Göncz Árpád temetése, ma 2015. november 6-án, pénteken 15 órakor lesz az Óbudai temetőben. Most indulunk a feleségemmel Budaörsről. Aki nem tud eljönni, annak feltettem a blogra Beethoven V. (Sors) szimfóniáját. A Bécsi Filharmonikusokat hallgathatják 37 percig, és emlékezhetnek Göncz Árpádra.
https://www.youtube.com/watch?v=yes8YOQnVQQ
2015. november 11-én, szerdán, 17 órakor Kerékgyártó István a Budaörsi Olvasókörben. Ajánlott olvasmány "Hurok - pénzmagyar" c. regénye. Várjuk a Budaörsi Olvasókör régi és új tagjait!
Meghívó Budaörsi Olvasókörbe - 2015. november 11.
A Budaörsi Olvasókör egy éve, 2014. szeptemberében alakult meg, és minden hónap második szerdáján tartja rendezvényeit a Budaörsi Városi Könyvtárban.
Az Olvasókör célja, hogy lehetőséget adjon az olvasmányélmények megosztására minden érdeklődővel, akik esetleg nem is olvasták az aktuális könyvet. Beszéltünk már Jókairól, Szabó Magdáról, Karinthyról, Örkényről, Ulickajáról, vendégünk volt Erdős Virág költő, Dr. Bodó Miklós és Ágh Attila professzorok. Spiró György és Kukorelly Endre is megtisztelt minket beszélgetéssel, legutóbb Horváth János v. kubai nagykövet Kubai retró c. könyvét mutatta be nekünk.
A nyári programunk „vizes” volt, mert a Sukorói kajak-kenu pályán önkénteskedtünk mozgássérültek számára, majd egy sárkányhajóval száguldottunk a vízben. Augusztusban Krúdy Gyulára emlékeztünk az óbudai Vendéglátó Múzeumban. A „Civilek éjszakáján” gyógyító ételeket főztünk a Motiváció Alapítvány vendégeinek.
Kerékgyártó István író, BUDAÖRSI lakos, meglátogatja Olvasókörünket 2015. november 11-én, szerdán, 17 órakor, a Budaörsi Könyvtárban.
A könyvtár elérhetősége: http://www.budaorskonyvtar.hu/kapcsolat.php
Kerékgyártó István pályafutásáról előzetes információk:
http://www.kerekgyarto-istvan.hu/fooldal.html .
Az író „Hurok – pénzmagyar” c könyvéről már olvashattak az olvasókörünk honlapján is:
http://olvasokor-budaors.blogspot.hu/search/label/Hurok-p%C3%A9nzmagyar Az olvasókör rendezvényén részt vevők november 11-én, 17 óra után személyesen is kérdezhetik az írót.
Várjuk régi és új tagjainkat a találkozóra!
Terveink
Dr. Dragomán György író, elfogadta felkérésünket egy beszélgetésre. A találkozóra a Budaörsi Városi Könyvtárban kerül sor, 2015. decemberében vagy 2016. januárjában. Dragomán írásai közül a Fehér királyt ajánljuk, de bármit lehetséges Tőle elolvasni: http://gyorgydragoman.com/?lang=hu
Hamarosan megjelenik az elhunyt Göncz Árpád, köztársasági elnök emlékére az „Árpi bácsi” c. gyűjteményes kötet. Felkértük Faragó Andrást, aki közvetlen munkatársa volt, és a kötetben több emléket is felidéz, hogy mutassa be számunkra a gyűjteményt. A rendezvény időpontját a könyv megjelenése után tudjuk konkretizálni.
Ágh Attila professzort tervezzük ismét meghívni egy előadásra - Újra Buddha! címmel.
Várjuk az Olvasókör tagjainak a javaslatait 2016-ra!
Budaörs, 2015. november 03.
Filipszky István, könyvtár igazgató Tóth Zoltán, olvasókör vezetője
Székelygulyás/Székelykáposzta.
Különféle szakácskönyvekben ugyanaz az étel különféle neveket visel a keresztségben. A lényeg hús és savanyított káposzta. Azonban az ördög a részletekben lakik. A fűszerek lehetnek eltérőek, a főzési metódus lehet különböző (böző, böző, milyen böző? Különböző!), azonban a lényeg ugyanaz!
Az étel neve Petőfi Sándortól ered, aki Székely József barátjára hivatkozva, ilyen néven rendelte az ételt a kocsmárostól[i]. Arról nem szól a fáma, hogy Székely József székely nemzetiségű volt-e. Valamely ősének székelynek kellett lennie, mint a Tóth nevűek is szegről végről szlovák származásúak. A XVIII. században a székelyek „székely nemzetiségűek” voltak (nem magyar nemzetiségűek), amelyet bizonyít az a tény is, hogy az Országgyűlésben e nemzetiség szerint különböztették meg a képviselőket. Külön érdekesség, hogy a székely káposztát lehet székely módra készíteni: a differencia specifika[ii] a csombor nevű zöldfűszer.
Az étel jellege: húsevőknek ajánlott. Vegetáriánusok nyersen vagy főzve ehetik a káposztát tejföllel, a vegák tejfölt se tegyenek hozzá, mert tehénből készült.
Az étel állaga: egytálétel, amely átmenet a leves és a főzelék között, inkább a főzelék állaga felé hajlik.
Az étel színe: fehér-rózsaszínes a leve, amelyből kibukkannak a barna húskockák és a fehéres-sárgás káposzta csíkok.
Az étel illata: enyhén ecetes-citromos illat, anélkül hogy ezek az alkotórészek benne lennének. Az illat markáns része a húsra jellemző.
Az étel íze: Harmonikusan simul össze a savanykás íz az olajos/zsíros szafttal. Meglepődnek, amikor megérzik a fűszerek ízét, amely a húst pikánssá teszi.
Bevásárló lista (130 főre)
Sertés apróhús 16 kg (kiskockára vágva)
Zsír 2,5 kg (finom zsír)
Csont alaplének 5,0 kg (nem kell húsos csont)
Vegyes zöldség alaplébe 3,0 kg (sárgarépa, zeller)
Vöröshagyma 4 kg
Savanyú káposzta 20 kg (külön lé nem kell)
Tejföl 8,0 kg
Pirospaprika (őrölt) 10 dkg
Köménymag (őrölt) 5 dkg
Liszt, só, fokhagyma van
Metódus
A csontot és a zöldségeket feltesszük alaplének főni. Másik edényben a zsíron dinszteljük az apróra vágott vöröshagymát. Közben áttekintjük a húst, és a megfelelő méretű kiskockára vágjuk. A savanyított káposztát megkóstoljuk, és ha túl sós, akkor kinyomjuk a levét. Ha még mindig ehetetlenül sós, akkor egy kis vizet öntünk rá, és kinyomjuk a vizet a káposztából.
A kockázott húst szárazon pácoljuk: összeverjük az őrölt kömyénymag, pirospaprika felével és egy kevés sóval. A sóval nagyon fukaron bánunk, mert a káposzta is sós.
A húst elősütjük a zsíron dinsztelt hagymán úgy, hogy a hús kifehéredjen. Rátesszük a pirospaprika és az őrült köménymag másik felét. Nagyon keverjük, mert ha leégnek a fűszerek, akkor mehetünk újra a boltba! Ha kioldódott a paprika és a kömény illata, akkor rátesszük a húst. Kavarjuk, kavarjuk és egy kevés alaplevet öntünk alá azért, hogy le ne égjen. Újabb alaplé adagot teszünk alá és kavarjuk. A majdnem puha húsra rátesszük a káposztát, és kevergetjük. Felöntjük az alaplével, olyan mértékben, hogy éppen elérje az alapanyagok tetejét. Lassú tűzön főzögetjük, pótoljuk az az alaplével az elpárolgó folyadékot.
Kóstoljuk meg többször is! Elsőre a sós ízt, másodjára a fűszereket, harmadjára hús puhaságát, negyedjére az íz összhatását, ötödjére az illatot, végül az összhatást. Ne csak magunk kóstoljunk! Nem kell ízlés terrort alkalmazni a szakácsnak. Azonban ne legyen parttalan véleményezgetés, mert a szakács a felelős az ételért és nem a tanácsadók.
Hagyományok: A XX. század első harmadában rögzült polgári (középosztály) étlap és szakácskönyvek szerint az étel főzése végén tejfölös habarást kell belekeverni a székelygulyásba. Újabban a habarást az étkezési keményítő, illetőleg a zabpehely váltja fel sűrítőként. De önmagában a tejföl is megteszi, és finom ízt ad az ételnek.
Az étel tálalása: tekintettel az étel szállítására a tejfölt csak a tálalás előtt helyezzük az ételre. A dobozolásnál ügyelni kell arra, hogy maradjon hely a tejfölnek is.
A fotón 50 kg székelygulyás/székelykáposzta látható.
Budaörs, 2015. 10. 31.
Tóth Zoltán, jogász és szakács
2015. november 3-án, kedden, 13 órakor új műsorral jelenkezem a Rádió Bézsben. Előzetes a "Mit főzzek? Válassz!" - a fakanálnál Tóth Zoltán c. műsorból:
A vidéki és budapesti színházak, könyvesboltok után ma a Dombóvári és a Gyomaendrődi Művelődési Ház rendezvényeire vetünk egy-egy pillantást. Buday Péter Halloween, halottak napja alkalmából a sütőtök szezonban vajon mit készít a Rádió Bézs hallgatóinak?
Galkó Balázs előadóművész Mario Vargas Llosa regényéből olvas fel egy részletet. Tóth Mónika, hegedűművész, a barokk zenével ismertet meg minket.
Hallgatóink főzték rovatunkban Katalin lencselevest készít gyorsan és olcsón, továbbá József tiramisut szervíroz. A műsorunk végén áttekintjük azt az étlapot, amelyről a Civilek éjszakáján főztem a Motiváció Alapítvány mozgássérült vendégeinek.
Mai műsorunk zenéit egy salsával kezdtük, Beatles, Bornai Tibor, Rolling Stones zenéiből válogattam be egyet-egyet, és Koncz Zsuzsa énekel."
http://www.radiobezs.hu/radiobezs/dr-toth-zoltan
Hittem is és nem is annak a korábbi hirdetésnek, hogy Sas József búcsúzik a kabarétól: ez lesz az utolsó fellépése.
Hittem is és nem is az újabb hirdetésnek, amely tudtul adta, hogy a Sas Fészekben folytatódik az egyetlen pesti politikai kabaréműsor: Zsebrepacsi címmel. Vidám botrányország alcímmel játszák a legújabb Sas kabarét, 2015. szeptember vége óta. Ha már van politikai kabaré (ki tudja meddig), így ismét vettünk jegyeket és barátainkkal együtt mentünk a Kertész utca 36-ba.
Hittem is és nem is a meteorológiának, hogy nem fog esni az eső, és úgy szakadt az égből, hogy semmit se ért az esernyő mire a Fészek fedele alá értünk. Vidáman szárítkoztunk az előtérben, és nagyon jól jött az a csöpp lélekmelegítő, amelyet az előtérből nyíló étteremben vehettünk magunkhoz.
Hittem is és nem is, hogy az új kabaré felülmúlja a korábbi színvonalát. A spártai egyszerűséggel berendezett miniatűr színpad előtt ülve az első percekben még éreztem a magamhoz vett lélekmelegítő hatását, így annak tulajdonítottam azt a nevetést, amelyet a háttérfüggönyre festett országhatár sziluett (Uitz Péter műve) kiváltott: minden településnév „-felcsútra” végződött. Így igyon az ember eső után alkoholt, hogy még egy viccet sem hallott és már is nevetnie kell! Mások is nevettek.
Hittem is és nem is, hogy a szokásos zenei bevezető után következik a már bevett politikai poén sorozat színész párosokban: Aradi Tibor – Varga F. József, Beregi Péter – Baranyi László, Ress Hajnalka – Plásztán Anett. A nézőtéren fokozatosan forrósodik a levegő és fogy az oxigén a sok tapstól és nevetéstől.
Sas József fellépése váratlanul drámaira a színház addig vidám légkörét. Egy Madách Ember tragédiájára épült szöveggel – versben - bravúrosan mutatja meg a mai közélet valós képét és megoldhatatlannak tűnő súlyos gondjait. A nézőtéren már a többség körbenézett: „Úristen! Ez is lehet kabaré?!” – amikor Sas Józsitól elhangzik a klasszikus befejező mondat, és jön a katarzis. Vastaps.
Hittem is és nem is a barátaim közlését, hogy a szünetben nem működik a Fészekben a büfé. Bementünk a büfébe, és tényleg nem működik. A Fészek épületének az erkélyen vigasztalanul szakadt az eső.
Hittem is és nem is, hogy a második rész visszahozza a jókedvünket. A zene visszaállította az eredeti állapotot a nézőtéren: harsány nevetések és nagy tapsok kísérték a színészpárok jól begyakorolt jeleneteit és énekeit. Egyszer csak Sas drámai szöveggel tanította fiát, hogy csak úgy lehet érvényesülni, ha megtanul politizálni. Sas József és társulata humorral győzi le a hétköznapjainkon és ünnepeinken uralgó visszaéléseket, korrupciókat, lelketlenségeket, kivagyiságokat. A műsor végén a közönség felállva és vastapssal jutalmazza a színészeket azért, mert a közéleti sötétségben is tudnak reményt nyújtani kisembereknek.
Az esőben ázó Kertész utcán hazafelé ballagva, elhittem Sas Józsinak, hogy érdemes volt jegyet venni a Zsebrepacsira. Önök is elhiszik, ha elmennek (az utolsó?) Sas kabaréra.
https://nepszava.hu/cikk/1074445-kozelkep---zsebrepacsi
Budaörsi Tesco előtti parkolóban levő autógumi szerelőről.
Eljött a téli gumi szerelésének az ideje. Az érdekektől mentes hirdetés szerint már +7 fok C-on át kell szerelni a nyári gumit télire. Nosza, rajta! A Budaörsi Tesco előtti parkolóban levő autógumi szerelőnél megjelentem, majd a szerelő-ruhás kérdésére „namivan?” válaszoltam, hogy Jó napot kívánok! Mivel a rövid eszmecsere itt megszakadt, ezért próbáltam felvenni újra a beszélgetés fonalát. A nagyon rövid és minden hörgő hangot bemutató gumi-szerelő válaszból csak annyit sikerült megértenem, hogy 7.800 Ft és egy óra várokozás szükséges. Arra a kérdésre, hogy ebben az összegben benne van-e a pótkerék is – pusztán érthetetlen krákogás volt a válasz. (Utóbb: nem volt benne, de meg sem csinálta.)
Elsődlegesen dicséret illeti Budaörsi Tesco előtti parkolójában levő autógumi szerelőt! Egy óra múlva készen volt a gumicsere! Bár nem tudott visszaadni a tízezresből, de vidáman ültem be az autómba: eldicsekszem a feleségemnek, hogy milyen egyszerűen cseréltem le a nyárit télire!
Mentem kb. 1 km távolságot, amikor az autó számítógépes kijelzőjén megjelent egy mindent eltakaró felhívás: „Ellenőrizze a gumiabroncs nyomást, mert csökkent!” Próbálkoztam mindennel, de nem sikerült a fenyegető jelzés törlése. Az első közbenső benzinkútnál ellenőriztettem a gumiabroncs nyomását, és a segítő értetlenül bámult rám: „Minden rendben?!”. Visszamentem a Budaörsi Tesco előtti parkolójában levő autógumi szerelőhöz, hogy „most mit tegyek?”.
A korábban általam kitűnőnek vélt gumi szerelő már nem volt a tetthelyen, de a főnöke jót állt érte: „ Hööö?” Rövid tényálladék ismertetése után közölte, hogy az autóm téli gumijaiból hiányoznak a „jelzők”. A mi a teendő (sto gyelaty) kérdésemre, az volt a válasza, hogy olvassam el az autó használati kézikönyvét vagy forduljak szakszervizhez.
Decens kérdésemre, hogy a 8000 Ft számla nélkül benne foglalhatna egy tudást a fenyegető jelzés törlésére, az egy nagyon egyszerű válasszal került elutasításra. „A kerekeket kicseréltük! Nem?”
Milyen egyszerű a Trabantosok, Wartburgosok élete! Az autójukban nincs számítógép, az a gumi csere 800 Ft volt. És nem volt akadályozó számítógép sem.
A fejlődés elérte azt a szintet, hogy a Budaörsi Tesco parkolójában levő gumicserélő 10-szeres pénzt szed, de a tudása megmaradt 1970-es szinten! Holott 1995-ben születtet!
Sic itur ad astra! (Így jutunk a csillagokba!)
A Belügyminisztériumban az Országos Választási Iroda vezetőjeként dolgoztam. Ezen a napon is be akartam menni dolgozóba (gyerekszáj), de a rádióban azt hallottam, a blokád miatt zárva az M7-es autópálya az Osztapenkónál (az 1-es út is), így azt véltem, hogy a budaörsi lakásomról nem tudok bejutni a Wartburgommal a Roosevelt téri BM épületbe.
A hír ellenére megborotválkoztam és felvettem a hivatali ruhámat: öltöny, fehér ing, nyakkendő, fekete zárt cipő. A telefonom csöngött és a BM ügyelet értesített, hogy egy villogó rendőrautót küldenek értem. Értetlenkedésemre, azt a választ adta, hogy „ez parancs és kész!” Nekem nem a munkahelyem ellen volt kifogásom, hanem a szállítási mód ellen: az első 40 évemben még soha nem ültem villogó rendőrautóban. Ahogy letettem a telefont, már a házunk előtt vijjogott és villogott a rendőrautó. (A szemközti szomszédom nagy megelégedéssel állt kint a háza előtt, mert mint utóbb megtudtam egy héten korábban jelentett fel engem, mint kommunista bérencet az MDF helyi szervezetében. Másnap reggel is találkoztam a szemközti szomszéddal és csodálkozva nézett, hogy szabadlábon vagyok.)
A belügyi államtitkári ukáz szerint a miniszteri tárgyalóban kellett megjelennem, ahol már sok kolléga tartózkodott, értetlenkedett és pusmogott. A Roosevelt téri épületben levő konyháról rendszeresen érkeztek a rántott hús - csemege uborka – friss fehér kenyér szállítmányok! Megtanultam, hogy a BM konyha előbb tudja, hogy rendkívüli helyzet van, mint a BM vezetése. Sőt, egyes belügyi vezetők a rántott húsos tálcákat meglátva értesültek arról, hogy rendkívüli helyzet van. A BM konyha már október 24-én éjfélkor elkezdte a rántott húsok sütését, miközben a BM vezetői még első álmukat élvezték az ágyukban!
Telt-múlt az idő a miniszteri tárgyalóban az idő: információ, feladat semmi, de szépen fogynak a rántott húsok. Nem értettem, hogy miért kell nekem itt lennem, amikor én választási szakértő vagyok és nem rendőr! Hamarosan kihívtak a tárgyalóból és azzal a külön feladattal bíztak meg, hogy teremtsek kapcsolatot a polgármesterekkel, és később kapok egy levelet, amelyet el kell juttatnom a 3150 polgármesternek a saját településére, a polgármesteri hivatalba. Az értetlenségem tovább fokozódott: „Nem vagyok én egy postás!”
Rövid, ámde alacsony színvonalú, azonban emelt hangú párbeszéd után, megtudtam, hogy ez kötelező feladatom, és punktum.
A BM kihalt folyosóin ballagtam az irodám felé – rántott húsok illata fogott körbe -, amikor eszembe jutott egy vita a BM-ben 1990 nyarán. (Akkor is Horváth Balázs volt a belügyminiszter.) A vita arról szólt, hogy az önkormányzati törvényben milyen legyen a kapcsolati rendszer a minisztériumok, a területi szervek (akkor köztársasági megbízottnak nevezték őket) és az önkormányzatok között. A vita azzal zárult le, hogy mindenki teljes egészében önálló: nincs alá-fölé rendeltség, nincs utasítási jog, az „irányítás” kizárólag jogszabályok és bírósági döntések útján lehetséges. Nos, ennek szellemében telt el az új önkormányzatok első két éve. A korabeli kormánynak a taxisblokád kellett ahhoz, hogy rádöbbenjen: a közigazgatás nem szingli szigetek szabad halmaza a végtelen tengeren, hanem jogok és kötelezettségek előre meghatározott rendje a közigazgatási szervek között.
A közigazgatás gyakorlati életében két olyan terület volt, ahol nem érvényesült a végtelen szabadság rendszere: a rendőrség és választási igazgatás. Nos, ez utóbbi miatt kellettem én, mert egy civil és működőképes, az önkormányzatokkal napi közvetlen kapcsolatban álló szervezet volt, amely képes volt bármilyen „levelet” bármely polgármesteri hivatalba azonnal eljuttatni, legfeljebb nem „jegyző”-nek kell címezni, hanem a „polgármesternek”. A választási kommunikációs hálózat kitűnően működött, míg a minisztériumok és területi szervek postai címjegyzékeket bogarászták, hogy postán elküldhessenek egy levelet egy önkormányzathoz.
A „kitűnően működő” kommunikációs hálózat azonban nem műszaki színvonalra, hanem az információ eljuttatásának a gyorsaságára és megbízhatóságára vonatkozott. Tudniillik a korabeli 3150 településből 1000 (ezer!) településen nem volt telefon, csak un. berepülőzött telefon. Ez azt jelentette, hogy ezer településen vagy a körorvosnál vagy körzeti megbízott rendőrnek volt egy telefonkészüléke, amelyen tárcsázni sem kellett, mert egy kurblival lehetett csöngetni (l: a II. világháborús filmekben a lövészárkokat). Ha valaki nem volt a telefon közelében, akkor persze nem lehetett kommunikálni. Nos, ez volt a csodafegyver, amelynek segítségével minden polgármesternek el lehetett juttatni a kormány üzenetét: a kormány nem alkalmaz erőszakot a blokádolók ellen!
A blokád kezdete után két nappal, már visszaülhettem a Wartburgomba (De lux típus, libazöld színű, a gépkocsi szekrény tetején nyitható ablakkal, radiál gumik, rádió, és két gyermekülés!), és azt gondoltam, hogy 1 évig nem eszek rántotthúst. Tévedtem, de ez már egy másik történet.
http://nepszava.hu/cikk/1074321-blokad-es-rantott-hus
Dési János visszaemlékezése a taxisblokádra:
http://fotolexikon.blogspot.hu/2015/10/taxisblokad-negyedszazad-utan-avagy.html
Nagy Imre, a kivégzett miniszterelnök emlékházánál, Budapesten, a II. ker. Orsó utca 46. sz. előtt évek óta Kuncze Gábor mondja október 23-án az ünnepi beszédet.
http://www.nagyimreemlekhaz.hu/hu/
A nemzeti ünnepen Kuncze Gábor a beszédében Göncz Árpádra, az elhunyt köztársasági elnökre emlékezett. Szónoki fordulattal Göncz Árpádnak a menekültüggyel kapcsolatos – vélhető – álláspontját fejtette ki Kuncze Gábor, azon tények alapján, hogy miképp fogadták Ausztriában a 200 ezer magyar menekültet 1956 novembere és 1957 januárja között.
Az ausztriai tényekről és a történelmi párhuzamról érdemes elolvasni Kuncze Gábor beszédét:
http://www.tisztabeszed.hu/liberalis-klub/oktober-huszonharmadikan-2
A tökfőzelék ízletes és könnyű, olcsó étel!
Sokaknak rossz emlékük van az óvodából, az iskolából és egyetemi menzáról: tökfőzelék? Pfuj! Könnyű megmagyarázni az utálkozás okait: sótlan volt, szétfőzték gyalult tököt, sok rántással pótolták az ízeket, megállt benne a kanál és még hideg is volt.
A mi tökfőzelékünk alapját a mezőfalvi (sváb) nagymamámtól tanultam: sok fokhagyma, rengeteg friss kapor, éppen csak megfőzött gyalult tök, só, és tejfölös habarás.
Még a nagymamám tökfőzelékén is könnyítettünk 20 év múlva. A tejfölös habarás helyett tejföl/kefir és zabpehely keverékével sűrítjük a főzeléket. Aki a hagyományosan sűrű főzeléket keresi, annak is van megoldás liszt nélkül: a kész főzelék 10 %-át turmixoljuk, és ezt keverjük hozzá a kész ételhez. Aki a piros szint hiányolja a tökfőzelékről, az egy kevés piros őrölt (chili) paprika színezéket kaphat, aki csak a pirosát akarja, az egy kevés felhígított paradicsompürével kevercseljen.
A bevásárlásnál nehéz kis mennyiségben gyalult tököt vásárolni, ezért két megoldást alkalmazhatunk: egy piacon törzsvásárlók leszünk egy savanyúságosnál, aki a kedvünkért keveset is elad a gyalult tökből, vagy veszünk egy méretű tököt és egy tökgyalut, és magunk gyikicselünk vele. Az első megoldás drágább a második megoldásnál az egészben maradt tököt általában kidobjuk, mert megpenészedik a hűtőszekrényben, így ott vagyunk ahol a part szak, de büszke tulajdonosai lehetünk egy tökgyalunak.
Bevásárló lista 1 főre
0,2 kg gyalult tök
1 egész csomag kapor
3 db gerezd fokhagyma (minimum)
0,3 l tejföl/kefir
3 evőkanál zabpehely
Só, pirospaprika, kevés olaj
Metódus
Ha magunk nem szeretjük a tökfőzeléket, akkor tudjuk meg, hogy étkeseink hogyan szeretik a főzeléket. A fokhagymát megfuttatjuk a kevés olajon. Beletesszük a gyalult tököt, egy kicsit megrogyasztjuk. Hozzátesszük a megmosott és a szárával együtt apróra vágott kaprot. Kicsit tovább forraljuk, Mielőtt szétfőznénk a tököt, lehűtjük a tejföl/kefir keverékkel, és lejjebb vesszük a tüzet, hogy lassan gyöngyözzön. Belekeverjük a zabpelyhet. Lassan kevergetjük, és közben megkóstoljuk. Ha őrölt paprikával vagy paradicsompürével színezzük, akkor ezeket a kaporral egy időben vegyítjük a főzelékben.
Melegen vagy hidegen tálaljuk. Feltétnek is lehet hozzáadni valamit, rántott cukkinit, bundáskenyeret vagy pörkölt maradékot.
Éjfélkor a konyhában ne csapjunk nagy zajt, amikor kiesszük a tökfőzelék maradékát a hűtőből!
