Hittem is és nem is annak a korábbi hirdetésnek, hogy Sas József búcsúzik a kabarétól: ez lesz az utolsó fellépése.
Hittem is és nem is az újabb hirdetésnek, amely tudtul adta, hogy a Sas Fészekben folytatódik az egyetlen pesti politikai kabaréműsor: Zsebrepacsi címmel. Vidám botrányország alcímmel játszák a legújabb Sas kabarét, 2015. szeptember vége óta. Ha már van politikai kabaré (ki tudja meddig), így ismét vettünk jegyeket és barátainkkal együtt mentünk a Kertész utca 36-ba.
Hittem is és nem is a meteorológiának, hogy nem fog esni az eső, és úgy szakadt az égből, hogy semmit se ért az esernyő mire a Fészek fedele alá értünk. Vidáman szárítkoztunk az előtérben, és nagyon jól jött az a csöpp lélekmelegítő, amelyet az előtérből nyíló étteremben vehettünk magunkhoz.
Hittem is és nem is, hogy az új kabaré felülmúlja a korábbi színvonalát. A spártai egyszerűséggel berendezett miniatűr színpad előtt ülve az első percekben még éreztem a magamhoz vett lélekmelegítő hatását, így annak tulajdonítottam azt a nevetést, amelyet a háttérfüggönyre festett országhatár sziluett (Uitz Péter műve) kiváltott: minden településnév „-felcsútra” végződött. Így igyon az ember eső után alkoholt, hogy még egy viccet sem hallott és már is nevetnie kell! Mások is nevettek.
Hittem is és nem is, hogy a szokásos zenei bevezető után következik a már bevett politikai poén sorozat színész párosokban: Aradi Tibor – Varga F. József, Beregi Péter – Baranyi László, Ress Hajnalka – Plásztán Anett. A nézőtéren fokozatosan forrósodik a levegő és fogy az oxigén a sok tapstól és nevetéstől.
Sas József fellépése váratlanul drámaira a színház addig vidám légkörét. Egy Madách Ember tragédiájára épült szöveggel – versben - bravúrosan mutatja meg a mai közélet valós képét és megoldhatatlannak tűnő súlyos gondjait. A nézőtéren már a többség körbenézett: „Úristen! Ez is lehet kabaré?!” – amikor Sas Józsitól elhangzik a klasszikus befejező mondat, és jön a katarzis. Vastaps.
Hittem is és nem is a barátaim közlését, hogy a szünetben nem működik a Fészekben a büfé. Bementünk a büfébe, és tényleg nem működik. A Fészek épületének az erkélyen vigasztalanul szakadt az eső.
Hittem is és nem is, hogy a második rész visszahozza a jókedvünket. A zene visszaállította az eredeti állapotot a nézőtéren: harsány nevetések és nagy tapsok kísérték a színészpárok jól begyakorolt jeleneteit és énekeit. Egyszer csak Sas drámai szöveggel tanította fiát, hogy csak úgy lehet érvényesülni, ha megtanul politizálni. Sas József és társulata humorral győzi le a hétköznapjainkon és ünnepeinken uralgó visszaéléseket, korrupciókat, lelketlenségeket, kivagyiságokat. A műsor végén a közönség felállva és vastapssal jutalmazza a színészeket azért, mert a közéleti sötétségben is tudnak reményt nyújtani kisembereknek.
Az esőben ázó Kertész utcán hazafelé ballagva, elhittem Sas Józsinak, hogy érdemes volt jegyet venni a Zsebrepacsira. Önök is elhiszik, ha elmennek (az utolsó?) Sas kabaréra.
https://nepszava.hu/cikk/1074445-kozelkep---zsebrepacsi
