Karácsony

A karácsony szónak ünnepi csengése van, bár valójában nagyon is hétköznapi eredetű, a korcun, kracsun, vagyis az “átlépő” jelentésű szláv szóból származik, ami a téli napfordulóra utal, amikortól átlépünk abba az időszakba, amikor újból hosszabbodni kezdenek a nappalok.

Karácsony van, és ez feleleveníti számomra, hogy tizenévesen az 1940-es évek elején otthon készített jászollal bethlehemezni jártunk barátaimmal. Bekopogtunk a lakásokba ahonnan cukrot, csokoládét kaptunk. Kellemetlen élményem is kapcsolódik azonban ehhez a naphoz: valamikor az 1960-as évek vége felé éppen karácsonyfát díszítettem, amikor csöngettek. A katonai rendőrség két embere állt az ajtóban és egyik legjobb barátom hadseregből aznap megszökött fiát keresték. A fiút megtalálták – nem nálunk – és letartóztatták. Legrosszabb karácsonyom emléke az 1944-es évhez kapcsolódik. Hat napos lezárt, vagonban megtett utazás végén a szeretet ünnepének estéjén érkeztem az egyik leghírhedtebb, Hitler által elsőként létesíett náci koncentrációs táborba, Dachauba, ahol a szabadban csontig hatoló hidegben meztelenül vártuk, hogy beengedjenek a zuhanyozóba.

Manapság a karácsony sokak számára már részben elveszítette keresztényi vallási tartalmát és meghitt ajándék-osztó családi ünneppé vált. Jóval kevesebben tudják, hogy a legfőbb és legszélesebb körben ünnepelt karácsonynak erdetileg nem is volt keresztény vallási tartalma. Pogány ünnep volt, melyet Szíriában, Egyiptomban, majd a Római Birodalomban is ünnepeltek már, és eredetileg a Nap Ünnepe volt. Fesztiválok, nagy evések minden pogány civilizáció részét képezték. Ünnepelték a leghosszabb nyári napot és a legrövidebb télit – ez volt a karácsony.

I. Gyula pápa választotta azután december 25-ét Jézus – egyébként ismeretlen - születési dátumává. Egy addig meglévő ünnep, a hét napos Saturnalia folytatása volt ez a nap a Római Birodalomban, és a téli napforduló napja. Az első karácsonyt feltehetően időszámítás után 336-ban ünnepelték a Római Birodalomban, ekkor már ezzel helyettesítve a pogány napforduló ünnepét. Angliában 521-ben tudunk először karácsonyi ünneplésről. A L’Osservatore Romano vatikáni újság mindezt megerősítette, amikor ezeket írta a karácsonyi ünnepekről: “Jézus születésének tényleges dátuma történelmi szempontból ismeretlen, mivel sem a római történelem, sem az akkori népszámlálás, melyet a császár rendelt el, sem pedig az azt követő évszázadok kutatásai nem utalnak rá egyértelműen . . . Ahogy ez köztudott, a december 25-i dátumot a római egyház választotta a negyedik században. Ezt a napot a pogány Rómában a Napistennek szentelték . . . Jóllehet a kereszténységet ekkorra már Konstantin egyik ediktuma elismerte Rómában, a Napistenről . . . szóló mítosz még mindig széles körben elterjedt volt. A december 25-i ünnep népszerű hagyományokban gyökerezett. Ez adta az ötletet a római egyháznak, hogy keresztény tartalommal ruházza fel ezt a napot. Ezt azáltal tette, hogy a Napisten helyére az igazságosság igaz napját, Jézus Krisztust állította, ezt a napot választva arra, hogy ünnepeljék a születését.”

A pogány ünnepek sok évszázados hagyományát nem sikerült eltörölni, s az egyház vagy az állam bölcsen magáévá tette azokat. A husvét napja eredetileg a megújulás vagy újjászületés ünnepe volt Ostara istennő tiszteletére. Halloween azelőtt ‘Samhain’ pogány kelta ünnep volt. Legtöbb mai ünnepünknek évezredes pogány előzményei vannak. Ugyancsak sok hasonló ünnepet ünnepelnek a nem keresztény világban is. Diwali, a fény ünnepe a hindu világban, Kwanzaa az afrikai országokban, melyet december 26 és janauár 1 között ünnepelnek nagy evésekkel, sok zenével és tánccal. Kínában a Hold Új Év ünnepe van januárban, melyet fesztivál, felvonulás tüzijáték kisér. Ugyancsak érdekes, hogy az egyetlen vidám zsidó ünnep, a Hanukka novemberben-decemberben nyolc napig tart játékokkal, ajándék osztással és ünnepi vacsorákkal.

Az új év ünneplése időszámítás előtt 2000-re, Mezopotámiába nyúlik vissza. A házasságkötés ünneplése is pogány szokás volt, mielőtt a katolikus egyház átvette volna. A házasságot szimbolizáló jegygyűrűt már az ókori Egyiptomban és Görögországban is kultiválták. A görögök úgy hitték, hogy a szerelem vénája az ember ujjából megy a szívébe, ezért választották a szívhez közelebb álló balkar ujját a jegygyűrű természetes helyeként.

Karácsony ünneplése és a feldíszített karácsonyfa a legszorosabban összetartozik. Ez a szokás állítólag 1536-ra nyúlik vissza, amikor Luther Márton gyermekei számára felállította a karácsonyfát. Ezt a L’Osservatore Romano is megerősítette, mondván, hogy a karácsonyfa állításának hagyománya Németországban kezdődött a XVI. században. Majd hozzátette: „Olaszország az egyik utolsó ország volt, ahol meghonosodott a karácsonyfa, részben amiatt a meglehetősen elterjedt szóbeszéd miatt, hogy a karácsonyfa protestáns szokás, és ezért a jászollal kellene helyettesíteni.” VI. Pál pápa „vezette be azt a szokást, hogy a római Szent Péter téren egy hatalmas karácsonyfát állítanak fel”.

Magyarországon 1633-ból ered a “karácsony fájának” kivágási tilalma. Bécsben a Berlinből áttelepült Arnstein bankár házában tudunk karácsonyfa állításról 1814-ben. Lehet azonban, hogy Brunszvik Teréz 1824-ben állított elsőként karácsonyfát Magyarországon. Amerikába a német telepesek vitték be a szokást. Végülis a karácsonyfa valóságos diadalát az Illustrated London News-ban 1846-ban közölt rajz tetőzte be, mely Viktória Királynőt családja körében egy feldíszített karácsonyfa mellett ábrázolta. Vannak akik azt állítják, hogy végülis neki köszönhető, hogy nem létezhet karácsony karácsonyfa nélkül.

Karácsony van, kedves, szép családi ünnep. Boldog karácsonyi ünnepeket! Fröhliche Weihnachten, Merry Christmas, Joyeux Noel, Gezur Krislinjden (albánul), Vrolijk Kerstfeest en een Gelukkig Nieuwjaar! (hollandul), Hyvaa joulua (finnül), God Jul, Gledelig Jul (norvégül), Buone Feste Natalizie (olaszul), Vesele Vianoce, Stastlivy Novy Rok (szlovákul), Vesele Bozicne. Screcno Novo Leto (szlovénül). Ezt a mondatot az ünneplők több mint száz nyelven ismétlik ma el a világon.

Köszönöm, hogy elolvasta Berend T. Iván jegyzetét. Ha még nem kapja rendszeresen a blogot, de szeretné, írja be az e-mail címét és nyomja meg a gombot. A feliratkozás ingyenes.

Subscribed

© 2024 Berend T. Iván
Unsubscribe