Váci utcán, Váci utcán…
A Váci utcába költöztek a szüleim 1953-ban. Én már elmúltam egy éves, és így bátran mondhatom, hogy a Váci utcában nőtem fel. Az első kalandomra a Nagyvásárcsarnok (ma Vámház, korábban Tolbuhin körút) képével emlékszem: - Rendőr bácsi! Hol van a Váci utca? – Hogy hívnak fiúcska? – Tóth Zoltán, 2 és fél éves vagyok! – Mit akarsz a Váci utcában? – Ott lakok! - … és hány számban? – …kettő és fél! A következő emlékképem, hogy az édesanyám lélekszakadva fut felém az Váci utcában, és már messziről kiabálja? – Hol voltál? A többire nem emlékszem.
A Váci utca képét jól idézi fel Rátonyi Róbert vagy Feleki Kamill által énekelt sláger a „Váci utcán, Váci utcán...” https://www.youtube.com/watch?v=LhpGEzddOBY , Rátonyi Róbert: Váci utcán, Váci utcán (Untern Linden) amely a két világháború közötti életérzéseket idézi. A sláger lényege, hogy egy úriember nézegeti a lányok ringó csípőjét a Váci utcában sétálva, ámde a hölgyek az ékszerboltok és fényes kirakatait nézegetik: vágyakoznak egy karikagyűrű után.
A II. világháború után az utcakép megváltozott. A 3-5 emeletes házak földszintjén levő üzletek, boltok, kiskereskedések sorban bezártak. A portálokat bedeszkázták, vagy állami Közért, vagy kisipari szövetkezet foglalta el. Az első emeleten levő „úri lakásokat” társbérletté (3-4 családra) alakították át. Az épületek hátsó traktusában (cselédlépcső) kaptak szobát a kibombázottak, és a legfelső emeleti manzárdokban a kurvák és a kezdő cselédlányok lakhattak.
Az 1960-70-es évekre az utcakép ismét lényegesen módosult: a földszinti üzletsorban helyet kaptak elegánsabb üzletek is, sőt még Rotschild Klára divatszalonja is utcai vitrint kapott (aki egyébként 1953 óta dolgozott a legfelsőbb pártvezetők feleségeinek és színésznőinek). Kezdett kikupálódni az utca. A kurvák a legfelsőbb szintről leköltöztek a polgári lakásokba és az üzletmenet összpontosult a Tulipán bár és az Anna eszpresszó placcaira. A Váci utcai forgalom nagy emeltyűje az Erzsébet híd megnyitása volt. A belváros közvetlen összeköttetésbe került Budával, a tehetősebb polgári területtel. A mai mércével még szerénynek ítélhető turista- és csempész (lengyel) forgalom mellett még színház is vonzotta az embereket. Az amerikai és nyugat-német turisták számra lehetett a hölgy szalonban tokaji borból készült ránctalanító éjszakai krémeket vásárolni és a férjek számára megifjító személyes tornaedzőket bérelni. Az első emeleti úri lakásokban – a társbérletek megszüntetésével - lehetőséget kaptak főorvosok, az első tv személyiségek, főmérnökök, banktisztviselők a fővárosi tanács elnökétől (1%-os keret terhére) lakhatásra.
A rendszerváltás (1990) ismét változtatott az utcaképen: eljött a kis- és középvállalkozások kora. A Váci utca állami és szövetkezeti üzletbérlőit és tulajdonosait lecserélték. A korábbi magántulajdonosoknak joguk volt megmaradni az új feltételek mellett. A csere megvalósításának időtartamára lepusztult az utcára néző üzletsor. majd a stabilizálódás után új felújítási hullám indult. Elsődlegesen a turisták számára nyíltak üzletek (matyó babák és trikók), felindult a trikotázs, a divatkellékek árusítása. A kurvák a lakhatásukat kiszervezték a távolabbi kerületekre, az üzletkötők maradtak helyben + taxi+ étterem. Újdonság, hogy a lakóházak belső udvarainak a földszintjére kisméretű butikok, kegyszerárusok és bármit is árusító boltok költöztek be.
2010-től a Váci utcába fokozatosan beköltözött a nagytőke és az alvilág. Az ingatlanokat bevásárolták a tőkepénzesek, és az utcákat ellepték a pénzváltók, az éttermi „beterelők”, a masszázsszalonok felhajtói. Az üzlethelyiségek váltakozva „csili-vili” vagy a „bum-bum” vagy az átalakítás miatt zárva (bedeszkázva) jelleget mutatnak.
Tegnap délután, majd este (2024) színházban voltunk a Váci utcában. Gondoltuk, hogy előtte és utána végig sétálunk a „szülőhelyemen”, milyen változásokat látunk az Erzsébet hídtól a Vörösmarty térig. A drága üzletek (divatcikkek, alkohol, cipő- és ruhaboltok) fényesek és kihívóak. Az éttermek az utcán és a belső benyílókban elegánsak. Azonban az utcát ellepték a koldusok, a volt arab pénzváltók már nem molesztálják a járókelőket, hát akkor miért ácsorognak az utcán? Rejtély. Rengeteg a fiatal, viháncolva, hangoskodva, nevetgélve, csapatosan mennek az utcán. Még néhány sétálgató pár kerülgeti a járó-kelő forgalmat és a földön ülő koldusokat, lehet, hogy ők is a színházba mennek. A színházból kijőve meglepően megváltozott a járó-kelő népesség: gyakorlatilag csak külföldiek tekeregnek, koldulnak (vagy a magyar koldusok angolul kunyerálnak?). Este 10 óra van és nyüzsgő hangzavar, amelyben néma szoborként állnak a masszásszalonok reklámlánykái, fiúcskái 50%-os árengedmény ígéretével a táblájukon. Az utcai kitelepülő éttermekbe már nem fiatal lányok fogják a kuncsaftokat, hanem kigyúrt férfiak mutogatják az étlapot és a bicepszüket.
Ilyenkor mondja az ember: változik a világ! Biztos most is születnek a Váci utcában gyerekek. Ők vajon hogyan emlékeznek vissza majd a szülőföldjükre?
Bennünket a mai Váci utca a világvárosok külső kerületének szlamosodó vigalmi részére emlékezetet. Jaj…
