2019.06.27.
10:38

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Szabó János verse

 

…a számla nagy, elsomfordálni nem lehet...

 

 

 

…tivornyátok túl régóta tart, ma már latrinaként messzire bűzlik,

 

e völgyben gyávaságtól és kapzsiságtól pállott a levegő..,

 

oligarchák, majálisoznak itt, s míg  rablott milliárdjaikat űzik..,

 

ábrázatuk bűntudattól kényszeres, szavuk mámortól hebegő…

 

 

 

…kinek a múltja viszket közülük, kinek a jövője  rothad,

 

hangszálszakadásig erőlködik mind, mintha csak mulatna..,

 

egymás kezéből kapkodják ki a legzsírosabb boltokat..,

 

mikor látszólag  vigad, ..akkor is csak rabolna ez a banda…

 

 

 

…az eget felizzító petárdák már eldurrogtak sorra mind,

 

kipirult arcok hirdetik, földre szállott a sok-sok légvár..,

 

a vezér már döntött, mi lesz, mit holnap megkaparint..,

 

a fényes társaság úgy tesz, mint ki nem érzi: …már hajnal felé jár…

 

 

 

…a hajnal, nem kapott meghívót, ám mégis ide talál magától..,

 

lassan vérszínű fényekkel kezdi  bíborrá festeni az eget..,

 

a  kelő nap következik,  ő mindent lát, s hamisan sose vádol:

 

kezében a mulatság számlája,…előle  elsomfordálni nem lehet...

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

A költő mindenkinek a képzeletére bízza, hogy mi áll a számlán...?! 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tothzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr7714914420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása