A rendszerváltással létrejött a sokpárt-rendszer Magyarországon. Szándékosan nem írok „többpárt-rendszert”, mert a többpárt-rendszer fogalmába beletartozik a „kétpárt” és a „kétpólusú” fogalom is. Már pedig Magyarországon 1990-2010 között az Országgyűlésbe 4-6 párt jutott be minden ciklusban, és a kormánytöbbséghez mindig legalább két pártra volt szükség a parlamenti patkóban.
A választáson a legtöbb szavazatot szerzett pártnak mindig kellett egy kiegészítést szereznie. Ezt a pártok hol szívesen tették, mert „összenő, ami összetartozik!” (MDF és KDNP) vagy kizárólag a választási és parlamenti matematika kényszerítette őket össze (Fidesz és FKGP 1998) vagy a külpolitikai szempontok kiemelten fontosak voltak (Mszp és Szdsz 0994). A nagy pártok nem nagyon kedvelték a koalíciós kormányzást, mert rengeteg vesződséggel járt: programok és médiaszereplések egyeztetése, személyi ügyek eldöntése, törvény-előterjesztések keservei, parlamenti szétszavazások, költségvetési viták nehezítették a miniszterelnökök, pártelnökök, frakcióvezetők, a kabinetek munkáját. A közvélemény sem nagyon örült a koalíciós civódásoknak, sőt kacagott a „miniszterelnököt keresünk” elnevezésű projekten 2004-ben.
A 2010. évi választások után a határozott kormányzásra, a pártegységre vágyó választópolgárok megtapasztalhatták a parlamenti kétharmados többség diktatúráját. Megszűnt a programok és a médiaszereplések egyeztetése, a személyi ügyek másodpercek alatt dőlnek el (akár egy évtizedre), a törvény-előterjesztésekről nincs egyeztetés, nincsenek a kétharmadból szétszavazások, a költségvetés egy év alatt hétszer is módosítható, sőt visszaható hatállyal is bármit meg lehet tenni. Ha egy kormánypártinak egy törvényi rendelkezés sérti a személyes vagy családi érdekét, akkor könnyű kivételt tenni vele.
A közvélemény csak mostanában kezd szembesülni azzal, hogy a koalíció azt is jelenti, hogy a döntés-előkészítésben nagyobb a társadalmi nyilvánosság. A kényszerű koalíciós egyeztetések lehetővé teszik a civil szervezetek részvételét a kormányzati döntések kialakításában. Lehetővé válik a különböző társadalmi csoport-érdekek megismerése és figyelembe vétele. A koalíció csökkenti a szélsőséges pártok bekerülésének lehetőségét a parlamentbe.
Egyszerűen: a koalíció több munkát jelent a pártoknak és a pártvezetőknek, de nagyobb haszonnal jár a demokráciával, a nyilvánossággal, az érdekek szélesebb körű megismerhetőségével az embereknek.
