A szavazatok erejével ...

Csalások a török népszavazáson?

Az ellenzék csalást kiált a 2017. április 16-ai népszavazáson. A hírek szerint a kormánypárt a szavazatok 51%-t érte el.

A népszavazás tétje az „elnöki” rendszer bevezetése a parlamentáris államforma helyett.

Az ellenzék által bejelentett csalások sok területre terjednek ki: népszavazási névjegyzék összeállítása, kampányban esélyegyenlőtlenség, szavazás napi csalások.

51%-os többségre nem lehet tisztességes államreformot alapozni, mert a 49%-os „kisebbség” bármikor átváltozhat többséggé.

Szombaton, kedden, szerdán újra megyünk!

Szorgalmasan járunk tüntetésre. Hol a pedagógusokért, hol az egészségügyért, hol az internet adó ellen, hol magunkért. Most az unokáink miatt a CEU és a civil szervezetek elleni törvények ellen tiltakozunk. Hallgatjuk a gyatra gitározókat, a még gyengébb „verseket” a pódiumról, az izzó hangzó beordításokat, hogy lelkesítsenek minket. Örülünk, ha sokan vannak a tüntetéseken, szomorkodunk, ha „megint kevesen vagyunk”. Nézzük a Hír TV-ben az éjszakai tudósításokat az éjszakai békés sétákról, és drukkolunk, hogy ne legyen gyújtogatás, verekedés a vége. Nem aljasulhatnak le a 2006. évi gyújtogatók és Kossuth téri sátorozók szintjére a 2017. márciusi-áprilisi tiltakozó fiatalok.

A SZABADSÁG hirdetése a francia forradalom nyílt szembeszállása volt a feudális hierarchia ellen: az alávetettség, amely a társadalom 97%-át súlytotta, véresen leszámolt a kivételezett uralkodó osztály tagjaival. Az ancien régime a társadalom 3%--nak biztosított minden jogot. A szabadság elvének az érvényesítést kizárólag magának akarja a jelenlegi politikai-állami hatalom Magyarországon. Ők a mai társadalom  3%-át jelentik: joggal lépünk fel ellenük, a diktátor, az állami hatalomgyakorlást személyes és családi-rokoni hasznukra fordító bagázs ellen. A társadalom 97%-nak a szabadságáért küzdünk nap, mint nap.

Az EGYENLŐSÉG elve (mai nyelvre fordítva a francia forradalom másik jelszavát): egyenjogúságot és jogállamiságot jelent. Szorgosan hallgatjuk és olvassuk a demokratikus ellenzék maradék politikai és kulturális médiáinak – egyre szűkölülő – tudósításait az egyenlőség elvének rehabilitációjának igényéről.

A SZOLIDARITÁS  elve az (a francia forradalomban testvériségnek nevezték), amely arra késztet minket, hogy elmenjünk a tüntetésekre, esőben ázzunk esernyő alatt, kockás , majd kék inget viseljünk, megtanuljuk a mobilunk világító fényének a bekapcsolását és felmutatását a médiának.

A társadalom fizikai többsége elvesztette politikai akaratát, mert szegény, mert iskolázatlan, mert szolgasorban van. A politikailag aktív fiatalok, akik ma az utcán vannak, nem akarnak sem szabadságot, sem egyenlőséget, sem szolidaritást. Egyetértenek a társadalom szétszakításával, feltéve, ha ők a győztesek közé tartoznak. Ezt akarja a Fidesz: amely a társadalmi javak kisajátítója. Ezt akarja a Jobbik: sorban áll a Fidesz utáni örökségért. A mai tüntető fiatalok saját jövőbeni hatalmuk elvesztése, saját kecsegtető társadalmi pozícióinak elvétele miatt aggódik, és ezért tüntetnek.

Érdek nélkül nincs politika. Érdekérvényesítés nem lehetséges a nyilvánosság ereje nélkül.

A választás a demokratikus politikai akaratnyilvánítás békés eszköze: mi nem akarunk polgárháborút. Beérjük a szavazatok erejével!

Háromszáz a meleg lángos,

Aláírta: Áder János!

Bíró Ibolya, tanár.

Én Ibi néninek szólítottam. Sokan Tanító néninek vagy Tanárnőnek hívták. A történelemórán vagy a szakkörön a ráutaló magatartás is elég volt: ha jelentkeztem, akkor kiváratta a soromat – és azt mondta: „Te következel!”.

Már a nézésével elfogadott az első órán. Ha jót válaszoltam a kérdésre, akkor mosolygott rám, ha rosszat, akkor segített rájönni a jó válaszra vagy csak tovább lépett a padomtól és megsimította a fejemet. A hangjával erősítette lelkemet: „Mondd el a problémádat és segítek rajtad!” Tudott a hangja simogatni, követelményt támasztani, határozottan ellentmondani és keményen elutasítani. Vidáman göcögöt, ha elementáris hülyeséget mondtam és felszabadultan tudott nevetni, ha megláttam a dolog fonákját.

Történelem tantárgy keretében hit- és erkölcstant oktatott. Ha Ibi néni nem tanít engem, akkor soha nem vettek volna fel az egyetemre. Kemény kézzel bepótoltatta velem az egyetemi felvételire a korabeli hiányosságaimat.

A Reáltanoda utcai Eötvösben a IV/b osztálynak Bíró Ibolya, tanár, javasolt jelmondatot: Non scolae, sed vitae discimus!

Ibi néni minden tanítványára név szerint emlékszik az elmúlt 50 évből! Ibi néni ma is dolgozik, igazi pedagógus. Saját Váci utcai lakásásán „akadémiát” működtet, amelyen művészek, tudósok, közéleti szereplők magyarázzák a világot a régi és az új tanítványoknak. Én is ott ülök és hallgatom az előadókat és Ibi nénit.

(A képet Kiss Katalin készítette az Eötvös gimnázium (Reáltanoda utca) előtt. A kép címe: Bíró tanárnő az öreg diákok között.)

Az Aranyanyu díjra jelöltem Bíró Ibolyát egy pályázaton. Aki támogatja a jelölést az hamarosan szavazhat a pályázaton a  www.aranyanyu.hu honlapján. Kérek minden 5-vös öregdiákot, támogassa Ibi nénit a szavazataival! 

Budaörsi gömbakácok

A budaörsi utcák zöldjeinek gondozója (az illetékes önkormányzati szerv) minden évben megcsonkítja az utcákon levő fákat. A gyakran kíméletlen és hozzáértés nélküli csonkolás oka, hogy a fák lombja, ágai átnövik a villanyvezetékeket, amelyek így veszélyesek a lakosságra. Évekig igyekeztem tavasszal résen lenni: a fanyűvőket szép szóval korlátozni a fák szükségtelen csonkolásában, de többnyire sikertelen voltam. Egy szép tavaszi napon jött egy nadrágos ember (aktatáskával), és arról tájékoztatta az érdeklődő lakosokat, hogy az önkormányzat bölcs döntést hozott: az utcákból hiányzó fákat gömbakáccal pótolják, amelyek nem érnek az égig, így nem növik be a villanydrótokat sem. Tehát megszűnik a fanyűvés! (A gömbakácoknál, de a többieknél folytatódik.)

Heuréka! Kiáltott fel egy emberként a Petőfi utca lakossága. (Az az egy ember én voltam, mert én voltam kinn az utcán.)

ÉS TÉNYLEG!

Következő évben jöttek a faültetők, és a hiányzó fák helyébe gömbakácokat ültettek. Eltel 2 év, és kipusztult gömbakácok helyett, új gömbakácokat ültettek, és becsöngettek a lakóknak: „Tessék locsolni a gömbakácokat, mert egyébként kipusztulnak!” A lakók természetesen nem locsoltak az utcán, de a gömbakácok növekedni kezdtek, sőt benőtték - átnőtték a villanyvezetékeket is!

Aki nem hiszi, az nézze meg a fényképeket. Aki a fényképeknek sem hisz, az jöjjön el a Petőfi utcába (és a környező utcákba), és megláthatja: a gömbakácok égig érnek.

Várjuk, hogy jövő tavaszra jönnek a gömbakácok fanyűvői is…

Az Eötvös Károly Intézet kiáll a CEU mellett

Az egyetemi autonómia a tizenharmadik század óta az európai alapértékek egyike, mely a korábbi Alkotmány és a jelenleg hatályos Alaptörvény értelmében is alkotmányos védelmet élvez. Az egyetemek független tudományos műhelyek, autonóm létezésük ma minden civilizált emberi közösség elemi érdeke. A CEU a legtöbb szakmai lista szerint Magyarország, de talán Kelet-Európa legjobb egyeteme, értékteremtő szerepe Magyarország számára alig felbecsülhető.

A kedd éjjel nyilvánosságra hozott törvényjavaslata alapján a magyar kormány olyan feltételhez kötné az EU-n kívüli országok egyetemeinek itthoni működését, amely alapján a CEU magyarországi működése ellehetetlenülne. Minden jel arra utal, hogy a kormány a vele szemben kritikus civilek vegzálása mellett most éppen az első számú közellenségnek kikiáltott Soros György által alapított egyetem elüldözésével kívánja tovább szítani az idegenellenességet és látványossá tenni az európai szellem ellen vívott bizarr „szabadságharcát”. A kormány előszeretettel hivatkozik nemzeti, nemzetgazdasági érdekekre felsőoktatási és más autonómiákat korlátozó döntéseinél. Ennek a világszínvonalú szellemi műhelynek Magyarországról elűzésére tett kísérlet olyan primitív támadás a tanítás és a tudomány szabadsága ellen, amely egyúttal a magyar nemzet és nemzetgazdaság érdekeit is sérti.

Szeretett Budapestünk története során sok évtizeden át nem csupán rajta volt Európa tudományos és kulturális térképén, de tekintélyes pozíciókat is élvezett. Ha a CEU elüldözésére indított akció sikeres lesz, ez részévé válik annak a folyamatnak, amely Budapest nemzetközi és európai regionális jelentőségének folyamatos hanyatlásaként írható le.  

2017. március 30.

Horvát János televíziós személyiség volt a Civil Rádió Olvasókör c. műsorának a vendége. Kuba – Fidel Castro után? Ezzel a kérdéssel kezdtünk, majd Kuba lehetséges jövőképeit próbáljuk felvázolni a hallgatóknak. Horvát János volt kubai nagykövet és 2017. januárjában gyűjtött friss tapasztalatokat a helyszínen.

http://www.civilradio.hu/archivum.php

páratlan hétfő Olvasókör

2017-03-31 13 óra Folytatjuk a húsvéti előkészületeket. Kiss Katalin elmagyarázza a húsvét Gergely naptári meghatározásának módszerét. Vetünk egy pillantást a görög, a lengyel, a francia, a német húsvéti szokásokra. Lévai Margit kenyérben süt sonkát, majd almás tojás salátával könnyít az ünnepi étrendben, végül a húsvéti maradékot hasznosítja az ünnep után. Megismerkedünk a krémtúró ízesítésének tucatnyi módszerével. Húsvéti gregoriánnal kezdjük a zenéket és Koncz Zsuzsa Köszönetével zárjuk a sort. (Fotón: Lévai Margit és Tóth Zoltán). A fotót készítette Kiss Katalin.