Az Olimpia négy évenként kerül megrendezésre 1896 óta. A rendező – jogilag - a NOB[i] és az adott ország fővárosa. A jog azonban a profit és a hatalmi politika után kullog, főleg a diktatúrákban.
Az olimpiai mozgalom eredetileg egy életfilozófia, kiemelve és egyesítve a test, az akarat és az ész erejét, ezek harmonikus egységét képezve. A sportot a kultúrával és a képzéssel ötvözve, az olimpizmus az örömre és az erőfeszítésre alapuló életmódot kíván létrehozni, a jó példa és az egyetemes erkölcsi alapelvek fontosságát hangsúlyozva. Az NOB egyik alapítója[ii] hangsúlyozta: az olimpia előmozdítja a nemzetközi kapcsolatokat és békét. Az eredeti cél azonban fokozatosan vesztett a befolyásából, és helyébe a beruházásokból és a hirdetésekből (TV közvetítési jogdíjakból) származó pénzügyi haszon és a nemzetállami-hatalmi érdekek léptek. Mivel a NOB felett nincs érdemi ellenőrző szervezet, ezért rendszeressé váltak a korrupciós[iii] és dopping[iv]botrányok.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szervezeti felépítése egyszerűnek tűnik: van elnök (max 12 évig), elnökhelyettesek, kongresszus (minden országot 1 vagy 2 személy képvisel), vezetőség, és a vitás kérdéseket elbíráló testület. A választási szabályok nem túl világosak, és nehezen hozzáférhetőek a nyilvánosság számára. A vezetőség tagjai között többségben voltak/vannak a főnemesek és a milliomosok, a tagság időtartama korábban a lemondásig vagy a halálig tartott (jelenleg 72 évesen le kell mondani). Több ország tagja a NOB-nak (206) - hasonlóan az Egyetemes Postaegyesülethez – mint az ENSZ-nek .
Olimpiai sportágnak nevezzük a nyári és a téli olimpiai játékok versenyszámait. A jelenlegi olimpiai program 35 sportot tartalmaz 53 szakággal, magyarul általában erre az utóbbira használjuk a sportág kifejezést. A nyári olimpiai játékok 28 sportot és 38 szakágat tartalmaz körülbelül 300 versenyszámmal, a téli olimpiai játékok pedig 7 sportot 15 szakággal és körülbelül 80 versenyszámmal[v]. A versenyszámok száma és típusa olimpiáról olimpiára változhat. Minden olimpiai sportot egy-egy nemzetközi szövetség képvisel. (Wikipedia)
Az Olimpiával párhuzamosan kifejlődött a sportágak nemzeti, kontinens- és világbajnoki rendszere is, amelyre még erősebben nyomja rá a profit a bélyegét. Egyes kormányok az élsportot „nemzeti üggyé” teszik, hogy ezzel ellensúlyozzák az államuk kisebb méreteiből származó nemzetközi hátrányokat.
Az élsport amatőr jellege fokozatosan megszűnt és helyébe 1950-től fokozatosan a profi(t) sport lépett. (A tömegsportnak már nincs jelentősége az olimpiai mozgalomban.) A sportágak szaporodása, a biznisz előretörése egyre nagyobb terhet rótt az Olimpiát rendező fővárosra (és mögötte az adott állam költségvetésére). Az olimpiai szakágak helyszíneinek az országon belüli kijelölése a nemzeti bizottság jogköre.
Az Olimpia időtartama – a versenyszámokhoz viszonyítva – rendkívül rövid (általában 16 nap, legfeljebb 3 hét). A versenyzők[vi], sportvezetők, újságírók, valamint a helyszínre érkező nézők (milliós) száma hatalmas, ezért a közlekedési, szálláshely, étkezés, biztonság stb. feltételeinek a megteremtése rendkívüli szervezési- és logisztikai megoldásokat követel.
Az Olimpia megrendezésével kapcsolatot ügyeket átszővik a hatalmi-politikai- és profit ügyek, amelyek hivatkozási alapja a sporteredmények és a nemzeti dicsőség (éremtáblázat) előtérbe tolása a közvélemény előtt. Azonban a rendező ország/főváros közvéleménye egyre gyakrabban az államadósság várható megnövekedése miatt az olimpia ellen fordul, és belpolitikai válságot is okozhat. Főleg a diktátorok használják politikai haszonszerzésre az olimpiát. Különösen homályos terület az Olimpia „nyereségének” az elosztása[vii] a nemzeti olimpiai bizottságok, a szakágazatok között. (Még akkor is osztanak nyereséget, ha az Olimpia veszteséges.)
Már évtizedek óta napirenden van az Olimpia reformja. Pl. törölni a sportágak közül az erőszakos (pl. ketrecharc) vagy kiemelkedően drága sporteseményeket (öttusa), szükséges a nők egyenjogúságát érvényesíteni (azonos versenyszámok), a versenybírók korrupcióját csökkenteni, a doppingot korlátozni. Azonban a lényeg nem változik: a költségek radikálisan emelkednek, a nagyhatalmak gazdasági-politikai befolyása egyre nő, a részvételi bojkott rendszeressé vált.
2025 márciusában új NOB elnököt választanak[viii], a jelölés szabályai homályosak a közvéleménynek. Már 7[ix] vagy 8[x] jelöltről ír a sajtó. Minden jelölt más-más programmal (szlogennel) indul: a sportolók támogatásának a növelése, a közösségi média útján új közönség bevonzása, a korrupció és a dopping csökkentése, az „olcsó olimpia” megteremtése, Olimpia egyidőben 5 kontinensen legyen stb.
Minden választási szlogen mellett érvek sorakoztathatóak föl, azonban egyről nem szól egyik javaslat sem: a NOB státuszának a megváltoztatásáról. A NOB jelenleg a kapitalista világ „függetlennek” nevezett intézménye, amely minden vonatkozásban a profitról szól. A belső választási rendszere nem felel meg az ENSZ alapító okiratában, az EU alapszerződésében rögzített egyetlen alkotmányos alapelvnek sem. A választási eljárás szabályai és a gyakorlat nem átlátható, nem tisztességes. A demokrácia nem jellemző a NOB tevékenységére, a korrupciónak, a doppingnak nincsenek közjogi következményei, a NOB a médiát és sport vezetőket egyszerűen felvásárolja, a nyakocsípett személyt legfeljebb kizárják az úri kaszinóból. (Vagy a NOB tagokat vásárolják meg érdemdús politikusok.)
Átfogó és lényegi reformot megvalósítani egy lépésben azért nem lehet, mert minden nemzeti bizottságban vannak olyan emberek, akik a jelenlegi (kaotikus, de jól jövedelmező) pozícióhoz ragaszkodnak. A nagy országok globális vállalatai nyilvánvalóan ragaszkodnak – a hirdetés útján elérhető - profitnövelési lehetőségeikhez, a média és a hirdetési piacon uralgó cégek pedig a bevételekhez.
A NOB egy globalizált piaci (kapitalista) világszervezet, amelynek tevékenységét csak államközileg (közhatalmilag) létrehozott intézmény szabályozhatja. Az államközileg létrehozott szabályok betartását csak ilyen szervezet ellenőrizheti.
Az államközi szabályok létrehozása célszerűen nemzetközi szerződések alapján történhet, amelynek példája lehet az Egyetemes Postaegyesület, az ENSZ szakosított (de önálló és független) intézménye. Ez egy lényegi változás volna a NOB jelenlegi nemzetközi státuszán, amely hangos és érdemi tiltakozást váltana ki a globalizált piaci szervezetek részéről és a ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagjaiból. A megoldás kulcsa azon országok ENSZ-beni összefogása, amelyek nem tagjai a Biztonsági Tanácsnak. A javaslat érdemi támogatás attól remélhető, hogy a javaslat elfogadásától számított 16 éven belül, minden ország a Földön Olimpia rendező lehet, az azzal járó anyagi terhek nélkül. (A javaslat konkrét kidolgozása több éves munkát igényel egy szakértői csoporttól.)
Az olimpia megrendezésének érdemi reformja megköveteli, hogy megtaláljuk a „kis államok” érdekeltségét az ENSZ szakosított intézményének a létrehozásában. Olimpia rendezője cím, azt az országot illeti meg, aki arra vállalkozik, hogy a jelenlegi olimpiai rendszer 53 szakága közül egynek a megvalósítását felvállalja. Mivel kb. 200 országnak van Nemzeti Olimpiai Bizottsága, így legkésőbb 16 év múlva mindenki otthon learathatja az „olimpiai rendező” cím belpolitikai dicsőségét és megkímélheti kisebb méretű országát egy katasztrofális állami eladósodástól. Sőt, az „olcsó olimpia” kezdeményezőjének címével is rendelkezhet. (A javaslat konkrét kidolgozása több éves munkát igényel egy szakmai csoporttól.)
A globalizáció hátrányai csökkenthetőek, de sokat kell dolgozni érte! A kapitalizmust humanizálni szükséges.
Tóth Zoltán
[ii] Pierre de Coubertin báró, a NOB egyik alapítója
[v] Az adatokban nincsen benne a Paraolimpia.
[viii] A Nemzetközi Olimpiai Bizottság március 20-án a görögországi Costa Navarinóban választja meg új elnökét
