Cukorbetegek kongresszusa
Mivel lehet jobban köszönteni a cukorbetegek gyűlését, mint beszámolni a gyógyulás egyik lehetséges útjáról?! Tudomásom szerint az idős/ebb kori (2. típusú cukorbetegségből) nem lehet kigyógyulni, de kellő elhatározottsággal és következetességgel kordában lehet tartani a betegséget, és még az evés élményétől sem kell teljesen megfosztani magunkat.
Önkéntesnek nem nevezhető az a döntés, hogy étrendemben lényeges változtatást kell megvalósítanom, mert a cukordoktornő, aki egy bájos és kedves hölgy, rideg hangon és mereven közölte velem, hogy jön az inzulin, és 6 (utolsó) hónapot szabott ki az „önkéntes” radikális változtatásra. A riasztó következményekkel való fenyegetés hatását tovább fokozta a vejem édesapjának a hosszadalmas, részletes elbeszélése a kiugróan magas cukráról, majd miközben ecsetelte a problémát, aközben megevett 2 nagy szelet tortát az unokákéból.
A Via Dolorosan[i] elindultam, és az korbácsolásnak azt a módszerét választottam, hogy kezdetben napi négyszer, később csak reggel éhgyomorra és este lefekvés előtt megmértem a vércukromat. Jelenleg csak reggel éhgyomorra és 30 perc intenzív gyaloglás után mérem a cukorfokomat. Aki azt gondolja, hogy varázsütésre történt a változás 12-ről tartósan 5-6 közöttre, az súlyosan téved: 3 hónapig jártam a via Dolorosan. Ez idő alatt voltak elbukások és HEURÉKA kiáltások, és azt is tudom, hogy minden nap újra meg kell küzdeni saját magammal. Hogy meddig kell küzdeni? Mint a bevezetőben említettem, a cukorbetegség nem gyógyítható betegség, csak kordában tartható.
Korábbi olvasmányaim és szakácstudományomat összeszedtem, továbbá dietetikus menyem tanácsára azonnal beszüntettem a nem teljes kiőrlésű kenyérféleségek fogyasztását, és a teljes kiőrlésűek mennyiségét is radikálisan korlátoztam. További segítséget adott számomra, hogy szeretem a kétszersültet, ezért a teljes kiőrlésű kenyeret, zsemlét vékony szeletekre vágtam, és csak másnap eszem meg, ámde rengeteg feltéttel: juhtúróval, sonkával, kolbásszal, amelyek elviselhetővé teszik a csizmatalp jellegű szárítmányt.
Rizst és burgonyát nem eszem, helyette bevezettem a francia konyhából a zöldköretet, és a lisztmentes sűrítését a leveseknek, a főzelékeknek.
Lev Tolsztojnál olvastam, hogy az öregemberek (férfiak) fő eledele a kefir és a fekete kenyér. Midőn ezt olvastam, kb. harmincéves lehettem, és mély megvetéssel gondoltam az öregemberekre, sőt a saját öregségemre is. A mai nap, midőn éppen betöltöttem a 65. évemet, már elismeréssel tartozom Tolsztojnak, aki a Háború és béke után, a valláserkölcsi nézeteinek a kifejtése mellett dietetikai tanácsadással is foglalkozott. A kefirt minden formában és márkában fogyasztom, egy picike fekete kenyérszelettel, amelyet az Auchan orosz nemzeti boltjában vásárolok, és amely kenyeret Németországban sütnek és Németországból szállítanak ide. Rendszeresen, napi 1 probiotikus készítményt is megiszom, amelyet Tolsztoj[ii] még ebben a formában nem ismerhetett, de kaukázusiként ajánlotta.
A káposzta a cukorbetegek barátja. A titka abban van, hogy a káposztával bevitt energia (tápérték) kisebb, mint a feldolgozáshoz szükséges energia. Hogy a politikából hozzak egy hasonlatot: többet visz, mint amit hoz! A cukorbetegség gyógyításának az lényeges eleme, hogy csökkenjen a testsúlyunk, magyarán, fogyjunk le, de úgy, hogy a ne borítsuk fel az energiaegyensúlyunkat radikálisan, csupán állítsuk csökkenő pályára. Lassan fogyni: ez a fogyás lényege, és nem az, hogy megvonjunk magunktól minden ételt és italt, vagyis léptessük érvénybe az éhségsztrájkot.
A káposzta minden formában ehető: főzve, sütve, párolva, nyersen, savanyítva, buggyantva, (ki tud még mást is?). A káposzta lehet cukros, ecetes, sós, mézes, chilis, paradicsomos, paprikás, szalonnás, sonkás, tojásos, pörköltös, töltött vagy lucskos. A káposzta lehet előétel, leves, főétel, egytálétel, desszert vagy sör-, borkorcsolya, újévre, húsvétra, május 1-ére, születésnapra, névnapra, baráti bulira rétesnek vagy karácsonyra pulyka alá. A káposzta mellé tehetünk malac vagy disznóhúst, libát, kacsát, csirkét, marhát, vaddisznót, szarvast, őzet vagy békát, továbbá aszalt szilvát, körtét, narancsot, citromot, galagonyát, áfonyát, sárgarépát, paszternákot és zellert. A káposzta nagy barátja az alma. A káposzta imádja a pezsgőt, a vörösbort és a fehérbort. A lényeg az, hogy mindig több káposztát együnk, mint a köretként szolgáló húst, gyümölcsöt vagy zöldséget. Móricz Zsigmond is barátkozott a káposztával[iii], Romhányi József is megverselte a káposztát[iv]. A káposzta sokkal olcsóbb, mint bármilyen gyógyszer! A cukorbetegek is barátkozzanak meg a káposztával.
A cukorbetegek legnagyobb ellensége a titkos cukor. Könnyű elbírni a nyílt ellenséggel, mert tudjuk, hogy a cukor cukor, a méz az cukor, az édesség az cukor. De nem tudjuk a titkos cukrokról, hogy cukor, mert az a burgonya, a finom liszt, a rizs, mert ezek a szervezetben mind cukorrá alakulnak. A sok-sok evés – mindegy miből – sok-sok cukrot termel a szervezeten belül, kivéve, ha bányászok vagyunk, ha élsportolóként napi 8 órát edzünk, vagy kubikusként napi 6 köbméter földet lapátolunk vagy szövőgyári segédmunkásként 400x2,5 kg spulnit emelünk 2 m magasra. Mert ezekben az esetekben nagy szükség van a cukorra! Az elmúlt 50 éveben radikálisan csökkent a fizikai munkamennyisége, sőt, az élsportolók sem cukrot esznek, hanem doppingszereket, így nincs szükségünk a sok-sok cukorra, de az életmódunk lassabban változik, mint a szervezetünk cukorfelhasználása, így cukorbetegek leszünk. Betegre esszük magunkat anélkül, hogy tudnánk róla!
Az evésben berögződött szokások az életöröm maradékát is adják. Az idősödéssel, a szervezet általános renyhülésével, az érzékszervek tompulásával, a szellemi képességek fokozatos, de biztos gyengülésével, a szexuális képesség csökkenésével együtt jár az elbizonytalanodás biztos érzése is: rátértem az elmúlás útjára, a halál hírnöke az orvos, a véget jósolja a dietetikus, és a fiatalok is sajnálkozva nézik, hogy nem tudod kiemelni az autó csomagtartójából fél kézzel azonnal a vizespalackok tömbjét. (Persze nem segítenek és nem is engednéd, hogy segítsenek, ha akarnák se.) Végül is, az egyetlen örömforrás az evés marad, amely rajtad múlik: még telik sok-sok ételre, még az üzletben megválogathatod, hogy a pénztárcádba mi fér bele, ami kedvedre való. Nos, ezt az érzést kell megváltoztatni!
Kevesebbet, de finomat enni! Ez a nagy lecke! Hamlet könnyen mondta: Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés?! A valódi kérdés az: Enni vagy nem enni?!
A helyes válasz: Kevesebbet, de finomat enni! Lehet, hogy Hamlethez nem méltó ez a válasz, de legalább háromszorozását akarom élni a Shakespeare-i hősnek. Könnyű volt neki, mert kardélen végezte, de én nem akarok egészégügyi személyzet martalékaként vergődni, magam akarok változtatni a sorsomon, ha a nagyszüleimtől örökölt kulináris – nagyon finom és ízletes - hagyományokból kiszabadulok.
A média az étkezési reformban nem segíti a szerény sorsú embereket. A gazdagoknak kínál alternatívát: „Egyél tengeri herkentyűket, fúj a kövér disznóhúsnak, csak a szűzpecsenye az egyetlen ehető, a bélszínt médiumra kell sütni, és a tengeri hal az igazi!” A celebek kihívóan vihognak a főzős műsoraikban az egyszerű ételeken, és csak a drága, a drága az igazi! A társadalom „vezető” rétege megveti a szegénységet és ocsmányolja az ételeit.
Engem megacéloznak elhatározásaimban ezek a közösségileg elvetendő média remeklések. Kevesebbet, de finomat, pénztárcánkhoz mérten!
Az egyik legolcsóbb legfinomabb étel a sült paprika. Télen-nyáron lehet kapni a hegyes zöld erős paprikát 0,5 kg csomagolásban. A zöld paprika darabja 100 Ft-ba fáj, de 10 db 300 Ft műanyag dobozban. Persze a 10 darab nem olyan szép egyenként, mint a darabja 100 Ft, de ez utóbbi vagy erős vagy nem, addig, a 10-ből 7 db biztosan csípős. Egy nagyon kevés olajon/zsíron erősen süsd meg a paprikákat, majd hirtelen vedd le hőt, és lassan melegítsd. A paprika cellulóz bőre a nagy hőtől hirtelen felpattan és barna-fekete foltos lesz, de a lecsökkent hőtől a paprika húsa töppedni kezd. Zárd el a lábos alatt a hőt, hagyd kihűlni, és csöpögtessél (!) a paprikákra balzsam ecetet. Minden ételhez kitűnő köret a sült paprika: húshoz, zöldséghez, tejtermékekhez. Én minden reggel juhtúróval eszem egy szelet vékony fekete kenyérrel, ebédre grillezett hússal. (Azt gondoltam, hogy sült csípős paprikát én fedeztem fel szakács tehetségemmel, de az internetről megtudtam, hogy az emberiség több száz éve kedveli.)
A balzsam ecet nagy találmány! Persze, amikor az ember meglátja a polcon, hogy az ecet literje 150 Ft, a balzsamecet deciliterje ugyanannyi, akkor hátra hőköl! Mit tud ez a balzsamecet, ami 10x annyit ér? És képzeljék el, tud annyit! Egyrészt sokkal kevesebb kell belőle, mint az ecetből (csöpögtetni, nem önteni!), másrészt az íze fűszer és nem tartósítószer. Az ecettel a nagymamámnál ismerkedtem meg, mint általános ízestő szerrel. Évtizedekkel később tudtam meg, hogy a nagyszüleim nem ízesítőszernek használták, hanem általános gyomorfertőtlenítőnek, amelyre nagy szükség volt az egyszerű higiénés körülmények miatt. (A nagymamám ételeinek az ízei a mai napig a számban vannak!) A balzsamecet az más: fűszer, és ellát zsírlebontó funkciókat is. Vagyis elősegíti a fogyókúrát, és finom! Nyugodtan használják a balzsamecetet, de a használatát be kell gyakorolni. Olyan, mint a Káma Szutrában a más felesége: a gyakorlat tanítja!
A fahéj teát azonnal megkedveltem a feleségem utasítására. A teát mindig is szerettem, a fahéjat használtam a karácsonyi süteményen kívül a paradicsomszószban is, így egyszerű volt bevenni a cukorellenes hadjárat egyik eszközének. Nem tudom megmondani, hogy milyen a kémiai vegyülete, nem tudom, hogy mit tesz a hasnyálmiriggyel, de naponta kétszer megiszom és finom! És a feleségem nagyon örül!
Cukros nénik és cukros bácsik! Szívesen veszek mindenkitől javaslatot a cukor (és mellékhatásai) elleni harcban. Hátha tovább élünk egészségesebben. Meghalni csak egészségesen érdemes!
Jó munkát a kongresszusnak!
