Nyári kocsonya
Főzzünk egy jó zöldséglevest: víz, apróra kockázott sárgarépa, paszternák, zöldbab. Nem sózzuk, mert a só akadályozza a kocsonyásodást. Nem teszünk a levesbe zsiradékot, mert az kiüt a kocsonya tetejére és deguszta. Amikor megpuhultak a zöldségek, akkor beleöntjük – a zacskón levő előírás szerint – a zselatint. Egy percig főzzük és kevergetjük, hogy a zselatin egyenletesen olvadjon el, ne maradjanak csomók a levesben. Hagyjuk a levesünket lassan kihűlni. Amikor langyos, akkor fogunk egy tálat (őzgerincet, jénait, mázas tálat stb.) és az aljára kanalazzuk az üres levet. A hűtőszerényben 2-3 óra alatt kocsonyásodik meg a lé. Amikor megdermedt, akkor jöhetnek rá a zöldségek. A léből csak annyit öntsünk a tetejére, hogy éppen ellepje. Most kezdhetünk izgulni! Megdermed vagy sem? Ha reggelre sem kocsonyásodik meg, akkor olvassuk el újra a receptet!
Lustáknak és időhiányban szenvedőknek: vásároljunk leveskockát. Egy liter vizet felforralunk, beletesszük a kockát, és ha feloldódott, akkor a zselatint. Hagyjuk kihűlni és jöhet a szép edény, amelybe áttöltjük kocsonyásodni.
Akiknek fontosabb a külcsín, mint a belbecs: sokkal átlátszóbb lesz a kocsonyánk, ha nem levesből készítjük, hanem tiszta vízből és zselatinból. Még díszíthetjük a tál alját szeletelt főtt tojással, és erre önthetjük a levet. Szebb lesz a látvány, de az íze szegényesebb lesz.
Az igényesebbek forduljanak a Paprika TV főzőműsoraihoz. Éppen most láttam (2019. 07. 02. 14,15), hogy a szakács kezébe vesz egy egész csirkecombot, és a narrátor a következő mondja: „Vágjuk ketté a csülköt!”
