A szavazatok erejével ...

A NAV megszállta a Dankó utcát, Iványi Gábort nem engedik be az irodájába.

Kell-e szeretni a politikusokat?

Világos határvonalat kell húzni azon választópolgárok között, akik saját érzelmük alapján „szeretnek” egyes politikusokat, és azok között, akik nem szeretik a politikusokat.

E határvonal egyik oldalán léteznek azok, aki imádók, szerelmesek, elragadtatottak, elfogultak stb. egyes politikusok iránt. Ezen érzelmek okát nem kell kérdezni az érinettektől, mint ahogy az érzelmek racionálisan sohasem indokolhatóak meg értelmesen: meglátni és megszeretni; sírig hűségesnek lenni; szeretve mind a vérpadig, hiszek benne stb. Fontos jellemzője e fan club-nak (rajongók klubjának), hogy a kritikátlan imádathoz egy feneketlen gyűlölködés is hozzátartozik egy másik politikus ellen.

A határvonal másik oldalán azok a választópolgárok találhatóak, akik nem szeretik a politikusokat. A „nem szeretem” okai azonban már vizsgálhatóak, mert – legalábbis megpróbálják - tényekkel, racionális magyarázatokkal ellátni a „nem szeretem” okát. A tudományos (filozófia) vizsgálat azt állítja, hogy a választók azért nem szeretik a politikusokat, mert azok általában és konkrétan is hazudnak. (Hazugság valótlanság állítása, más vagy mások vagy önmagunk félrevezetése céljából.) Heller Ágnessel folytatott beszélgetésünkben arra az eredményre jutottunk, hogy már a görög-római politikusok is hazudtak annak érdekében, hogy a hivatali tisztségeket - választások útján – betölthessék. Azonban ez a módszer erkölcstelen, ezért megvetendő és elvetendő eszköz. Azonban a görög-római (zsidó-keresztény) kultúrában felnövekvő európai társadalmakban a politikusok hazugsága/i a választási kampányok szerves részei lettek, azok ma is, sőt, a fake news (kamu vagy álhírek) egyre jobban a hétköznapi politizálás eszközévé válnak.

Fontos elem annak a tisztázása is, hogy az álcázott (bujtatott) hazugság milyen mértében tartalmazza a valóság egyes elemeit. „A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.” Ez a nemzetközileg elfogadott szólás-mondás igaz arra a politikusra, aki a fehérre azt mondja, hogy fekete. Azonban a közvéleménynek már nincs lehetősége arra sajtószabadság nélkül, hogy számon kérje a politikusok „csúsztatásait”, amikor a hazugság és a valóság elemeit mesterein elegyítik egyesek, amelyben magasan díjazott profi beszédírók, kampányszakértők, médiaguruk segítik a közvéleményt kábító politikus/oka/t.

A társadalomra különösen veszélyesek azok a politikusok, akik

·       hazudnak a társadalom valós gazdasági helyzetéről

·       hazudnak a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenéséről

·       hazudnak az országunk nemzetközi helyzetéről.

Bocsánatos bűn-e az, ha egy politikus havonta, évente, ciklusonkét váltogatja az általa bőszen hírelt politikai (ideológia) nézeteit? A bibliai történetekből kiindulva minden embernek joga van arra, hogy nézeteit megváltoztassa. Ha ezt életében összesen kétszer teszi, akkor ennek a magatartásnak a neve: megvilágosodás. Ha többször teszi ugyanezt, akkor a megnevezése: köpönyegforgató. Hazánkban a politikusok többsége köpönyegforgató. Tisztelet a kivételnek.

Újabb időkben tömegességé vált a diplomák hamisítása a egyes politikusok körében. Sajnálatos nyitánya volt a lelepleződésnek, hogy egy hejesírással küzdő politikus nyitotta sort. Azonban még ennél is súlyosabb az, hogy a politikusok jelentős része azzal lép a porondra, hogy ő már mindent tud, neki már semmit nem kell tanulnia az életben… és közben a világ halad, amelyről nem tudnak semmit. Beérik azzal, hogy gazdagodjanak, a szolgák meg szolgáljanak, elég nekik, hogy írni, olvasni és számolni tudjanak. A valóság helyett hazudik a politikusok többsége, „kancsalul, festett egekbe néz”-nek.

Hol a határ a valóság politikai bevallása és a „rózsaszín jövő” ködébe burkolt valóságszépítés között. Heller Ágnes megengedőbb volt a politikusok erkölcseivel szemben: „a valóság egyes elemeinek az elhallgatása bocsánatos bűn egy politikustól, de a politikus hazugsága erkölcstelen beszéd, amelynek a választói bizalom megvonása a jogos büntetése”.

A végső pontok tehát egyértelműek: A hazugságnak jogos büntetése a választói bizalom megvonása, de a politikusok általában ennek ellenére hazudnak a szavazatok megszerzése érdekében. A hazug politikusok általában jogosan bíznak a büntetés elmaradásában. Történelmileg kivételes eset az, hogy a hazug politikust hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.

A közvélemény jogosan nem szereti a politikusokat, és a kevésbé rosszat tűnőt választja közülük.

Milyen politikusokra szeretnének szavazni azok, akik nem szeretik a regnáló politikusokat?

·       Olyanokat, akik a közvélemény elé tárják a társadalmunk érték és érdek tagoltságát.

·       Olyanokat, akik készek együttműködni minden magyarországi és európai társadalmi csoport értékeit és érdekeit kifejező szervezetekkel.

·       Olyanokat, akik sajátjukként tekintik az alkotmányos rendet, a hatalommegosztás rendszerét, és nem törnek a közhatalom kizárólagos birtoklására.

·       Olyanokat, akik a sajtószabadságot és a demokratikus választásokat tisztelik.

·       Olyanokat, akik az oktatást, az egészségügyet és az innovációt tekintik a fejlődés motorjának.

·       Olyanokat, akik a szegénység csökkentését állami feladatnak tekintik.

·       Olyanokat, akik az előválasztás intézményét elfogadják minden állami és önkormányzati választott tisztségre.

Nem szeretni kell a politikusokat, hanem elvárni tőlük az erkölcsös politikát. Ha nem teljesítik, akkor a választásokon a bizalmat meg kell tőlük vonni.

Tóth Zoltán Mohácson tart előadást és konzultációt a 2022. április 3-ai országgyűlési választásról 18 órától a Szabadság út 4. sz. alatt. Házigazda az ellezéki közös egyéni jelölt Schwarcz_Kiefer Patrik.

https://www.facebook.com/toth.zoltan.hivatalos.oldala?__cft__[0]=AZXQytmRScbwMi91uwC2GYACFPByyY7fQWNfZmz5R9LbDE_TK4NfkgzjP9iE2VBgyBmeGq0-fHPQkeQw_TRCCghx-ZoXjL3yt2LVo8xRKHFBBJIXefXaXLjUoddDAKLpYZ0x32n77vf_jYgyTCo79kEx&__tn__=-UC%2CP-R