A gyerekeinktől kaptuk ajándékba a Koncz Zsuzsa koncert jegyet!

Törökös ízek magyarosan

Pontosabb lett volna, ha „keleti ízek” címet választok, mert lehet ez arabos is, perzsás is?! A törököset azért választottam, mert a borjúhúst a Nagykörúton vásároltam - a fogorvos bejárata mellett - a török hentesnél (halal/kóser).

A hús rendkívül dekoratív volt. (Mármint azoknak, akik húst esznek.) Borjúcomb, egészben kb. 5 kg, a szeletek kb. 20 dekásra vágva, vérvörösek, a széleken vékony hártya vagy faggyú réteggel. 8 szelet (kb. 1,6 kg) az egy 4 tagú családnak két főétkezésre is elegendő, de a konyhapénzből elvisz két egész napra valót.

Elsőre készítsünk 4 szelet borjúcombból nyolcat. Klopfoljuk meg mindegyiket egy nylon zacskó alatt, hogy a fehér ingünk hasi részét megóvjuk a rózsaszín pöttyöktől. (Megmondtam, hogy vegyél fel kötényt! – hangzik a távoli intelem.) Újabban a klopfolás előtt nagy szemű sóval és törött borssal hintem meg a húsokat, így beljebb is kerül a fűszerből.

Tojás, liszt, prézli. A tojást egy kicsit megsózom, a lisztbe egy kis reszelt sajtot keverek, a prézli lehetőleg „japános” legyen (pankó). Egyik kezünk száraz, a másik a maszatos – hangzik a jótanács. Ehelyett a kényeskedőknek gumikesztyűt ajánlok, a többieknek tiszta kezet. A rántott hús titka a lassú sütés! Világossárgára süssük mind a két oldalát (3-5 perc oldalanként).

A rántott hús minden hőmérsékleten finom: melegen tálalva, kihűlve uzsonnára, éjfélkor a nyitott fridzsider ajtó fényénél hirtelen.

Gyros tál. A másik 4 szelet borjúhúst kisujjnyi méretre aprózzuk. Egy tálba annyi tejet töltünk, hogy éppen ellepje a húscsíkokat. A tejben egy éjszaka (egy napot) áztatjuk a csíkokat, néha megkeverjük. A tej lassan rózsaszín lesz, mert kioldódik a vér a húsból. A húscsíkokat megszárítjuk és erősen fűszerezzük: só, törött bors, fokhagymapor, őrölt pirospaprika. Egy palacsintasütőben, kevés olajon, magas hőmérsékleten megpirítjuk a csíkokat. A végén egy kevés balzsamecettel (ecettel) meghintjük, és friss zöldfűszerrel megszórjuk. Egy negyed/fél friss citrommal és karikázott csili paprikával tálaljuk. Joghurtos, spenótos mártással kiegészítjük a húscsíkokat egy másik tálban. Kenyérimádóknak kovásztalan kenyeret, pitát, tortillát, kétszersültet, pirítóst vagy finn crips-et adhatunk mellé.

(A rántott hús megmaradt szeleteit felhasználjuk a gyros tál elkészítéséhez. A praxisomban ilyen eset még nem volt.)

Zöldsalátát készíthetünk előételnek vagy köretnek, esetleg vegetáriánusoknak. A hozzávalók idényjellegűek. Márciusban még nem a primőrök, hanem a négyévszakos bevásárlóközponti zöldségek uralják a mezőnyt: kígyóuborka, lilahagyma, vöröskáposzta, paradicsom, kápia vagy tv paprika, retek, bébi spenót. Minden vékonyra szeletelünk vagy kockára vágunk. Fűszernek balzsamecetet, olíva olajat, majoránnát és petrezselymet használunk. Só helyett citromkarika cikkeket szórunk a salátára. Legalább egy órát állni hagyjuk fogyasztás előtt, néhányszor megkeverjük. Csili paprika minikarikákat is tehetünk bele – ha van, aki megeszi.

Ha úgy fordul az élet, akkor egy ünnepi alkalomra is elkészíthetjük a törökös ízeket magyarosan: gyerekeknek rántott húst, felnőtteknek gyros tálat zöldsalátával, mindenkinek joghurtos-spenótos öntetet és kovásztalan kenyeret.

Jóétvágyat!

Azért most nem ártana az ellenzék szakértői vagy „beszélő fejei” közül valakinek arról is szólnia, hogy mit jelent a putyini politikában az ortodoxia, a rettenetesen megerősödött pravoszláv háttér. Vajon miért hivatkozik rendszeresen Putyin az orosz ortodox egyházra, s hatalomra jutását követően, 2000 után, a kommunista-ateista birodalom romjain miért építette fel újra az orosz ortodoxiát mint masszív politikai-geopolitikai tényezőt. S mindezzel párhuzamosan miért és hogyan lett az egykori KGB-s tisztből a hagyományos pravoszláv erkölcsök legnagyobb védelmezője, a homoszexualitás elleni harc marsallja, a válás büntetője, a hagyományos családmodell harcias támogatója.
Jó lenne, ha a hazai vallási szakértők és valláspolitikusok – kivált ebben a helyzetben, s nem mellesleg egy hónappal a választás előtt – rezonálnának végre a fenti kérdésekre is, s nem csak az egyházak leendő támogatásáról fejtenék ki sosem hallott és parádésan újszerű gondolataikat.

Üdvös lenne épp most rámutatni arra, hogy a tradicionális, ám a Szovjetunió szétesésével megrendült, majd Putyinnal újra megerősödő orosz nacionalizmus és birodalmi tudat milyen támaszt talál az orosz ortodox egyházban, s miként instrumentalizálja Putyin a pravoszláv egyházat. Mert a Nyugat, amiként a XIX. századi szlavofilek szemében, ma is a dekadencia, a romlottság, a primitivizmus, az erkölcstelenség bűnös helye, az, amely letért a krisztusi útról. A kereszténységét megtagadó világgal szemben Oroszország üdvtörténeti kötelezettsége „harmadik Rómaként” (negyedik Róma már nem lesz!) visszavezetni a bűnös és elfajzott világot Krisztus igaz útjára, amelyről a Nyugat, a római katolicizmus, s nyomában minden más vallási elfajzottság és rút eretnekség végzetesen letért: az Orosz Anyácskának transzcendens feladata, célja, hivatása és küldetése van, amelynek megvalósításához minden világi eszköz megengedett és támogatott, hiszen a transzcendens cél felülír minden e világit.

Putyin rendszeresen ott virít Kirill orosz pátriárka társaságában, s ismert az az önmagáról kiadatott naptár, amelyben a mezítelen mellkasú vagy épp egy jeges tó vízébe merülő, célba lövő, jégkorongozó, lovagló és bicikliző, vadászó és halászó, leopárdkölyköt és bolgár juhászkutyát ölelgető, a férfiasságtól duzzadó és a lágy érzelmektől elolvadó Putyin mellett a liturgikus ünnepségek is helyet kapnak: mindez „visszafogottan” drasztikus jelzése a putyini kozmikus év szakrális és szekuláris teljességének.   

A putyini kereszténység pont olyan „őszinte” és „tiszta”, amilyen a fideszes kereszténység: puszta eszköz a legaljasabb és leggaládabb politikai célok igazolására és keresztülvitelére. Putyin a Krím bevételekor is jellemző módon a távoli múltba imaginált ködös ősi hagyományokra és vallási gyökerekre hivatkozott: „A Krímben minden a közös történelmünket és büszkeségünket zengi. Itt található az ősi Kherszonészosz, ahol I. Vlagyimir nagyfejedelem megkeresztelkedett. Az ortodoxia felvételének spirituális hőstette meghatározta az Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország népeit egységbe forrasztó kultúra, civilizáció és emberi értékek általános alapját.”

Az orosz ortodox egyház Putyin politikájának szolgálólánya. Noha 1686 óta az ukrán és az ortodox egyház a Moszkvai Patriarchátus fennhatósága alá tartozott, ám 2018. októberében az ukrajnai ortodox egyház státuszáról folytatott vita következtében az orosz ortodox egyház megszakította kapcsolatait a konstantinápolyi patriarkátussal: a döntést kiváltó ok az volt, hogy a konstantinápolyi patriarkátus elismerte az ukrán ortodox egyház autókefáliáját (autokefalosz = „saját fejű”, vagyis önálló – tudniillik az ortodox kereszténység nem fogadja el a közös Tanítóhivatalt, élén a pápával). A szétválás a maga szimbolikájában tovább erősítette Ukrajna valóságos és spirituális leválásának tényét Oroszországról.

Az orosz ortodoxiát felhasználó geopolitikai ideológia üzenete egyértelmű: a vallási köntösbe burkolt politikai szándék, annak vallási-transzcendens irányultsága miatt nem időhöz kötött, hanem örök, s Oroszország mindenkori uralkodójának kötelessége, hogy a szent cél beteljesedéséig vegye fel a harcot a bűnös világgal. A béke csak látszólagos, taktikai csupán, s legfeljebb újabb erőgyűjtésre szolgál. (Ilyen erőgyűjtés volt az, amikor a Nyugat kitörő lelkesedéssel köszöntötte Putyin cárt az elnöki trónon, benne látva a keleti demokrácia messiását. Ám míg a művelt világ vezetői tolongtak, hogy hódolatukat fejezzék ki Putyin cár előtt, minden galádságot elnézve neki, közben a ravasz KGB-s tiszt a régi rutinnal kihasználta a kedvező szélcsendet, hogy a legnagyobb titoktartás közepette kifejlessze és létrehozza a kiberháború teljes arzenálját, amelyben Oroszország ma ez egyik legerősebb nagyhatalom.
Nincs új a nap alatt: a Fidesz is direkt politikai célokra használja a financiálisan teljesen kiszolgáltatott és ezért sok mindenre kapható egyházakat, csakhogy mindez emitt piti játékszer ahhoz képest, ami amott, Oroszországban történik.

Fotó: Kiss Katalin (Gábor györgy a Budaörsi Olvasókörben)