A szavazatok erejével ...

Az Eötvös Károly Intézet kiáll a CEU mellett

Az egyetemi autonómia a tizenharmadik század óta az európai alapértékek egyike, mely a korábbi Alkotmány és a jelenleg hatályos Alaptörvény értelmében is alkotmányos védelmet élvez. Az egyetemek független tudományos műhelyek, autonóm létezésük ma minden civilizált emberi közösség elemi érdeke. A CEU a legtöbb szakmai lista szerint Magyarország, de talán Kelet-Európa legjobb egyeteme, értékteremtő szerepe Magyarország számára alig felbecsülhető.

A kedd éjjel nyilvánosságra hozott törvényjavaslata alapján a magyar kormány olyan feltételhez kötné az EU-n kívüli országok egyetemeinek itthoni működését, amely alapján a CEU magyarországi működése ellehetetlenülne. Minden jel arra utal, hogy a kormány a vele szemben kritikus civilek vegzálása mellett most éppen az első számú közellenségnek kikiáltott Soros György által alapított egyetem elüldözésével kívánja tovább szítani az idegenellenességet és látványossá tenni az európai szellem ellen vívott bizarr „szabadságharcát”. A kormány előszeretettel hivatkozik nemzeti, nemzetgazdasági érdekekre felsőoktatási és más autonómiákat korlátozó döntéseinél. Ennek a világszínvonalú szellemi műhelynek Magyarországról elűzésére tett kísérlet olyan primitív támadás a tanítás és a tudomány szabadsága ellen, amely egyúttal a magyar nemzet és nemzetgazdaság érdekeit is sérti.

Szeretett Budapestünk története során sok évtizeden át nem csupán rajta volt Európa tudományos és kulturális térképén, de tekintélyes pozíciókat is élvezett. Ha a CEU elüldözésére indított akció sikeres lesz, ez részévé válik annak a folyamatnak, amely Budapest nemzetközi és európai regionális jelentőségének folyamatos hanyatlásaként írható le.  

2017. március 30.

Horvát János televíziós személyiség volt a Civil Rádió Olvasókör c. műsorának a vendége. Kuba – Fidel Castro után? Ezzel a kérdéssel kezdtünk, majd Kuba lehetséges jövőképeit próbáljuk felvázolni a hallgatóknak. Horvát János volt kubai nagykövet és 2017. januárjában gyűjtött friss tapasztalatokat a helyszínen.

http://www.civilradio.hu/archivum.php

páratlan hétfő Olvasókör

2017-03-31 13 óra Folytatjuk a húsvéti előkészületeket. Kiss Katalin elmagyarázza a húsvét Gergely naptári meghatározásának módszerét. Vetünk egy pillantást a görög, a lengyel, a francia, a német húsvéti szokásokra. Lévai Margit kenyérben süt sonkát, majd almás tojás salátával könnyít az ünnepi étrendben, végül a húsvéti maradékot hasznosítja az ünnep után. Megismerkedünk a krémtúró ízesítésének tucatnyi módszerével. Húsvéti gregoriánnal kezdjük a zenéket és Koncz Zsuzsa Köszönetével zárjuk a sort. (Fotón: Lévai Margit és Tóth Zoltán). A fotót készítette Kiss Katalin.

Milyen a jó kolbász? Költői kérdés, ha nem ettél még jó kolbászt. Ha azonban már ettél jó kolbászt vagy legalább tudni szeretnéd a jó kolbász titkát, akkor gyere velem, derítsük ki együtt.

A kolbász megtekintésére először kartávolságból kerüljön sor. Látod, hogy kívülről barnás-vörös színű, kétujjnyi vastag, háromtenyérnyi hosszú és egy kicsit hepehupás a bőre.

Vedd kézbe, és azonnal megcsap a füstös illata. Markold meg, hogy érezd az állagát: kemény, de mégis megnyomható, ruganyos a fogása. Párban van a két szál kolbász, az elkeskenyedő végeket átzsírosodott zsinór választja el. A madzag színe csak a kolbász készítőjének árulja el, hogy mit jelenhet: csípős, erős, csemege?

Éles késsel metsszél bele a kolbász egyik végébe. A belső színe élénkebben vörös, mint a külső. Ha egy szeletet a szádhoz emelsz – kóstoláshoz nem kell kenyér! -, akkor még erősebben érezheted a könnyű füst illatát, amely keveredik a piros paprikával, és a háttérben felsejlik a fokhagyma és a köménymag lehellete. A só diszkrét. Összeértek az ízek, nem lóg ki egyik alkotóelem sem.

A szádban krémesnek érzed a kolbászszeletet, de mégis ráharaphatsz. Az ízek garmadája szabadul fel azonnal, amely egy falat kenyeret kíván. (Friss falusi kovászolt kenyér vagy bajor rozskenyér ajánlott.) Ha bennfentes volnál, akkor azt is tudnád, hogy a selymes állag a jó minőségű mangalicazsírtól származik.

A kóstolás után készíts stratégiát a további kolbász evésre. Ha vehemens vagy, akkor nagyokat haraphatsz a kolbászból. Ha visszafogottan akarsz tovább haladni, akkor készítsél szendvicset: vajaskenyérre karikázz kolbászszeleteket. Ha az unokádnak akarsz kedveskedni, akkor „katonákat” készíthetsz kockázott kenyérből, amelyben a kenyérkocka a lovacska, a kolbászkocka a huszár. Ha reggelihez készíted, amelyet az ágyban kívánsz valakivel elkölteni, akkor két pohár könnyű kefirt tehetsz a szendvics mellé. Ha csak tízóraiznál, akkor paprika és paradicsom kerülhet a kolbász mellé, kenyér nélkül. Ha külföldi vendégeket vársz, akkor egy szál kolbászt dugjál bele egy rövid karajba, és sütőben süssed, párold, majd hajszálvékonyra felvágva hidegen tálald fel az éheseknek, majonézes (bécsi) burgonyasalátával. Ha éjfélkor nagyon megéheztél, akkor a hűtőszekrény félhomályában vágj egy kétcentis darabot jóízű altatónak. A kolbász elengedhetetlen kelléke a rakott krumplinak: a karikázott főtt krumpli (legalulra libazsír), a szeletelt főtt tojások, a tejföl és a reszelt sajt közé vöröslő kolbászkarikákat helyezzünk el szimmetrikusan. Az arányosság, az egyenlő mérték azért fontos, hogy a későbbi fogyasztók azonosan részesüljenek a kolbászból kifolyó ízekből és zamatokból, senkit ne érhessen hátrány a kolbász fogyasztásban.

Kolbászt ehetsz télen fekete retekkel, ehetsz tavasszal újhagymával, ehetsz nyáron kovászos uborkával, és ehetsz ősszel érett paradicsommal.

Ha elfogyott a kolbász, akkor arra az emberre is gondolj egy pillanatra, aki a kolbászt készítette. A következő gondolatod az legyen: vajon mi lehet a húsos szalonna titka és a szalámi rejtélye?!

Megszabadultunk!

Nyeretlen kétévesként[i] nagyon megjártam!

13 évvel ezelőtt - egy kiskert új tulajdonosaként - tudtam, hogy a kerítést kell építeni. Nagyon szerencsés voltam, mert a kiskertben egy régi budaörsi romház eltakarítása közben találtunk kb. 100 db. sóskúti mészkövet. A nagyméretű mészkövek alkalmatosak voltak arra, hogy a jobboldali szomszédunk telekhatárára egy kőkerítést építsünk: ápol és eltakar.

Budaörsön - 1990 tájékán - könnyű volt kerítésépítő „szakipari” munkásokat találni: reggel 4,30-kor az építtető kiment a főutcán (Szabadság út) található „nagy” bögrecsárdába, és mielőtt a helyi versenyzők a második felesre befizettek volna, csak annyit kellett mondani: „3 nap munka és minden este itt fizetem az 1.000 forintot és egy felest.”

Az első napon a „szakipari” munkások nagyon jól teljesítettek. Megtisztították a köveket, vízmértéket néztek a beépítéshez, „vinkli vasat” használtak. A második napon már gyengébb állapotban jelentek meg késő délelőtt, de kitartottak estig, és rakták a falat. A harmadik napon már 12-re jöttek, csak odakenték a maltert, és bedőléssel fenyegetett az addig egyenes fal.

A veszély láttán megkértem a harmadik utcában lakó mérnök urat, hogy segítsen az elkanászosodott „szakipari” munkások kezelésében és a kerítés kiegyenesítésében. A mérnök úr segített is: határozott hangon ráncba szedte a harmadnapos a szakikat, leveretett egy bedőlés gátló vascsövet a kőkerítés hanyatlása ellen.

Sőt, a szépség javítása érdekében – a szétmocskolt malter megszépítésére is - tett javaslatot: a kőfalat le kell meszelni! Nyeretlen kétévesként hittem a Mérnök Úrnak: a mész is ápol és eltakar.

Nagy örömmel váltunk meg a végén a „szakipari” munkásoktól és hálások voltunk (feleségemmel együtt) a mérnök úrnak a segélyért.

A sóskúti kőből épült kerítés nem omlott le soha, azonban a meszelés nem állta ki az idők próbáját: egyre csíkosabb lett esőtől, egyre zöldebb lett a mohától, egyre undorítóbb lett a kosztól.

A kőkerítés az első 5 év után – kifejezetten - látvány zavaró lett az üde kertünkben, de hiába morgolódtam a mérnök úrnak, ő nagyon elégedett volt korábbi „ápol és eltakar” meszelésével.

12 év elteltével - végre - megembereltem magam (feleségem erkölcsi támogatásával): Lemossuk a gyalázatot!

Nehezen, de sikerült új szakipari munkásokat találni: nem isznak reggel 4,30-kor kerítésszaggatót, sőt még a sört sem. Reggel 8,00-ra ígérték a megjelenést és 8,00-kor munkára alkalmas állapotban megjelentek. Dolgoztak egész nap. Eltüntették az undormányos meszet, és kezük alatt újra feltárult a szép, sárga színű sóskúti kő a maga természetességében.

Tisztelt új munkások: köszönjük, hogy megszabadítottak minket egy régi téves döntésünktől!

A régi szakik már mind eltűntek (elitták magukat), de a mérnök úr még mindig adja a jótanácsait – szerencsénkre már csak másoknak.