Köztisztviselők napja: július 1.
1992-ben született meg a rendszerváltás egyik fontos törvénye, amely a köztisztviselői életpályát szabályozta.
A rendszerváltás első napjaiban/hónapjaiban az állami alkalmazottak zaklatott életet éltek: egyes politikusok minden köztisztviselőben III/III-as ügynököt láttak és a pokolra kívánták őket; mások beérték azzal, hogy tömeges kádercserét követeltek, és a maguk területén meg is valósították. Egyes újsüttetű (vasárnap megválasztott) polgármesterek hétfő reggel kikergették a hivatalból a tisztviselőket. Az Antall-kormány minisztériumai 2 évig dolgoztak azon, hogy milyen legyen az köztársaság állama hivatalnokainak a sorsa.
A kormányzat döntési lehetőségei két végpont között ingadoztak: az amerikai stílusú „politikai zsákmány” elvének a megvalósítása azt jelentette volna, hogy a választások után a győztes politikus lecserélhette volna az egész apparátust, azzal, hogy a győztes mindent visz. A másik véglet az örök időkig tartó hivatalnoki szamárlétra-mászás elvét hirdette, amely szerint a köztisztviselő egy szent tehén, és ebből a zárt társadalmi csoportból, csak bűncselekmény elkövetése vagy parancsmegtagadás miatt lehet kiesni.
Történelmi szerencse, hogy az elfogadott köztisztviselő törvény egyik végletet sem fogadta el: életpálya modellre épült, amelybe a belépés szakmai képesítéshez kötött lett, az előremenetel folyamatos tanuláson és vizsgákon alapult. A hivatal vezetői posztok pályázat alapján kerültek betöltésre és pártsemleges magatartást igényeltek. A köztisztviselői kereteket az egész államigazgatásra alkalmazták, nem volt különbség a központi, a területi és az önkormányzati szervezetben dolgozó köztisztviselők között. Az államigazgatási tevékenység középpontjába az ügyfél került.
Könnyű lett volna a köztisztviselők sorsa, ha a kormány egy varázspálca ütésére átalakult volna a közel 100 ezer embert foglalkoztató szervezet. A minisztériumok humánerőforrás politikája erősen eltért egymástól és lényegesen függött a miniszter személyétől. Különösen így volt ez a területi szintű közigazgatási szerveknél, ahol az ágazati érdekek köpenyében forgolódtak újsüttetű, szakmai képesítéssel nem rendelkező, de világmegváltó ideológiát hirdető vezetők.
1992-97 között stabilizálódott a köztisztviselői kar helyzete. Átlagos életszínvonalat, szolid kispolgári létet biztosított a pálya, 15-25 év kifutással, biztosnak ígérkező nyugdíjjal.
A köztisztviselők életét a különböző kormányok eltérő államigazgatási reformja rendszerint a ciklus elején megzavarták. 1990-2010 között 6 nagy léptékű átszervezést hirdettek a kormányok, és ezek – kevés kivételtől eltekintve – sorra elbuktak. Érdemi változást az államigazgatásban 2010 után született: a köztisztviselői életpálya megszűnt és helyébe a politikai zsákmányszerzés és megbízhatóság lépett. A képesítési előírások formálissá váltak. A minisztériumokat elözönlötték a pályakezdő fiatalok, a hivatalvezetői állásokat hűbérúrként viselkedő politikusok osztogatják. A létrehozott járások a kormánypolitika végrehajtó szervei lettek. Az önkormányzatok feladatai, hatáskörei és költségvetési lehetőségei radikálisan lecsökkentek. Az ügyfelek ügyeinek a gyors és tisztességes elintézése kikerült a kormány érdeklődéi köréből, és a helyét a közbeszerzések politikailag meghatározott győzteseinek rendszere lépett.
Munkaszüneti nap: Az úr adta – az úr elvette.
A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete 1996-ban kezdeményezte, hogy a köztisztviselői törvény 1992. július 1-jei életbelépésének az emlékére Magyarországon július 1-je legyen a Köztisztviselők Napja. A köztisztviselői munka magas szintű elismerésének megnyilvánulása a Köztisztviselők Napja jogintézményének a köztisztviselői törvénybe iktatása. Az 1997. évi CI. törvény a köztisztviselők napját július 1-jében határozta meg.
Az Országgyűlés Fidesz többséggel a 2001. évi XXXVI. törvénnyel munkaszüneti nappá nyilvánította a köztisztviselők napját.
A köztisztviselők napjának hivatalos állami megünneplésére és a címzetes főjegyzői címek átadásra elsőként 2002. július 1-jén került sor, a Medgyessy kormány ideje alatt.
2002-2009 között minden évben központilag szervezett ünnepség is volt a Köztisztviselők Napján. 2010-ben a már nem volt országos szintű ünnepség.
2017-ben az Országgyűlés törvénnyel megszüntette a Köztisztviselők Napjának országos munkaszünetté nyilvánítását. 2017 Napi.hu: Idén már nem zárnak be hivatalok a köztisztviselők napján, ugyanis a munkaszüneti kedvezményt tavaly Lázár János és Balog Zoltán eltörölte. Lázár szerint köztisztviselők napja „perverz hagyatéka a szocialista államrezsimnek”.
A munkaszüneti nap törléséről szóló törvény megengedte, hogy az önkormányzatok saját költségvetésük terhére a polgármesteri hivatalban igazgatási szünetet tartsanak.
Ma reggel az interneten körbe néztem, hogy van/volt igazgatási szünet: a főpolgármesteri hivatalban, a fővárosi kerületek felében, Pest megyei önkormányzati hivatalban, Sülysápon, Budaörsön, Kuncsorbán, Tapolca, Alsónémedi, Solymár, Kazincbarcika, Szentendre, Csorvás, Debrecen, Esztergom, Kiskunfélegyháza, Herend, Mogyoród, Csopak (de nincs szünet a kémiai szúnyog irtásban), Leányvár (két nap szünet).
