, akkor 2-3 napig reggelire rájárhatsz egy-egy szeletre!

Félúton. Hogyan választunk 2014-ben?

Második rész

Az Országgyűlés 2011 karácsonya előtt már jóváhagyta a parlamenti képviselők választásáról szóló törvény érdemi (anyagi jogi) szabályait. 2012 október elején kiegészült az Alaptörvény, amely a választási regisztrációról szól.  Most folyik a Parlamentben a választási eljárási törvényjavaslat vitája. Félúton van tehát a választási szabályrendszer átalakítása, egyenlőre nem tudni, hogy 2014-ben pontosan hogyan lehet és kell szavazni. A választási törvényeknek nincs társadalmi-szakmai vitája, így ez az írás igyekszik az olvasókat az eltérő véleményekről is tájékoztatni.

(A korábban 22 évig hatályos választási törvények, továbbá a nemzetközi tendenciák  ismertetését, értékelését az ÉS 2012. szeptember 21-ei /LVI. évfolyam 38./ számában olvashatják. Ez a cikk megjelent az ÉS 2012. október 31-ei /LVI. évfolyam 44. számában.)

Tartalom és a forma

A választásokon a szakértők és a nemzetközi megfigyelők a választójogi alapelvek törvénybe foglalásán túl azok gyakorlati megvalósulását is figyelemmel kísérik. A választás lebonyolításának a minőségét, a demokratikus szabályok betartását, a nemzetközi standardok gyakorlati érvényesülését három szempontrendszeren keresztül vizsgálják: szabadság-fok (free), tisztességesség-esélyegyenlőség (fair) és átláthatóság (transparency). A vizsgálat kiterjed törvényalkotás folyamatára, a választópolgárok jogainak a valóságos érvényesíthetőségére, az állam (pártsemleges) közszolgálati jellegű tájékoztatási kötelezettségére, a jelöltek és pártok tevékenységének elemzésére, a választási szervek semleges viselkedésére, a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervek tevékenységére, a média szerepére, a párt- és kampányfinanszírozásra, a szavazás technikai feltételeire és az alkalmazott technológiákra.

A választások szabadsága

1990-2010 között a magyar parlamenti választások szabadsága érvényesült. A választási törvény az alkotmányos alapelvekre épült, megvalósult a többpárt-rendszer, a hatalom-megosztás elve szerint elkülönült hatalmi ágak közül a polgárok ciklikusan képviselőket választottak az Országgyűlésbe, a tulajdon szabadsága és pluralizmusa keretet adott a szabályozott piacgazdaságnak, a fegyveres szervezetek civil kontroll alatt működtek, a jelöltek és a pártok szabadon kampányolhattak. A választások szabadságát a belföldi közvélemény és külföldi kormányok elismerték. Negatív változásnak kell azonban értékelni, hogy a választási törvényeknek sem társadalmi, sem szakmai vitája 2011 óta nincs, amely erősen rontja a választási törvények társadalmi elfogadottságát és valószínűleg negatív kihatással lesz a választási eredmény legitimitására is.

Tisztességesség, esélyegyenlőség

A jelenlegi kormánypártok egyértelmű célja, hogy a választási törvények eszközével a magyarországi sokpárt-rendszer kétpárt-rendszerré alakítása át. Ennek módszere az, hogy a kispártokat a választási eljárásban hátrányos helyzetbe hozza a jogalkotó. Az egyfordulós, relatív többségű választási rendszer kifejezetten a két legtöbb szavazatot elért pártot preferálja a mandátumok megszerzésében.

A jelölésre a jövőben nem csak pártok, hanem civil szervezetek is jogosultak lesznek. A jelenlegi kormánypártok kifejezett célja, hogy a jelöléshez szükséges ajánlások számának radikális csökkentésével (750 helyett 200 aláírás, miközben a választókerületi lakosságszám kétszeresére nő) az egyéni választókerületi jelöltek száma növekedjen, hogy akadályozza ezzel is az ellenzék választási koalíciós lehetőségeit. A civil jelöltek országos listát nem állíthatnak, így a rájuk leadott szavazatok nem hasznosulnak a töredékszavaztok szempontjából.

A korábbi választási törvénnyel ellentétben a képviselői mandátumok között sokkal nagyobb súlyt kapnak az egyéni választókerületek győztesei (106), míg az arányosságot képviselő országos listákon elnyerhető mandátumok száma csökken (93), így a győztes párt burkoltan prémium helyeket kap az Országgyűlésben. Ezt a tendenciát – nemzetközileg példátlan módon - elősegíti a a győztest másodszor is jutalmazó kompenzációs „töredékszavazatok” intézménye, amely korábban a vesztesek számára jelentett arányosítást. A legtöbb szavazatot elért párt számára további kedvezmény, hogy az országos lista mandátumaiból részesednek a nemzetiségi listák is, amelyek tovább csökkentik a pártok lehetőségeit. Kiegyensúlyozott választási eredmény esetén a magyar Országgyűlésben a többséget eredményezhetik a nem párt alapon működő nemzeti kisebbségi képviselők a két legtöbb mandátumot elért párt között (mérleg nyelve).

A jelenlegi kormánypártok folytatják az alaptörvényben megkezdett „cikluson túl nyúló” szabályozás politikáját. A 2010 nyarán meghozott törvény szerint a választási bizottságokat minden választásra újra kellett választani. Most azt javasolják, hogy a Nemzeti Választási Bizottságot és annak elnökét 9 évre válassza meg a jelenlegi országgyűlési többség. (Már 2010-ben a jelenlegi kormánypártok kialakították azt a gyakorlatot, hogy az általuk vezetett önkormányzatok kizárólag pártkatonákat választottak meg a választási bizottságok tagjainak.) Ennek a folyamatnak egyenes következménye lesz, hogy a választási bizottságokban mindenütt a jelenlegi kormánypártok képviselő alkotják majd a többséget, így a „pártatlan” tevékenységük erősen megkérdőjelezhető.

A tisztességesség, esélyegyenlőség szempontjából a választási szabályok egyértelműen a jelenlegi kormánypártnak kedveznek. Azonban ha fordul a kocka, akkor ugyanezek a szabályok keményen visszaütnek a megalkotójára.

A médiahasználatnak, a párt- és kampányfinanszírozásnak e törvényekben semmilyen szabályozása nem szerepel. Kérdéses, hogy lesznek-e egyáltalán ilyen szabályok, vagy a kampánycsend intézményéhez hasonlóan egyszerűen hatályon kívül kerülnek?!

Átláthatóság

A választási eredmények megállapítása, az eredményeket alkotó adatforrások megjelölése, a leadott szavazatok fajtái közötti matematikai összefüggések rendszere a választás átláthatóságának és tisztaságának a talpköve. A jelenlegi szabályok hatályon kívül helyezték a korábbi rendet és ezzel a teljes bizonytalanságba sodortak mindent. Létezik olyan jogállami megoldás, hogy egy miniszter fogja megállapítani a választási eredményet rögzítő jegyzőkönyvek tartalmát? Elképzelhető az, hogy a közvélemény nem tájékozódhat előre a szavatok mandátummá alakításának a folyamatáról?

Valószínűleg megszűnik a választási eljárást támogató számítógépes rendszer is, mivel a törvény halvány utalást sem tartamaz erre a technológiára, sőt a javaslat 2.§ (3) bekezdése 5 nap közzétételi határidőt ír elő a közérdekű adatokra. A közvélemény 5 napig nem tudja meg a választási eredményt, csak a bennfentes kormánytagok?

A nemzetközi megfigyelőkre vonatkozóan súlyos korlátozásokat tartalmaz a törvényjavaslat. A nemzetközi megfigyelők nem kapnak jogot arra, hogy a jelöltekkel, pártokkal, civil szervezetekkel kapcsolatot tarthassanak. Teszi ezt a törvényjavaslat nemzetközi szerzédéses kötelezettség ellenére.  Másrészt a nemzetközi megfigyelők regisztrációs jegyzékéből a választási iroda vezetője – indoklás nélkül – bárkit, bármikor törölhet. Ilyet eljárást eddig csak az Európai Unión kívüli államban tapasztaltam.

A jelenlegi kormánypártok az 1989-2010 között hatályos választási törvény alapján, legitim módon győztek a szavazatok 53%-val és megkapták a képviselői helyek 68%-át. Ha ugyanilyen arányban kapnak szavazatokat 2014-ben, akkor a mandátumok közel 80%-át nyerik el. Mi szükség van ilyen mértékű önérdekűségre és inkorrektségre?

A trükkös, tisztességtelen és esélycsorbító szabályokat akkor is módosítani kell, ha a jelenlegi kormánypártok vesztenek a választáson. Az esetleges új győzteseknek ismét törvénybe kell iktatniuk a most hatályon kívül helyzett választási eljárási alapelvet: a választáson csalni tilos!

 A Viharsarokban éltek az apai nagyszüleim és nagyon szerettem nyaralni menni hozzájuk. Ridegvárosnak hívták a falunak azt a részét, ahol a kis házikójuk állt. A Ridegváros megnevezés az interneten fellelhető (megtudjuk, hogy itt lakóknak mikor kell a kutyájukat eboltásra vinni az állatorvoshoz), de az elnevezés okát még nem tudtam meg senkitől. Különös, hogy egy falurészt városnak hívtak, de nincs talán mindenre magyarázat (?).

A nagymamám hetente egyszer sütött kenyeret, mégpedig kettőt. Egynek a súlya, olyan 3-4 kg volt és ezt ettük minden nap az újig a nagyszüleimmel és az utcabeli gyerekekkel. Az nap, amikor kisült a kenyér, még a régit kellett enni, mert „a forró kenyér elcsapja a hasadat” – állította a nagymamám. De a kárpótlás aznapra nem maradt el. A kenyértészta kisebb darabjából lángost sütött a nagymamám, ami szintén nagyon finom csemege volt. Amikor kész volt a lángos, odaszólt a nagymamám nekem: „Szaladj csak és mondd meg az utcagyerekeknek, hogy ehetnek lángost!”. Nos, az utcagyerekek nem utcagyerekek voltak (mint Pesten), hanem az utcában lakó gyerekek: komák, keresztszülők. rokonok, szomszédok – velem közel egykorú – gyerekei. Midőn ezt mondta a nagyim, úgy tett, mint aki nem látja, hogy az utcagyerekek már egy órája lesben állnak a kerítés mögött , és várják az értesítést, hogy „Kész a lángos!”. Ordítás közepette rontottak be az udvarra, ahol a kemence, egy óriási eperfa és egy tyúk- és disznóól állt, benne a karácsonyt már meg nem érő kocával.

A megsült kenyeret másnap reggel, mindig vasárnap vágta fel a nagyapám, miután kis keresztet rajzolt a késsel a kenyér hátoldalára. Tette ezt minden vasárnap, bár következetesen nem járt a templomba, és nagyon rossz véleménye volt a mindenkori papról. „Egyszer láttam közelről a papot, a keresztelőn, másodjára már csak mögöttem jöhet!”. És valóban csak a temetésére jöhetett el a pap. Istenhívő ember volt a nagyapám, de nem bírta az egyházat. Viszont nagymamámnak, szépen felöltözve, minden vasárnap templomba kellett mennie, hogy, „Meg ne szólják a házunk elejit!”.

A kenyér a hét minden napján friss és puha volt. Mindenhez kenyeret ettünk: a leveshez, a főzelékhez,  a ritka húshoz, a gyümölcshöz, sőt a görögdinnyéhez is. A dinnyeevés könösen fontos esemény, szinte szertartás volt. A nagyapám a holt Körös partján levő Sócó zugból, a saját kis földjéről hozta a görögdinnyét. A dinnyékre számok voltak karcolva és sóspuskás mezőőr vigyázta a rendet. Nem hiányozhatott egy számozott dinnye sem. (Mindig hagyott nagyapám számozatlan dinnyét is: „Nyomtató lónak nem kötjük be a száját!”. Erre a mondásra sokáig értetlenül bámultam, mert nem tudtam elképzelni, hogy egy ló dinnyét egyen.)

Nos, megérkezett a Sócó zugból a dinnye, nagyapám egy felet kapott, mi a felet megfeleztünk a nagymamámmal. Kanállal kellett a dinnye piros belét megenni és a magokat sem köpködtük ki: a dinnyemagok kiszedése, az olyan városi-úri szokás. És a dinnyéhez egy nagy karéj kenyér felét is megettem. Manapság látva a piaci dinnyéket, mi legalább 10 kilósakat ettünk meg, bár soha senki nem mérlegelte a dinnyét, viszont rendszeresen locsolni kellett, ami nem volt nagy örömömre. A Sócó zugi termelésnek a dinnye volt a luxusa. Egyebként kizárólag kukoricát (a kocának) és szilvát (lekvárnak és pálinkának) termeltek a kis földön saját kezükkel. A kenyérhez szükséges búzát a TSz-től (gyengébbek kedvéért mezőgazdasági termelőszövetkezet) kapták, azért a földért cserébe, amelyet az 1945-ös földosztáson kapott a nagyapám és 1950-ben belépett vele a TSz-be. De mivel kevés volt munka, így az Üllői úti (első) lakótelep építésén dolgozott, mint kubikus, majd előlépett brigádvezetővé.

A kenyérnek valót tehát megtermelték, ahogy a húshoz szükséges takarmányt is, és az unokák luxus dinnyét is ehettek.

A kenyérre tejfölt kizárólag én és az öcsém tehettünk. A többiek „csak” kristálycukrot kaptak a kenyérre, és mivel otthon nekik erre sem jutott, így érthető, ha ezt a hátrányos megkülönböztetést örömmel elfogadták. Tejfölt egyébként a Nagyszüleim soha nem ettek, ahogy tojást sem: „Kell a piacra!” mondta a nagymamám, és vastagon kente a tejfölt a kenyeremre, de tojást csak édesnyám kapott Erzsébet napra, 30 darabot a névnapjára. „A menyem süssön valamit belőle Pesten!” – mondással küldte a pakkot.

A kenyértészta mindik szombaton reggel készült. A nagyapámnak volt csak joga a hideg kamra faláról leakasztani a „dagasztó teknőt”, amely vékonyan liszttel meghintve arra várt, hogy a hetente egyszer használatba vegyék. Ezt a teknőt soha nem mosták el vizzel. Mégis mindig tiszta volt, mert addig dagasztotta benne a nagymamám a tésztát, amíg kristálytiszta lett a teknő, és csupán kevés liszttel meghintve –dezinficiálva - várta az újabb alkalmazást. (Ennyit a mai tisztaságmániás tv reklámból élő cégekről, amelyek súlyos pénzeket költetnek velünk – saját hasznukra.)

A kovász a kenyér kiinduló anyaga. A nagymamám az előző sütés tésztájából mindig eltett egy maroknyit, mert az lett a kovász a következő sütéshez. A kovásznak szánt tésztához egy kis nyers tejet és maroknyi cukrot tett hozzá, és várta, hogy „felfusson”. A szakajtó liszthez öntötte a kovászt és elmorzsolgatta a két kezével. Nem viselt gumikesztyűt, nem öntött fertőtlenítőt a kezére, mert a sok dagasztás, majd a sütés minden baktériumot és fertőző anyagot elpusztított!

A kenyérdagasztásban – az év 2 hónapjában – nekem nagyon fontos szerepem volt: én adagoltam nagyon lassan a langyos vizet a tésztához. Soha nem tévesztettem el, hogy mikor kell önteni egy picit, mert a nagymamám az égszínkék szemével rám nézett, kicsit biccentett és ha sok volt a víz, akkor a kezével behintette új liszttel- hogy ne legyen túl lágy a tészta. Dagasztani – már a szóban is benne van a kemény munka. Kb. 2 órán keresztül dagasztotta a tésztát, kevés pihenőkkel. Majd következett a „pihentetés”. Hogy ez mennyi ideig tartott, azt én már nem tudom, mert szerepem véget ért, és mehettem a Körösre fürödni. Mire hazaértem, a kemencében már kisült a két kenyér, és szaladhattam az utcagyerekekhez: Kész a lángos!

Ma kenyeret enni a főbűnök közé számít a diétetikusok szerint. Pedig a kenyér finom és olcsó. A szegény emberek száma nem csökkent, sőt lényegesen növekedett hazánkban. 2012-ben a Magyarországon élők többsége (6 millió ember)nem engedheti meg, hogy ne egyen kenyeret. A diétetikusok azt hirdetik: ne egyél kenyeret, egyél korpát, mert az egészséges. A nagymamáméknál akkor adtak a korpát a disznónak, ha nekik már nem volt mit enniük. Kétségkívül, manapság az emberek többsége nem végez olyan fizikai munkát, amely a tartalmas, kalóriadús ételeket és mindenhez kenyeret igényelne. DE, a szokások nagyon lassan változnak – édesapám ma is kenyeret eszik a leveshez 84 évesen. Én már erről leszoktam.

ÉS ebben az ellentmondásos helyzetben robbant be NAGYMAMÁM KENYERE újra az üzletekbe. Pontosabban a a Lipóti kenyér üzlete a budaörsi Auchanban. Ott láttam a polcon azt a kenyeret, amelyet gyerekkoromban nagyon szerettem. Nagyon szerettem, mert finom volt, és mert mindenki ezt ette, mert szegény volt. A szegénység és a boldogtalanság nem szinonímák! Boldog gyerekkorom volt akkor is, ha a mai magyar politika és egyes gazdasági vállalkozások azt bizonygatják nekem, hogy boldogtalan voltam és egészségtelen dolgokat ettem.

Ezúton is üzenem ezeknek, hogy boldog gyermekkorom volt és szerettem a nagymamám kenyerét!

Ha Önök is úgy gondolják, hogy néha érdemes ilyen kenyeret enni, menjenek a budaörsi Auchanba, a Lipóti kenyérüzletbe, és vegyenek egy 3 kilós házikenyeret! Én minden ünnepre ezt veszem. Köszönöm, hogy segítenek visszagondolni a nagyszüleimre, mert ők adták nekünk az életet!

Tizenhat kormánypárti képviselő versenybe kezdett a kormánypárti frakcióban, hogy ki tud elfogultabb, részrehajlóbb, furmányosabb módosításokat készíteni a választási eljárás szabályairól szól szóló törvényjavaslathoz. A versenybe - külső körön - beszállt két Jobbikos és egy MSZP-s képviselő is. Jelen alkalommal nem tekintjük végig a mintegy 300 módosító, kiegészítő javaslatot, csupán a választási kampánnyal kapcsolatos szánakazalban próbáljuk a rendszer iránytűjét megkeresni.

Sokat kell olvasgatni a betűhalmazt, de a végére csak sikerült kideríteni a célt: a Nemzeti Választási Bizottság legyen az egyetlen hivatalos szerv – elnöke 9 évre bebetonozva –, amely az ellentmondó rendelkezések, gumiszabályok, a kodifikációs fércmunka termékén tort ülhet az ellenzéken és megmondja a magyar népnek az igazságot. Mindig a jelenlegi kormánypártoknak lesz igazsága, és a jelenlegi ellenzéknek csak a törvénysértés jut osztályrészül.

Nézzük a választási eljárás kampányának a főbb szabályait: az egyik javavalat szerint a kampány rövid legyen 2014-ben (50 nap), a másik javaslat szerint még rövidebb legyen, de kezdődjön a választást megelőző évben, 2013. szeptemberében.  A legrövidebb kampányozási lehetőségnél tilos legyen a kampányidőszak előtt kampányozni, mindössze szórólapokon lehessen tájékoztatni a regisztráció alkalmával a pártoknak a polgárokat. A szórólap azonban nem népszerűsíthet jelöltet vagy programot. A szórólap törvényességéről a független Nemzeti Választási Bizottság dönt.

Nagyon alaposan kidolgozott szabály a kampányra, hogy a nem minősül kampánynak a választópolgárok egymás közötti beszélgetése, kommunikációja. Ezért, ha a jelenlegi kormánypárt elnöke a többi választópolgárral magánemberi beszélgertést folytat (írásban, interneten vagy telefonon), az semmi körülmények között nem lesz kampány. Ha majd az ellenzéki politikusok akarnak ilyet, akkor majd a 9 évre miniszteri fizetést húzó elnök egyik helyettese megmagyarázza, hogy az miért kampány.

Az interneten választási kampányt folytatni tilos! A tilalom megsértését az erre hivatott , pártsemleges, 9 évre kinevezett médiahatóság vezetője ellenőrzi.

Az ellenzéknek alanyi joga, hogy befizesse a kormánypártokat szponzoráló cég kasszájába azokat a méltányosnak kijelentett összegeket az óriásplakátokért, amelyeken szerepelni óhajt. (Az óriásplakátok hírdetési árait nem kell bejelenteni az Állami Számvevőszéknél). Viszont, ha az ellenzék sajtóhirdetést akar közzétenni bármely újságban, akkor ennek árairól előre tájékoztatnia kell az Állami Számvevőszék – pártsemleges – elnökét.

Kereskedelmi médiában kampányt folytatni tilos. Nem minősül kampánynak a kereskedelmi médiában megjelenő szappanoperák azon része, amelyek a kormánypártok jó és helyes tevékenységéről tájékoztatják a választópolgárokat.

A közszolgálati médiában  ingyen kötelesek közzétenni a választás napja előtt 50. naptól 48 napon át az országos listát állító pártok hirdetéseit – meghatározott időkeretben. Tekintettel arra, hogy „országos listás pártok” csak közvetlenül a választások előtt léteznek majd jogilag, ezért az MTVA vezetője mindig csak a jelenlegi kormánypártokat fogják ingyen (!) reklámozni.

Nem minősül kampánynak a választási szervek tevékenysége. Minden választási szerv mindig pártsemleges döntéseket fog hozni. Így a bíróság döntését, amely megállapítja egy választási szerv törvénysértő döntését, tilos nyilvánosságra hozni.

Állami szervek (országgyűlés, kormány, minisztériumok, stb.)a kampány ideje alatt helyiségekkel, berendezésekkel támogathatják a pártok kampányát. Mindez teljesen pártsemlegesen fog történni: a kormány tevékenységét, az elért eredményeit és az ellenzék hibáit bárki megismerheti.

A kampánynak fő eszköze lesz – az 2010. évi kampányhoz hasonlóan -, hogy ellenzéki vezetőket bilincsben vezetnek el a rendőrök, sőt TEK-esek. Újításként, a közszolgálati televíziók pártsemlegesen, egyenes adásban közvetítik – hasonlóan az orosz, az ukrán és azerbajdzsáni kampányokhoz a bírósági tárgyalásokat, amelyen megérdemelten kapnak büntetést egyesek. A közszolgálati televíziók a szélsőjobboldali tüntetők hangos éljenzését hosszadalmasan mutatják.

A háttérben turulmadarak röpte tisztítja az új nap hajnalát.

http://www.parlament.hu/irom39/08405/08405-0053.pdf

http://www.parlament.hu/irom39/08405/08405-0051.pdf

A 14. kerületi hírhatár újságírója, Bánhidi Emese kérdezte a választási eljárási törvényjavaslat 310 §-t 227 helyen módosító javaslat 70 újabb módosításáról..

http://www.14keruleti-hirhatar.hu/hirek/ujabb-fidesz-trukk-a-valasztasok-ellen

http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/11/07/a_nyugdijasokkal_baratkozik_az_imf/

Hegyesiné Orsós Éva (kép), a Nyugdíjasok Országos Klpviseletének a vezetője és Smon  Dezst, az MSZOSZ nyugdíjas szövetségének elnöke találkozott az IMF budapesti képviselőjével.

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=597932