Szelényi Iván - Mihályi Péter

A világ népesedési forradalma

Bevándorlókra szükség lenne, vendégmunkásokra nincs

      A minket körülvevő világ nagyobb részén közel száz év óta demográfiai forradalom zajlik, és messze vagyunk a végétől. A népesség növekedése ugyan lassulóban van, de az ENSZ még így is a mai 8 milliárd helyett 2100-ra legalább 10 milliárd lakosra számít.  A biztosan előre látható, legdrámaibb változás Afrika növekedése.  A fekete kontinens népessége a 2015-ös 1,2 milliárdról 4,4 milliárdra emelkedik 2100-ra.  Erre a világ gazdaságilag fejlettebb, fehér többségű lakossága van a legkevésbé felkészülve.  

      A szélsőjobboldal előretörése sok európai országban és az USA-ban is jórészt a fehérek félelmével magyarázható, akik féltik politikai hegemóniájukat, a fehérek előnyeit. 

      Ezt képviselte Donald Trump is.  Amikor bejelentette elnökjelöltségét, radikális migránsellenesként prezentálta önmagát. Ő majd megvédi az amerikai munkásokat a bevándorló mexikóiaktól – falat épít a határon. A munkát kereső bevándorlók és az életüket menteni próbáló menekültek között nem látott különbséget. Szerinte mindenki maradjon ott, ahol született. A szülőföldjükön kell a körülményeket megjavítani, ott kell felszámolni a kábítószer-kereskedelmet és növelni az életszínvonalat.  Oldják meg, ahogy tudják.  Egy az egyben ezt képviselte Orbán Viktor 2014-től kezdve.

      Az ázsiai népességszám alakulását elsősorban Kína embertelen egygyermek-politikájának beindítása (1979) és leállítása (2015) befolyásolta, és még évtizedekig befolyásolni is fogja.  Ebből a szempontból 2023 a fordulat éve: Kínában elkezdődött a népesség abszolút számának csökkenése. Indiában egyelőre nincs népességcsökkenés, a trendváltást az ENSZ 2047-re várja. A kontinensek és országok közötti különbségek fő oka a termékenységben levő különbség (ezt a szülőképes korban levő nők gyermekeinek számával mérjük). Ahhoz, hogy egy népesség ne csökkenjen, ennek a hányadosnak 2,1-nek kell lennie. Tény, hogy az elmúlt fél évszázadban a termékenység minden kontinensen csökkent.  A csökkenés mértékét is értjük: a fertilitás alakulásában világszerte nagy szerepet játszik a fogamzásgátlók terjedése. Ez igaz még Afrikára is.

      De az összképet muszáj árnyalni. Több országban ugyanis a magas fertilitás megmaradt, s ezzel a gazdaság növekedése egyáltalán nem, vagy csak időlegesen tud lépést tartani.  Ilyen ország Kongó (5,5), Nigéria (5,1), Szudán (4,1), Pakisztán (3,2), Egyiptom (3,1) stb.  

      Miközben a számunkra összehasonlítás szempontjából releváns országokban a női termékenység 1,5-1,6 körüli értéket mutat már hosszabb idő óta (Magyarország, Ausztria, Németország, USA, Bulgária).  A világ népességének növekedése s ezzel párhuzamosan etnikai és vallási átalakulása is elkerülhetetlennek tűnik. Különösen az iszlám és a keresztény hívők száma nő.  Afrikában a népesség 40 százaléka már ma is muszlim vallású.  2050-re a keresztények 38 százaléka is Afrikában fog élni.  Csak idő kérdése, mikor lesz fekete pápa Rómában.

      Ha nincs ki- és bevándorlás, a népességcsökkenés egy országon belül statisztikai értelemben szükségszerűen együtt jár ennek a népességnek az elöregedésével. Nézzük a magyar esetet. A KSH szerint a 15–64 évesekre jutó idősebbek aránya 2021-ben 31 százalék volt, 2070-re 61 százalékra számíthatunk. 

      Ne feledkezzünk meg arról, hogy ez nemcsak a születések csökkenésével, de a várható élettartam növekedésével is összefügg. A várható élettartam növekedését akár jó hírnek is vehetnénk, de alapvetően nem az. Az emberek tovább élnek, ám munka- és életképességük nem tart ezzel lépést. Mint Franciaországban láttuk, a nyugdíjkorhatár 62 évről 64 évre emelése hatalmas politikai ellenállást váltott ki.  Nem ok nélkül.  Fizikai munkát 60 év felett többnyire nehéz végezni, és a szellemi munkaképesség is romlik 65-70 éves kortól, 80 felett pedig drámaian.  Nemcsak a munkavégzésről és a keresetszerzésről van szó. Az életkor előrehaladtával az egyén öngondoskodási képessége is gyorsan gyengül.  

      Szép dolog a komputerizáció, az internet, a mesterséges intelligencia, de ezek keveset tudnak változtatni azon a tényen, hogy minél több az elesettebb idős ember, annál több anyanyelvükön beszélő emberi gondoskodást igényelnek. Éppenséggel a legidősebbeknek nem automatákra, hanem emberi kapcsolatra van szükségük. 

      Nem véletlen, hanem törvényszerű jelenség Németországban, Angliában vagy Ausztriában, hogy az állami egészségügyben az ápolók és ápolónők jelentős hányada első generációs bevándorló. A mesterséges intelligencia segítheti a GDP növekedését, de aligha válasz a nővérhiányra. Fogalmazhatunk ennél általánosabban is. A nálunk fejlettebb nyugati országokban a turizmus, a vendéglátás, a kiskereskedelmi bolthálózat is jórészt letelepedett külföldiekkel működik.  A fentieket brutálisan leegyszerűsítve azt mondhatjuk: ahhoz, hogy olcsó legyen a sör a kocsmában, sok alacsony bérű letelepedett bevándorlóra van szükség.

      A magasabb jövedelmű országokban általában kisebb a fertilitás mértéke. Érvelhetnénk tehát akár azzal is, hogy az országok-kontinensek lakossága közötti különbség nem különösebben jelentős. Szabadpiaci feltételek között a tőke áramlik majd a nagyobb fertilitású kontinensekbe/országokba. 

      A tőke könnyebben mozog, mint a munkavállalók – mondhatnánk elvileg. De igaz-e ez?  Igaz lenne, ha a világ minden országában stabil módon ugyanazok a liberális szabályok érvényesülnének. Ám ez távolról sincs így. Ha a (pénz)tőke egy másik országba megy, akkor a döntéshozóknak meg kell fontolniuk, hogy az ottani adó- és egyéb szabályok mennyire kiszámíthatók.  

      Mindjárt kiderül, hogy így akadnak kevésbé vonzó országok. Aki a saját (humán)tőkéjének keres új hazát, azt sem pusztán a magasabb jövedelem, hanem éppenséggel a több szabadságjogot biztosító jogrend vonzza. Egyébként miért akarnak annyian az Egyesült Államokba, Ausztráliába vagy – Európán belül – Németországba, Norvégiába, Svédországba menni? Vajon a Magyarországra érkező menekültek közül miért akarnak olyan kevesen itt maradni, és miért mennének inkább  legalább Ausztriába?

Ami már ki lett próbálva másutt

A népesség külső forrásból származó növekedésének három típusa van: a bevándorlás, a menekültek befogadása, illetve a vendégmunkások tömeges és szervezett importja. A bevándorlók olyan vízummal érkeznek, mely lehetővé teszi a számukra, hogy családjukkal együtt jöjjenek, megtanulják a befogadó ország nyelvét, majd bizonyos feltételek mellett akár állampolgárokká is válhatnak. A vendégmunkások csak egy előre meghatározott munkavállalási időre kapnak vízumot, családjukat többnyire nem hozhatják magukkal, és deklarált a befogadó ország elvárása, hogy a „vendégek” belátható időn belül „haza”- költöznek.  

      A menekültek befogadása többnyire háborúhoz vagy polgárháborúhoz kapcsolódik, és a folyamat kezdetekor átmeneti megoldásként alkalmazzák. A XX. századi magyar történelemben két ilyen jól ismert epizód is volt: 60-80 ezer lengyel állampolgár befogadása 1939 őszén, miután a náci Németország és a Szovjetunió egymás között felosztotta Lengyelországot, illetve 1948 és 1950 között, a görög polgárháború végét követően, amikor közel 8 ezer szovjetbarát görög felkelő a szocialista országok – ma úgy mondanánk – kvótarendszerű megállapodása nyomán éppen hozzánk került.

      A vendégmunkásrendszer ismert volt az USA-ban és a II. világháború utáni Európában is. A törököket megelőzően olaszok, spanyolok, görögök is érkeztek Nyugat-Európába, utánuk pedig jugoszlávok. Németországba a törökök már államilag szervezett keretek között érkeztek. Többnyire fiatal emberek voltak, akik családjukat nem hozhatták magukkal.  Tény, hogy ezek a vendégmunkások nem kis szerepet játszottak a gyors újraépítésében. De ez a Németország akkor már liberális demokrácia volt, ahol hamar kiütközött, hogy a családegyesítés tilalma nem egyeztethető össze a liberális emberi jogi elvárásokkal. Ebből kifolyólag a német bevándorlási rendszer idővel lehetővé tette a családegyesítést. A törökök Németországban többnyire sikeresen integrálódtak, beszélnek németül, gyakoriak a vegyes házasságok, s törökök gyakran politikai pozíciókat is elfoglalnak a német államgépezetben. Érdekes módon nem lehet ugyanezt elmondani Franciaországról, bár elvileg ez az ország a liberális demokrácia példája.   

       Sok százezren érkeztek Észak-Afrikából menekültként, vendégmunkásként – ám jogilag, a gyarmati múlt miatt, francia állampolgárként.  Akármiként érkeztek ezek az emberek, a családegyesítést a liberális demokrácia ott is megkövetelte.  Mégis, az észak-afrikai betelepültek – a német helyzettel összehasonlítva – hosszú idő múltán is mintha szegregáltabban élnének, és kevésbé integrálódtak a francia társadalomba.

      Több évtizedes, számos országban kipróbált gyakorlat mutatja, hogy a vendégmunkásrendszer a lehető legrosszabb megoldást kínálja.  Jelenleg különösen fontosak a vendégmunkások az úgynevezett „öböl-monarchiákban”, a Perzsa-öböl körülötti arab királyságokban. Ezekben az országokban akár a lakosság többsége is vendégmunkás lehet. Az Egyesült Arab Emírségben (EAE) – például – arányuk 90 százalék. Egyikünk (Szelényi Iván) egy ilyen államban, Abu Dhabiban tanított 2010 és 2014 között.  Mivel Abu Dhabi rendőrállam, ott olyan kényes témát kutatni, mint a vendégmunkások helyzete, empirikus módon lehetetlen.  Ezért Pakisztánban végeztünk felmérést az EAE-ből hazatért pakisztániak körében (lásd Sz. I.: Building Nations with Non-Nationals, Corvina, 2018). 

      Az érintettek között végzett felméréseink szerint a pakisztáni vendégmunkások életkörülményei visszataszítóak, európai mércével mérve közel van a rabszolgaléthez.  Természetesen ezeket az embereket nem erőszakkal viszik Abu Dhabiba.  Az hajtja őket, hogy otthon nincs elegendő munkahely. Kérdéseinkre válaszolva a hazatérő pakisztániak 58 százaléka egyetértett abban, hogy úgy bántak velük, mint a rabszolgákkal. Keresetük nyomorúságos volt, de még mindig több, mint amennyit Pakisztánban keresni tudtak.  A megkérdezettek 60 százaléka azt mondta, hogy ha lehetne, nyomban visszamenne.

      Nagyon sajnálatos, hogy a nyáron elfogadott, tizenöt paragrafusból álló magyar „vendégmunkás- törvény” (2023. évi L. törvény a vendégmunkások foglalkoztatásáról) egy az egyben Abu Dhabi és a többi Öböl menti diktatúra „megoldásait” vette át.  Nyilvánvaló, hogy a vendégmunkásrendszert a gyáriparban, esetleg az építőiparban alkalmazható fiatal férfiak foglalkoztatására találták ki. Ezt adaptálni napjainkban egyfelől azért rossz ötlet, mert ma Magyarországon a szolgáltatószektorban alkalmazható női munkaerő importjára ugyanakkora – ha nem nagyobb – szükség lenne, másfelől azért, mert az egyedül élőként érkező fiatal férfiak természetes szexuális igényeik kielégítését Magyarországon is csak a prostitúció és/vagy homoszexualitás útján tudnák megoldani.  Ez nem puszta feltételezés.  Felmérésink szerint az EAE-ból hazatérő pakisztániak 77 százaléka ismert olyanokat, akik ott rendszeresen bordélyházba jártak, 42 százalékuknak pedig volt homoszexuális ismerőse. Úgy általában a nemiség efféle formáival nincs nagy baj addig, amíg ezek szabadon választott életmódok, de ha kényszerű és tömeges „megoldás”, amit közvetlenül a kormányzat intéz, az a közvélemény elsöprő tiltakozásához vezet, amelyet még a Fidesz hatalmas propagandagépezete sem tud majd kivédeni.  Különösen akkor nem, ha a közvélemény tudatában a rövid időn belül férfigettóként kiépülő vendégmunkás- rendszer az akkumulátorgyárak ügyéhez kapcso- lódik. Valójában már most is ez a helyzet.

      A 2023 novemberében hatályba lépő vendégmun- kástörvény 2-3 éves tartózkodási engedélyekről szól, óvatosan kerüli a családegyesítés kérdését, szó sem esik a magyar nyelv elsajátításáról, és számos, szándékosan lazán definiált fogalomra hivatkozik.   

      Kezdve onnan, hogy az engedély kiadásának az a feltétele, hogy a vendégmunkások nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházást „valósítsanak meg”.  Ez vajon mit jelent? Megvalósításnak számít – mondjuk – az is, ha egy épülő gyárban valaki éjjeliőrként vagy büfésként dolgozik?   Az ilyen gumiparagrafusok korlátlan hatalmat biztosítanak az ügyben eljáró – meg nem határozott – miniszternek. Az sem világos, hogy ez a törvény egy épülő dél-koreai akkumulátorgyár vezérigazgatójára is vonatkozik-e.  Ő sem hozhatja a feleségét, s ha lejár a három év, menjen haza?  Ebből nem jöhet ki más, csak korrupció.

A bevándorlás a megoldás

2015 óta minden ország megtapasztalta, hogy az adott ország földrajzi elhelyezkedésétől függően a határokon tömegesen kérnek bebocsátást a menekültek is. Ez politikai, jogi és szociológiai értelemben tovább bonyolítja a helyzetet.  Akit a nemzetközi jog szerint megillet a menedékjog, annak meg kell adni. Ezt a problémát nyilván csak az Európai Unió szintjén, valamiféle kvóta-megállapodással lehet majd kezelni. 

      Ám véleményünk szerint, végső soron akármilyen okból jönnek is harmadik országból (vagyis az EU-n kívülről) betelepülők, az etnikai differenciálódás Magyarország számára éppenséggel pozitívum. 

      Orbán Viktor álma az etnikai értelemben homogén magyar országról nemcsak irreális, mert nem egyez- tethető össze az ország demográfiai szükségleteivel, de nem is kívánatos. A legsikeresebb országok, mindenekelőtt az USA, etnikai értelemben sokfélék. A Fidesz-kormány 2015-ben nem foglalkozott az idemenekülők szakmastruktúrájával, s azokat, akikre éppen szükség lett volna – mondjuk az egészségügyben –, meg sem próbálták itt tartani.  

      Szíriában például volt egy egészen jó egészségügyi képzés, az azt elvégzettek közül a legjobbak ma Németországban vagy Norvégiában dolgoznak, de dolgozhatnának Magyarországon is.

      Egyébiránt ez már a második kihagyott alkalom volt. 1991-ben, néhány hét alatt Jugoszláviából 48 ezer menekülő érkezett hozzánk, de kisebb ütemben a következő években is jöttek hozzánk menekültek. A legkevésbé sem marasztalták őket. Az akkori miniszterelnök, Boross Péter a határ mentén elhelyezkedő sarkadi rendőrkapitányság felavatása alkalmából mondott beszédében ezt brutális szavakkal közölte is: „Magyarország megtelt.” Azóta Magyarország népessége 800 ezer fővel csökkent.  És azt sem lehet mondani, hogy a demográfusok ne szóltak volna időben. 

      Még 2004-ben, a fiatalon elhunyt Hablicsek László megállapította: 1,6-os termékenységi ráta esetén már ahhoz is évente 30 ezres bevándorlási többlet kellett volna, hogy Magyarország népessége 2050-re ne csökkenjen 9,7 millió fő alá.  Ennél már ma is sokkal rosszabb a helyzet: 2022. október 1-jén, a népszámlálás eszmei időpontjában Magyarország népessége 9 millió 604 ezer fő volt.  Szóval bőven van hely a csónakban…

      Az persze igaz, hogy a migrációt valamilyen módon szabályozni kell.   Fenntarthatatlan, hogy bárki a zöldhatáron átsétálhasson. De van erre kipróbált megoldás, ez az amerikai „zöldkártya”-rendszer. Zöldkártyát, vagyis munkavállalási engedélyt az kaphat, aki tartósnak ígérkező állást kap. 

      Ez egy törvényben meghatározott jog, ami nem egy miniszter jóindulatától vagy a munkaadó politikai beágyazottságától függ, és lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a családját is magával hozza. Még ennél is fontosabb, hogy aki megfelelő módon él (például nem követ el bűncselekményt), és öt évet az új hazájában tartózkodik, kérhet állampolgárságot, s ha  megkapja, akkor éppen olyan jogokkal rendelkező állampolgár lesz, mint akik ott születtek. 

      Ez az állampolgárság liberális, nem etnikai alapú koncepciója. Tehát éppen ellenkezője annak, ami a közel-keleti diktatúrákban szokásos, vagy amit a most elfogadott magyar szabályozás tartalmaz.

      Orbán legújabb megnyilatkozásaiból kiolvasható az a következtetés, hogy mára  belátta 2015-ben meghirdetett „migránsellenes” politikájának tarthatatlanságát. Most már kész elfogadni, hogy a felzárkózáshoz több tőkére s ezzel együtt rövid időn belül lényegesen több munkaerőre volna szükség. Évi 30-40 ezer, spontán módon jelentkező bevándorlót – a világ bármely országából érkező, különféle korú, különféle szakmával, munkavégző képességgel rendelkező nőket és férfiakat – a magyar gazdaság hosszú időn át képes lenne befogadni.  A centralizált vendégmunkásmodell átvétele viszont nemcsak a vendégmunkások számára teremt majd embertelen körülményeket, de pánikot és gyűlöletet szít a magyar közvélemény jelentős részében.

************************************************************

Liszt és Haydn Burgenlandban (2014)

USA - Oroszország 10:10 az utazásaim számát illetően. Váratlan lehetőségként adódott, hogy Burgenlandba is elutazhassunk egy SPA/kultúra kirándulásra. A nagyhatalmak után egy kis szomszédolás a „sógoréknál”, és egyben a külföldön dolgozó/tanuló magyar állampolgárok között egy kis beszélgetés arról, hogyan szavazhatnak. A családi pénzügyminiszter (feleségem) áttekintette a kasszát és 4 napra elutazhattunk Burgenlandba.

Könnyű és gyors határátlépés. Se vámos, se határőr, se sorompó. Még egy rendőr sincs, hogy legalább a minimális állami fenyegetést fenntartsa az utazók lelkében. (Szomorúan gondolok arra, hogy politizáló honfitársaink egy része újra vasfüggönyt akar látni az Európán belüli határokon, szívesebben szavaz az európai parlamenti választásokon az uniót ellenzőkre, mint a európai közös haladást pártolókra.)

Könnyű és gyors utazás után már is a meleg vízben ücsörgünk, ácsorgunk, beszélgettünk a fürdőtársakkal. Sokakat érdekel a politika és a választás, de a fürdőzők döntő többsége beéri a hétköznapi témákkal, a sörrel és a pizzával. Pihenni jöttek, nem „egymást idegelni”.

Könnyű és gyors délutáni alvás után újra a medence, újra a vízi balett, amelyet előbb egy csinos ifjú hölgy, később egy kevésbé dekoratív fiatalember vezényel. Egy sör, egy másik medence, masszázs, tangentor, vízi bicikli.

Könnyű és gyors éjszaka után a reggeli SPA feladatok (fürdés, masszázs, egyéb gyógykezelések) lelkiismeretes teljesítése. Indulás Liszt Ferenc szülőházához Doborjánban, ma Raiding. Útközben egy kis kávézás. A kávézóban megdöbbenten látom, hogy emberek dohányoznak (!).

A KÁVÉZÓBAN EMBEREK DOHÁNYOZNAK! Megrettenve nézek körül: jönnek már a rendőrök? jönnek már a mentők a kényszerzubbonnyal? jönnek már a közterület-felügyelők a gumibottal? ITT, KÉREM, DOHÁNYOZVA VAN! ÉS SEMMI RETORZIÓ?! A kisméretű kávézóban békésen ülnek az egyik sorban a dohányosok, másik sorban a nem dohányzók: egy asztalnál. A dohányzó soron működik egy diszkrét füstelszívó. Sőt, a nemdohányzó soron is működik egy füstelszívó!

A szomszéd Lisztje mindig zöldebb

A városka útjain minden Lisztre utal. Természetesen előbb találjuk meg a Liszt borozót, mint a Liszt-centrumot. Liszt szülőházánál (sem) tolonganak turisták tömegei. A városka épületeivel azonos (jó) minőségű épület, kívülről alacsony és átlátható vaskorlát védi az esetleges rongálóktól a szülőházat. Máté Gábor professzor mondata jut eszembe: Kultúrember nem rongál, a többieknek tilos! Burgenlandban csak kultúremberek lennének?! A szülőház bejáratától jobbra és balra német és magyar nyelven azonos szövegű felirat kőbe vésve: Liszt Ferenc szülőháza. A méretre kicsi szülőház mellett egy nagyméretű koncertterem. Liszt a zeneműveit németül vagy magyarul komponálta-e? A városka egyik terén márványból szoborva ott áll Liszt Ferenc koncert zongorája.

Íme, a hely, ahol két nemzet is magáénak vallja/vallhatja a zene nagymesterét.

Az SPA meleg vizében jól megfér egymás mellett a magyar, a német és az osztrák fürdőző. (Sőt, a büfében nem nézik ki maguk közül a hangoskodó oroszokat sem.) Egyes magyar politikusok fenekednek más országok politikusaira. Viszont a magyarkodó politikai versenyzők kezdik megszeretni az ázsiai politikusokat. Ott sem a néppel van a baj.

Haydn magyarul beszél

Haydn-város, írja az útikönyv Eisenstadtról (Kismarton), amely Burgenland „fővárosa”. A helyi községek földszintesek, a kisvárosok egyemeletesek, Eisenstadt a kétemeletes épületek városa. A főváros centrumába beérve - egy domb tetején - elébünk tornyosul a négyemeletes hercegi palota, az Eszterházyaké. A belépődíjban benne foglaltatik egy okos-telefonos szolgáltatás is. Mindenki magyarul hallgathatja Haydn életének ismertetését, az Eszterházyak hercegségének a történetét.

A palota, mely korábban politikai, katonai, gazdasági és kulturális központ volt Burgenlandban, de a nyugatra eső Habsburg és a keletre eső magyar királysági területeken is, mára múzeummá szelídült. Azonban a múzeumban helye van a korábbi történelmi emlékeknek is. Meglepődve hallottam a hivatalos elektronikus idegenvezetőtől, hogy az Eszterházyak hun királyoktól származtatják magukat, konkrétan Attila a család egyik őse, de a XVII. századik ívelő történelmi hiányokat egyszerű történelemhamisítással oldották meg. Az udvari történelemírók a hiátusokat nem létező „történelmi személyiségekkel” töltötték fel, mígnem – az ismeretlen körülmények között – meggazdagodott család a magyar főurak közé (is) nevesítette magát.

A mai palota leghíresebb terme azonban Haydn nevét viseli, és nem az Eszterházyékét. A zeneszerző ebben a teremben adta/adatta elő műveit, amelyeket kizárólagos joggal az Eszterházyaknak kellett írnia. A munkáltató monopóliumot követelt meg a szerzőtől, aki szorgalmasan teljesítette kötelezettségeit – százával. A Haydn terem szép freskók gyűjteménye is: 40 magyar király és a királyság egyes részeinek barokk ábrázolása borítja be a falakat és mennyezetet, Haydn terem akkor szólal meg teljességében, ha a szerző műveinek valamelyikét helyben hallgathatjuk meg.

Az SPA/kultúra kiránduláson (2014) csak az építészeti, festészeti, szobrászati, történelmi ereklyékben gyönyörködhettünk, mert a zenei programok szüneteltek. Azonban volt egy alkalom, amikor egy Haydn koncertet is élvezhettünk a feleségemmel – és sok száz más hallgatóval együtt - 2004. áprilisában. Ez az alkalom az osztrák kormány által szervezett rendezvény volt, amellyel a Magyar Köztársaságot köszöntötték az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából.

Üres miniszteri székek

Nagy örömmel készültem az uniós csatlakozás ünnepségeire. Mindössze két éve voltam államtitkár, és azért izgultam, hogy az uniós csatlakozás ünnepségein ott lehessek – előbb ne rúgjanak ki. 1989 és 2004 között (15 év!), azért dolgoztam, hogy a Magyar Köztársaság csatlakozhasson Európához. Elsőként Német Miklós, majd Antall József fogalmazta meg elemi politikai-gazdasági igényként az uniós csatlakozást, majd Horn Gyula gyakorlatilag megtette az első lépést (NATO), majd Medgyessy Péter idején országos népszavazás döntött az Európai Unióhoz való csatlakozásról (Orbán Viktor csak fanyalgott). És íme, 2004 áprilisában itt van az osztrák kormány meghívója a kezemben a Haydn terembe: felségét/partnerét is elhozhatja, 3. sor 9. és 10. szék.

A magyar kormány protokoll nem foglalkozott az üggyel: a miniszterekkel azt közölte, aki akar, az menjen a rendezvényre. Ennek a protokoll balfogásnak meg is lett a következménye: Horn Gyula és Kovács László ültek a Haydn terem baloldali első sorában (feleségeikkel), az osztrák kormány 10 minisztere a terem jobboldali első és második sorában (feleségeikkel). A magyar miniszterek székei üresek voltak. Egy magyarul szépen beszélő osztrák protokoll alfőnök jött oda hozzám: legyen szíves elfoglalni kedves feleségével együtt a második sort! Hiába szabadkoztam: én csak államtitkár vagyok! A választ az volt: „Tisztelt államtitkár úr! Ön itt van!” Így kerültünk feleségemmel együtt Hornék és Kovácsék mögé. Majd a terem egész baloldalát egy sorral előrébb ültették. Ki ült a terem utolsó (megüresedett) sorában?! Az osztrák protokoll találékonysága páratlan, hiszen Eszterházyakon nevelkedtek! Az utolsó sor üres székeit kivitték a teremből.

Haydn emlékkiállítás

Folytatva a 2014. évi SPA/kultúra program elemeit, a Haydn koncert-terem után megnéztük a Haydn emlékkiállítást. Őszintén megmondom, erre csak azért voltunk kaphatóak, mert egy véletlenül megszólított idegenvezető.(magyarul) összefoglalta számunkra, hogy mit érdemes megnéznünk a pénzünkért.

Könnyen és gyorsan lelőhetném a poénokat ezen a kiállításon! Azonban nem teszem, mert arra szeretném rábeszélni Önöket, hogy nézzék meg ezt a kiállítást!

Könnyen és gyorsan örömködni fognak ennek a kiállításnak a láttán/hallatán/érzékelésén/megtapogatásán. Zene, tánc, festmények, szobrok, filmek, videók, hangszerek és az un. 6. érzék. Mindez a számítástechnikai eszközök soha nem látott háttérben tartásával. Haydn szellemiségére és tiszteletére. Magyarul is látható, olvasható és hallható.

Könnyen és gyorsan dönthetnek Önök egy ilyen kirándulásról: benzin a lakóhelyüktől Eisenstadtig és vissza, vasárnap ingyen parkolás az Eszterházy palota előtt, 7 euro/fő a múzeumi belépő, 15 euro/fő egy kitűnő és bőséges ebéd/vacsora a Haydn Brauban.

A könnyű és gyors SPA/kultúra programnak vége. Jól éreztük magunkat Burgenlandban. Visszatérünk a magyarországi magyar valóságba.

A jelenlegi választási szabályok ismeretében és a burgenlandi beszélgetések summájaként megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi kormánynak sikerült létrehozni az I. osztályú és a II. osztályú magyar állampolgárok kategóriáit. A jelenlegi magyar kormány szerint a külföldön élő magyar választók utazzanak és költsenek sokat a szavazásuk lehetőségéért. Az új kettős állampolgárok szavazataiért a jelenlegi kormány házhoz megy - költségmentesen.

Alaptörvény ellenes az a szabályozás és gyakorlat, amellyel a jelenlegi kétharmados országgyűlési többség jogilag és gyakorlatilag is megosztja a magyar választópolgárokat.

A választásokon való részvétel minden választópolgár erkölcsi kötelessége.