Megtartották Skócia függetlenségéről szóló népszavazást. A skót szabályok szerint regisztrálni kellett a népszavazáson való részvételre, és már a regisztrációt kérők száma is nagyon magas volt. A függetlenség kérdése érzelmileg is motiválta a szavazókat, mind a függetlenségre vágyókat, mind a brit keblen belül maradni kívánókat.
A skót függetlenség népszavazás magyarországi kampánykérdéseit már korábban olvashatták a blogomon[i], továbbá azt is, hogy mely jogi kérdések tisztázatlanok a skót népszavazás után is[ii].
A 4,5 millió szavazásra jogosult 84%-a (3,6 millió) vett részt a referendumon. A függetlenségre szavazott 1,6 millió (44%), Nagy Britanniában való maradásra több mint 2 millió (55%) választópolgár voksolt. Magas volt tehát a részvételi arány, és meggyőző 10%-os különbséggel győztek az elszakadás ellenzői. A számszerű többségnél (400.000 szavazat) még többet mond a győzelem mértékéről a szavazatok megoszlásának a vizsgálata önkormányzati szinten: a 30 önkormányzatból (Skócia saját belső területi tagozódása szerint), mindössze 3 önkormányzatban győztek a függetlenek (Dundee, Glasgow, North Lanarkshire), 27 önkormányzat többsége nem akart kiszakadni a közös államból.
Skócia saját kormánya, és személy szerint a miniszterelnöke mindent megtett azért, hogy Skócia kiváljon a brit keretekből. A népszavazás kampányban a kormány politikai és anyagi erejét – sportszerűtlenül – a függetlenség reklámozása mellé állította[iii]. Azonban a szavazás eredményének az ismeretében a miniszterelnök[iv], azt nyilatkozta, hogy tiszteletben tartja választók akaratát.
Érdemes megjegyezni, hogy nagyon alacsony volt az érvénytelen szavaztok száma, a 3,6 millió szavazatból csak 3.429 (!) választópolgár szavazott érvénytelenül.
A Skót Választási Bizottság honlapján[v] az eredmények részletesen megtekinthetőek.
A Népszavában Lendvai Ildikótól, a Tőle megszokott korrekt - de a politikusok többségétől teljesen idegen – módon olvashatunk a skót népszavazás tanulságairól.
https://digitalstand.hu/olvaso/21605#4
Spanyolországban várhatóan népszavazást tartanak a katalán függetlenségről. A népszavazást Katalónia miniszterelnöke tűzte ki 2014. november 9-ére. A spanyol kormány az Alkotmánybíróság előtt megtámadta a döntést, és szeptember 29-ére összehívták a spanyol parlament rendkívüli ülését.
(A képen II. Erzsébet királynő, aki már nem aggódik.)
[iii] A népszavazás nemzetközileg és tudományosan elfogadott alapelve az, hogy a népszavazás kitűzésével a kormány nem kampányolhat sem az „igen”, sem a „nem” mellett. Ennek a tiszta elmélet álláspontnak az az indoka, hogy a népszavazás kitűzésével az adott kérdésben a döntés joga visszaszáll a választópolgárok közösségére (a népre). A népszavazási kampányban való részvétel joga a választópolgárok közösségeit (pártokat, civil szervezeteket, csoportokat) illeti meg, és az állami szervek csak „szemlélői” lehetnek a kampánynak, és a népszavazás eredményét az állami szervek kötelesek figyelembe venni.
