Ünnepi beszély a Magyar Konyha Napján
Magyarok új receptjeiből
Hajrá magyarok!
Sokáig nem laktunk jól! A kommunisták és vazallusaik évig éheztettek minket! De most! Eljött a mi időnk, eljött a lehetőségünk és a felelősségünk! És mi megfelelünk ennek a kihívásnak, mert ezer év néz le ránk! Szent István és az Árpád ház lehetővé tette, hogy a Kárpát medence új reneszánszát megteremtsük: újra haspártiak legyünk az éhezések után. Mi azt sem felejtjük, hogy kipcsakként nyereg alatt puhítottuk a húst, és ha kellett, akkor kancatejet rágtunk a besenyők támadásának az idején. Mi vagyunk az egyetlen keleti nép, ebben a zűrzavaros Európában, ahol a dollárbaloldal a traktálóik ételeit nyámmogja.
Mi azzal kezdjük a főzést, hogy kínai hagymát pirítunk. Olyan hagymán, amelyet a Belgrád-Budapest vasúton hoztunk haza. Beleszórunk egy kis erdélyi kősót, amelyet a székelyek verejtékes munkával bányásztak az ősi megszentelt magyar anyaföldből. Őrölt pirosparikát szórunk a lábosba, amely a Szegedi Gondolat jegyében fogant a fehér ló által.
Mindenki fejet hajt a nemzet nagysága előtt, amikor a magyarok által kifejlesztett kockázott burgonya belekerül a nagy magyar kondérba. Jöjjön mindenki pirítani! Elutasítjuk, hogy amerikai paradicsomot szeleteljünk a magyarok fazekába! Elutasítjuk a brüsszeli aprókáposztát! Magyar kondérba magyar szeletelt káposzta kell!
Tiszteletet követelünk Magyarországnak! Visszautasítunk minden olyan szél szárítottá sonkát, amelyet nem mi fújtunk szárazra! Mi sapkát húzunk minden tojásra - ha kell; egyenlővé tesszük minden burgonyafajta árát, mert mi vagyunk az egyetlen ország, amely küzd a burgonyák és a nemzetek egyenlőségéért, amelyet az ENSZ alapító okirata is tartalmaz.
A magyarok nem keverednek egyetlen más fajjal sem! Szent István törvénybe foglalta, hogy a migránsoknak kívül tágasabb! Megvédtük Európát a tatároktól, a törököktől és az oroszoktól! Számunkra elfogadhatatlan a tatár bifsztek, a török padlizsán és a borscs. Azonban, ha az orosz borscsba magyar tejfölt teszünk (magunknak), akkor készen állunk 15-35 évig vidáman szürcsölni azt, amit főztünk. (A török padlizsánról Erdogánnal tárgyalunk a Galata Szeráj VIP páholyában.)
Magyar étel alá magyar tűz kell! Minden háziasszony szeret a családi tűzhely mellett melegedni, azonban nem mindegy, hogy mivel tápláljuk a tüzet. Emlékszünk még arra, hogy a jó szenes sparhelteket lecseréltették velünk olajkályhákra. Tudósaink javaslatára a kormány azt tervezi, hogy a Paks 2 áramát közvetlenül bekötjük a magyar asszonyok konyháiba, hogy az atommeghajtású rezsóval gyorsabban, hatékonyabban és olcsóbban tudjanak főzni dolgos férjüknek és csok-kos gyermekeiknek. Addigis célszerű a családi tűzhelyeket tőzeggel fűteni, mert akkor a kolbász sütése egyben a füstölését is megvalósítja, ami dupla hasznot eredményez a családnak.
Még nincs itt az ideje, hogy a tanárokat beemeljük a főzés felelőségteljes folyamatába. A konyhalányoknak a konyhában a helye! És ne reklamáljanak, ha néha megesnek, mert a szolgálólányoknak ez a sorsa minden tisztes úri házban. Brüsszel nem ad jogos pénzt Magyarországnak, és különösen ellenzi a tanárok béremelését. Mi nem akarunk a brüsszeliek ellen harcolni, csak akkor, ha a magyarok érdekeit sárba tiporják. De akkor a végsőkig.
A kínai hagyma dinsztelése után a kétféle út nyílik a szakács (én) előtt: kockázott bélszint vagy parizert teszünk a főzőedénybe. A nekünk készülő nagy fazékba sok-sok bélszint aprítunk, a többieknek parizert szórunk a kicsi serpenyőjükbe. (A parizer elhagyható.)
A főzés végén türk fűszereket szórunk az ételünkbe. A parizeres (nélküli) ételbe már nem kell semmi, mert a hagyma – a magyar népdal szerint is - keserű magában a szolgalegénynek, és ez örömünkre szolgál
Szavazzatok a Fidesz lakomára!
(fénykép: wikipedia)
